Erdélyi Konyha - ezt kifőztük rendesen

Egy hideg és egy meleg - leginkább ezzel jellemezhetném a múlt hetem második felét. Hideg, mert noha a lányom nagyon szép, ügyes és okos volt a Gólyabálon mégsem nyert, mert nagyon erős volt a mezőny és nagyon kemény volt a verseny. Engem viszont maximálisan kárpótolt, hogy életem legjobb Gólyabálját láthattam és rettentő büszke vagyok arra, hogy lányom is fellépet egy ilyen szinvonalas show-műsoron. Most azonban inkább arról irnék, ami a "meleg" volt a múlt hét végén ehhez azonban kicsit vissza kell pörgetnem az eseményeket. Nos, már sokan kérdezték, mi lett velem, hová tűntem, miért nem irok a blogba. Mindenkinek azt válaszoltam, hogy ez még egyelőre titok, de hamarosan kiderül. Ugyanis az történt, hogy kb. két héttel ezelőtt felkeresett a Corvin kiadó vezetője, hogy szeretne egy gasztronómiai témája lapot kiadni és rám gondolt, ha vállalnám a szerkesztését. Megvallom, nagyon hizelgő volt számomra a felkérés annál is inkább, mert éppen emiatt a blog miatt keresett fel. Magyarán tetszenek neki a bejegyzéseim és az az izvilág, amit próbálok itt bemutatni. Rövid beszélgetés után elvállaltam a szerkesztést - már miért is ne, ha a toll is és a fakanál is egyformán könnyedén mozog a kezemben - csak akkor ijedtem meg egy kicsit, amikor kiderült: a karácsonyi lapszám Mikulás környékén meg kell jelenjen. Na most nem akarnék fárasztani senkit egy lap szerkesztésének igencsak prózai részleteivel, annyit azonban elárulok, hogy épelméjű újságiró/szerkesztő ilyen rövid határidővel nem vállal be. Még szerencse, hogy nem vagyok épelméjű! Igy hát bevállaltam, mert tudtam, hogy van néhány alapember, akire számithatok. Többek közt az erdélyi gasztrobloggerek közül került ki két alapember Ottis és Edith, mindketten gyönyörű munkát tettek a szerkesztői asztalra. Köszönöm Lányok! És igen köszönöm az újságiró kollégáimnak is, akik félszavakból értették, miről van szó és folyamatosan határidőre dolgozó emberek pontosságával jó időben szállitották az anyagaikat. Igy a szerkesztéssel jól haladtam és ezzel párhuzamosan jól haladt a műszaki szerkesztés is, amit Déván végeztek. Aztán Varga Károllyal, a dévai Corvin Kiadó- és Nyomdavállalat vezetőjével az utolsó napokban "felhecceltük" egymást, hogy mutassuk be a lapot a gyergyószentmiklósi Szent Miklós Napok káposztaléleves-főző versenyén. És úgy lőn...
Amint látjátok Robi-séf barátom - aki az egyik interjúalanya a folyóiratnak - igencsak örvendezik az új kiadványnak, de elismerően szólt mind a kezdeményezésről, mind lapról Wichmann Tamás, többszörös kenu világbajnok, aki mesterszakács egyébként és a verseny zsűrielnöke volt. A standunkat azonban meglátogatta városunk polgármestere is, aki szintén nagy érdeklődéssel forgatta az új lapot. Az alábbi képen egyébként a farmeros úriember a kiadó, mellette a polgármester, majd én.Na, nem is csépelem tovább a szót: keressétek az új Erdélyi Konyhát az újságárusoknál. A kiadó jóvoltából - mivel karácsony közeleg - jelentős mértékű kedvezményt adott az első lapszámra. Magyarán a lap árának fele, illetve a gyönyörű kivitelezés a kiadó ajándéka, a koncepció és a tartalom egy része az én ajándékom. Szóval vegyétek, lapozzátok és főleg főzzetek belőle, mert ebben a lapban csak hiteles - valaki által kipróbált - receptek vannak. Még annyit róla, hogy az első lapszám 36 oldalon jelent meg sok szines képpel és jobbnál-jobb receptekkel, erdélyi falusi disznóvágási hagyományokat felelevenitve benne, illetve bepillantva egy festőrestaurátor konyhájában. De teljes menüsort ajánl Robi-séf barátom, Ottisról és Edithről nem is beszélve, mekkora munkát végeztek, de erről majd ők beszélnek. S ki ne hagyjam: vannak benne vegetariánus receptek is.

Na vegyétek és lapozzátok és ha tetszik rendeljétek meg!