Ízletes hét vége Borzonton

Elérkezett annak is az ideje, hogy a Székely Konyha csapata bemutatkozzon a kis lapot kiadó Hargita Népe napilap szerkesztőségének. Az Ízletes hét vége néven futó esemény pénteken és szombaton zajlott Borzonton Baricz Gergő szüleinek a hétvégi házában. Igyekeztünk a kollégáinkat mindenféle finom falattal kényeztetni, emellett természetesen elkészítettük azt az ételt is, amivel készülünk egy közelgő gasztronómiai eseményre. Erről egyelőre csak annyit árulok el, hogy kollégáink elégedettek voltak a bemutatott ételekkel, és nagyvonalakban körvonalazódott a Székely Konyha és Hargita Népe szerkesztőiből, riportereiből, gasztroújságíróiból verbuvált főzőcsapat is. De lássuk sorjában a történteket.

Egy kis otthonról hozott finomsággal vártuk a Csíkszeredából és Székelyudvarhelyről érkezett kollégákat. Réka káposztafejre tűzdelt finom falatkákat hozott, Ildi rántott csirkemellcsíkokat és krumplisalátát, tudósító kolleginám, Réka apró fasírtot, Rita keleti salátát és kukoricás krumplisalátát, én pedig padlizsánsalátát tahinivel és szezámmagos rántott vargányatönköt. Mindezt amolyan svédasztalos stílusban egy különálló asztalon tálaltuk, de az udvarhelyi kollégák közül néhányan "biztos ami biztos" alapon a kajás asztal mellett maradtak. Ekkor még sokan nem tudták, hogy lesz még más kaja is...

Ezután a székely konyhás lányok segítőikkel elvonultak főzni.

Míg a lányok szorgoskodtak, Orsinak elmagyaráztam, hogy valamibe épp egy csepp valamit kell beletetenni és máris finom lesz tőle.

A bográcsban is főtt valami, Ceci, Csaba és Lóri vigyázott rá.

Csaba gitározott, Lóri ejsze valamit magyarázott valakinek, vagy nemtommicsinált, de nagyon beleélte magát az biztos.

A lányok egyre csak főztek, főztek, főztek.

Gitározott Laci is.

Itt Csongi, a főszerkesztőnk épp azt fényképezi, hogy én is fényképezem őket.

Itt pedig a kollégák a "kiselőadásomat" hallgatják azokról a kajákról, amiket ama gasztroeseményre készítünk majd, amikor eljön az ideje. Jelzem, meg is kóstolták a főpróbaként elkészített ételeket, és ízlett nekik, fotó is van róla, de most nem mutatom meg.

Itt a lányok ismét főzéshez készülődnek, igaz ezúttal ők "csak" salátákat készítettek.

Mert a László unokaöcsém készítette méretes grillrácson az egyik udvarhelyi kollégával közösen grilleztünk. Úgy értem főleg ő, mert nagyon ügyesen csinálta, én pedig nem bántam, hogy átvette tőlem a stafétát.

Aztán a sötétben, a tábortűz mellett daloltunk is.

Valamikor az éjszakában előkerült a sámándob is, amivel "megidézték az ég és föld szellemeit".

Ritának a kezében életre kelt a dob, többek szerint felmenői között igazi sámán is lehetett.

Az igazi nagy mágus viszont Jóska volt, aki a háttérből irányította a "szellemidézést". Sajnos, ez a rész kimaradt az életemből, mert ekkor már az igazak álmát aludtam, de többen is bizonyítják: ez így volt.

Másnap - azok, akik maradtak - ilyen finomságokat ehettek még.

Ő Réka kolleginám, aki a két nap alatt a legtöbbet mosogatott, rámolt, rendet rakott - köszönet és hála érte.

Szombaton dél körül érkeztek meg a családjaink, hogy segítsenek hazarámolni. Amíg mi rendet raktunk a házban, addig kisebb és nagyobb gyerekeink is nagyon jól szórakoztak.