Nagyon szeretem a belsőségekből készült ételeket, így a zúzát is. Igaz, egy ideig teljesen lekerült az étlapról nálunk, ugyanis a zúza az 1980-as évek hosszas sorállásait juttatta eszembe, amikor sok esetben két-három óra sorállás után nekem már nem jutott csirkecomb, vagy egész csirke, csak zúza. Ennek viszont az volt az előnye, hogy rendkívüli módon fejlesztette a kreativitásomat, ugyanis akkoriban is, az ínség ellenére is, igyekeztem változatos, finom ételt tenni az asztalra. Mivel sok esetben semmi más hús nem volt, csak zúza, készítettem belőle mindenfélét kezdve a levestől a fasírtig. Ez a tokány azonban egy teljesen konvencionális étel, ilyet biztos mindenki készített már, de beblogolom, hátha néhány fiatal "fakanálbajnoknak" örömet szerzek vele.
Hozzávalók: 60-70 dkg zúza, 3-4 nagy fej hagyma, 1 paprika, pirospaprika, só, bors, olaj.
Elkészítése: A laskára vágott hagymát és a vékony csíkokra vágott paprikát olajon üvegesre dinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, pici vizet öntünk alá, majd újra zsírjára pirítjuk. Ezalatt a zúzát megtisztítjuk és falatkákra vágjuk, majd a dinsztelt zöldséghez adjuk. Vizet öntünk alá és lassú tűzön, időnként pótolva az elfőtt vizet csendesen főzzük 1-2 órát. Az utolsó félórában sózzuk és borsozzuk. Párolt rizzsel, rizibizivel vagy krumplipürével tálaljuk - így azonban hízlal. Ha viszont párolt brokkolival, karfiollal, zöldbabbal, vagy zöldborsóval tálaljuk, akkor nem hízlal.
Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztjuk.
Jó fakanálforgatást!
Nagyon szeretem én is, mostanában kezdem készíteni, régen nálunk csak a levesben volt 1-2 darab, anyám ilyesmit nem főzött, menzán ettem zúzapörköltöt, de szerettem mindig és mostanában rákaptam a főzésére, szerencsére a férjem is szereti, nokedlivel és kovi ubival
VálaszTörlésisteni:-)))
Én még sosem ettem zúzatokányt, csak édesanyám amikor tyúkot, csirkét vág, annak a májából, fehérmájából, véréből, zúzájából szoktunk úgynevezett aprólékot készíteni.
VálaszTörlés