Mandulaműtét után lányom jól lakott Ottis és Timus finomságaiból

Igen, jól látjátok: összepárosítottam Ottis szőlős csirkéjét Timus fűszeres-mézes párolt almájával. :) Az előkelő társítást pedig azért eszközöltem, mert ma (szeptember 10-én) hoztam haza a lányomat a kórházból és valami olyan ebéddel akartam meglepni, ami különleges, étvágygerjesztő, eltér attól, amit megszokott, gyorsan készül és ellenállhatatlan olyan ember számára is, aki alig tud enni. Szegénykém a mandulaműtétje után, alig evett, mert még a folyadékot is nehezen tudta lenyelni, szilárd ételből csak a pépesek, vagy könnyen pépesíthetőek jöhettek számításba. Nos, ezért esett a választásom erre a két finomságra, hiszen a csirkemellet lehet omlós puhára párolni, az alma pedig pépesítés nélkül elolvad az ember szájában.
Persze főztem egyebet is, első fogásnak egy könnyű tök levest grízgaluskával és a szőlős csirkemellet fűszeres párolt almával megtoldottam még egy krumplipürével, mert azt kifejezetten kívánta a lányom. Mondanom sem kell, nagyon nyerő volt az ebédem, a lányom igen jó étvággyal ette és mint mondotta, hétfő óta összesen nem evett annyit mint ma ebédre. Ezért külön köszönet nektek Ottis és Timus. Azonban az eredeti recepteken változtattam egy keveset, egyrészt, mert a húst egészen puhára, omlósra kellett párolni, másrészt, mert a lányom még nem eheti a csípős fűszereket. S akkor most lássuk, hogyan készült a szőlős csirkemell, illetve a fűszeres-mézes párolt alma az én konyhámban.
A csirkemellel kezdtem, amit miután megmostam és megtakarítottam a hártyáitól kiterítve felszeleteltem, hat szelet lett egy kb. 60 dekás csirkemellből. Utána csak sóztam egy picit, majd hűtőbe tettem a felhasználásig. Egy serpenyőben egy kis olajat hevítettem és miután megszórtam egy kis majoránnával és rozmaringgal (bors helyett), mindkét oldalát szép aranyszínűre sütöttem. Ezután többször is kevés vizet töltve alája, fedő alatt addig pároltam, míg a csirkemell egy kis nyomásra könnyedén izomrostokra hullt.
Lesütöttem zsírjára, majd hozzáadtam a félbe vágott, kimagozott szőlőszemeket, majd miután ez is megpuhult kb. egy decinyi tejföllel besűrítettem a mártást. Nagyon finom lett így is, a lányomnak ízlett és azt mondta, "ugye még ilyet készítesz, anya, akkor is, amikor már nem fáj a torkom és jól tudok nyelni". Természetesen, megígértem, de úgy vélem bors helyett továbbra is a rozmaringos változat mellett maradok, mert kitűnően harmonizál a szőlővel és még én sem hiányoltam a borsot belőle, noha én még a tejbegrízt is megborsoznám, annyira szeretem ezt a csípős fűszert.
A fűszeres-mézes párolt alma nálam inkább mézes volt, mint fűszeres, mert a gyömbért enyhe csípőssége végett startból kihagytam, csupán csipetnyi őrölt fahéjat tettem bele - annyit csak, hogy az alma ízét kissé "megbolondítsa" - egyébként mindent ugyanúgy csináltam, mint Timus. Ebben a változatban mindkét ételt minden lábadozó, gyengén evő betegnek ajánlom. Nyerő!

Kedveseim, köszönöm a nyerő ötleteiteket és várom a továbbiakat!