Miért jó fiatalnak lenni? - ráadás

Ez a gyönyörű ifjú hölgy nem egy mesebeli hercegnő, hanem Dorottya, az öcsém lánya. Mivel az előző bejegyzésem meglehetősen komor hangvételben a saját fiatal koromról szól, úgy döntöttem, nem keverem a múltat a jelennel és azért zártam rövidre a végét, mert tudtam, jön egy újabb bejegyzés a máról. Nos, mi sem bizonyítja jobban, mint ez a kép, hogy mennyivel jobb, másabb ma fiatalnak lenni, mint 25-30 évvel ezelőtt?!
Dorottya a hét végén részt vett a Batthyány Ignác Gimnázium Gólyabálján és a soktagú zsűri döntése alapján ő lett a legjobb, a legügyesebb, a legszebb, a legokosabb! Ott voltam én is az ünnepségen és rettentően büszke voltam, csak amúgy hízott a májam, amikor kihirdették az eredményt. Pedig nem volt könnyű a verseny, többek közt rímbe szedett szerelmi vallomást kellett írniuk rettentően idétlen, nem szerelmi vallomásba illő szavak használatával. De Dorónak sikerült, sőt, az ő versikéjét még versnek is lehetett nevezni a többiekéhez képest. Aztán nagyon szépen énekelt nagyon nehéz dallamot. S még volt egy rakás próba, amiket nem írok le, mert az elejéről hiányoztam és azt nem láttam.
Ismételten gratulálok Dorottya! - íme, az ígéret teljesítve. :))) Ui. a lányom és Doró kérése az volt, hogy a blogomban írjam meg a sikert.
Ja, és hadd ne feledjem el megemlíteni, hogy újabb Gólyabálra készülünk, ugyanis a Antónia lányom is gólyajelölt a csíkszeredai Nagy István Művészeti Gimnáziumban. Már most nagyon izgulunk és szurkolunk neki, ő pedig keményen készül, hiszen Dorottya meglehetősen magasra állította a mércét. :)) Hajrá, Antónia, mutasd meg a csíkiaknak a "gyírgyai héccencséget"!

Hát nem jó dolog, újra fiatalnak lenni?!