Bonbonilag lefőzött a lányom

Sose gondoltam volna, hogy a lányom ilyen hamar lefőz, mert az nálunk mostanig úgy működött, hogy amikor meghallottam a telefonban az "aaanyuuuciii..." kezdetű szöveget, mindig tudtam, valami főzési "gyors segélyre" van szükség. Magyarán, a bevett gyakorlat nálunk a lányom esetében még az, hogy én osztom az észt, ő meg vagy megfogadja a tanácsaimat, vagy nem. Bonbon ügyben viszont fordítva történt. De hogyan is jutottam el a bonbongyártásig? Történt, hogy megláttam Ottisnál, majd Edónál, hogy milyen guszta bonbonokat gyártottak úgy Mikulás környékén, és nekem is megjött hozzá a kedvem. Azonban nem volt bonbonformám. Nosza, ezen is segítettek a lányok, Ottis az öccse bevonásával Magyarországról hozatott igen cuccos és olcsó bonbonformát, amiről aztán kiderült, hogy a háromból kettő ajándék Ottistól, Edótól és Jutkától. Vagyis egy forma árát kellett kifizetnem, a másik kettő ajándékba jött. Ismételten köszönöm. Aztán nekiláttam én is a bonbongyártásnak, de nem igazán akart olyanra sikeredni, mint a lányoknak. Előbb a csokoládét okoltam, Edó tanácsára vettem is másikat. Ebből már valamelyest jobbak lettek, de igazából ezek sem voltak annyira piacosak, hogy kirakjam a blogra, sőt, nagyon nem is dicsekedtem vele, hanem a szomszédasszonnyal "nagy titokban", mint selejt "árut" benyalakodtuk. Kárba nem veszett belőle egy falat sem... Viszont elment egy kicsit a kedvem a bonbongyártástól és megállapítottam, hogy ez a finom cukrászati művelet nem az én két balkezemnek való. Amúgy nem beszéltem róla a lányomnak sem, csak ott árválkodtak a bonbonformák a szekrényen, sem elrakni nem akaródzott, sem dolgozni vele. No, ekkor jött a lányom, szemügyre vette a rozzant bonbonjaimat és megállapította: "ezt egyáltalán nem úgy kell csinálni, mint ahogy te csináltad, hanem pontosan úgy, mint ahogy a gipszet öntik". Szuper - állapítottam meg, de én gipszet sem öntöttem soha életemben. "Én viszont igen, szobrászat órán" - mondta a lányom, aztán afelől érdeklődött, van-e még olvasztanivaló csokoládé, és hogy ő megpróbálhatná-e a gipszöntéses technikával. Mondtam: szabad a pálya. Azzal a lányom térült-fordult és kb félóra múlva elém tette a tányéron látható bonbonokat, majd elmagyarázta a gipszöntéses technikát. Roppant egyszerű, rövidesen ki is fogom próbálni.

A csokoládét megolvasztjuk, majd a bonbonformákat háromnegyedéig megtöltjük az olvasztott csokival, ezután mokkáskanállal egy kis mogyorókrémet teszünk a közepébe és egy darabka mogyorót vagy diót "merevítőnek". Az olvasztott csoki a forma oldalán szépen felemelkedik a tölteléktől, sőt a tetejére is csokibevonat kerül, mert a töltelék a saját súlyától épp annyira ereszkedik alá, amennyire kell. Ezután hideg helyre tesszük kb. 10-15 percig, majd miután a csoki ismét keményre kötött, a formából kipattogtatjuk a bonbonokat.

Jó fakanálforgatást!