37. VKF! - Hetedik beszámoló és staféta átadás

Gombászó nyugger

Csípős csalán
irígy mirígyszőrös
erdeje veszi őt körül,
és ez óvatosságra int.
Ám örvendek, hisz jókora
bimbós pöfetegre leltem
a tisztáson megint!
A csalán rengetegje
nem soká rejthette
előlem ízes titkait,
egyre-másra,
nagyokat rikkantva
fedeztem fel gombám
ifjabb társait!
Lelki szememmel láttam már előre
a ropogósra pirult, aranyló panírt,
mint serceg a hatalmas szeleten…
mikor a szívembe lopózott lassan,
alattomban az a baljós sejtelem!
De hisz nincs a kamrámban semmi!
Se kanál zsír, olaj, se liszt, se tyúktojás.
Nincs mit tenni így a hónap végén,
marad a szomorú várakozás.

Barátom, ne félj!
Mire elszáll a hátralevő két nap,
és elmúlik véle a három éj,
a gombádat is dobhatod szemétre,
hiába jön meg végre a segély!

Kedveseim, ez lesz az utolsó összegzése a 37. VKF!-nek és a végén kiderül a titok is, vagyis az, hogy ki veszi át a stafétát. Ám, addig is még egy kicsit izguljatok, de legfőképp olvasgassátok az alábbi összefoglalót, mert még igen sok jó recept van hátra.

Mackókonyha épp egy marhanyelvet mustrált azon töprengve, mit is hozzon ki belőle, ám közben megakadt a szeme az Egri Bikavéren és egy zacskó vegyes szárított gombán. Azonnal tudta, hogy a nyelvből többet is ki lehet hozni, mint a mamája tejszínes-gombás marhanyelv-raguja és azonnal hozzálátott az erdei gombás, vörösboros marhanyelv vadász módra ínyencség elkészítéséhez. Elöljáróban még ejtett néhány szót az Egri Bikavérről, ami szerinte mostoha gyermeke lett a magyar borvilágnak. Erre csak azt tudom mondani: elég baj! A gombás marhanyelv-ragu viszont isteni, teszek egy próbát vele, mert mi nagyon szeretjük a nyelvet.
Gasztro Réka, aki régi és jó barátságban áll a gombákkal egyik este hullafáradtan készítette el a gombával töltött juhtúrós tortilla-batyukat. Ha ez ilyen jól sikerült hullafáradtan, kíváncsi lennék, mit hoz össze kipihenten? Na, jó Rékánál lehet látni olyat is bőven. A sors paradoxona, hogy ezt megelőzően egy vendéglői fogadáson gombamérgezést kapott egy gombás vadpörkölttől, pedig az erdei gombából készült. Elképzelhetőnek tartom, hogy az a gomba nem volt friss, mert gombához értő orvosismerőseim szerint a legtöbb gombamérgezés egyszerű ételmérgezés, amit a nem megfelelően tárolt gomba okoz. S ugyan ezt már többször leírtam, de még megteszem - mert nem lehet eleget mondani - a gomba a gyorsan romló élelmiszerek közé tartozik, az elkészített gombát nem szabad 24 óránál tovább a hűtőben sem tartani. Nem tartom kizártnak, hogy a vendéglős ezt nem tudta, napokkal előtte készült a fogadásra és az étele nem volt friss.
Daisy a nagyobbik fiától születésnapjára ajándékba kapott egy szarvasgombát, mert a család ismeri és tiszteli az anyuka kulináris megszállottságát. Kapóra jött a születésnapi ajándék a VKF!-re és noha Daisy különösebben nem tervezte, hogy részt vesz ezen a fordulón, mégis benevezett a szarvasgombás vajas tojással. Ezt pedig igencsak jól tette, mert nem így dönt, akkor most ennyivel szegényebb lenne ez a forduló. Az eledelt igazi ínyencségnek tekintem annál is inkább, mert tudom, még ahol megterem a szarvasgomba, ott is aranyárban vásárolható meg. S még valami: Kedves Daisy, Isten éltessen sokáig és minél tovább tartsa meg a főzőkedvedet mindannyiunk örömére!
Kata unokahúga ötletére gombát grillezett egy kis bazsalikommal fűszerezve, amit citromlével bőven meglocsolva fogyasztottak. Nagyon finom lehetett. Aztán kicsit szétnézett a saját blogján és meglepődött, mennyi gombás étel szerepel már bejegyezve, annál is inkább, mert igazából most döbbent rá arra, mennyire kedvelt étel a családjában a gomba. A gyűjtemény figyelemreméltó érdemes ráklikkelni a bejegyzés végén a kiemelt linkre.

Okostojás a gombafordulóra vargányás rostélyost főzött, noha egy mondat erejéig eljátszadozott a gondolattal, hogy nem lenne-e stílusosabb rostélyos vargányát készíteni. Aztán elvetette az ötletet egyrészt az arányok, másrészt a hülyén hangzó név miatt. Mellesleg a kiindulópontot a Kalla Kálmánnak tulajdonított recept adta, ráadásul a vargányaszezon kellős közepén szárított gombából készült. Ennek előnye az lett, hogy tutira nem került csigás gomba az ételbe, a hátránya viszont az, hogy mivel a szárított vargányának sokkal intenzívebb az íze, kevéstől is erőteljes aromája lett az ételnek miközben "lényeg" alig került a villára. Jó, hogy Okostojás megosztotta velünk ezt a tapasztalatot, mert valóban lényegesen kevesebb kell az ételbe a szárított vargányából mint a frissből, ám meggyőződésem, hogy ez a gyönyörűség a kevés gombatartalom miatt nem maradt szégyenben.
Szamóca a Vegánságok gluténmentesen blogról éppen diétába kezdett emiatt nem fogyaszt gombát, ám mivel a család egyébként nagy gombarajongó, nem hagyhatta ki ezt a VKF!-et. Nosza, előkereste a tavasszal készített gombás ételeit és be is blogolt belőle hármat. A képen látható eledel a zöldfűszeres, joghurtos gomba, melynek egyedi ízét a friss zöldfűszerek és a gombával és sárgarépával jól harmonizáló mustár adja. Érdemes kipróbálni, én ezt teszem.

Aztán készített egy bazsalikomos, hagymás gombaerdőt, amire ránézni is kívánatos. A finomság elkészítése azonban sokkal egyszerűbb, mint amilyennek tűnik elsőre a mellékelt fotóról. Ugyanis Szamóca ehhez a bejegyzéséhez sok fotót mellékelt, amelyek "vezetik" az érdeklődőt az étel elkészítésében. Hozzá bármilyen burgonyás vagy rizses köretet ajánl, de mint mondja egyszerűen rukolával is igen finom. Mellesleg Szamóca szerint gyerekzsúron is megállná a helyét - szerintem is.
Végül Szamóca elkészítette a gombapörkölt tarhonyával összeállítás gluténmentes változatát, vagyis gombapörköltet hajdinával. Mert mint állítja a hajdina remekül illik a gombapörkölthöz. Ezt a kombinációt egyszer én is kipróbálnám, de Erdélyben hol lehet hajdinához hozzájutni? Erdélyi gasztrobloggerek van valami tippetek?


Csuszta a gombás fordulóra előbb készített egy gombás-juhtúrós melegszendvicset - mert indulásból ebédpótlóként csak erre volt idő és kapacitás -, amihez alapnak rozskenyeret használt. Ezt külön értékelem. Aztán snassznak találta csak ennyivel előhozakodni és noha az esztergomi piacon nem igazán kényeztetik el a vásárlókat gombával, mégis sikerült hosszas kutakodás után szerezni egy gombás nénitől szegfűgombát. Erről jut eszembe, hogy ezek a gombás nénik/bácsik aranyat érnek mindenhol. De mi lesz ha ők már nem lesznek?...



Szóval a gombás szendvics után Csuszta a gombás nénitől szerzett szegfűgombából még összehozott egy gombatortát is. Ennek a tésztája nem egy szokványos tortatészta, hanem sós tejbegríz. Az alapreceptet egy 1989-es kiadású szakácskönyvből vette, aminek a címét itt most csak azért sem idézem, mert Csusztának is nekem megegyezik a véleményünk róla: sok benne az olyan recept, aminek kipróbálásához hozzá sem fognánk, ráadásul gusztustalanok benne a fotók. Na de, végül is ez a tésztalap jó és Csuszta egész ügyesen felhasználta a gombatortájához, ami szerintem nem csak istenien néz ki, hanem finom is.
Nokdeli amellett, hogy a szomszédos telken csokorra való gombát összefotózott készített egy isteni sült rizses gombát. Na, nem kell megijedni, nem azokból a gombákból, amik a blogján lévő képeken láthatók, mert Nokdeli gombaügyekben biztosra szeret menni és a piacon veszi mélyhűtött állapotban. Ezt nagyon helyes megoldásnak találom, főleg azok számára, akik nem totyogó koruktól kezdetek ismerkedni a gombákkal - mint én -, mert még mindig jobb megvásárolni a mélyhűtött garantáltan ehető gombát, mint más tudására alapozva esetleg tévedni. Mellesleg a blogon látható képeken van egy olyan gomba is, amiből egy darab bőven elég lenne egy négytagú család teljes kiirtásához. Bár lehet, hogy tévedek, mert fotóról gombát beazonosítani még akkor is nagyon nehéz, ha egyébként a fotók piszokul jók, mint a Nokedlinél láthatók.
Izlésszindróma, aki gyerekkorában rajongott a gombákért erdei gombás pasztinák szuflét dobott össze a gombás fordulóra. Az alapötletet a pasztinák szufléhoz az a néhány pasztinák adta, amit a barátnőjétől kapott ajándékba. Ehhez pompásan felhasználhatta a hűtőjében árválkodó erdei gomba keveréket. És bár a család nem rajongott a pasztinákos alapú gombás szuflénak, Izlésszindrómának ízlett.


Rozmaring és Ibolya gyerekkori emlékeit elevenítette fel a gombás VKF! kapcsán, amikor nagypapájával jártak gombászni. Isteniek az ilyen emlékek, nekem is van belőle egy könyvre való. Ez alkalommal azonban nem ment épp olyan könnyedén a gombaszerzés, mint hajdanán a nagypapával, ugyanis a keresztül-kasul be kellett járnia a belgrádi piacot, míg végre a bohém negyedben rábukkant arra a rókagombára, amelyet felhasználhatott a csokoládés rókagombával különlegessé tett bélszínhez. Igazán érdekes ízkombináció és igazán vonzó étel - ezt is könyvjelzőzöm.

A végére maradt az én tárkonyos gombamártásom puliszkával, amihez még csak annyit fűzök hozzá, hogy a sok közül azért éppen ezt választottam, mert ez egy jellegzetesen erdélyi étel, ráadásul úgy a legfinomabb, ahogy édesanyám készíti. Persze láthattátok, hogy a kiírás után rengeteg gombás receptemet beblogoltam, mert úgy véltem elérkezett az ideje, hogy legalább azokat bejegyezzem, amik már elkészültek. Nem részletezem ezeket a címkéim között a gombás címszó alatt megtaláljátok az összeset.

Mikor már azt hittem, hogy valóban a végénél tartok, kiderült, hogy Gabojsza sajnos kimaradt a felsorolásból. Pedig kár lett volna, mert nézzétek, milyen isteni rókagombás rizottót hozott össze! Bejegyzéséből azt is megtudhatjuk, hogy gyerekkorában sokat járt gombászni a Marosvásárhely környéki dombhátakra, ám amióta az Alföldön él, többnyire meg kell elégednie a termesztettel. Természetesen, amikor hazajön a Világ Közepére Erdélybe, akkor akár a kertje végéből is gyűjtögethet gombát, ami rendszerint lefagyasztva érkezik meg az alföldi otthonába. Ezt a pompás rizottót is ilyen gombából hozta össze. Hát bizony, nagy kár lett volna, ha mindez kimarad. Elnézést, Gabojsza, a tévedésért! S ha már itt tartunk és esetleg mással is előfordult, hogy véletlenül kimaradt, szóljon ám, mert ekkora mennyiségű adat adódhatnak hibák.

Most, hogy ilyen szépen a végére értünk, először is megköszönöm, hogy velem tartottatok a meglehetősen hosszúra nyúlt összegzés alatt. Másodszor pedig adom is tovább a stafétát, hogy az utánam következő is mielőbb kiírhassa a pályázatát. A következő forduló VKF!-háziasszonya Edóka lesz az Édes otthonunk némi sóval blogról, aki nem csak jó barátnőm és kolléganőm, de még sok szempontból igen közel áll hozzám.
Sok sikert a pályázóknak! Türelmet a háziasszonynak!

37. VKF! - Ötödik beszámoló

VKF-re készülődvén :(

Nem sikertörténet,
amit elmesélek…
kis pályázatomba
az élet „belelépett”!

Egy fürge, falánk kis evet
(legyen elég annyi,
hogy neve Kis Yvette…)
míg térültem-fordultam,
lencsegulyásomból halkan
minden gombát kievett.

Ráadásul ugyanezt
művelte az Ottó,
rókagomba nélkül maradt
a gomba-rizottó…
Legközelebb nem készítek
én csakis velőt,
ezzel távol tarthatok

Biztos vagyok benne,
hogy a szigorú zsűri
e csekély hiátust
bizony el nem tűri;
nem hiszi el nekem
az erdélyi Alíz:
Bár hibádzik a gomba,
de benne van az íz!
sok gombakedvelőt!

Újabb Trendo-gyöngyszem és jön a folytatás.

Ez a remekmű szintén földim és másik kedves kolléganőm alkotása, igen, az Ottisé. Ő is a kettőt egy csapásraelv mentén blogolta be ételeit. Vagyis ami itt a képen látható, az egy gombás quiche, amivel nem aratott osztatlan sikert a családban, de az is előfordulhat, hogy mindössze azért ódzkodtak a fiúk, mert már másodszor volt azon a héten gomba a terítéken. Van így néha mifelénk gombaszezonban.






Azonban ugyanabban a bejegyzésben van még egy majonézes rókagomba is. Nézzétek csak, milyen guszta és kívánatos! Annak ajánlom, aki rókagomba-rajongó és kizárólag ebben a változatban elkészíteni. Mint már korábban is említettem, az én toplistámon a rókagomba előtt akárhány más gomba szerepel és ha majonézes gombát készítek, akkor azt inkább laskagombából, galambgombából, szegfűgombából és a hamarosan megjelenő harmatgombából készítem.

Aztán ugyancsak Ottist még a csíkszeredai Pityókafeszten egy kedves ismerőse meglepte egy szarvasgombával, amiből mi mást is készített volna, mint szarvasgombás vajat. Mint mondja ezt roppant egyszerű elkészíteni - a "titok" a blogján olvasható -, s ha már volt szarvasgombás vaj, akkor összedobott egy adag szarvasgombás-tejszínes tésztát, minimalista stílusban. Mint mondja, elkélt volna még a tetejére egy kis reszelt szarvasgomba, de mivel erre már nem futotta, a család beérte ennyivel is. Nem kell izgulni, nem maradt szégyenben a minimalista változat sem, csak épp szólt, hogy ha valaki hasonlót készít, a tetejére is juttasson egy kis szarvasgombát.


Tálaló a Kisalföldről krumplis lepénybe rejtette a vargányaragut és a képen látható remekmű született belőle. Aztán megosztotta velünk a húga kétéves kislányának kedvenc mondókáját is: "gomba, gomba, nincsen semmi gondja./ Ha eső esik rája, nagyra nő a karimája." De azt is elárulta, hogy a párja az idén rengeteg gombát hozott, mert nagyon szereti, így bőven jutott a fagyasztóba, de jelentős mennyiséget sikerült megszárítani is. Az egyszerűen nagyszerű finomság mellé körítésnek különféle, a kertjükben termett salátát adott. Ennél finomabb vacsorát el sem tudnék képzelni vargányából.

Megint földim következik, ráadásul kétszeresen, mert Zsuzsiga szintén gyergyószentmiklósi mint én. Sőt, ismerem picilány korától, ui. a szüleivel hajdanán "boldogult ifjúkorunkban" még bulizgattunk is együtt. Zsuzsiga a VKF!-re paradicsomos rókagombát főzött úgy, ahogyan ők szeretik krumpli gombóc körítéssel. S ahogy elnézem a gyönyörű tálalást, ha netán elém tette volna, lehet, hogy úgy jártam volna, mint az egyik unokaöcsém, amikor először evett szilvás gombócot. Az öcsi - kb. 3 évesen - ugyanis azt csinálta, hogy a gombócot kitolta a tányér szélére és nézte milyen szépen gurul lefelé a tányér közepébe. Amikor édesanyám megkérdezte, "ejsze nem szereted a szilvás gombócot", azt válaszolta: "de igen, csak nem tudom, hogy kell megenni". Nos, Zsuzsiga krumplipüré gombócai legalább ennyire meghatottak a fotón is, a paradicsomos rókagombáról csak annyit, hogy azt ki kell próbálni, mert nagyon finom.

Aztán itt van Zsuzsinak a "székelyesített" churutos gombás levese, amit ugyan nem "élesített" a VKF!-re, pedig mondtam neki. Na, mind1 a leves önmagában megérne egy "misérevalót", majd el is regélem, amikor sorra kerítem, hogy beblogoljam, de innen most semmiképp nem hagynám ki, mert egy különleges ízvilágú, jellegzetesen gyergyói leves, ami az ittlakó örményektől tanult különleges fűszerrel, a churuttal készül. A churut mellesleg hosszasan erjesztett tejből és nagyon sok zöldfűszerből készül, a jó sok vargányával készülő egyszerű krumplis-tésztás levesnek ez az egyetlen fűszere és kellemesen savanykás lesz tőle az étel. Sajnos, churutot csak a gyergyószentmiklósi piacon lehet vásárolni minden szombaton, mert egész Erdélyben mindössze egy-két asszony készíti, ők is gyergyószentmiklósi székely fehérnépek.

Gigi a konyhájában úgy vélte, hogy elérkezett az ideje, hogy rizottót készítsen és máris a gombással kezdte. Mivel a gyerekei éppen nem tartózkodtak otthon, kétszemélyes adagot főzött, de sajnos szinte mind neki kellett elfogyasztania, mert párja nem kedveli a rizses ételeket. Ellenben Giginek annyira ízlett, hogy eldöntötte megéri félórán át a kályha mellet ücsörögni, hogy elkészüljön a pompás fogás és ha másnak nem is ízlik, majd megfőzi magának ezután is. Szerintem ennyit megérdemel! Vegyes erdei gombából készítette különösebb fűszerezés nélkül, amit igencsak értékelek, mert magam is azt vallom, hogy kár a sokféle ízletes gomba aromáját fűszerekkel elnyomni.

Újabb kolléganő és újabb földi következik: Gál Edith, a konyhatündér, aki egyáltalán nem mellékesen mesél is. Most éppen a tejfölös-gombás palacsintametélt rejtelmeit osztja meg olvasóival. A tejfölös gombát ezúttal csiperkéből készítette, hozzá pedig palacsintametéltet adott, ettől még különlegesebb lett az egyébként sem hétköznapi fogás. Ezt is egyszer majd kipróbálom, legalábbis a palacsintametéltet valamilyen gombás étellel, mert igen izgatja a fantáziámat ez a kombináció.

Mandy Tarragon sokat nem totojázott, egyszerűen baconbe rejtette a gombát és abból varázsolt pompás fogást. Ráadásul ezt a bejegyzést egy szerinte szakállas viccel indítja: "Honnan lehet tudni, hogy mérges egy gomba? Ugrál a kalapján..." Nos, jót nevettem rajta, mert bármilyen szakállas ez a vicc, én még nem hallottam. Erre mondják mifelénk, hogy nincsenek régi viccek csak új emberek. A baconba göngyölt csiperke viszont igen jó ötletnek tűnik, akár hidegtálon is el tudnám képzelni, de főfogásként melegen betegre enném magam belőle. Mit mondjak még? Ezt is könyvjelzőzöm a többi után, majd egyszer sor kerül erre is.



Felhőlány, aki egyébként nem gombarajongó, minekutána hatalmas mennyiségű rókagombához jutott, eldöntötte: nem kérdéses, hogy ez jó gomba. Ezután gyors egymásutánban előbb főzött egy rókagombás pirítóst friss kakukkfűvel, aztán rókagombát diós-tejszínes szószban, aztán hirtelen eszébe jutott a VKF! és mivel mivel a diós-rókagombás ízkombináció nagyon bejött nála, úgy döntött, hogy mindjárt rókagomba tortát készít. Ötletért Jamie Oliverhez fordult és igen jól tette, mert így legalább az angol nyelvvel nehezebben boldogulók is megismerhetik ezt a pompás eledelt. Azt azért egészen halkan javasolnám, hogy az ilyen ételeket nem ártana azzal címkézni: "Vigyázat, hamar elfogy!" Mondom, csak javaslat és nyugodtan megszívlelheti valamennyi pályázó, aki erre a fordulóra jelentkezett.

Chez - Sandra G. hortobágyi húsos palacsintát készített, naná, hogy gombával. A finomság elkészítésének csínja-binja mellett érdekes etimológiai történettel szolgál a palacsinta történetét illetően. Egyebek mellett megtudhatjuk, hogy a palacsinta már a római korban ismert volt, igaz, akkoriban bronzpajzson sütötték. De azt is megtudhatjuk, hogy a palacsinta említése az első írásos emlékekben kolozsvári glosszákban történt 1577-ben. Szóval, aki kíváncsi a pompás étel receptjére, jó ha tudja, Chez - Sandra G.-nél bőven talál szellemi táplálékot is. A gombás hortobágyi palacsintát pedig el kell készíteni, mert már ránézésre is nyerő. Legalábbis nálam.

Aztán Chez-Sandra úgy döntött a pompás hortobágyi palacsinta mellé főz egy gombakrémlevest is. Ennek a levesnek az érdekessége, hogy póréhagymával és szerecsendióval készül, szerintem ez is az "érdemes kipróbálni" kategóriába tartozik.




Most azonban úgy vélem, olvasnivalóból egyszusszra ez elég, kicsit abbahagyom, de rövidesen folytatom a további pályázatok összegzésével. Remélhetőleg még ma este. Addig is jó olvasgatást, van amiből mazsolázni.

37. VKF! - Negyedik beszámoló

Off: Gombaversek 3.

Haldokló tuskón lám, tucatnyi gomba nő.
Némelyik oly csinos, akár egy bombanő.
A látvány felélénkíti hervadt kedvemet.

Bizony nem bánnám, ha korhadó testemen
élősködne ilyen szépség, osztozva estemen
és mohón kiszívná utolsó nedvemet!

Na, hát ez egy kissé áthallásos versike szintén Trendótól, de ha már ennyire beleszabadított a verseibe, és ráadásul ez is gombás, nem hagyhattam ki. S akkor most következzék a "folyt. köv.", vagyis az összegzés folytatása, amit továbbra sem fogok hosszúlére ereszteni, mert úgy saccperkábé tudom, egy ember mennyit hajlandó egy szövegtestre meredni a monitoron anélkül, hogy megunná, vagy a figyelme lankadna. Tehát, ezen kívül is lesznek még összegző bejegyzések úgy kb. ekkora léptékekben, mert célom, hogy nagyszerű receptjeitekre minél többen felfigyeljenek.

Der Chef bélszínt készített Wellington-módra, amire megint csak azt mondhatom, hogy gombával ennél szuperebb dolog nem is történhetne a konyhában. Szóval bélszín Wellington módra, de nem csak ennyi, hanem hanem részletesen, képekkel illusztrálva, lépésről lépésre leírta Der Chef, hogyan is készül ez a fejedelminek méltán beillő étel. Aki kíváncsi rá, navigáljon Der Chef blogjára és minden titkot megtudhat.

Aztán ugyancsak Der Chef készített egy szenzációs Vargányakrémlevest is, mert a Bosnyák-téri piacon jártában-keltében elbűvölték a gombás pultról rámosolygó vargányák. Akkor döbbent rá, hogy voltaképpen ebből a "gombák királyának" méltán nevezett ízletes gombából még soha nem készített semmit, pedig nagyon szereti a gombás ételeket és ha csak teheti gombás ételt választ a különféle éttermek kínálatából. Mit lehet még ehhez hozzátenni? Talán csak annyit: lám-lám milyen érdekes dolgok kerülnek a felszínre egy-egy VKF! kiírás kapcsán!


Ezt a kívánatos gombás-cukkinis tésztát családi tűzhelyen Családi tűzhely készítette, vélhetőleg egy jóétvágyú családnak. És - mint mondja - a gombás ételekről mindig a nagymamája jut eszébe. S most akkor megosztanék veletek egy titkot - de senki meg ne tudja! - ilyenkor szerfölött büszke vagyok magamra: micsoda jó témát agyaltam ki! Lám, Családi tűzhelynek a nagymamája jutott eszébe róla. De most komolyan: ugye nem elrugaszkodott dolog annak örülni, hogy a kiírás kapcsán valakinek tőlem többszáz kilométerre éppen a nagymamája jutott eszébe? Családi tűzhely egyébként azt is elmesélte, hogy mindenki szereti a családból a gombát, a kisfiúkat leszámítva. Nem tudom mekkora a fiúcska, de talán itt a helye elmondani: mivel a gomba nehezen emészthető étel öt év alatti gyerekeknek nem javallott fogyasztani. Ha nem eszi, hát nem eszi! Biztos még nem jött el számára ennek az ideje.

Reni Az élet napos oldaláról két recepttel hozakodott elő, egyrészt elkészítette ezt a pompás zöldfűszeres, rókagombás bruschettát, másrészt készített még egy gnocchit, de ez utóbbiról bővebben majd néhány sorral alább. Ha jól értettem, a fehérvári piacon szerezte be hozzá a rókagombát és fűszernövényeket, de elárulta azt is, hogy van egy virágárus bácsi, akitől mindenféle friss fűszert be lehet szerezni. Nos, jó tudni ezeket a dolgokat, aki még szokott járni ama piacra, érdemes felkutatnia a virágárus bácsit, akitől sokféle friss fűszert lehet vásárolni.
Nos, mint már említettem, Reni készített egy gnocchit is zsályás erdei gombával és mellékesen egy adag mákos nudlit is Daninak, aki utálja a gombát. Van ilyen, el tudom fogadni, például én sem szeretem a tengeri herkentyűt. Na de ez gnocchi valóban figyelemreméltó, hasonlót szoktam én is készíteni, de nem zsályával - ez most viszont határozottan vonzónak hangzik, így hát ezt is könyvjelzőznöm kell. De már annyit van a sorban, hogy ha jövő ilyenkorig csak azokat az ételeket főzöm, amiket könyvjelzőztem, sem jutok a végére.

4gyerek a Főzök-sütök-mosogatok blogról egy lakodalmi menüsorban előételként felszolgált gombakrémmel töltött csirkemellet "rekonstruált" - csak úgy emlékezetből - népes családjának, s mivel maradt még egy kevés a tölteléknek használt gombakrémből, fasírtokat gömbölygetett belőle és azt is feltálalta. Ebből azonban szinte "ribillió" lett, ugyanis a család picilányának annyira ízlett, hogy alig akart harapásnyit adni az elsőszülött nagytestvérnek. 4gyerek, viszont frappáns megoldást talált a konfliktus megoldására: beígérte a családnak, hogy következőben nagy adagot készít, hogy mindenki jól lakhasson gombafasírtból. Na, ezt csak azért emeltem ki, mert jó tudni, általában ilyen megoldásokat találnak a testvérek közötti konfliktuskezelésre az erdélyi anyukák.
Aztán mivel a fenti finomsághoz tett megjegyzésekben többen is afelől érdeklődtek, hogy is lehet/kell eltenni a gombát télire, 4gyerek úgy döntött, megosztja a Cenk lába alatt őrzött titkot és szétkürtöli a nagyvilágba. Olyan mint a gyöngy - mondaná édesanyám a szép áttetsző lében pácolódó gombákra. S látván ezeket a "borkányokat" - befőttesüvegeket - nagy kedvem támadt rá, hogy néhány üveggel én is eltegyek hasonló módszerrel, noha az utóbbi időkben inkább a fagyasztást részesítem előnybe, ha gombatartósításról van szó. A remek tartósítási eljárás mellett, 4gyerek megosztja a gombák és befőzés összefüggésben szerzett minden tapasztalatát. Hát ilyen tanácsokkal könnyű hozzálátni a gomba eltevéséhez.

Alterego a Majd csak kisül belőle blogról ínycsiklandó gombával töltött palacsintával debütált, amit végtelenül egyszerű elkészíteni. Ám, annyira pompás eledel lesz belőle, hogy családi perpatvarok után akár békülési alapként is szolgálhat. Érdemes megszívlelni a tanácsot, még akkor is, ha erről a pompás "békítő étekről" nem készült figyelemfelkeltő fotó.



LC Cuisine, aki egyébként szénhidrátszegényen étkezik, vargányás (ál)rizottót készített, amit szerinte inkább vargányás, rókagombás, tökmagos karfiolnak kellene nevezni, mert rizsen kívül annyi minden van benne. Hogy mennyi minden? Nos, meg kell tekinteni a blogján - csak erre biztathatok mindenkit. De azt még elárulom, hogy engem ért ama nagy megtiszteltetés, hogy LC Cuisine gasztroblogger életében először nevezett be VKF!-re. Köszönöm a megtiszteltetést!



Dia, akivel főzni jó és - mint bejegyzéséből kiderült - ezt már a nővére is megtapasztalta, akinél laktak a költözködés ideje alatt gombás rakott tésztával örvendeztette meg - nyilván a VKF-nek köszönhetően - a családját és a nővére családját. Mint írta, ebből az ételből mindig nagy adag készül, amiből marad aztán másnapra is, most viszont utolsó cseppig mind elfogyott, Dia örömére. Nem tudom ezzel más, hogy van, de engem egyáltalán nem lep meg ennek a finomságnak a sikere - így kellett ennek történnie, ez a természetes. Gondolom, eddig már rég a saját lakásban laktok, de ne lepjen meg, ha nővéred családja időnként emlegetni fogja, illetve esetenként repetát "követel" ebből a finomságból. Én "hótthalálos biztos", hogy ezt tenném.

Földim és kedves kolléganőm, Jutka, aki folyton mindenkit arra biztat, "süssünk, főzzünk valamit!", egy régebbi bejegyzését élesítette, méghozzá a rizottó csirkeszárnnyal témájút. Mint mondta, azért tette ezt, mert a kedvenc vargányás rizottó receptjét akarta megosztani a nagyközönséggel. Köszönjük szépen! Igazán figyelemreméltó ez a pompás köret, amit akár önálló fogásként is fogyaszthatunk - onnan tudom, hogy pont, de pontosan ilyet én is szoktam készíteni és mi néha csak úgy vacsorára fogyasztjuk.


Ez a gyönyörűség Palócföldről érkezett és különösen kedves számomra, mert egyik kedvenc kamaszkori olvasmányomat juttatja eszembe méghozzá a Jó palócokat Mikszáth Kálmántól. S ha már Mikszáthnál tartunk, akkor azt is elárulom, hogy a "jó palóc" hajdanán országgyűlési képviselője volt Gyergyónak, írt is erről egy novellát, aminek kiderítésében Palócprovencenek vannak elévülhetetlen érdemei. Ettől függetlenül a különleges gombás fasírtot érdemes elkészíteni nem csak azért, mert istenien néz ki, hanem azért is, mert az ötlet Jennifer Pattersontól származik, nyilván a Palócprovencetől megszokott apró módosításokkal.



Ecet és olaj igazi gombás melegszendvicset készített, amiben van némi érdeme Jamie Olivernek is, de legfőképp egy jó barátnak, aki tekintélyes mennyiségű őzlábgombával lepte meg egy késő délutáni sörözés után. Amikor megérkezett a komoly mennyiséget képviselő őzlábgomba, Ecet és olaj tudta, immár semmi nem menti meg az éppen aktuális VKF! kiírástól és elkészítette ezt a finomságot. Közben kiábrándító tapasztalatokat szerzett az őzláb kapcsán, ugyanis a paprikásban - amit szintén ekkor készített - cafatokra hulltak szét a gombaszeletek és noha az íze nagyon jó volt, az aspektusáról nem lehetett elmondani ugyanezt. Hát, sajnos az őzláb az már csak egy ilyen gomba, szerintem teljesen alkalmatlan paprikásnak, vagy pörköltnek éppen ezen tulajdonsága miatt, de kiválóan lehet darálva használni húspótlóként különféle töltelékekbe, fasírtnak, vagy zakuszkába, de fenntartom, a legjobb kirántva.

37. VKF! - Harmadik beszámoló

Off: Gombaversek 2

Az őszi erdő avarán bóklászva
elgondolkodtatott egy furcsa észlelet.
A kidőlt fa körül számos gomba termett,
és magán a tuskón is nőtt egy „részlelet”.
Vajon énbelőlem mi sarjad itt majdan,
ha a közönyös idő az avarba eltemet?

Azt hiszem, ha gomba lennék is talán,
semmiképp nem vargánya, az ízletes,
(mely páratlan mártást ad bakonyi módra,
de lehet belőle akár egy jó leves…)

Ha belegondolok, mennyi hiúság van bennem
(szerintem elég sok, nej szerint rengeteg…)
eldőlt a kérdés, nem lehet vita tárgya:
Mi lennék más, mint óriás pöfeteg?

Ime Trendo újabb gyöngyszeme, amit küldött nekem, hogy vidámabb legyen a beszámolóm. Most pedig igencsak csipkednem kell magam, hogy gyorsan összegezzek még néhány pályamunkát, mert másfél óra múlva mennem kell színházba. S most nehogy valaki tévedésbe essék, hogy szórakozom ahelyett, hogy itt szaporán összegeznék, ugyanis esetemben a színházbajárás benne van a "munkaköri leírásomban", nem szórakozás, nem kikapcsolódás, hanem munka, mert előfordulhat, hogy kritikát vagy tudósítást kell írnom az előadásról. Tehát árgus szemekkel kell figyelnem és másokhoz képest nem lazuluk, hanem intenzíven dolgozom. Na jó, néha szórakozom is, ha éppen kedvemre való, amit játszanak. S ha most netán valaki azzal a kritikával illetne, hogy a kutya is jó dolgában veszik meg, akkor annak azt kívánom, hogy a saját településén egy évig járjon el mindenféle rendezvényre, arra is ami érdekli, de legfőképpen azokra, amik egyáltalán nem érdeklik. Aztán utána beszélhetünk a témáról... Na, de összegezni akartam, nem fosni a szót.

Zsófi a Zsófi konyhájából ázsiai gombalevest főzött laskagombából, sőt felsorolta a laskagomba néhány jellemzőjét is. A laskagomba mellett szójacsírával és zöldségekkel készülő levest, különleges fűszerezése miatt inkább ínyenceknek ajánlanám. Nem fognak csalódni benne. Hmm, de megkóstoltam volna én is!... Na mind1, most nem jött össze, de majd legközelebb, ui. kiadtam a feladatot a mesterséges intelligencia fejlesztőknek: kitalálni, hogyan lehet csatolt fájlban egy tányér ételt küldeni! Szerintem, már dolgoznak rajta, csak idő kérdése, hogy megjelenjen a piacon a szoftver.

Mackófalat nem aprózta el a dolgokat: egy bejegyzésben küldte az összes gombás finomságát, amit erre a VKF! fordulóra szánt. Meggyőződésem, hogy van még a tarsolyában, de hirtelen egyszusszra "csak" ennyire futotta. S most kapaszkodjatok! Először is bemelegítésképpen, csak úgy lazán összedobott egy kis gombás-sajtos csirkemellet, adagok nincsenek, mert ez egy olyan recept, amihez nem is kellenek. Az adagokat unciás mérleggel mérőknek kimondottan nem ajánlom, de azoknak igen, akik akár egy kép alapján is tökéletes aranymetszésbe képesek egy ételt a családjuk ízlése szerint összehozni. Aztán készített egy adag rókagombát paprikás lisztben, amit a gombászó keresztszülei szerettettek meg vele. Sajnos, fotó nem készült róla, mert mire Pocikabogi előkotorta a fényképezőgépet, a család felfalta az ínyencséget. Fel a fejjel, Bogi, ez előfordult már szerintem minden tisztességes gasztrobloggerrel.

Tovább menve ugyanabban a bejegyzésben olvasható Mackófalat "teljesen főzés ellenes" párjának a gombás csirkenyársa sütőzacskóban, amit Pocikabogi születésnapjára készített. Ügyes férj az ilyen! Megtartanivaló - ahogy mifelénk mondják. Ehhez a recepthez viszont már készült fotó, s ha éppen nem lenne teltház nálam, akkor nekiestem volna a monitort nyalni olyan kívánatos. Gratulálok az ügyes Háziúrnak! Isten tartsa meg a jószokását!


A továbbiakban - még mindig Mackófalatnál tartunk - elkészült egy töltött krumpli, naná, hogy gombával. Ez is egy végtelenül egyszerű és nagyszerű étel, természetesen adagok nélkül, mert az ilyet egy gyakorlott háziasszony érzésből dobja össze. Aztán a végére Pocikaboginak még eszébe jutott két dolog, s mivel így esett, hát beblogolta azokat is. Az első a tejfölös gombás tészta husisan - aminek gondolatától is összefutott a nyál a számban - a másik pedig egy olyan gombaleves, amit még kiskorában tanult elkészíteni. S itt a végén jegyezném meg, hogy egyebek mellett emiatt döntöttem úgy, hogy a beérkezés sorrendjében különösebb kategorizálás nélkül blogolom be az összesítést, mert az ilyen jellegű bejegyzéseknek külön varázsa/bája van. Lesz még ilyen.

Padparadsa a Nagy Levin szakácskönyvéből rántott őzlábgombát készített sáfránymártással. Micsoda finomság! - kiáltottam fel, amikor láttam és rögtön könyvjelzőztem. Mert az őzlábat sokféleképpen elkészítem én is, na de, hogy sáfránymártással és rizsgombóccal is lehetne, meg sem fordult a fejemben. Egy a sok közül, amit ki fogok próbálni! De ha már Padparadsánál időzünk, érdemes bekukkantani a másik blogjára is mert csuda érdekes dolgokat ír ott is. Megvallom őszintén, alaposan ottfelejtettem magam nézelődés, szemlélődés közben, pedig mindig "csak még ezt olvasom el" módra "biztatgattam" magam.

Elif, az Izmorzsákról Jade csodás almás táskáját alakította gombás-túrós táskává, de csak azért, mert annyira megtetszett neki az almás táska tésztája. A kísérlet sikerrel járt, a tészta kiállta a próbát és Elif magabiztosan ajánlja mindenkinek kipróbálásra. A kép alapján magam is csatlakozom hozzá, hiszen egy ilyen gyönyörűség milyen is lehetne, mint tökéletes. Jajjjjj, Istenem, ezt is muszáj lesz kipróbálnom egy szép napon!



S itt akkor megint leállok, mert öltöznöm kell, hiszen dance.movement.theater fesztivált szervezett a Figura Stúdió Színház és ma este nyolctól Pintér Béla és társulata áll a színpadra, amit ki nem hagynék akkor sem, ha nem munka lenne. Szóval ez ma inkább szórakozás, mert nagyon szeretem ezt a társulatot és mindazt, amit csinálnak. De folyt. köv holnap!

37. VKF! - Második beszámoló

OFF: Gombaversek 1.

Egy tölgyfarönkön tuskógomba sarjad.
Illata idevonzza a bóklászó medvét.
Mackónk belakmározik belőle,
tudós szakvélemény nem rontja a kedvét.
Pedig e gombát húsz percig főzni kéne!
(hogy lebomoljon benne majd a méreg)
buta kis bocsunk jaj, mit se törődve
csak tömi hasát (köretként van fakéreg)

Kedves Feleim, kik türelemmel, vagy türelmetlenül várjátok a beszámolót, vigaszként nyújtom nektek Trendo fenti versét. Mert bizony Trendo barátom azzal az ötlettel hozakodott elő, hogy szívesen adja gombaverseit és fohászait, hogy együttes erővel dobjuk fel az összegzéseket. Az ajánlatot szíves-örömest fogadtam, s ímhol a folytatás. A néhány nap kimaradásról pedig röviden csak annyit: alapos okom volt rá...

Nos, a következő a sorban - gondolom biztatásképpen a továbbiakra - földim volt, az, aki hozzám gurította a labdát, pontosabban a VKF!-stafétát. Igen, Sedithről van szó, aki ennek a pompás Gombás töltött töknek a receptjét osztotta meg Gasztroblogesztán lakosságával. Az ínyencségről tudni kell, hogy Málnási András, marosvásárhelyi gombaszakértő készítette az Erdélyi Konyhának. Mivel Sedith volt a szolgálatos riporter a szakértőnél ő kóstolta meg, s még azt a titkot is elárulom, hogy amint az ajtó csukódott a háta mögött, azonnal hívott telefonon és legalább negyedórán át áradozott: "el nem hiszed, milyen finomságot ettem." Most pedig velünk is megosztotta. Szerintem, tök még van, gomba is, érdemes kipróbálni.

Ugyancsak az ő konyhájában olvashattok igencsak tanulságos interjút a gombákhoz való viszonyulásról. Na, kivel? Ki mással, mint Sedithtel! Elvégre, ha van Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, miért ne lehetne Képzelt riport önmagammal. De végig olvassátok ám, mert a végén van a meglepi, az isteni gombafasírt receptje.

Aztán "filmbeillő" sztorival állt elő a kóstolóba küldött gombáimról, amik valóban kalandosan érkeztek meg Sedithhez, de végül pompás rántott gomba lett belőle.




Duende küldte ezt az isteni bakonyi sertésbordát, szokásához híven megspékelve egy kis "tudománnyal" az őshonos mangalica sertésről. Ezt az eledelt olvasva eszembe jutott, hogy hasonlót mi is főzünk, ám azt gombás szeletnek nevezzük és rendszerint borjúhúsból készítjük. Ezzel még mindig adós vagyok Duendének, de remélem rövidesen arra is sor kerül.





Aztán gondolt egyet, s mivel egy erdei séta során bimbós pöfeteget gyűjtött be a család, úgy vélte itt az ideje elkészíteni ezt a szenzációs levest. Megvallom őszintén, itt a mindenféle gomba hazájában eszembe nem jutott volna, hogy a bimbós pöfiből levest készítsek, de mivel felcsgázta a kíváncsiságomat, az első adódó alkalommal kipróbálom.




Mézigörl, aki nemrég vált gasztrobloggerré nagyszerű gombás-olajbogyós csirkét készített paradicsommártással. Mint írja, noha nagyon szereti a családja is gombát és akár gombapörköltet is készíthetett volna egy kis ihletet merített Lajos Maritól, illetve Starfokkertől, ötvözte a legjobb ötleteket és ebből lett ez az étel. Mi mást lehet erre mondani? Figyeljetek Mézigörlre, mert alig kezdte, máris vérbeli gasztroblogger módjára alkot a konyhában.




Ezt a zsályás, gombás burgonyalepényt Thrini készítette, aki egyszerűen egy régebbi burgonyás lepényét vidította fel egy kis termesztett gombával, mert sajnos náluk nehéz hozzájutni erdei gombához. Szerencsés ötletnek találom a kombinációt, alkalomadtán kipróbálom erdei gombával.


Aztán ugyancsak Thrini főzte meg ezt a pompás vegyes zöldség-krémlevest rókagomba feltéttel. Ami végtelenül egyszerűen készült: egy kis maradék csirkemellcsont, egy kis zöldség és egy kis lilahagymával és kakukkfűvel megszédített rókagomba. Mondjuk ebben volt némi érdeme egy kedves távoli ismerősnek is, aki friss erdei gombával lepte meg Thrinit. Isten tartsa meg a jó szokását! - továbbíthatod az üzenetet részemről is ama ismerősnek.

Ms. Poppy Dolgos erdész levese névre keresztelt egy egyszerű vargányalevest, s igencsak jól tette, mert ez a leves már régóta megérdemel egy "módosabb" nevet. Aztán megerősíti Duende állítását, miszerint "a zalai embertől elválaszthatatlan a gomba; a zamatos erdei gomba"! Mintha a lelkemet simogatta volna, s mivel már két hiteles forrásból jött a hír, úgy véltem itt érdemes szólni róla. Kedves Duende és Kedves Ms. Poppy: "mű es pont ilyenyek vagyunk ehejt Gyírgyóba'." Viccet félretéve, ezt a levest érdemes kipróbálni!


Aztán a fentieket bizonyítandó, Ms. Poppy belendült és elkészítette ezt az isteni sajtos-gombás falatkákat. Már nem egyébért, de szerinte annál jobb sincs, mint amikor az asztalt körülülve mindenki egy falatért nyúl. Gyanítom, hogy ez a finomság sokáig nem bírta azt asztalt körülülők ostromát, sőt azóta már repetát is kérhetett ebből a család.



Majd, ugyancsak Ms. Poppy, az olasz, spenóttal színezett fettuccine tésztát vidította fel egy kis zöldséges raguval, amiben természetesen gomba is van - gyors tésztavacsora lett belőle. Megkóstoltam volna, de hát még nem találták még fel a mesterséges intelligencia fejlesztő szakemberek azt, hogy csatolt fájlban egy tányér ételt, hogyan lehetne küldeni. Üzenem tudós unokaöcsémnek - mert tudom, hogy olvassa a bejegyzéseimet - itt az ideje ezt is kitalálni, mert a következő VKF!-re - ha a sors megint rám mosolyog és házigazda leszek - biz'ám csatoltfájlban kérni fogok egy-egy ilyen ínyencségből legalább egy kis kóstolót.

Na, de ezzel a küldeményével aztán végképp lenyűgözött! Nem, nem gombából van, mégis gomba! Külön gratuláltam is neki, hogy ezt a receptet megosztotta velünk és elküldte, ugyanis a kiírásban nem véletlenül tettem mottónak a "minden gomba jó gomba, csak az ember goromba" szólásmondást, de azt sem véletlenül írtam, hogy akár desszert is készülhet gombából/val. Nos, ünnepélyesen jelentem: Ms. Poppy "dekódolta a székely észjárást" ezzel a receptjével, ugyanis titokban reménykedtem abban, hogy hozzám hasonló mókás kedvű bloggerek, hátha "megviccelnek" egy-egy isteni gombaformájú desszertrecepttel. Egyedül Ms. Poppynak jutott eszébe, hogy talán vevő lennék egy ilyenre is és habcsók gombát küldött a VKF!-re. S ha már így van, akkor itt és ezennel ünnepélyesen "Tiszteletbeli székelynek" nyilvánítom, mert a jelek szerint nem csak a gombák szeretete köt össze, hanem a "facsarintos" észjárás is.

És ennek a bejegyzésnek, hadd legyen ez a zárszava. Holnap újabb összefoglalóval jelentkezem.