Káposzta savanyítás

Elsóztam a káposztámat télire még a halottak hete előtt, ugyanis mifelénk nem tartják szerencsésnek a káposzta sózását a Mindenszentek ünnepe előtti héten. És úgy igaz, beblogolhattam volna hamarabb is a receptet, de előre megfontolt szándékkal nem tettem, nehogy valaki fellelkesüljön és épp a halottak hetén sózza el a káposztáját, majd aztán engem szidjon azért, mert ahelyett, hogy megsavanyodott volna, merohadt a belseje. Na, most ezt lehet nyugodtan babonaságnak kikiáltani, de én egyik évben megjártam, hogy a halottak hetén elsózott káposztám karácsony környékére nem lett olyan, amilyen máskor szokott. Érdekes módon minden fejnek a közepétől kezdett rohadni kifelé, alig tudtam megmenteni néhány levelet, amibe aztán betölthettem a karácsonyi töltöttkáposztát, de egész télen nélkülöznünk kellett a savanyúkáposztát. Amikor édesanyámnak megmutattam a közepétől rohadó káposztafejeket, gondolkodás nélkül rávágta: "ugye, halottak hetén sóztad el, pedig megmondtam, hogy akkor nem tanácsos, stb. stb.?" Szóval, azóta babonaság ide meg oda, én bizony vagy halottak hete előtt, vagy halottak hete után sózom el a káposztámat és mióta betartom ezt az aranyszabályt, úgy áll a káposztám, mint a gyöngy. Sőt, inkább hajlok többévszázados tapasztalatnak nevezni azt a tudást, amit mások babonaságnak neveznek. Már nem egyébért, de a szárhegyieknek például azért maradt fenn az évszázadok során a teljesen sajátos egyedi káposztájuk, mert betartottak minden babonaságnak kikiáltott szabályt és nem törődtek azzal, hogy ki mit gondol, vagy mond róluk ennek kapcsán. Többek közt a szárhegyi, híres vékonylevelű, korongformájú káposztát mindig Szent Anna kilencedjén (június 13. környékén) palántálják ki a káposztatermő földre. Utána kétszer megkapálják, majd azután vágják le, miután a fagy kétszer a lábán megcsípte. Utána még legalább egy hétig gúlába rakva magában érlelik, ezalatt egy utóérési folyamaton megy át a káposzta, a fejek kifehérednek zamatossá válnak. Ezután "pucolják fel", vagyis leszedik a külső leveleit és kezdik árulni a piacokon. A szárhegyi káposztáról még tudni kell, hogy nagyon vékony a levele, például a töltelék rizsszemei jól kivehetők a levélen keresztül a töltöttkáposztában. Az erezete is vékony, nagyon hamar beérik, karácsonykor már zamatos savanyúkáposztából lehet főzni a karácsonyi ünnepi töltött káposztát, de minőségét a pince hűvösében tartva megőrzi egészen Pünkösdig. Ahol jó hűvös a pince még nyár közepén is van zamatos savanyú káposzta. Na de a káposztasózás fortélyait akartam elmesélni eredetileg, de muszáj volt ezt a kis kitérőt tennem a szárhegyi káposztáról, amit "torzsás" falumbeliek termesztenek, mert ennél sokkal gyengébb minőségű káposztának akkora reklámot keltenek, mintha a mennyei paradicsomban teremne és az erezete minimum aranyból lenne. Akkor én is dícsérhetem nyugodtan a szárhegyi vékonylevelűt, mert annyira úgysem tudnám, mint amennyire megérdemelné.

Szóval, a káposzta sózásához először is hordó kell. Akinek van pincéje, megéri, hogy beszerezzen egy komoly fahordót, mert abban érik igazi zamatossá a káposzta, de műanyag hordóban is jó minőségű káposzta érik. A munkálatokat a hordó alapos kimosásával kezdjük, ha fahordónk van, azt jó alaposan ki kell subickolni súrlókefével, majd alaposan kiöblíteni tiszta vízzel, aztán szellőztetni kell az udvaron, hogy párologjon el a szaga, majd használat előtt fel kell tölteni vzzel, hogy degedjen ki a fa és ne szivárogjon a káposztalé a hordóból. Ha műanyag hordóba sózzuk a káposztát, akkor elég, ha mosogatószeres vizzel alaposan kimossuk és kiöblítjük, de ezt sem árt szellőztetni. Mondjuk az én esetemben ez úgy történt, hogy amint kiürültek a káposztás hordóim - mert nekem kettő van egy 15 literes és egy 30 literes - még nyár elején, kimostam őket és fedetlenül kiraktam a teraszra. Ott várakoztak egészen addig míg káposztasózásra került a sor, akkor szépen újra kimostam őket, kiöblítettem és csak ezután raktam bele a káposztafejeket.
Na most, édesanyámtól úgy tanultam - ő pedig apai nagyanyámtól tanulta -, hogy előbb egy jó nagy csokor csombort és kaprot megmosunk, a hordó aljára helyezzük, majd lobogó sós vízzel leforrázzuk és hordót befödjük, hogy a fűszeres aroma jól járja át. Édesanyám szerint ezt egyrészt azért kell így csinálni, mert "mi így szoktuk", másrészt, mert a forrázástól intenzívebb a fűszer aromája. Amíg a hordót átjárja a fűszeres aroma, addig a káposztafejeket előkészítjük a hordóba rakásra.


Vagyis a nagyobb fejeknek kifúrjuk a közepét és megtöltjük sóval, a kisebb fejek torzsáit kereszt alakban bemetsszük - természetesen ezt is csak azért, mert "mi így szoktuk".
Amire ezzel elkészülünk a hordó aljában is kihűl a fűszeres lé és minél szorosabban kezdhetjük belerakni a káposztafejeket. Igyekezzünk úgy elhelyezni, hogy minden kis üreg ki legyen töltve, a káposztafejek között keletkező lyukakba kisebb fej káposztákat rakjunk, de tehetünk közéje vöröskáposztát vagy céklát is - amitől szép vörös lesz a káposztalé - illetve szúrhatunk közéje tormát is. De aki ennél is pikánsabban szereti tehet közéje birsalmát, babérlevelet és borsot is. Az idén nem raktam a hordóba semmi plusz "cicomát", mert olyan kedvemben voltam, hogy idén csak egy sima savanyúkáposztát készítek. De a tavaly tettem. Amikor a hordó megtelt káposztával, akkor lefödjük és egy napig hagyjuk, hogy "izzadjon" a sótól a káposzta. Vagyis másnap látni fogjuk, hogy a káposzta felületén harmatcsepphez hasonló vízcseppek jelennek meg, ez - édesanyám szerint - attól a sótól van, amit a torzsa közepébe helyeztünk. Ha ezze is megvolnák, akkor ellevezhetjük a káposztát, vagyis sóoldatot készítünk forralatlan, tiszta vízben. Nálunk a csapvíz erre alkalmas, ahol nem jó a vezetékes víz, ott használjanak igazi forrásvizet - nem palackozottat (!), hanem olyat, ami a föld mélyéből bugyog a felszínre. A sóoldat úgy készül, hogy egy liternyi hideg vízhez egy púpozott kanál sót teszünk, amit addig kavargatunk míg teljesen feloldódik. Na most a hordó méretétől függ, hogy összesen mennyi kell, én az ötliteres fazekamban szoktam egyszerre ötliternyi sós levet készíteni, amit ráöntök a káposztára, majd újabbat vegyítek, azt is ráöntöm, egészen addig, míg teljesen ellepi a káposztafejeket a víz. Ha széles a hordónk teteje tiszta fapálcikákkal szorítsuk le a káposztafejeket úgy, hogy teljesen befödje a sós lé. Miután elleveztük, másnap nyissuk ki a hordót és nézzük meg mennyire apadt le a lé, mert a káposzta beszívja és lehet, hogy utána kell pótolni. Ezután egyéb dolgunk nincs, mint legalább két hétig időnként megrázogatni a hordót - ha akkora, hogy könnyedén tudjuk mozgatni - vagy pedig egy gumicsővel fújjunk levegőt bele, hogy elősegítsük a káposzták közé szorult levegő kiszabadulását. Ugyanis, ha ezt nem tesszük, akkor hibás erjedés indulhat el, ami a káposzta megpuhulását, megbarnulását eredményezheti. Itt is a tejsavas erjedés következtében savanyodik meg a káposzta, erről még írtam a hordós savanyúságnál. Lényeg, hogy a tejsavas erjedéshez 15-20 fokos hőmérséklet kell, ezen a hőmérsékleten már az ellevezést követően erős habzással elindul a tejsavas erjedés.
Az előerjedés 10-14 nap alatt lezajlik, ekkor megint nyissuk ki a hordót és alaposan mossuk meg a hordó födelét és a káposztanyomó követ, illetve azokat a fapálcikákat, amivel leszorítottuk a káposztafejeket. Ha azt tapasztalnánk, hogy nagy hézagok keletkeztek és még férne bele káposzta, nyugodtan tehetünk még néhány fejet utólag is bele, illetve ha leapadt volna a leve, pótoljuk további sós lével. A lassú erjedés ezután is folytatódik, de hozzávetőleg hat hét alatt teljesen befejeződik a tejsavas erjedés. Az idén annyit "újítottam" a káposztasózáson, hogy a kisebbik hordómat bent hagytam a konyhába, ti. november végére már savanyú káposztát akarok enni,
a nagyobbik hordómat pedig kiraktam a teraszra és ott is tartom karácsonyig, mert azt akarom , hogy abban később érjen meg a káposzta. Mellesleg a jól savanyított káposzta érlelés után szép sárgás-fehéres színű, a levelei könnyen lebonthatóak és rugalmasak. Egyaránt fogyasztható hús-, zöldség és tésztanapon, akár nyersen savanyúságként, akár bármilyen formában megkészítve.

Használat közben, ahányszor a hordót kinyitjuk, vigyázzunk a tisztaságra, és minden alkalommal mossuk le a fedőt, a követ, vagy műanyaghordó esetén a leszorító pálcikákat.

A savanyú káposzta azonkívül, hogy bőséges C–vitamin forrás, egyben természetes gyógyszer is. A savanyú káposztában és annak levelében ugyanis a joghurthoz hasonlóan jelentős mennyiségű élő tejsavbaktérium van, amely az emésztőrendszerben elpusztítja a rothadást előidéző baktériumokat. Ezáltal a helytelen táplálkozásból eredő méregképződés leáll, és a vér fokozatosan megtisztul. Ráadásul a savanyú káposzta magas rosttartalma megszünteti a bélrenyheséget, ami a bélrendszerben felgyülemlett káros anyagok gyakori kiürítését, és a szervezet további méregtelenítését eredményezi. A vér és az emésztőrendszer fokozatos tisztulása a szervezetre gyakorolt jótékony hatáson túlmenően tisztítja a bőrt is. A szervezet méregtelenítése a ráncosodásnak indult bőrt felfrissíti, és üdévé, feszessé teszi. A savanyú káposzta leve kozmetikai célokra is kiváló, mert a zsírréteg feloldásán kívül vitaminokkal és enzimekkel táplálja a bőrpórusokat, eltünteti a pattanásokat, tejsavtartalma pedig fertőtleníti és finomítja a bőrt.

Jó fakanálforgatást!