Pulykaszárny aszpikban - VKF!-re

Gál Edith VKF!-jére előbb azt terveztem, hogy készítek egy igazi hagyományos erdélyi kocsonyát. Aztán a terveimet áthúzta a fiam gyengélkedése, akinek valami emésztőszervi gondja akadt az év végére és arra kért, hogy a karácsonyi menüből mellőzzem a hagyományos zsíros ételeket. Kocsonyát azonban mindenképp akartam főzni, így hát amellett döntöttem, hogy majd pulykaszárnyból fogom összehozni. Azonban mivel nem bíztam abban, hogy a pulykaszárnyból kifő elég zselatin ahhoz, hogy a kocsonya leve "rezgőssé" kössön, adtam hozzá majdnem egy kilónyi csirkelábat is. Mivel a csirkelábból főtt kocsonyát aszpiknak nevezik, ezért adtam a kocsonyámnak az aszpikos nevet. No, meg azért is, mert ma reggel Gabojszánál majdnem ugyanolyan a fotót láttam a VKF!-re szánt bejegyzésénél, mint amilyet én készítettem. Azt még elmondom, hogy jót nevettem azon, mennyire egy rugóra jár az eszünk, hogy többszáz kilométerre egymástól ugyanazt főztük, ráadásul ugyanolyan kerek kis kupacokba formáztuk, mintha összebeszéltünk volna. Nem, nem történt semmi összebeszélés, egyszerűen ez így sikerült, a véletlen egybeesésben csak annyi lehet közös, hogy Gabojsza születési helye "ehejt" tőlem pár kilométerre van. A megtévesztő hasonlóság ellenére, láthatjátok majd, hogy az elkészítési módozatban is van némi eltérés.

Hozzávalók: kb. 1 kg csirkeláb, 3 db pulykaszárny, 1 nagy fej hagyma, 1 fej fokhagyma, 3-4 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 1 szelet zeller, só, szemes bors.

Elkészítése: A csirkelábat alaposan megpucoljuk, levágjuk a rajta felejtett körmöket. A pulykaszárnyat hasonló alapossággal megtisztítjuk a nem odaillő részektől. Miután mindent alaposan megmostunk, egy fazék aljára rakjuk a csirkelábakat, rátesszük a pulykaszárnyakat, végül belerakjuk a megtisztított zöldséget. Annyi vízzel töltjük fel, hogy tenyérnyivel fedje a húst és a zöldséget, majd mérsékelt lángon felfőzzük. Amint felfőtt, lehabozzuk, hozzáadjuk a sót és a borsot, majd fedő nélkül nagyon csendes tűzön főzzük kb. 5-6 órát. A nagyon csendes tűz ebben az esetben konkrétan azt jelenti, hogy épp csak gyöngyözik a kocsonya, ugyanis, ha gyorsan főzzük, akkor zavaros lesz a leve. Márpedig úgy gusztusos a kocsonya, ha teljesen áttetsző. A hosszas fővés alatt valamennyit apad a kocsonya leve, de nem szabad utána pótolni, mert a plusz víz felhígítja és nem köt meg. Ha megfőtt, akkor egy szűrőkanállal kiemeljük a pulykaszárnyakat, kiszedjük a sárgarépákat és leszűrjük a kocsonya levét egy külön edénybe. Ezután a szárnyakat lebőrözzük és a husit tányérokba - vagy mint én tettem, kis műanyag dobozokba - rakjuk, a kocsonyalében főtt sárgarépaszeletekkel ízlésesen díszítjük. Amíg ezzel dolgozunk, a kocsonyalé tetejére feljön a zsír, amit érdemes egy kanállal óvatosan leszedni, majd így önteni a húsra és a sárgarépa szeletekre. Ezután a tányérokat hideg helyre tesszük - de nem olyan helyre, ahol megfagyhat - és várjuk, hogy megkössön. A csirkelábakból kifő annyi zselatin, hogy nem kell plusz zselatint tenni a leszűrt lébe. A lábaknak pedig örülni fog a házi kedvenc - ha meg nincs, akkor adjuk a szomszéd kutyájának, vagy az utcán csellengő gazdátlan ebnek, legyen nekik is karácsonyuk.

Tipp: Bármilyen kocsonya akkor kész, ha a levéből keveset eldörzsölve az ujjaink között, ragad. De érdemes próbát is venni: egy kis tányérra cseppentsünk keveset a léből és ha hideg helyen 5-10 perc alatt megköt, akkor kész a kocsonyánk.

Jó fakanálforgatást!