Barackdzsem "titkos adalékkal"

Hogy nehogy végképp kifussunk a sárgabarack szezonból, és hogy ne tartsam a hűséges olvasóimat a továbbiakban is kételyek és találgatások tömkelegében lavírozni, felfedem a barackdzsem, barackíz szaporításának nagyanyámtól elsajátított hatalmas titkát. (No ettől a mondattól Jókai is forog a sírjában, de így hagyom, mert most nincs kedvem emészthetőbb részekre szedni.) Na szóval, a barackdzsem, barackíz az az étel, amely családom valamennyi tagjának ízlik, ezért, hogy télen majd jusson, süteménybe, palacsintába, lángos vagy fánk tetejére, illetve csak úgy egyszerűen egy "sorkolat jóízű pityókás házikenyérre" (egy szelet jóízű burgonyás házikenyér), évente átlag 15-25 befőttes üvegnyit szoktam eltenni belőle. A mennyiséget mindig az ár hordozza, amelyik évben drága, akkor kevesebb kerül a kamarába, amikor olcsó, akkor több. Az idén valamitől sokalltam a három lejes kilogrammonkénti árat, időm is kevesebb volt előző évekhez képest, mégis meg akartam valamiképp szaporítani a dzsememet, hogy minél több legyen. Ezért folyamodtam a nagyanyámtól gyermekként ellesett módszerhez és a dzsemet egyszerűen felszaporítottam kb. ötödrésznyi közönséges tökkel. Na, hát ez ama titkos, természetes és egészséges adalék, amivel felszaporítottam a barackdzsememet. A tökről tudni kell, hogy semleges íze bármilyen aromás gyümölcs zamatával kiválóan harmonizál, ezért bátran alkalmazható természetes adalékként, ízekhez, dzsemekhez, lekvárokhoz, de még a különféle zöldségpasztákhoz is - ezt is nagyanyámtól tanultam. S most akkor "lássuk a medvét" és főleg azt, hogy lehet a sárgabarackdzsemet gyorsan és könnyen készíteni, mert ez lenne az igazi.
Először egyszerre legtöbb három-négy kiló gyümölcsöt vásárolok, mert sok év tapasztalatából tudom, ez az a mennyiség, amivel lazán megbirkózom egyedül is legtöbb félóra alatt - ennél több ritkán akad nekem ilyesmire egy este. Ha van segítség, még jobb, befőzésben nagyon hatékony a "négykezes".
Tehát a gyümölcsöt folyóvízben alaposan megmosom, kimagozom, majd félbe, negyedre aprítva egy kezdem cukorral rétegelni egy edény aljába. A tököt meghámozom és a nagylyukú reszelőn rétegenként hozzáreszelem a gyümölcshöz, kb. így, ahogy a képen látható. Egyenletesen elosztom a gyümölcs tetején, majd meghintem cukorral és ezt a műveletet addig folytatom, míg elfogy a gyümölcs és a tök. Mindenképp cukorral kell befejezni. És ezzel kész is volnánk az első napi munkafázissal, amihez még hozzátartozik a befőttesüvegek forróvízzel történő alapos kimosása. Mindez három kiló gyümölcs és kb. 70 dekás tök esetében egy személynek félórás munka, kettőnek azért húsz perc, mert a nevetgélés, a munka küzbeni szórakozás is felemészt némi időt, de ezt sose sajnáljuk, mert a csapatszellemet és az együvé tartozás érzetét erősíti. Ezt a munkálatot rendszerint este szoktam végezni, az edényben lévő a cukrozott gyümölcsöt berakom a kamarába és pihentetem reggelig, a befőttes üvegeket egy tiszta konyharuhára borogatom, hogy reggelig csöpögjön le a víz róla.
Reggel a gyümölcsös edényt felrakom a gázkályha legnagyobb égőjére és forralni kezdem, amikor felfőtt (kb. 10 perc) kisebb lángra állítom az égőt és addig forralom időnként megkavargatva, míg megfelelő sűrűségű dzsemmé áll össze. Ez még hozzávetőleg 15 perc, de ez idő alatt lehet már más egyébbel is foglalkozni, például lehet egy gyors ebédet főzni. Amikor kész, kb. ilyen kell legyen az állaga és ekkor forrón üvegekbe szedjük egy tiszta merőkanállal - ez legtöbb további tíz perc. Az üvegeket nem kötöm le azonnal, hanem megvárom, hogy a dzsem kihűljön, csak azután teszem rá a kupakokat. S akkor most jöjjenek a

hozzávalók
3-4 kg sárgabarack, kb. 70 dkg tök, kb. 1,5-2 kg cukor (lehet tenni bele kévéskanálnyi befőzőport, de ha ép, jóminőségű gyümölcsből készül, nem szükséges - ebben nincs befőzőpor).

Jó fakanálforgatást!