37. VKF! - Nulladik beszámoló

A magyar nyelv keleti végvárából, Gyergyószentmiklósról jelentem, hogy a 37. Vigyázz! Kész! Főzz! kiírásra 52 Kedves Kolléga jelentkezett Gasztroblogesztánból. Némelyek egy receptet küldtek, de sokan küldtek kettőt, illetve ennél többet is. Ám, mivel ez gombás VKF! és én vagyok a háziasszonya, engedjétek meg, hogy rendhagyó módon egy olyan ember méltatásával kezdjem, aki nem blogger, mit sem tud a VKF!-ről, számítógépről, internetről, mégis egyik alaptámogatója volt ennek a kiírásnak. Nos, igen, ő az, akit a képen láttok a Gyergyói Gombakirály, Gábor Árpi bácsi, aki amúgy civilben kosárfonó mesterséget űz, de minden nyáron közel ötven kilométeres körzetben rója az erdőket, tonnaszámra hordva a gyergyószentmiklósi piacra az ízletes vargányát, rókagombát, de külön kérésre bármilyen más gombát is hoz, persze csak és kizárólag olyanoknak, akik ismerik és becsülik a gombát. Korát nem tudnám megmondani, mert kb 25 éve ismerem és azóta folyamatosan így néz ki: napbarnított, szikár ember hajmeresztő erdei történetekkel. Úgy képzelem mint egy manót, vagy koboldot, aki ismeri az erdő legapróbb titkait is, aki urambátyámos viszonyban van a Baktaloki Bakmedvével és lazán lerázza a legádázabb juhászkutyát is, amely az útjába kerül. De erdei barangolásai közben szívesen segít bajbajutott őzikéknek, nyusziknak, amelyeket nagyobb ragadozó űz, mert ismeri az állatok nyelvét és érzi az erdő pulzusát. Nos, mindezt azért írtam le nektek, mert Árpi bácsi megérdemli és most következzenek sorban azok a gombák, amelyeket több kilónyi tételekben hazacipelt nekem az erdőről.
Ezt még augusztus végén hozta. Előtérben a tálcán ízletes rizike (fenyőalja) látható, a jobb alsó sarokban egy maréknyi rókagomba, amit ráadásnak hozott, a kupac tetején egy erdei csiperke és a háttérben vargánya (hiripgomba) látható.

Ez itt az az őzlábgomba, amiről már Sedith is "hozsannázott". Annyit elárulok róla, hogy a tapasztalatlan gombászók ezt szokták összetéveszteni a gyilkos galócával. De engem, illetve azokat, akiknek Árpi bácsi hozza a gombát, nem fenyeget ez a veszély, mert egymagában többet tud a gombákról, mint tíz diplomás gombaszakértő, aki csak könyvben és vetítővásznon látott őzlábat.
Ez pedig a legszebb, legépebb, legegészségesebb vargánya, ami az idén a kezemben járt. Olyan volt a húsa, mint a ropogós mogyoróbél, kukac, féreg, egyéb csúszómászó még a közelében sem járt.






Ez pedig a cserepes gerebengomba, vagy ahogy mifelénk ismerik marhanyelv, ökörnyelv, őzgomba. Tömör keményhúsú ez is, ráadásul az a jó tulajdonsága, hogy nem kukacosodik. Az én konyhámban leggyakrabban húspótlóként szolgál.
Persze még rengeteg gombát hozott a nyár folyamán, más fajtákat is, de akkoriban még csak nem is álmodtam arról, hogy a VKF!-staféta valaha is hozzám kerül és nem fotóztam le a gombákat.
Most pedig holnap estig visszavonulok, amikoris következik az első számú beszámoló, amelyben már sorolom a finomabbnál-finomabb gombakészítményeket, amiket küldtetek. Előtte azonban még egyszer köszönetet mondanék minden kedves pályázónak, aki receptet küldött, főleg azoknak, akiknek időszűkében elmulasztottam egy köszönő sort írni, de azoknak is, akiknek futotta egy röpke köszönömre. Ugyanakkor köszönöm Chili & Vaníliának, hogy kitalálta ezt a játékot, és Sedithnek, aki nekem továbbította a stafétát.