2009. október 27., kedd

Hordós savanyúság üvegekben - még mindig befőzök :)

A történet azzal kezdődött, hogy a minap Manci szomszédasszonyom megérkezett egy reklámszatyornyi zöldparadicsommal - ő már csak ilyen, szokott hasonló meglepetésekkel szolgálni. Zárójelben mondom: az sem gond nála, ha éppen nem vagyok otthon, mert a bejárati ajtó kilincsére akasztja a zöldséges zacskót, mert tudja, előbb-utóbb hazatérek és megtalálom ott. Na ilyenkor szoktam felkiáltani: jé, megint jött a Nyári Mikulás. S még egy kis kitérő: mindenkinek olyan szomszédokat kívánok, mint az én Manci meg Erzsi szomszédasszonyom, illetve, mint Mária néni, akiről már többször is szóltam. S akkor kanyarodjunk vissza a zöldparadicsomhoz, ami néhány napon át egy tálban várakozott a feldolgozásra a kamarában. Közben néhány be is ért belőle, de az pont jó volt akkor, mert nem kellett az aprózárba szaladni egy kis friss paradicsomért, az íz és zamatbeli előnyeiről nem is beszélve. Aztán egyik napon, csak úgy hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy mivel az idén kimaradt a sós uborka - pedig a lányom nagyon szereti - de még nem tettem el hordós savanyúságot sem, hát jó lenne "keresztezni" a kettőt és így egyszerre két legyet ütnék egy csapásra. Kielégíteném a lányom sós-kovászos uborka igényét, lenne hordós savanyúságom is, ráadásul kisebb kiszerelésben, ami a tartósságára lenne jótékony hatással. Ezért elbattyogtam az aprózárba (nagyon sok termékük helyi termelőtől származik) és vettem 2,5 kg uborkát, egy karfiolt, néhány csípős paprikát és ezzel kész is voltam, mert minden egyebem volt otthon. Aztán egyik este "unalmamban, nagy duzzogva" békovászoltam mindent a szép tisztára mosott nagyobb mértű üvegeimbe, ill. műanyag hordócskáimba.

Hozzávalók: tetszés szerinti mennyiségű uborka, kb. ugyanannyi zöldparadicsom, 1-2 kisebb fej káposzta, 1 karfiol, 1-2 hagyma, 1-2 szál murok, vagy sárgarépa (kinek, melyik tetszik jobban :)), 4-5 szál torma, 6-7 cikk fokhagyma, csípős paprika (ki, mennyit bír), csombor és kapor, szőlőlevél, meggyfalevél, só, három liter felfőzetlen vízhez két púpozott evőkanál só, illetve literenként egy csapott evőkanál só, szemesbors, mustármag - ezt raktam bele én, de lehet cifrázni almával, szőlővel, tökkel, cukkinival, kis dinnyével, vagy éppen azzal, ami eszünkbe jut. (A paprikaféléket nem ajánlom, mert egy idő után megpuhulnak - kivéve a csípős paprikát - és rontják a savanyúság aspektusát.)

Az uborkát és a zöldparadicsomot alaposan mossuk meg lehetőleg csap alatt folyóvízben; a karfiolt szedjük rózsáira és kb. félórára tegyük sós vízbe, mert ezt nem szeretik a bugyraiban meghúzódó csigák, csimaszok, lárvák és előbújnak, utána öblítsük át tiszta vízzel; a káposzta külső leveleit bontsuk le, majd vágjuk négybe úgy, hogy a torzsája tartsa össze a leveleit; ha teszünk bele tököt vagy cukkinit, azt is vágjuk kisebb darabokra és ha nagyok a magjai, szedjük ki; illetve mindenféle zöldséget gyümölcsöt pucoljunk meg és alaposan mossunk meg. A sózásra szánt hordót, vagy üvegeket minél forróbb vízben mossuk meg és több léből is öblítsük át a tetőkkel együtt, majd tegyünk az üveg vagy hordó aljába jó csokornyi csombort és kaprot, ezután minél szorosabban rakjuk bele az előre előkészített zöldségeket-gyümölcsöket, vegyesen, különösebb sorrend nélkül. Lényeg, hogy minden üvegbe, mindenféle zöldségből-gyümölcsből kerüljön. Miközben pakoljuk az üvegekbe a zöldségeket-gyümölcsöket szúrjunk közéje torma szeleteket, murok és hagymakarikákat, fokhagymacikkeket, végül szórjunk a tetejére szemesborsot és mustármagot. Közben oldjuk fel a sót a felfőzetlen vízben - nálam tökéletesen megfelel erre a csapvíz, de ahol nem jó minőségű, használhatnak forrásvizet (nem a palackozott fajtából, hanem igazi forrásból, ami a föld mélyéből bugyog a felszínre) - és amikor teljesen elolvadt, töltsük rá a zöldségekre. Ajánlatos egy napig csak egy tányérkával lefödni az üvegeket, mert a zöldség beszívja a sós levet és utána kell pótolni a leapadt levet. Ezután se tegyük még a kamarába az üvegeket, hiszen ezután következik a tejsavas erjedés, melynek során némi lé kifolyhat - ezért ajánlatos egy tálcán tartani az üvegeket. Na most, ha azt észleljük, hogy két-három nap után tejszerű fehér, zavarossá válik a savanyúságunk leve, ne pánikoljunk, mert az csak annyit jelent, hogy elindult a tejsavas erjedés - mellesleg éppen amiatt a képződő tejfehér anyag miatt nevezik a biokémiai eljárást tejsavas erjedésnek - de ennek részleteibe nem mennék bel, mert nem vagyok sem élelmiszervegyész, sem mikrobiológus. De ha valakit érdekelnek a tejsavas erjedés részletei például itt talál egy eléggé közérthető eszmefuttatást róla Dióspatonyi Ildikó tollából.Lényeg, hogy egy-két hét alatt szobahőmérsékleten tartva a hordót, vagy az üvegeket, teljesen befejeződik a tejsavas erjedés, a lé teljesen letisztul - de képződhet az üvegek alján egy kis fehér kepedék -, és ezután már tehetjük a kamarába. Nem jár bele semmilyen tartósítószer, mert a só tartósít, mégsem lesz sós a savanyúság, mert teljesen átalakul a só. Szerintem, a legegyszerűbben készülő savanyúság, bátran próbálkozhatnak vele a kezdők is - csak ne pánikoljanak, amikor erjedni kezd az üvegben minden - és besorolnám a gyors és könnyű kategóriába is, mert lényegesen rövidebb idő alatt elkészül, mint bármilyen más savanyúság. Valójában a hordóba, üvegekbe rakandó zöldségmennyiség függvénye az elkészítési ideje. Fogyasztható hús-, zöldség- és tésztanapon.

Jó fakanálforgatást!

17 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tegyél bele egy kis zellert és lestyánt, aztán csak ámulj, hogy milyen mennyei. Én is ámultam.

Alíz, Erdélyből írta...

Névtelen: köszi a tippet, régebb már próbáltam, de nálunk nem jött be. :) Nekem még ízlett volna, de a gyermekeimnek nem tetszett. :)

M írta...

Minden ősszel megfogadom, hogy jövőre már biztosan és is fogok télire eltenni. De most komolyan mondom, hogy jövőre már biztos így lesz, mert példát veszek rólad. (Az idén még nem, mert nem írtam be az eltevést a határidőnaplóba! :) )

Alíz, Erdélyből írta...

M: Ámen, azaz úgy legyen! :) De addig is, majd februárban, amikor megyek NLP-zni, akkor ebből viszek neked egy hordócskával. :) Remélem, még lesz belőle...

Edó írta...

Hmmmm,nagyon finom lehet Alizkam!Nagyon megkivantam.En meg nem tettem el,amiota gyerekek vannak valahogy a dzsemekkel lezarul a befozes,halistennek anyosom keszit nekunk boven:)Aldom is erte.
Hogy allunk talalkozo teren?

Alíz, Erdélyből írta...

Edó: biz'ám, hogy finom lesz, mert még mindig burrog-buffog. :) A találkozó pedig előbb-utóbb összejön, lehet, hogy még hamarább, mint ahogy terveztem. De időben szólok, ill. szól Ottis. :)

Névtelen írta...

Jól értem? A 3 liter vízhez még plusszban 3 csapott evőkanál só kell? És az erjedés után marad elég leve a savanyúságnak? Mennyi kérdés! Éva

Alíz, Erdélyből írta...

Éva: jól érted. :) Gyakorlatilag minden liter vizhez egy csapott evőkanál sót számolunk és ha a leve leapadna az erjedéssel, ugyanilyen arányban kevert sós vizzel pótolhatjuk.

Névtelen írta...

Kedves Alíz! Még egy kérdés. Az üveget addig csak egy tányérral lefedve tartjuk,míg nem kerül a végleges helyére, vagy már korábban is lezárhatjuk. Éva

Alíz, Erdélyből írta...

Éva: Tapasztalatom szerint, jobb lezárni. Persze, előfordulhat, hogy igy is az erjedés miatt a kupak és az üveg csavarszerkezeténél kijön a leve, ezért jó, egy tányért tenni az üveg alá, addig, amig az erjedés befejeződik. Ha már letisztult a leve és már "nem dolgozik", nézd meg, födi-e a lé a zöldséget. Ha úgy tűnik (üvegen keresztül, anélkül, hogy levennéd a kupakot), nem elég a lé, akkor pótold sós vizzel csak. Ha úgy találod, hogy van rajta elég lé, akkor nem ajánlott nyitogatni az üveget, hanem be kell tenni a kamarába, vagy pincébe felhasználásig.

Névtelen írta...

Kedves Alíz! El vagyok ragadtatva, kibújok a bőrömből, mióta rátaláltam az oldaladra. Nagyon-nagyon tetszenek a dolgaid, jópárat már megcsináltam, és teljes a siker!
Amivel úgy érzem, hogy "koppantam", az a hordós savanyúság. Megörültem az ötletnek, mert még drága anyócámmal vizes uborkát tettünk el éveken keresztül, és az nagyon ízlett mindenkinek. Most próbáltam vegyesen a sokféle megtermett dologból is menteni, de két üvegben már fehér lepedék van a lé tetején, pedig a zöldségeket leszorítottam, a lé is teljesen ellepi - előírásszerűen. Már csak azért is sajnálnám, mert nagyon mutatós lett a sokféle zöldséggel!
Szerinted mi lehet a hiba?
Stefi

Alíz írta...

Kedves Stefi!

Örülök, hogy hasznodra lehettem a receptjeimmel. A fehér lepedék nem jelent jót az üveg tetején, főleg, ha azután jelent meg, hogy a tejsavas erjedés befejeződött. Tapasztalatom szerint három oka lehet: 1. véletlenül bekerült olyan zöldség is, ami hibás volt (pl. egy jó kövér sárgás héjú uborka); 2. a só minősége, ui. ehhez mindig durva sót használok, lehetőleg jódozatlan változatban; 3. nem volt teljesen tiszta az üveg. Azonban, azt javaslom, hogy figyeld még az üvegeket néhány napig - főleg, ha még nem fejeződött be a tejsavas erjedés (14 nap eltevéstől számítva) -, mert előfordulhat, hogy az a fehér lepedék szépen leszáll az üveg aljára és nem lesz semmi gond a savanyúsággal. Ha viszont azt látod, hogy a lepedék kezd elszíneződni, esetleg zöldes penész jelenik meg rajta, akkor sürgősen le kell tölteni róla a levet, az üvegben lévő zöldségeket átnézni, ami puha kidobni (mert ez okozta a bajt), a többit átmosni tiszta vízzel, új levet készíteni neki és úgymond, újra ellevezni. De valami azt súgja nekem, hogy egyelőre várj még, mert nem lehet nagy a baj.

Forro Laci írta...

Kedves Aliz!
En tavaly tettem el eloszor, kb. ket eve ettem eloszor keseru gombat savanyusagkent. Igaz a keseru gomba szezonja mar lejart vagy lejaroban van, megis ide irnam, hogyan tettem el, termeszetesen nem sajat recept en is 2 ismeroson keresztul jutottam hozza.
Itt van roviden:
A keseru gombat sós vízben egy kicsit megfozni (en 10 percet foztem a csikokra felvagott gombat). Hideg felöntolé: fél liter ecet, másfél liter víz, 2 evokanál só, 10 evokanál cukor (édesebbre több), mokkáskanál szalicil és mustármag meg egyebek, ízlés szerint. A keseru gombanak megmarad az aromaja, keserusege pedig elvesz. Nem kell megijedni, ha kicsit megzoldul a fozeskor vagy utana az uvegben, az nem romlas jele :D
Udv.
Laci

Alíz írta...

Kedves Laci!

Nagyon tetszik ez a keserűgombás recept. Épp a kamrámban várakozik egy tálnyi cserepes gerebengomba, és azon fogom kipróbálni ezt a receptet. Szerintem gerebengombából is finom lesz. Na majd beblogolom és meglátod. :) Mindenképp, köszönöm a receptet. :)

tücsi írta...

Nagyon guszta minden savanyúságod.:) Régen én is sokat tettem el, saját termésből, és mindig vegyesen, mert imádtunk minden zöldséget. Mostanában inkább kovászos ubit teszek télire, mert már nincs aki fogyassza rajtam kívül. A nászasszonyom viszont szuper savanyúságot rak el, amiből én is részesülök.:) Azért az nem semmi, amilyen adagokat készítesz!!!

Edi írta...

Kedves Alíz!
A te recepted alapján tettem el az idén a darabos savanyúságot. Minden annak rendje-módja szerint zajlott le az üvegekben, viszont a fokhagyma megzöldült benne. Azt tudom, hogy valamiféle oxidáció mehetett végbe, csak tanácstalan vagyok-mi tévő legyek? Várom tanácsodat!

Alíz írta...

Edi: Fogalmam nincs, mitől zökdült meg a fokhagyma, de én is oxidációra tippelnék. Ha viszont a savanyúságnak jó az íze, ne törődjetek vele, legfennebb a zöld fokhagymát ne egyétek meg. :)))

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails