Áldott Karácsonyt!

Békés, boldog Karácsonyt kívánok minden Kedves Olvasómnak és véletlenül idetévedt látogatómnak! Kitti macseknek az idén a legnagyobb élményt a kék angyalhaj jelentette - legalábbis addig, amíg engedélyeztük neki.

Öcsém nyúlpörköltje

Öcsém gyerekkorától nyulakat tart és nagy szakértője a nyuszihúsból készülő ételeknek. Ugyanakkor különféle alkamakkor gyakran főz nagy tételben, bográcsban is. Lányom szerint pedig senki nem tud olyan finom tojásrántottát, zöldbablevest és nyuszipörköltet, meg vadast főzni, mint Bátyja. Nos, a fenti képen látható nyúlpörkölt az öcsém receptje szerint készült, lányom viszont fenntartja, hogy a Bátyja által készített továbbra is finomabb, mint amit én főzök. Ettől még el lehet készíteni eszerint a recept szerint, mert nagyon finom és egyszerű elkészíteni.

Hozzávalók: kb. 70-80 dkg csontos nyúlhús (bordás rész, első comb, nyakrész), 3-4 nagy fej hagyma, só, bors, pirospaprika, 1-2 evőkanálnyi paradicsompüré, 1-2 babérlevél, pici olaj (nyáron jöhet bele egy paprika, 1-2 paradicsom).

Elkészítése: A nyúlhúst feldaraboljuk, hártyáitól megtisztítjuk. A laskára vágott hagymát kevés olajon üvegesre dinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, felöntjük kevés vízzel és még 15-20 percet pároljuk. Amikor a vizet elfőtte, hozzáadjuk a feldarabolt nyúlhúst és időnként kevés vizet töltve alája puhára főzzük. Közben sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a babérlevelet, majd az utolsó negyedórában a paradicsompürét is. Kifőtt csigatésztával tálaljuk és kovászos uborkát adunk melléje.

Az eMpszi szétválasztós étkezési tanácsadása szerint étkezők párolt zöldséggel fogyasszák húsnapon, vagy csak egy szelet kenyér mennyiségű tésztát fogyasszanak melléje.

Jó fakanálforgatást!

Kétféle céklasaláta

Ennyi duma után ideje főzni, és mivel épp céklaszezon van, ráadásul nagyon szeretem a céklát, mindjárt két céklasaláta receptjét is megosztom veletek Kedves Olvasóim. Nos, a fenti fotón egy hagyományos céklasaláta látható, amin csupán annyit újítottam az édesanyámtól örökölt recepthez képest, hogy egy ideje nem főzöm, hanem sütöm hozzá a céklát. A másik - ami majd a végén lesz látható - egy majonézes céklasaláta, aminek ötletét valamelyik blogon láttam - de már nem emlékszem, hol -, és amit szintén egy kicsit a családom szájízéhez alakítottam.

Hagyományos céklasaláta és majonézes céklasaláta
Hozzávalók: kb. 2 kg cékla, 2-3 szál torma, mokkáskanálnyi őrölt kömény, só, cukor, ecet, ízlés szerint; illetve 1 tojássárga és 1 dl olaj, a majonézhez, 1 kiskanál mustár és fél dl tejföl, pici citromlé, 1 szál torma.

A céklát folyó víz alatt alaposan megmossuk kefével, vagy dörzsivel. Ezután alufóliára tesszük kevés sót szórunk rá és picit olajat csorgatunk a tetejére, becsomagoljuk és sütőbe téve megsütjük. Amíg sül - kb. egy óra - lazán előkészíthetjük a tormát és akár egy kis majonézt is készíthetünk a majonézes céklasalátához. Amikor megsült a cékla, meghámozzuk, kb. félkilónyit félreteszünk belőle a majonézes céklához, a többit lereszeljük. Hozzáadjuk a finomra reszelt tormát, majd kb. 3-4 deci vízből, ízlés szerinti mennyiségű ecettel és cukorral salátalevet készítünk. Ráöntjük megszórjuk egy kis őrölt köménnyel és összeforgatjuk.
A félretett félkilónyi céklát kockára vágjuk, hozzáadjuk a majonézt, a tejfölt, a mustárt, pici citromlével savanyítjuk, összeforgatjuk és rántott- vagy sült húsok mellé tálaljuk. Az alábbi képen a majonézes céklát valami családi ünnepségre készítettem, már magam sem emlékszem, mikor, de adott volt a fotó, hát használtam.Jó fakanálforgatást!

Postára adtuk az Erdélyi Konyha Kalendáriumának tiszteletpéldányait

Jó hír: végre sikerült postára adni az Erdélyi Konyha Kalendáriumának tiszteletpéldányait! Bővebben ez azt jelenti, hogy múlt héten pénteken Déván a Corvin Kiadó postára adta a paksamétákat - kinek-kinek annyit, amennyi a beküldött receptjei szerint jár -, aztán a többi a posta dolga. Tapasztalatom szerint egy Romániában feladott levél/csomag egy hét alatt megérkezik Magyarországra, tehát ezek szerint ennek a hétnek a végén meg kell érkezniük a csomagoknak - legrosszabb esetben jövő hét elején. Legeslegrosszabb esetben, ha netán valaki nem kapná meg a tiszteletpéldányait karácsonyig, akkor okvetlenül írjon a difo@corvinkiado.ro címre, mert akkor a posta keverte el valahová a csomagját és reklamálnak. Remélem, erre nem kerül sor.
A kalendáriumról néhány szóban: Nos, a közös kalendáriumunk 418 oldalas lett a borítólapot is beleszámítva. A borítója az "utolsó méterekben" megváltozott, mert túl sötétnek/gyászosnak találtuk a fekete alapú borítót és egy vidámabb, zöld alapút szerkesztettek helyette. Ami a tagolását illeti: a fejezetek lényegében a 12 hónap, minden hónap elején rövid leírással a hónapokhoz kötődő tudnivalókról, jeles napokról - ezt Réku szerkesztette. Ezen belül minden oldal egy napnak felel meg, feltüntetve a dátumot, névnapokat, jeles napokat, minden oldalon van egy recept egy fotóval - ezt Ti írtátok/fotóztátok és Ottis, Edó, Sedith, Gyöngyi és Zsuzsiga szerkesztették. Illetve szinte minden oldalon van még valami érdekes tudnivaló, amit Dalma és én szerkesztettünk. Ez lehet naphoz kötődő érdekesség, vagy az adott étel készítéséhez hasznos tudnivaló/tipp - általatok megadott, vagy általunk javasolt -, illetve az adott étel valamelyik komponenséről szóló lényeges információ. Például fűszerekről írtunk, zöldségekről, gyümölcsökről kiemelten figyelve az olyan ritkaságokra, mint mángold, csicsóka, stb. A könyv végén található a gasztrohoroszkóp és a 2011-re szóló "előrejelzés", amit Hajnalka szerkesztett, illetve a legvégén a betűrendi mutató, ami segít a könnyebb eligazodásban. Itt jegyezném meg, hogy végül nem jelent meg minden beküldött recept, mert néhány fotóval technikai gondok adódtak (túl kicsi, homályos, nem a recept alapján készült ételt ábrázolta). Ezek helyett "hirtelen" Gyöngyi, Jutka és Gál Edith segítségét vettük igénybe, vagyis ők küldtek recepteket a hiányos napokra és azok helyett, amelyek fotója technikai okokból nem volt megfelelő. Ettől függetlenül mindenki annyi kalendáriumot kap, amennyit visszajeleztek a szerkesztő kolléganők, hogy jár a beküldött receptszám szerint. Egyébként összesen 349 recept érkezett tőletek. A Ti nevetek, illetve blognevetek a könyv negyedik oldalán jelenik meg Főzték és sütötték, írták és fényképezték Erdélyhez kötődő gasztrobloggerek címszó alatt - mindenki úgy, ahogy kérte.
Továbbá, a kalendárium kivitelezésénél lényeges kiadói szempont volt, hogy lehetőleg olyan árban bocsássuk piacra, hogy a kispénzű nyugdíjas is megvásárolhassa szeretteinek karácsonyra. Ára 15 lej/1000 Ft - veszik is, mint a cukrot.
Fontos! Az új évben indul a honlapunk, amely majd úgy nyílik, hogy a kalendárium arra a napra szóló receptjét ajánlja. Természetesen linkelni fogjuk azt a bloggert, akié az a recept.
Végül, de nem utolsó sorban: ez az első kalendáriumunk, látom a hibáit is, de számításba véve, hogy egy augusztus elején még csak átsuhanó álomkép vált mostanra valósággá, összességében elégedett vagyok vele. Mindez nem jöhetett volna létre elsősorban nélkületek, akik bizalmat szavaztatok nekünk már az elején és anélkül a nagyszerű csapat nélkül, amely mindvégig segítségemre volt a szerkesztés során.
A magam részéről rengeteget tanultam a szerkesztés időszakában és végezetül csak azt ígérhetem, hogy jövőre további kiadványok várhatók. Ez az év tanulóév volt mindannyiunknak, hiszen sem a lányok, sem én mostanig nem szerkesztettünk sem receptes könyvet, sem kalendáriumot. De ha az elsők (Fél óra és tálalva!, Erdélyi Konyha Kalendárium) ilyenek lettek, minden esélyünk megvan arra, hogy az ezután következők ennél sokkal jobbak legyenek mind tartalmilag, mind kivitelezés szempontjából. Természetesen, ezek után is számítunk a támogatásotokra és ismételten köszönjük a segítségeteket.

Jubileum, kalendárium és édesapám

"Lapot indítani válságban?! De hisz ez kész őrültség!" - biztatgattak többen is egy évvel ezelőtt éppen ezekben a napokban, amikor még mindig az Erdélyi Konyha első lapszámának szerkesztésén ügyködtem és kemény kételyeim voltak, hogyan is fog működni a távvezérlésű lapszerkesztés. Aztán megjelent az első lapszám éppen a gyergyószentmiklósi Szent Miklós Napok keretében zajló káposztaléleves-főző versenyre és kimondhatatlan öröm töltött el, amikor azt láttam, hogy az emberek viszik, mint a cukrot. Pedig az első lapnak első ránézésre rengeteg hibáját láttam: például túl színes, túl "csicsás" volt az én napilapos, szürke betűrengeteghez szokott ízlésemhez. Aztán úgy húsvétig kemény erőfeszítések árán meggyőztem magam: ennek ilyennek kell lennie, hiszen jól sem nézne ki fehér-feketében az ételekről készült fotó. De még mindig kemény kételyeim voltak főleg a tartalmát illetően, hiszen a lap szerkesztői és szerzői között én voltam az egyetlen valamelyest profinak számító újságíró. Azért írom, hogy valamelyest, mert noha akkor már közel kétévtizedes újságírói háttérrel rendelkeztem, ez volt az első lap, aminek a főszerkesztését felvállaltam. De nem volt semmilyen lapszerkesztői tapasztalatom és fogalmam nem volt arról, hogyan kell irányítani a szerkesztőségi munkálatokat, ráadásul egy olyan heterogén közösségben, akik többszáz kilométerre laknak egymástól és nem is ismerik egymást. Aztán lassan minden rendeződött. A lapterv készítéséhez előbányásztam az óriási kacathalmazból az Ady Endre Sajtókollégiumban írt jegyzeteimet és igyekeztem Kinde Annamária, Szűcs László és Tripolszky László egykori tanáraim gyakorlatias jó tanácsaiból kiszűrni mindazt, ami használható. Illetve mindehhez még hozzátettem azt, amit élő egyenesben megtapasztaltam az Új Kelet regionális hetilapnál és a Krónika, országos közéleti napilapnál. Igaz ugyan, hogy mindkettő profilja merőben eltér az Erdélyi Konyháétól, de jól jöttek az Új Kelet Hölgyválasz rovatának szerkesztése közben szerzett tapasztalatok. Illetve jó példát láttam Kiss Judit kolléganőmtől - a Krónika Életmód és Színes rovatának szerkesztőjétől - arra, hogyan kell kommunikálni a többszáz kilométerre lakó kollégával, hogy éppen az érkezzen a szerkesztői asztalra, amire szükség van és ami kell. Ami pedig a szerkesztőségi munka összehangolását illeti, láttam jó és rossz példát is mindkét lap főszerkesztőitől - igyekeztem a jókat magamévá tenni.
Mire a fű kizöldült Gyergyóban, már nagyon igényeltem, hogy a különböző városokban élő gasztroújságíróvá "gyúrt" gasztrobloggereket összehozzam, összebarátkoztassam, mert úgy éreztem, hogy az egyre növekvő példányszámú gasztromagazinból hiányzik a "ragasztó", az összetartó erő, ami csapattá teszi a szerkesztőséget. Igy jutottam el a nagyági "csapatépítő terápia" összehívásának gondolatáig, amit Varga Károly, a dévai Corvin kiadó vezetője lelkesen támogatott. Hogy mi volt ott, arról többen is beszámoltunk még a maga idejében. Lényeg, hogy ezen a találkozón kezdtünk igazából csapattá formálódni, ám az igazi csapatszellem főleg a nyári különféle rendezvényeken való közös főzések alkalmával alakult ki. S itt csak zárójelben jegyezném meg főleg cégvezetők, vagy az élet bármilyen területén vezetői beosztásban dolgozók okulására, hogy nincs jobb team building, mint a közös főzés, a közös étkezés - túltesz bármilyen szuper pszichológus vagy szociológus csapatformáló tréningjén. Közben már dolgoztunk az első könyvünk kiadásán, ami iszonyúan nehéz volt mindannyiunk számára, hiszen annak előtte ilyenben sem volt részünk. De vettük az akadályokat és igyekeztünk megfelelni a kihívásoknak - a magam részéről ennek a munkálatnak a során láttam óriási hasznát a Bencédy József stilisztika óráin tanultaknak. Hiszen a különféle stílusban, nyelvezetben megfogalmazott receptekből egységes könyvet gyúrni, nem volt könnyű feladat. Valamikor július végére, augusztus elejére fogalmazódott meg annak az ötlete, hogy legyen egy kalendárium is, sőt az lenne az igazi, ha az év minden napjára ajánlanánk az olvasónak egy ételt. Ez az igény a kiadó, Varga Károly részéről fogalmazódott meg és már akkor tudtam, hogy ismét a lehetetlent vállaltam fel. Ám, ekkor már mögöttem egy olyan erős, összetartó, ütőképes csapat állt, akikkel a lehetetlent is véghez lehetett vinni. És azt is tudtam, hogy jó logisztikával képesek leszünk novemberre megcsinálni mindazt, amit a kiadóval és az olvasókkal szemben vállaltunk. Sajnos, a novemberi megjelenés nem jött össze, az eredeti tervtől eltérően két hetet csúszott a megjelenés. Ennek oka pedig egy tragédia: elhunyt az az ember, akitől becsületességet, tisztességet, igazságosságot és helytállást tanultam. Édesapámtól november 18-án búcsúztam el örökre, a koporsója mellett megígérve, hogy a tőle tanultakat kamatoztatva fogok továbbra is járni-kelni, ügyködni a világban. Ma, nagyon büszke lenne rám és biztosan azt mondaná, amit mindig is szokott és ami nála az elismerést jelentette: "Jól van, de mi lesz a következő?"
Tehát, örömmel jelenthetem minden érdekeltnek és érdeklődőnek: az Erdélyi Konyha Kalendáriuma kész van, már kötik és szombaton, december 4-én a gyergyószentmiklósi Szent Miklós Napok keretében megszervezésre kerülő I. Kárpát-medencei disznótoros főzőversenyen fogjuk piacra dobni. S, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ismételten megköszönjem mindazon Erdélyhez bármilyen szállal kötődő gasztrobloggernek a segítségét, akik szintén többszáz kilométernyi távolságból, ismeretlenül és látatlanban megelőlegeztek bizalmukkal recepteket küldve a Kalendáriumba. Mindenkinek postázzuk a beküldött receptek száma szerinti példányszámokat még a jövő hét folyamán, hogy karácsony előtt Ti is velünk együtt örülhessetek a könyvnek. De ennek részleteiről, illetve a kalendáriumról rövidesen újabb bejegyzésben részletesebben beszámolok.
S, hogy jóapám "mi lesz a következő?" kérdésére is válaszoljak, elárulom, hogy 2011-re öt újabb könyv terve kezd körvonalazódni, amiben természetesen továbbra is számítunk a Ti segítségetekre.

37. VKF! - Hetedik beszámoló és staféta átadás

Gombászó nyugger

Csípős csalán
irígy mirígyszőrös
erdeje veszi őt körül,
és ez óvatosságra int.
Ám örvendek, hisz jókora
bimbós pöfetegre leltem
a tisztáson megint!
A csalán rengetegje
nem soká rejthette
előlem ízes titkait,
egyre-másra,
nagyokat rikkantva
fedeztem fel gombám
ifjabb társait!
Lelki szememmel láttam már előre
a ropogósra pirult, aranyló panírt,
mint serceg a hatalmas szeleten…
mikor a szívembe lopózott lassan,
alattomban az a baljós sejtelem!
De hisz nincs a kamrámban semmi!
Se kanál zsír, olaj, se liszt, se tyúktojás.
Nincs mit tenni így a hónap végén,
marad a szomorú várakozás.

Barátom, ne félj!
Mire elszáll a hátralevő két nap,
és elmúlik véle a három éj,
a gombádat is dobhatod szemétre,
hiába jön meg végre a segély!

Kedveseim, ez lesz az utolsó összegzése a 37. VKF!-nek és a végén kiderül a titok is, vagyis az, hogy ki veszi át a stafétát. Ám, addig is még egy kicsit izguljatok, de legfőképp olvasgassátok az alábbi összefoglalót, mert még igen sok jó recept van hátra.

Mackókonyha épp egy marhanyelvet mustrált azon töprengve, mit is hozzon ki belőle, ám közben megakadt a szeme az Egri Bikavéren és egy zacskó vegyes szárított gombán. Azonnal tudta, hogy a nyelvből többet is ki lehet hozni, mint a mamája tejszínes-gombás marhanyelv-raguja és azonnal hozzálátott az erdei gombás, vörösboros marhanyelv vadász módra ínyencség elkészítéséhez. Elöljáróban még ejtett néhány szót az Egri Bikavérről, ami szerinte mostoha gyermeke lett a magyar borvilágnak. Erre csak azt tudom mondani: elég baj! A gombás marhanyelv-ragu viszont isteni, teszek egy próbát vele, mert mi nagyon szeretjük a nyelvet.
Gasztro Réka, aki régi és jó barátságban áll a gombákkal egyik este hullafáradtan készítette el a gombával töltött juhtúrós tortilla-batyukat. Ha ez ilyen jól sikerült hullafáradtan, kíváncsi lennék, mit hoz össze kipihenten? Na, jó Rékánál lehet látni olyat is bőven. A sors paradoxona, hogy ezt megelőzően egy vendéglői fogadáson gombamérgezést kapott egy gombás vadpörkölttől, pedig az erdei gombából készült. Elképzelhetőnek tartom, hogy az a gomba nem volt friss, mert gombához értő orvosismerőseim szerint a legtöbb gombamérgezés egyszerű ételmérgezés, amit a nem megfelelően tárolt gomba okoz. S ugyan ezt már többször leírtam, de még megteszem - mert nem lehet eleget mondani - a gomba a gyorsan romló élelmiszerek közé tartozik, az elkészített gombát nem szabad 24 óránál tovább a hűtőben sem tartani. Nem tartom kizártnak, hogy a vendéglős ezt nem tudta, napokkal előtte készült a fogadásra és az étele nem volt friss.
Daisy a nagyobbik fiától születésnapjára ajándékba kapott egy szarvasgombát, mert a család ismeri és tiszteli az anyuka kulináris megszállottságát. Kapóra jött a születésnapi ajándék a VKF!-re és noha Daisy különösebben nem tervezte, hogy részt vesz ezen a fordulón, mégis benevezett a szarvasgombás vajas tojással. Ezt pedig igencsak jól tette, mert nem így dönt, akkor most ennyivel szegényebb lenne ez a forduló. Az eledelt igazi ínyencségnek tekintem annál is inkább, mert tudom, még ahol megterem a szarvasgomba, ott is aranyárban vásárolható meg. S még valami: Kedves Daisy, Isten éltessen sokáig és minél tovább tartsa meg a főzőkedvedet mindannyiunk örömére!
Kata unokahúga ötletére gombát grillezett egy kis bazsalikommal fűszerezve, amit citromlével bőven meglocsolva fogyasztottak. Nagyon finom lehetett. Aztán kicsit szétnézett a saját blogján és meglepődött, mennyi gombás étel szerepel már bejegyezve, annál is inkább, mert igazából most döbbent rá arra, mennyire kedvelt étel a családjában a gomba. A gyűjtemény figyelemreméltó érdemes ráklikkelni a bejegyzés végén a kiemelt linkre.

Okostojás a gombafordulóra vargányás rostélyost főzött, noha egy mondat erejéig eljátszadozott a gondolattal, hogy nem lenne-e stílusosabb rostélyos vargányát készíteni. Aztán elvetette az ötletet egyrészt az arányok, másrészt a hülyén hangzó név miatt. Mellesleg a kiindulópontot a Kalla Kálmánnak tulajdonított recept adta, ráadásul a vargányaszezon kellős közepén szárított gombából készült. Ennek előnye az lett, hogy tutira nem került csigás gomba az ételbe, a hátránya viszont az, hogy mivel a szárított vargányának sokkal intenzívebb az íze, kevéstől is erőteljes aromája lett az ételnek miközben "lényeg" alig került a villára. Jó, hogy Okostojás megosztotta velünk ezt a tapasztalatot, mert valóban lényegesen kevesebb kell az ételbe a szárított vargányából mint a frissből, ám meggyőződésem, hogy ez a gyönyörűség a kevés gombatartalom miatt nem maradt szégyenben.
Szamóca a Vegánságok gluténmentesen blogról éppen diétába kezdett emiatt nem fogyaszt gombát, ám mivel a család egyébként nagy gombarajongó, nem hagyhatta ki ezt a VKF!-et. Nosza, előkereste a tavasszal készített gombás ételeit és be is blogolt belőle hármat. A képen látható eledel a zöldfűszeres, joghurtos gomba, melynek egyedi ízét a friss zöldfűszerek és a gombával és sárgarépával jól harmonizáló mustár adja. Érdemes kipróbálni, én ezt teszem.

Aztán készített egy bazsalikomos, hagymás gombaerdőt, amire ránézni is kívánatos. A finomság elkészítése azonban sokkal egyszerűbb, mint amilyennek tűnik elsőre a mellékelt fotóról. Ugyanis Szamóca ehhez a bejegyzéséhez sok fotót mellékelt, amelyek "vezetik" az érdeklődőt az étel elkészítésében. Hozzá bármilyen burgonyás vagy rizses köretet ajánl, de mint mondja egyszerűen rukolával is igen finom. Mellesleg Szamóca szerint gyerekzsúron is megállná a helyét - szerintem is.
Végül Szamóca elkészítette a gombapörkölt tarhonyával összeállítás gluténmentes változatát, vagyis gombapörköltet hajdinával. Mert mint állítja a hajdina remekül illik a gombapörkölthöz. Ezt a kombinációt egyszer én is kipróbálnám, de Erdélyben hol lehet hajdinához hozzájutni? Erdélyi gasztrobloggerek van valami tippetek?


Csuszta a gombás fordulóra előbb készített egy gombás-juhtúrós melegszendvicset - mert indulásból ebédpótlóként csak erre volt idő és kapacitás -, amihez alapnak rozskenyeret használt. Ezt külön értékelem. Aztán snassznak találta csak ennyivel előhozakodni és noha az esztergomi piacon nem igazán kényeztetik el a vásárlókat gombával, mégis sikerült hosszas kutakodás után szerezni egy gombás nénitől szegfűgombát. Erről jut eszembe, hogy ezek a gombás nénik/bácsik aranyat érnek mindenhol. De mi lesz ha ők már nem lesznek?...



Szóval a gombás szendvics után Csuszta a gombás nénitől szerzett szegfűgombából még összehozott egy gombatortát is. Ennek a tésztája nem egy szokványos tortatészta, hanem sós tejbegríz. Az alapreceptet egy 1989-es kiadású szakácskönyvből vette, aminek a címét itt most csak azért sem idézem, mert Csusztának is nekem megegyezik a véleményünk róla: sok benne az olyan recept, aminek kipróbálásához hozzá sem fognánk, ráadásul gusztustalanok benne a fotók. Na de, végül is ez a tésztalap jó és Csuszta egész ügyesen felhasználta a gombatortájához, ami szerintem nem csak istenien néz ki, hanem finom is.
Nokdeli amellett, hogy a szomszédos telken csokorra való gombát összefotózott készített egy isteni sült rizses gombát. Na, nem kell megijedni, nem azokból a gombákból, amik a blogján lévő képeken láthatók, mert Nokdeli gombaügyekben biztosra szeret menni és a piacon veszi mélyhűtött állapotban. Ezt nagyon helyes megoldásnak találom, főleg azok számára, akik nem totyogó koruktól kezdetek ismerkedni a gombákkal - mint én -, mert még mindig jobb megvásárolni a mélyhűtött garantáltan ehető gombát, mint más tudására alapozva esetleg tévedni. Mellesleg a blogon látható képeken van egy olyan gomba is, amiből egy darab bőven elég lenne egy négytagú család teljes kiirtásához. Bár lehet, hogy tévedek, mert fotóról gombát beazonosítani még akkor is nagyon nehéz, ha egyébként a fotók piszokul jók, mint a Nokedlinél láthatók.
Izlésszindróma, aki gyerekkorában rajongott a gombákért erdei gombás pasztinák szuflét dobott össze a gombás fordulóra. Az alapötletet a pasztinák szufléhoz az a néhány pasztinák adta, amit a barátnőjétől kapott ajándékba. Ehhez pompásan felhasználhatta a hűtőjében árválkodó erdei gomba keveréket. És bár a család nem rajongott a pasztinákos alapú gombás szuflénak, Izlésszindrómának ízlett.


Rozmaring és Ibolya gyerekkori emlékeit elevenítette fel a gombás VKF! kapcsán, amikor nagypapájával jártak gombászni. Isteniek az ilyen emlékek, nekem is van belőle egy könyvre való. Ez alkalommal azonban nem ment épp olyan könnyedén a gombaszerzés, mint hajdanán a nagypapával, ugyanis a keresztül-kasul be kellett járnia a belgrádi piacot, míg végre a bohém negyedben rábukkant arra a rókagombára, amelyet felhasználhatott a csokoládés rókagombával különlegessé tett bélszínhez. Igazán érdekes ízkombináció és igazán vonzó étel - ezt is könyvjelzőzöm.

A végére maradt az én tárkonyos gombamártásom puliszkával, amihez még csak annyit fűzök hozzá, hogy a sok közül azért éppen ezt választottam, mert ez egy jellegzetesen erdélyi étel, ráadásul úgy a legfinomabb, ahogy édesanyám készíti. Persze láthattátok, hogy a kiírás után rengeteg gombás receptemet beblogoltam, mert úgy véltem elérkezett az ideje, hogy legalább azokat bejegyezzem, amik már elkészültek. Nem részletezem ezeket a címkéim között a gombás címszó alatt megtaláljátok az összeset.

Mikor már azt hittem, hogy valóban a végénél tartok, kiderült, hogy Gabojsza sajnos kimaradt a felsorolásból. Pedig kár lett volna, mert nézzétek, milyen isteni rókagombás rizottót hozott össze! Bejegyzéséből azt is megtudhatjuk, hogy gyerekkorában sokat járt gombászni a Marosvásárhely környéki dombhátakra, ám amióta az Alföldön él, többnyire meg kell elégednie a termesztettel. Természetesen, amikor hazajön a Világ Közepére Erdélybe, akkor akár a kertje végéből is gyűjtögethet gombát, ami rendszerint lefagyasztva érkezik meg az alföldi otthonába. Ezt a pompás rizottót is ilyen gombából hozta össze. Hát bizony, nagy kár lett volna, ha mindez kimarad. Elnézést, Gabojsza, a tévedésért! S ha már itt tartunk és esetleg mással is előfordult, hogy véletlenül kimaradt, szóljon ám, mert ekkora mennyiségű adat adódhatnak hibák.

Most, hogy ilyen szépen a végére értünk, először is megköszönöm, hogy velem tartottatok a meglehetősen hosszúra nyúlt összegzés alatt. Másodszor pedig adom is tovább a stafétát, hogy az utánam következő is mielőbb kiírhassa a pályázatát. A következő forduló VKF!-háziasszonya Edóka lesz az Édes otthonunk némi sóval blogról, aki nem csak jó barátnőm és kolléganőm, de még sok szempontból igen közel áll hozzám.
Sok sikert a pályázóknak! Türelmet a háziasszonynak!

37. VKF! - Ötödik beszámoló

VKF-re készülődvén :(

Nem sikertörténet,
amit elmesélek…
kis pályázatomba
az élet „belelépett”!

Egy fürge, falánk kis evet
(legyen elég annyi,
hogy neve Kis Yvette…)
míg térültem-fordultam,
lencsegulyásomból halkan
minden gombát kievett.

Ráadásul ugyanezt
művelte az Ottó,
rókagomba nélkül maradt
a gomba-rizottó…
Legközelebb nem készítek
én csakis velőt,
ezzel távol tarthatok

Biztos vagyok benne,
hogy a szigorú zsűri
e csekély hiátust
bizony el nem tűri;
nem hiszi el nekem
az erdélyi Alíz:
Bár hibádzik a gomba,
de benne van az íz!
sok gombakedvelőt!

Újabb Trendo-gyöngyszem és jön a folytatás.

Ez a remekmű szintén földim és másik kedves kolléganőm alkotása, igen, az Ottisé. Ő is a kettőt egy csapásraelv mentén blogolta be ételeit. Vagyis ami itt a képen látható, az egy gombás quiche, amivel nem aratott osztatlan sikert a családban, de az is előfordulhat, hogy mindössze azért ódzkodtak a fiúk, mert már másodszor volt azon a héten gomba a terítéken. Van így néha mifelénk gombaszezonban.






Azonban ugyanabban a bejegyzésben van még egy majonézes rókagomba is. Nézzétek csak, milyen guszta és kívánatos! Annak ajánlom, aki rókagomba-rajongó és kizárólag ebben a változatban elkészíteni. Mint már korábban is említettem, az én toplistámon a rókagomba előtt akárhány más gomba szerepel és ha majonézes gombát készítek, akkor azt inkább laskagombából, galambgombából, szegfűgombából és a hamarosan megjelenő harmatgombából készítem.

Aztán ugyancsak Ottist még a csíkszeredai Pityókafeszten egy kedves ismerőse meglepte egy szarvasgombával, amiből mi mást is készített volna, mint szarvasgombás vajat. Mint mondja ezt roppant egyszerű elkészíteni - a "titok" a blogján olvasható -, s ha már volt szarvasgombás vaj, akkor összedobott egy adag szarvasgombás-tejszínes tésztát, minimalista stílusban. Mint mondja, elkélt volna még a tetejére egy kis reszelt szarvasgomba, de mivel erre már nem futotta, a család beérte ennyivel is. Nem kell izgulni, nem maradt szégyenben a minimalista változat sem, csak épp szólt, hogy ha valaki hasonlót készít, a tetejére is juttasson egy kis szarvasgombát.


Tálaló a Kisalföldről krumplis lepénybe rejtette a vargányaragut és a képen látható remekmű született belőle. Aztán megosztotta velünk a húga kétéves kislányának kedvenc mondókáját is: "gomba, gomba, nincsen semmi gondja./ Ha eső esik rája, nagyra nő a karimája." De azt is elárulta, hogy a párja az idén rengeteg gombát hozott, mert nagyon szereti, így bőven jutott a fagyasztóba, de jelentős mennyiséget sikerült megszárítani is. Az egyszerűen nagyszerű finomság mellé körítésnek különféle, a kertjükben termett salátát adott. Ennél finomabb vacsorát el sem tudnék képzelni vargányából.

Megint földim következik, ráadásul kétszeresen, mert Zsuzsiga szintén gyergyószentmiklósi mint én. Sőt, ismerem picilány korától, ui. a szüleivel hajdanán "boldogult ifjúkorunkban" még bulizgattunk is együtt. Zsuzsiga a VKF!-re paradicsomos rókagombát főzött úgy, ahogyan ők szeretik krumpli gombóc körítéssel. S ahogy elnézem a gyönyörű tálalást, ha netán elém tette volna, lehet, hogy úgy jártam volna, mint az egyik unokaöcsém, amikor először evett szilvás gombócot. Az öcsi - kb. 3 évesen - ugyanis azt csinálta, hogy a gombócot kitolta a tányér szélére és nézte milyen szépen gurul lefelé a tányér közepébe. Amikor édesanyám megkérdezte, "ejsze nem szereted a szilvás gombócot", azt válaszolta: "de igen, csak nem tudom, hogy kell megenni". Nos, Zsuzsiga krumplipüré gombócai legalább ennyire meghatottak a fotón is, a paradicsomos rókagombáról csak annyit, hogy azt ki kell próbálni, mert nagyon finom.

Aztán itt van Zsuzsinak a "székelyesített" churutos gombás levese, amit ugyan nem "élesített" a VKF!-re, pedig mondtam neki. Na, mind1 a leves önmagában megérne egy "misérevalót", majd el is regélem, amikor sorra kerítem, hogy beblogoljam, de innen most semmiképp nem hagynám ki, mert egy különleges ízvilágú, jellegzetesen gyergyói leves, ami az ittlakó örményektől tanult különleges fűszerrel, a churuttal készül. A churut mellesleg hosszasan erjesztett tejből és nagyon sok zöldfűszerből készül, a jó sok vargányával készülő egyszerű krumplis-tésztás levesnek ez az egyetlen fűszere és kellemesen savanykás lesz tőle az étel. Sajnos, churutot csak a gyergyószentmiklósi piacon lehet vásárolni minden szombaton, mert egész Erdélyben mindössze egy-két asszony készíti, ők is gyergyószentmiklósi székely fehérnépek.

Gigi a konyhájában úgy vélte, hogy elérkezett az ideje, hogy rizottót készítsen és máris a gombással kezdte. Mivel a gyerekei éppen nem tartózkodtak otthon, kétszemélyes adagot főzött, de sajnos szinte mind neki kellett elfogyasztania, mert párja nem kedveli a rizses ételeket. Ellenben Giginek annyira ízlett, hogy eldöntötte megéri félórán át a kályha mellet ücsörögni, hogy elkészüljön a pompás fogás és ha másnak nem is ízlik, majd megfőzi magának ezután is. Szerintem ennyit megérdemel! Vegyes erdei gombából készítette különösebb fűszerezés nélkül, amit igencsak értékelek, mert magam is azt vallom, hogy kár a sokféle ízletes gomba aromáját fűszerekkel elnyomni.

Újabb kolléganő és újabb földi következik: Gál Edith, a konyhatündér, aki egyáltalán nem mellékesen mesél is. Most éppen a tejfölös-gombás palacsintametélt rejtelmeit osztja meg olvasóival. A tejfölös gombát ezúttal csiperkéből készítette, hozzá pedig palacsintametéltet adott, ettől még különlegesebb lett az egyébként sem hétköznapi fogás. Ezt is egyszer majd kipróbálom, legalábbis a palacsintametéltet valamilyen gombás étellel, mert igen izgatja a fantáziámat ez a kombináció.

Mandy Tarragon sokat nem totojázott, egyszerűen baconbe rejtette a gombát és abból varázsolt pompás fogást. Ráadásul ezt a bejegyzést egy szerinte szakállas viccel indítja: "Honnan lehet tudni, hogy mérges egy gomba? Ugrál a kalapján..." Nos, jót nevettem rajta, mert bármilyen szakállas ez a vicc, én még nem hallottam. Erre mondják mifelénk, hogy nincsenek régi viccek csak új emberek. A baconba göngyölt csiperke viszont igen jó ötletnek tűnik, akár hidegtálon is el tudnám képzelni, de főfogásként melegen betegre enném magam belőle. Mit mondjak még? Ezt is könyvjelzőzöm a többi után, majd egyszer sor kerül erre is.



Felhőlány, aki egyébként nem gombarajongó, minekutána hatalmas mennyiségű rókagombához jutott, eldöntötte: nem kérdéses, hogy ez jó gomba. Ezután gyors egymásutánban előbb főzött egy rókagombás pirítóst friss kakukkfűvel, aztán rókagombát diós-tejszínes szószban, aztán hirtelen eszébe jutott a VKF! és mivel mivel a diós-rókagombás ízkombináció nagyon bejött nála, úgy döntött, hogy mindjárt rókagomba tortát készít. Ötletért Jamie Oliverhez fordult és igen jól tette, mert így legalább az angol nyelvvel nehezebben boldogulók is megismerhetik ezt a pompás eledelt. Azt azért egészen halkan javasolnám, hogy az ilyen ételeket nem ártana azzal címkézni: "Vigyázat, hamar elfogy!" Mondom, csak javaslat és nyugodtan megszívlelheti valamennyi pályázó, aki erre a fordulóra jelentkezett.

Chez - Sandra G. hortobágyi húsos palacsintát készített, naná, hogy gombával. A finomság elkészítésének csínja-binja mellett érdekes etimológiai történettel szolgál a palacsinta történetét illetően. Egyebek mellett megtudhatjuk, hogy a palacsinta már a római korban ismert volt, igaz, akkoriban bronzpajzson sütötték. De azt is megtudhatjuk, hogy a palacsinta említése az első írásos emlékekben kolozsvári glosszákban történt 1577-ben. Szóval, aki kíváncsi a pompás étel receptjére, jó ha tudja, Chez - Sandra G.-nél bőven talál szellemi táplálékot is. A gombás hortobágyi palacsintát pedig el kell készíteni, mert már ránézésre is nyerő. Legalábbis nálam.

Aztán Chez-Sandra úgy döntött a pompás hortobágyi palacsinta mellé főz egy gombakrémlevest is. Ennek a levesnek az érdekessége, hogy póréhagymával és szerecsendióval készül, szerintem ez is az "érdemes kipróbálni" kategóriába tartozik.




Most azonban úgy vélem, olvasnivalóból egyszusszra ez elég, kicsit abbahagyom, de rövidesen folytatom a további pályázatok összegzésével. Remélhetőleg még ma este. Addig is jó olvasgatást, van amiből mazsolázni.

37. VKF! - Negyedik beszámoló

Off: Gombaversek 3.

Haldokló tuskón lám, tucatnyi gomba nő.
Némelyik oly csinos, akár egy bombanő.
A látvány felélénkíti hervadt kedvemet.

Bizony nem bánnám, ha korhadó testemen
élősködne ilyen szépség, osztozva estemen
és mohón kiszívná utolsó nedvemet!

Na, hát ez egy kissé áthallásos versike szintén Trendótól, de ha már ennyire beleszabadított a verseibe, és ráadásul ez is gombás, nem hagyhattam ki. S akkor most következzék a "folyt. köv.", vagyis az összegzés folytatása, amit továbbra sem fogok hosszúlére ereszteni, mert úgy saccperkábé tudom, egy ember mennyit hajlandó egy szövegtestre meredni a monitoron anélkül, hogy megunná, vagy a figyelme lankadna. Tehát, ezen kívül is lesznek még összegző bejegyzések úgy kb. ekkora léptékekben, mert célom, hogy nagyszerű receptjeitekre minél többen felfigyeljenek.

Der Chef bélszínt készített Wellington-módra, amire megint csak azt mondhatom, hogy gombával ennél szuperebb dolog nem is történhetne a konyhában. Szóval bélszín Wellington módra, de nem csak ennyi, hanem hanem részletesen, képekkel illusztrálva, lépésről lépésre leírta Der Chef, hogyan is készül ez a fejedelminek méltán beillő étel. Aki kíváncsi rá, navigáljon Der Chef blogjára és minden titkot megtudhat.

Aztán ugyancsak Der Chef készített egy szenzációs Vargányakrémlevest is, mert a Bosnyák-téri piacon jártában-keltében elbűvölték a gombás pultról rámosolygó vargányák. Akkor döbbent rá, hogy voltaképpen ebből a "gombák királyának" méltán nevezett ízletes gombából még soha nem készített semmit, pedig nagyon szereti a gombás ételeket és ha csak teheti gombás ételt választ a különféle éttermek kínálatából. Mit lehet még ehhez hozzátenni? Talán csak annyit: lám-lám milyen érdekes dolgok kerülnek a felszínre egy-egy VKF! kiírás kapcsán!


Ezt a kívánatos gombás-cukkinis tésztát családi tűzhelyen Családi tűzhely készítette, vélhetőleg egy jóétvágyú családnak. És - mint mondja - a gombás ételekről mindig a nagymamája jut eszébe. S most akkor megosztanék veletek egy titkot - de senki meg ne tudja! - ilyenkor szerfölött büszke vagyok magamra: micsoda jó témát agyaltam ki! Lám, Családi tűzhelynek a nagymamája jutott eszébe róla. De most komolyan: ugye nem elrugaszkodott dolog annak örülni, hogy a kiírás kapcsán valakinek tőlem többszáz kilométerre éppen a nagymamája jutott eszébe? Családi tűzhely egyébként azt is elmesélte, hogy mindenki szereti a családból a gombát, a kisfiúkat leszámítva. Nem tudom mekkora a fiúcska, de talán itt a helye elmondani: mivel a gomba nehezen emészthető étel öt év alatti gyerekeknek nem javallott fogyasztani. Ha nem eszi, hát nem eszi! Biztos még nem jött el számára ennek az ideje.

Reni Az élet napos oldaláról két recepttel hozakodott elő, egyrészt elkészítette ezt a pompás zöldfűszeres, rókagombás bruschettát, másrészt készített még egy gnocchit, de ez utóbbiról bővebben majd néhány sorral alább. Ha jól értettem, a fehérvári piacon szerezte be hozzá a rókagombát és fűszernövényeket, de elárulta azt is, hogy van egy virágárus bácsi, akitől mindenféle friss fűszert be lehet szerezni. Nos, jó tudni ezeket a dolgokat, aki még szokott járni ama piacra, érdemes felkutatnia a virágárus bácsit, akitől sokféle friss fűszert lehet vásárolni.
Nos, mint már említettem, Reni készített egy gnocchit is zsályás erdei gombával és mellékesen egy adag mákos nudlit is Daninak, aki utálja a gombát. Van ilyen, el tudom fogadni, például én sem szeretem a tengeri herkentyűt. Na de ez gnocchi valóban figyelemreméltó, hasonlót szoktam én is készíteni, de nem zsályával - ez most viszont határozottan vonzónak hangzik, így hát ezt is könyvjelzőznöm kell. De már annyit van a sorban, hogy ha jövő ilyenkorig csak azokat az ételeket főzöm, amiket könyvjelzőztem, sem jutok a végére.

4gyerek a Főzök-sütök-mosogatok blogról egy lakodalmi menüsorban előételként felszolgált gombakrémmel töltött csirkemellet "rekonstruált" - csak úgy emlékezetből - népes családjának, s mivel maradt még egy kevés a tölteléknek használt gombakrémből, fasírtokat gömbölygetett belőle és azt is feltálalta. Ebből azonban szinte "ribillió" lett, ugyanis a család picilányának annyira ízlett, hogy alig akart harapásnyit adni az elsőszülött nagytestvérnek. 4gyerek, viszont frappáns megoldást talált a konfliktus megoldására: beígérte a családnak, hogy következőben nagy adagot készít, hogy mindenki jól lakhasson gombafasírtból. Na, ezt csak azért emeltem ki, mert jó tudni, általában ilyen megoldásokat találnak a testvérek közötti konfliktuskezelésre az erdélyi anyukák.
Aztán mivel a fenti finomsághoz tett megjegyzésekben többen is afelől érdeklődtek, hogy is lehet/kell eltenni a gombát télire, 4gyerek úgy döntött, megosztja a Cenk lába alatt őrzött titkot és szétkürtöli a nagyvilágba. Olyan mint a gyöngy - mondaná édesanyám a szép áttetsző lében pácolódó gombákra. S látván ezeket a "borkányokat" - befőttesüvegeket - nagy kedvem támadt rá, hogy néhány üveggel én is eltegyek hasonló módszerrel, noha az utóbbi időkben inkább a fagyasztást részesítem előnybe, ha gombatartósításról van szó. A remek tartósítási eljárás mellett, 4gyerek megosztja a gombák és befőzés összefüggésben szerzett minden tapasztalatát. Hát ilyen tanácsokkal könnyű hozzálátni a gomba eltevéséhez.

Alterego a Majd csak kisül belőle blogról ínycsiklandó gombával töltött palacsintával debütált, amit végtelenül egyszerű elkészíteni. Ám, annyira pompás eledel lesz belőle, hogy családi perpatvarok után akár békülési alapként is szolgálhat. Érdemes megszívlelni a tanácsot, még akkor is, ha erről a pompás "békítő étekről" nem készült figyelemfelkeltő fotó.



LC Cuisine, aki egyébként szénhidrátszegényen étkezik, vargányás (ál)rizottót készített, amit szerinte inkább vargányás, rókagombás, tökmagos karfiolnak kellene nevezni, mert rizsen kívül annyi minden van benne. Hogy mennyi minden? Nos, meg kell tekinteni a blogján - csak erre biztathatok mindenkit. De azt még elárulom, hogy engem ért ama nagy megtiszteltetés, hogy LC Cuisine gasztroblogger életében először nevezett be VKF!-re. Köszönöm a megtiszteltetést!



Dia, akivel főzni jó és - mint bejegyzéséből kiderült - ezt már a nővére is megtapasztalta, akinél laktak a költözködés ideje alatt gombás rakott tésztával örvendeztette meg - nyilván a VKF-nek köszönhetően - a családját és a nővére családját. Mint írta, ebből az ételből mindig nagy adag készül, amiből marad aztán másnapra is, most viszont utolsó cseppig mind elfogyott, Dia örömére. Nem tudom ezzel más, hogy van, de engem egyáltalán nem lep meg ennek a finomságnak a sikere - így kellett ennek történnie, ez a természetes. Gondolom, eddig már rég a saját lakásban laktok, de ne lepjen meg, ha nővéred családja időnként emlegetni fogja, illetve esetenként repetát "követel" ebből a finomságból. Én "hótthalálos biztos", hogy ezt tenném.

Földim és kedves kolléganőm, Jutka, aki folyton mindenkit arra biztat, "süssünk, főzzünk valamit!", egy régebbi bejegyzését élesítette, méghozzá a rizottó csirkeszárnnyal témájút. Mint mondta, azért tette ezt, mert a kedvenc vargányás rizottó receptjét akarta megosztani a nagyközönséggel. Köszönjük szépen! Igazán figyelemreméltó ez a pompás köret, amit akár önálló fogásként is fogyaszthatunk - onnan tudom, hogy pont, de pontosan ilyet én is szoktam készíteni és mi néha csak úgy vacsorára fogyasztjuk.


Ez a gyönyörűség Palócföldről érkezett és különösen kedves számomra, mert egyik kedvenc kamaszkori olvasmányomat juttatja eszembe méghozzá a Jó palócokat Mikszáth Kálmántól. S ha már Mikszáthnál tartunk, akkor azt is elárulom, hogy a "jó palóc" hajdanán országgyűlési képviselője volt Gyergyónak, írt is erről egy novellát, aminek kiderítésében Palócprovencenek vannak elévülhetetlen érdemei. Ettől függetlenül a különleges gombás fasírtot érdemes elkészíteni nem csak azért, mert istenien néz ki, hanem azért is, mert az ötlet Jennifer Pattersontól származik, nyilván a Palócprovencetől megszokott apró módosításokkal.



Ecet és olaj igazi gombás melegszendvicset készített, amiben van némi érdeme Jamie Olivernek is, de legfőképp egy jó barátnak, aki tekintélyes mennyiségű őzlábgombával lepte meg egy késő délutáni sörözés után. Amikor megérkezett a komoly mennyiséget képviselő őzlábgomba, Ecet és olaj tudta, immár semmi nem menti meg az éppen aktuális VKF! kiírástól és elkészítette ezt a finomságot. Közben kiábrándító tapasztalatokat szerzett az őzláb kapcsán, ugyanis a paprikásban - amit szintén ekkor készített - cafatokra hulltak szét a gombaszeletek és noha az íze nagyon jó volt, az aspektusáról nem lehetett elmondani ugyanezt. Hát, sajnos az őzláb az már csak egy ilyen gomba, szerintem teljesen alkalmatlan paprikásnak, vagy pörköltnek éppen ezen tulajdonsága miatt, de kiválóan lehet darálva használni húspótlóként különféle töltelékekbe, fasírtnak, vagy zakuszkába, de fenntartom, a legjobb kirántva.

37. VKF! - Harmadik beszámoló

Off: Gombaversek 2

Az őszi erdő avarán bóklászva
elgondolkodtatott egy furcsa észlelet.
A kidőlt fa körül számos gomba termett,
és magán a tuskón is nőtt egy „részlelet”.
Vajon énbelőlem mi sarjad itt majdan,
ha a közönyös idő az avarba eltemet?

Azt hiszem, ha gomba lennék is talán,
semmiképp nem vargánya, az ízletes,
(mely páratlan mártást ad bakonyi módra,
de lehet belőle akár egy jó leves…)

Ha belegondolok, mennyi hiúság van bennem
(szerintem elég sok, nej szerint rengeteg…)
eldőlt a kérdés, nem lehet vita tárgya:
Mi lennék más, mint óriás pöfeteg?

Ime Trendo újabb gyöngyszeme, amit küldött nekem, hogy vidámabb legyen a beszámolóm. Most pedig igencsak csipkednem kell magam, hogy gyorsan összegezzek még néhány pályamunkát, mert másfél óra múlva mennem kell színházba. S most nehogy valaki tévedésbe essék, hogy szórakozom ahelyett, hogy itt szaporán összegeznék, ugyanis esetemben a színházbajárás benne van a "munkaköri leírásomban", nem szórakozás, nem kikapcsolódás, hanem munka, mert előfordulhat, hogy kritikát vagy tudósítást kell írnom az előadásról. Tehát árgus szemekkel kell figyelnem és másokhoz képest nem lazuluk, hanem intenzíven dolgozom. Na jó, néha szórakozom is, ha éppen kedvemre való, amit játszanak. S ha most netán valaki azzal a kritikával illetne, hogy a kutya is jó dolgában veszik meg, akkor annak azt kívánom, hogy a saját településén egy évig járjon el mindenféle rendezvényre, arra is ami érdekli, de legfőképpen azokra, amik egyáltalán nem érdeklik. Aztán utána beszélhetünk a témáról... Na, de összegezni akartam, nem fosni a szót.

Zsófi a Zsófi konyhájából ázsiai gombalevest főzött laskagombából, sőt felsorolta a laskagomba néhány jellemzőjét is. A laskagomba mellett szójacsírával és zöldségekkel készülő levest, különleges fűszerezése miatt inkább ínyenceknek ajánlanám. Nem fognak csalódni benne. Hmm, de megkóstoltam volna én is!... Na mind1, most nem jött össze, de majd legközelebb, ui. kiadtam a feladatot a mesterséges intelligencia fejlesztőknek: kitalálni, hogyan lehet csatolt fájlban egy tányér ételt küldeni! Szerintem, már dolgoznak rajta, csak idő kérdése, hogy megjelenjen a piacon a szoftver.

Mackófalat nem aprózta el a dolgokat: egy bejegyzésben küldte az összes gombás finomságát, amit erre a VKF! fordulóra szánt. Meggyőződésem, hogy van még a tarsolyában, de hirtelen egyszusszra "csak" ennyire futotta. S most kapaszkodjatok! Először is bemelegítésképpen, csak úgy lazán összedobott egy kis gombás-sajtos csirkemellet, adagok nincsenek, mert ez egy olyan recept, amihez nem is kellenek. Az adagokat unciás mérleggel mérőknek kimondottan nem ajánlom, de azoknak igen, akik akár egy kép alapján is tökéletes aranymetszésbe képesek egy ételt a családjuk ízlése szerint összehozni. Aztán készített egy adag rókagombát paprikás lisztben, amit a gombászó keresztszülei szerettettek meg vele. Sajnos, fotó nem készült róla, mert mire Pocikabogi előkotorta a fényképezőgépet, a család felfalta az ínyencséget. Fel a fejjel, Bogi, ez előfordult már szerintem minden tisztességes gasztrobloggerrel.

Tovább menve ugyanabban a bejegyzésben olvasható Mackófalat "teljesen főzés ellenes" párjának a gombás csirkenyársa sütőzacskóban, amit Pocikabogi születésnapjára készített. Ügyes férj az ilyen! Megtartanivaló - ahogy mifelénk mondják. Ehhez a recepthez viszont már készült fotó, s ha éppen nem lenne teltház nálam, akkor nekiestem volna a monitort nyalni olyan kívánatos. Gratulálok az ügyes Háziúrnak! Isten tartsa meg a jószokását!


A továbbiakban - még mindig Mackófalatnál tartunk - elkészült egy töltött krumpli, naná, hogy gombával. Ez is egy végtelenül egyszerű és nagyszerű étel, természetesen adagok nélkül, mert az ilyet egy gyakorlott háziasszony érzésből dobja össze. Aztán a végére Pocikaboginak még eszébe jutott két dolog, s mivel így esett, hát beblogolta azokat is. Az első a tejfölös gombás tészta husisan - aminek gondolatától is összefutott a nyál a számban - a másik pedig egy olyan gombaleves, amit még kiskorában tanult elkészíteni. S itt a végén jegyezném meg, hogy egyebek mellett emiatt döntöttem úgy, hogy a beérkezés sorrendjében különösebb kategorizálás nélkül blogolom be az összesítést, mert az ilyen jellegű bejegyzéseknek külön varázsa/bája van. Lesz még ilyen.

Padparadsa a Nagy Levin szakácskönyvéből rántott őzlábgombát készített sáfránymártással. Micsoda finomság! - kiáltottam fel, amikor láttam és rögtön könyvjelzőztem. Mert az őzlábat sokféleképpen elkészítem én is, na de, hogy sáfránymártással és rizsgombóccal is lehetne, meg sem fordult a fejemben. Egy a sok közül, amit ki fogok próbálni! De ha már Padparadsánál időzünk, érdemes bekukkantani a másik blogjára is mert csuda érdekes dolgokat ír ott is. Megvallom őszintén, alaposan ottfelejtettem magam nézelődés, szemlélődés közben, pedig mindig "csak még ezt olvasom el" módra "biztatgattam" magam.

Elif, az Izmorzsákról Jade csodás almás táskáját alakította gombás-túrós táskává, de csak azért, mert annyira megtetszett neki az almás táska tésztája. A kísérlet sikerrel járt, a tészta kiállta a próbát és Elif magabiztosan ajánlja mindenkinek kipróbálásra. A kép alapján magam is csatlakozom hozzá, hiszen egy ilyen gyönyörűség milyen is lehetne, mint tökéletes. Jajjjjj, Istenem, ezt is muszáj lesz kipróbálnom egy szép napon!



S itt akkor megint leállok, mert öltöznöm kell, hiszen dance.movement.theater fesztivált szervezett a Figura Stúdió Színház és ma este nyolctól Pintér Béla és társulata áll a színpadra, amit ki nem hagynék akkor sem, ha nem munka lenne. Szóval ez ma inkább szórakozás, mert nagyon szeretem ezt a társulatot és mindazt, amit csinálnak. De folyt. köv holnap!