37. VKF! - Hetedik beszámoló és staféta átadás

Gombászó nyugger

Csípős csalán
irígy mirígyszőrös
erdeje veszi őt körül,
és ez óvatosságra int.
Ám örvendek, hisz jókora
bimbós pöfetegre leltem
a tisztáson megint!
A csalán rengetegje
nem soká rejthette
előlem ízes titkait,
egyre-másra,
nagyokat rikkantva
fedeztem fel gombám
ifjabb társait!
Lelki szememmel láttam már előre
a ropogósra pirult, aranyló panírt,
mint serceg a hatalmas szeleten…
mikor a szívembe lopózott lassan,
alattomban az a baljós sejtelem!
De hisz nincs a kamrámban semmi!
Se kanál zsír, olaj, se liszt, se tyúktojás.
Nincs mit tenni így a hónap végén,
marad a szomorú várakozás.

Barátom, ne félj!
Mire elszáll a hátralevő két nap,
és elmúlik véle a három éj,
a gombádat is dobhatod szemétre,
hiába jön meg végre a segély!

Kedveseim, ez lesz az utolsó összegzése a 37. VKF!-nek és a végén kiderül a titok is, vagyis az, hogy ki veszi át a stafétát. Ám, addig is még egy kicsit izguljatok, de legfőképp olvasgassátok az alábbi összefoglalót, mert még igen sok jó recept van hátra.

Mackókonyha épp egy marhanyelvet mustrált azon töprengve, mit is hozzon ki belőle, ám közben megakadt a szeme az Egri Bikavéren és egy zacskó vegyes szárított gombán. Azonnal tudta, hogy a nyelvből többet is ki lehet hozni, mint a mamája tejszínes-gombás marhanyelv-raguja és azonnal hozzálátott az erdei gombás, vörösboros marhanyelv vadász módra ínyencség elkészítéséhez. Elöljáróban még ejtett néhány szót az Egri Bikavérről, ami szerinte mostoha gyermeke lett a magyar borvilágnak. Erre csak azt tudom mondani: elég baj! A gombás marhanyelv-ragu viszont isteni, teszek egy próbát vele, mert mi nagyon szeretjük a nyelvet.
Gasztro Réka, aki régi és jó barátságban áll a gombákkal egyik este hullafáradtan készítette el a gombával töltött juhtúrós tortilla-batyukat. Ha ez ilyen jól sikerült hullafáradtan, kíváncsi lennék, mit hoz össze kipihenten? Na, jó Rékánál lehet látni olyat is bőven. A sors paradoxona, hogy ezt megelőzően egy vendéglői fogadáson gombamérgezést kapott egy gombás vadpörkölttől, pedig az erdei gombából készült. Elképzelhetőnek tartom, hogy az a gomba nem volt friss, mert gombához értő orvosismerőseim szerint a legtöbb gombamérgezés egyszerű ételmérgezés, amit a nem megfelelően tárolt gomba okoz. S ugyan ezt már többször leírtam, de még megteszem - mert nem lehet eleget mondani - a gomba a gyorsan romló élelmiszerek közé tartozik, az elkészített gombát nem szabad 24 óránál tovább a hűtőben sem tartani. Nem tartom kizártnak, hogy a vendéglős ezt nem tudta, napokkal előtte készült a fogadásra és az étele nem volt friss.
Daisy a nagyobbik fiától születésnapjára ajándékba kapott egy szarvasgombát, mert a család ismeri és tiszteli az anyuka kulináris megszállottságát. Kapóra jött a születésnapi ajándék a VKF!-re és noha Daisy különösebben nem tervezte, hogy részt vesz ezen a fordulón, mégis benevezett a szarvasgombás vajas tojással. Ezt pedig igencsak jól tette, mert nem így dönt, akkor most ennyivel szegényebb lenne ez a forduló. Az eledelt igazi ínyencségnek tekintem annál is inkább, mert tudom, még ahol megterem a szarvasgomba, ott is aranyárban vásárolható meg. S még valami: Kedves Daisy, Isten éltessen sokáig és minél tovább tartsa meg a főzőkedvedet mindannyiunk örömére!
Kata unokahúga ötletére gombát grillezett egy kis bazsalikommal fűszerezve, amit citromlével bőven meglocsolva fogyasztottak. Nagyon finom lehetett. Aztán kicsit szétnézett a saját blogján és meglepődött, mennyi gombás étel szerepel már bejegyezve, annál is inkább, mert igazából most döbbent rá arra, mennyire kedvelt étel a családjában a gomba. A gyűjtemény figyelemreméltó érdemes ráklikkelni a bejegyzés végén a kiemelt linkre.

Okostojás a gombafordulóra vargányás rostélyost főzött, noha egy mondat erejéig eljátszadozott a gondolattal, hogy nem lenne-e stílusosabb rostélyos vargányát készíteni. Aztán elvetette az ötletet egyrészt az arányok, másrészt a hülyén hangzó név miatt. Mellesleg a kiindulópontot a Kalla Kálmánnak tulajdonított recept adta, ráadásul a vargányaszezon kellős közepén szárított gombából készült. Ennek előnye az lett, hogy tutira nem került csigás gomba az ételbe, a hátránya viszont az, hogy mivel a szárított vargányának sokkal intenzívebb az íze, kevéstől is erőteljes aromája lett az ételnek miközben "lényeg" alig került a villára. Jó, hogy Okostojás megosztotta velünk ezt a tapasztalatot, mert valóban lényegesen kevesebb kell az ételbe a szárított vargányából mint a frissből, ám meggyőződésem, hogy ez a gyönyörűség a kevés gombatartalom miatt nem maradt szégyenben.
Szamóca a Vegánságok gluténmentesen blogról éppen diétába kezdett emiatt nem fogyaszt gombát, ám mivel a család egyébként nagy gombarajongó, nem hagyhatta ki ezt a VKF!-et. Nosza, előkereste a tavasszal készített gombás ételeit és be is blogolt belőle hármat. A képen látható eledel a zöldfűszeres, joghurtos gomba, melynek egyedi ízét a friss zöldfűszerek és a gombával és sárgarépával jól harmonizáló mustár adja. Érdemes kipróbálni, én ezt teszem.

Aztán készített egy bazsalikomos, hagymás gombaerdőt, amire ránézni is kívánatos. A finomság elkészítése azonban sokkal egyszerűbb, mint amilyennek tűnik elsőre a mellékelt fotóról. Ugyanis Szamóca ehhez a bejegyzéséhez sok fotót mellékelt, amelyek "vezetik" az érdeklődőt az étel elkészítésében. Hozzá bármilyen burgonyás vagy rizses köretet ajánl, de mint mondja egyszerűen rukolával is igen finom. Mellesleg Szamóca szerint gyerekzsúron is megállná a helyét - szerintem is.
Végül Szamóca elkészítette a gombapörkölt tarhonyával összeállítás gluténmentes változatát, vagyis gombapörköltet hajdinával. Mert mint állítja a hajdina remekül illik a gombapörkölthöz. Ezt a kombinációt egyszer én is kipróbálnám, de Erdélyben hol lehet hajdinához hozzájutni? Erdélyi gasztrobloggerek van valami tippetek?


Csuszta a gombás fordulóra előbb készített egy gombás-juhtúrós melegszendvicset - mert indulásból ebédpótlóként csak erre volt idő és kapacitás -, amihez alapnak rozskenyeret használt. Ezt külön értékelem. Aztán snassznak találta csak ennyivel előhozakodni és noha az esztergomi piacon nem igazán kényeztetik el a vásárlókat gombával, mégis sikerült hosszas kutakodás után szerezni egy gombás nénitől szegfűgombát. Erről jut eszembe, hogy ezek a gombás nénik/bácsik aranyat érnek mindenhol. De mi lesz ha ők már nem lesznek?...



Szóval a gombás szendvics után Csuszta a gombás nénitől szerzett szegfűgombából még összehozott egy gombatortát is. Ennek a tésztája nem egy szokványos tortatészta, hanem sós tejbegríz. Az alapreceptet egy 1989-es kiadású szakácskönyvből vette, aminek a címét itt most csak azért sem idézem, mert Csusztának is nekem megegyezik a véleményünk róla: sok benne az olyan recept, aminek kipróbálásához hozzá sem fognánk, ráadásul gusztustalanok benne a fotók. Na de, végül is ez a tésztalap jó és Csuszta egész ügyesen felhasználta a gombatortájához, ami szerintem nem csak istenien néz ki, hanem finom is.
Nokdeli amellett, hogy a szomszédos telken csokorra való gombát összefotózott készített egy isteni sült rizses gombát. Na, nem kell megijedni, nem azokból a gombákból, amik a blogján lévő képeken láthatók, mert Nokdeli gombaügyekben biztosra szeret menni és a piacon veszi mélyhűtött állapotban. Ezt nagyon helyes megoldásnak találom, főleg azok számára, akik nem totyogó koruktól kezdetek ismerkedni a gombákkal - mint én -, mert még mindig jobb megvásárolni a mélyhűtött garantáltan ehető gombát, mint más tudására alapozva esetleg tévedni. Mellesleg a blogon látható képeken van egy olyan gomba is, amiből egy darab bőven elég lenne egy négytagú család teljes kiirtásához. Bár lehet, hogy tévedek, mert fotóról gombát beazonosítani még akkor is nagyon nehéz, ha egyébként a fotók piszokul jók, mint a Nokedlinél láthatók.
Izlésszindróma, aki gyerekkorában rajongott a gombákért erdei gombás pasztinák szuflét dobott össze a gombás fordulóra. Az alapötletet a pasztinák szufléhoz az a néhány pasztinák adta, amit a barátnőjétől kapott ajándékba. Ehhez pompásan felhasználhatta a hűtőjében árválkodó erdei gomba keveréket. És bár a család nem rajongott a pasztinákos alapú gombás szuflénak, Izlésszindrómának ízlett.


Rozmaring és Ibolya gyerekkori emlékeit elevenítette fel a gombás VKF! kapcsán, amikor nagypapájával jártak gombászni. Isteniek az ilyen emlékek, nekem is van belőle egy könyvre való. Ez alkalommal azonban nem ment épp olyan könnyedén a gombaszerzés, mint hajdanán a nagypapával, ugyanis a keresztül-kasul be kellett járnia a belgrádi piacot, míg végre a bohém negyedben rábukkant arra a rókagombára, amelyet felhasználhatott a csokoládés rókagombával különlegessé tett bélszínhez. Igazán érdekes ízkombináció és igazán vonzó étel - ezt is könyvjelzőzöm.

A végére maradt az én tárkonyos gombamártásom puliszkával, amihez még csak annyit fűzök hozzá, hogy a sok közül azért éppen ezt választottam, mert ez egy jellegzetesen erdélyi étel, ráadásul úgy a legfinomabb, ahogy édesanyám készíti. Persze láthattátok, hogy a kiírás után rengeteg gombás receptemet beblogoltam, mert úgy véltem elérkezett az ideje, hogy legalább azokat bejegyezzem, amik már elkészültek. Nem részletezem ezeket a címkéim között a gombás címszó alatt megtaláljátok az összeset.

Mikor már azt hittem, hogy valóban a végénél tartok, kiderült, hogy Gabojsza sajnos kimaradt a felsorolásból. Pedig kár lett volna, mert nézzétek, milyen isteni rókagombás rizottót hozott össze! Bejegyzéséből azt is megtudhatjuk, hogy gyerekkorában sokat járt gombászni a Marosvásárhely környéki dombhátakra, ám amióta az Alföldön él, többnyire meg kell elégednie a termesztettel. Természetesen, amikor hazajön a Világ Közepére Erdélybe, akkor akár a kertje végéből is gyűjtögethet gombát, ami rendszerint lefagyasztva érkezik meg az alföldi otthonába. Ezt a pompás rizottót is ilyen gombából hozta össze. Hát bizony, nagy kár lett volna, ha mindez kimarad. Elnézést, Gabojsza, a tévedésért! S ha már itt tartunk és esetleg mással is előfordult, hogy véletlenül kimaradt, szóljon ám, mert ekkora mennyiségű adat adódhatnak hibák.

Most, hogy ilyen szépen a végére értünk, először is megköszönöm, hogy velem tartottatok a meglehetősen hosszúra nyúlt összegzés alatt. Másodszor pedig adom is tovább a stafétát, hogy az utánam következő is mielőbb kiírhassa a pályázatát. A következő forduló VKF!-háziasszonya Edóka lesz az Édes otthonunk némi sóval blogról, aki nem csak jó barátnőm és kolléganőm, de még sok szempontból igen közel áll hozzám.
Sok sikert a pályázóknak! Türelmet a háziasszonynak!