Sütöttem-főztem a hét végén, mert hazajött Budapestről az ács unokatestvérem Remetére és Ottival, a feleségével kitalálták - nagyon helyesen mellesleg -, hogy hívjanak össze egy nagy családi találkozót. Laciról, az ács unokatestvéremről tudni kell, hogy már egy évtizede építi Budapestet néhány remetei ács kollégájával együtt, de haza fog jönni, nem marad ott, mert nem szereti az ottani életvitelt. Visszatérve a családi találkozóra: jöttek Emi néniék Kolozsvárról, öcsmék Szárhegyről, mi Gyergyószentmiklósról, még a Bukarestben élő fiam is hazajött a barátnőjével. Szóval, szép kis társaság összegyűlt... Laci egy üvecset (fiatal nőstény birka) "feláldozott", lett is belőle olyan finom, ízletes flekken, amilyet rég nem ettem, de sütöttek miccset is, hogy bőven jusson mindenkinek kaja és mindenki lakjon jól. Gondoltam, besegítek egy kicsit a készülődésbe és sütök valami süteményt, csakhogy ha erre szánom el magam, akkor ritkán állok meg egy-két süteménynél. Most is háromfélét sütöttem: a csodaalmásomat "megtortásítottam", mert ki kellett próbálni az új tortaformát; aztán sütöttem még egy adag reszelt ordást, mert már meguntam nézni az ordát a hűtőben; és készítettem egy hasonló barackost, mint amilyen Beckzsu kevert kakaós sütije barackkal, mert nagyon megtetszett. Komoly sikert arattam...Aztán vasárnap készítettem egy adag töltött csirkecombot sült paprikával és egy kreatív zöldséglevest, mert "megéreztem" - az ilyesmit az anyák mindig megérzik :)) -, hogy a fiam le akarja nyűgözni az új barátnőjét. Na, rendre mindent leírok, mert rengeteg fotót is készítettem.
De jó is az ilyen, pedig sok munka a háziasszonynak, s mégis.
VálaszTörlésJó bizony, de elárulom neked, hogy mindezt nagymértékben a lelkiismeretfurdalás csináltatja velem, mert folyton az az érzésem, kevés időt töltök a szeretteimmel. :))
VálaszTörlés