37. VKF! - Ötödik beszámoló

VKF-re készülődvén :(

Nem sikertörténet,
amit elmesélek…
kis pályázatomba
az élet „belelépett”!

Egy fürge, falánk kis evet
(legyen elég annyi,
hogy neve Kis Yvette…)
míg térültem-fordultam,
lencsegulyásomból halkan
minden gombát kievett.

Ráadásul ugyanezt
művelte az Ottó,
rókagomba nélkül maradt
a gomba-rizottó…
Legközelebb nem készítek
én csakis velőt,
ezzel távol tarthatok

Biztos vagyok benne,
hogy a szigorú zsűri
e csekély hiátust
bizony el nem tűri;
nem hiszi el nekem
az erdélyi Alíz:
Bár hibádzik a gomba,
de benne van az íz!
sok gombakedvelőt!

Újabb Trendo-gyöngyszem és jön a folytatás.

Ez a remekmű szintén földim és másik kedves kolléganőm alkotása, igen, az Ottisé. Ő is a kettőt egy csapásraelv mentén blogolta be ételeit. Vagyis ami itt a képen látható, az egy gombás quiche, amivel nem aratott osztatlan sikert a családban, de az is előfordulhat, hogy mindössze azért ódzkodtak a fiúk, mert már másodszor volt azon a héten gomba a terítéken. Van így néha mifelénk gombaszezonban.






Azonban ugyanabban a bejegyzésben van még egy majonézes rókagomba is. Nézzétek csak, milyen guszta és kívánatos! Annak ajánlom, aki rókagomba-rajongó és kizárólag ebben a változatban elkészíteni. Mint már korábban is említettem, az én toplistámon a rókagomba előtt akárhány más gomba szerepel és ha majonézes gombát készítek, akkor azt inkább laskagombából, galambgombából, szegfűgombából és a hamarosan megjelenő harmatgombából készítem.

Aztán ugyancsak Ottist még a csíkszeredai Pityókafeszten egy kedves ismerőse meglepte egy szarvasgombával, amiből mi mást is készített volna, mint szarvasgombás vajat. Mint mondja ezt roppant egyszerű elkészíteni - a "titok" a blogján olvasható -, s ha már volt szarvasgombás vaj, akkor összedobott egy adag szarvasgombás-tejszínes tésztát, minimalista stílusban. Mint mondja, elkélt volna még a tetejére egy kis reszelt szarvasgomba, de mivel erre már nem futotta, a család beérte ennyivel is. Nem kell izgulni, nem maradt szégyenben a minimalista változat sem, csak épp szólt, hogy ha valaki hasonlót készít, a tetejére is juttasson egy kis szarvasgombát.


Tálaló a Kisalföldről krumplis lepénybe rejtette a vargányaragut és a képen látható remekmű született belőle. Aztán megosztotta velünk a húga kétéves kislányának kedvenc mondókáját is: "gomba, gomba, nincsen semmi gondja./ Ha eső esik rája, nagyra nő a karimája." De azt is elárulta, hogy a párja az idén rengeteg gombát hozott, mert nagyon szereti, így bőven jutott a fagyasztóba, de jelentős mennyiséget sikerült megszárítani is. Az egyszerűen nagyszerű finomság mellé körítésnek különféle, a kertjükben termett salátát adott. Ennél finomabb vacsorát el sem tudnék képzelni vargányából.

Megint földim következik, ráadásul kétszeresen, mert Zsuzsiga szintén gyergyószentmiklósi mint én. Sőt, ismerem picilány korától, ui. a szüleivel hajdanán "boldogult ifjúkorunkban" még bulizgattunk is együtt. Zsuzsiga a VKF!-re paradicsomos rókagombát főzött úgy, ahogyan ők szeretik krumpli gombóc körítéssel. S ahogy elnézem a gyönyörű tálalást, ha netán elém tette volna, lehet, hogy úgy jártam volna, mint az egyik unokaöcsém, amikor először evett szilvás gombócot. Az öcsi - kb. 3 évesen - ugyanis azt csinálta, hogy a gombócot kitolta a tányér szélére és nézte milyen szépen gurul lefelé a tányér közepébe. Amikor édesanyám megkérdezte, "ejsze nem szereted a szilvás gombócot", azt válaszolta: "de igen, csak nem tudom, hogy kell megenni". Nos, Zsuzsiga krumplipüré gombócai legalább ennyire meghatottak a fotón is, a paradicsomos rókagombáról csak annyit, hogy azt ki kell próbálni, mert nagyon finom.

Aztán itt van Zsuzsinak a "székelyesített" churutos gombás levese, amit ugyan nem "élesített" a VKF!-re, pedig mondtam neki. Na, mind1 a leves önmagában megérne egy "misérevalót", majd el is regélem, amikor sorra kerítem, hogy beblogoljam, de innen most semmiképp nem hagynám ki, mert egy különleges ízvilágú, jellegzetesen gyergyói leves, ami az ittlakó örményektől tanult különleges fűszerrel, a churuttal készül. A churut mellesleg hosszasan erjesztett tejből és nagyon sok zöldfűszerből készül, a jó sok vargányával készülő egyszerű krumplis-tésztás levesnek ez az egyetlen fűszere és kellemesen savanykás lesz tőle az étel. Sajnos, churutot csak a gyergyószentmiklósi piacon lehet vásárolni minden szombaton, mert egész Erdélyben mindössze egy-két asszony készíti, ők is gyergyószentmiklósi székely fehérnépek.

Gigi a konyhájában úgy vélte, hogy elérkezett az ideje, hogy rizottót készítsen és máris a gombással kezdte. Mivel a gyerekei éppen nem tartózkodtak otthon, kétszemélyes adagot főzött, de sajnos szinte mind neki kellett elfogyasztania, mert párja nem kedveli a rizses ételeket. Ellenben Giginek annyira ízlett, hogy eldöntötte megéri félórán át a kályha mellet ücsörögni, hogy elkészüljön a pompás fogás és ha másnak nem is ízlik, majd megfőzi magának ezután is. Szerintem ennyit megérdemel! Vegyes erdei gombából készítette különösebb fűszerezés nélkül, amit igencsak értékelek, mert magam is azt vallom, hogy kár a sokféle ízletes gomba aromáját fűszerekkel elnyomni.

Újabb kolléganő és újabb földi következik: Gál Edith, a konyhatündér, aki egyáltalán nem mellékesen mesél is. Most éppen a tejfölös-gombás palacsintametélt rejtelmeit osztja meg olvasóival. A tejfölös gombát ezúttal csiperkéből készítette, hozzá pedig palacsintametéltet adott, ettől még különlegesebb lett az egyébként sem hétköznapi fogás. Ezt is egyszer majd kipróbálom, legalábbis a palacsintametéltet valamilyen gombás étellel, mert igen izgatja a fantáziámat ez a kombináció.

Mandy Tarragon sokat nem totojázott, egyszerűen baconbe rejtette a gombát és abból varázsolt pompás fogást. Ráadásul ezt a bejegyzést egy szerinte szakállas viccel indítja: "Honnan lehet tudni, hogy mérges egy gomba? Ugrál a kalapján..." Nos, jót nevettem rajta, mert bármilyen szakállas ez a vicc, én még nem hallottam. Erre mondják mifelénk, hogy nincsenek régi viccek csak új emberek. A baconba göngyölt csiperke viszont igen jó ötletnek tűnik, akár hidegtálon is el tudnám képzelni, de főfogásként melegen betegre enném magam belőle. Mit mondjak még? Ezt is könyvjelzőzöm a többi után, majd egyszer sor kerül erre is.



Felhőlány, aki egyébként nem gombarajongó, minekutána hatalmas mennyiségű rókagombához jutott, eldöntötte: nem kérdéses, hogy ez jó gomba. Ezután gyors egymásutánban előbb főzött egy rókagombás pirítóst friss kakukkfűvel, aztán rókagombát diós-tejszínes szószban, aztán hirtelen eszébe jutott a VKF! és mivel mivel a diós-rókagombás ízkombináció nagyon bejött nála, úgy döntött, hogy mindjárt rókagomba tortát készít. Ötletért Jamie Oliverhez fordult és igen jól tette, mert így legalább az angol nyelvvel nehezebben boldogulók is megismerhetik ezt a pompás eledelt. Azt azért egészen halkan javasolnám, hogy az ilyen ételeket nem ártana azzal címkézni: "Vigyázat, hamar elfogy!" Mondom, csak javaslat és nyugodtan megszívlelheti valamennyi pályázó, aki erre a fordulóra jelentkezett.

Chez - Sandra G. hortobágyi húsos palacsintát készített, naná, hogy gombával. A finomság elkészítésének csínja-binja mellett érdekes etimológiai történettel szolgál a palacsinta történetét illetően. Egyebek mellett megtudhatjuk, hogy a palacsinta már a római korban ismert volt, igaz, akkoriban bronzpajzson sütötték. De azt is megtudhatjuk, hogy a palacsinta említése az első írásos emlékekben kolozsvári glosszákban történt 1577-ben. Szóval, aki kíváncsi a pompás étel receptjére, jó ha tudja, Chez - Sandra G.-nél bőven talál szellemi táplálékot is. A gombás hortobágyi palacsintát pedig el kell készíteni, mert már ránézésre is nyerő. Legalábbis nálam.

Aztán Chez-Sandra úgy döntött a pompás hortobágyi palacsinta mellé főz egy gombakrémlevest is. Ennek a levesnek az érdekessége, hogy póréhagymával és szerecsendióval készül, szerintem ez is az "érdemes kipróbálni" kategóriába tartozik.




Most azonban úgy vélem, olvasnivalóból egyszusszra ez elég, kicsit abbahagyom, de rövidesen folytatom a további pályázatok összegzésével. Remélhetőleg még ma este. Addig is jó olvasgatást, van amiből mazsolázni.