Oldalak

2010. január 30., szombat

Cicitorta-diditorta - kinek, ahogy tetszik...

Hát, kérem alássan, Edó és Sedith után bennünket is elkapott a lányommal a cicitorta-láz és íme a produktum. Ám ennek volt néhány előzménye is. Történt ugyanis, hogy az Erdélyi Konyha első lapszámába Tini-konyha rovat indítónak igencsak hirtelen kellett egy anyag, a legközelebbi kéznél lévő alanynak pedig a lányom bizonyult. Ő ugyanis még a nyáron egy alkalommal, amikor két-három napot távol voltam otthonról, meglepetésképpen készített nekem egy meggyes-tejszínhabos tortát. Képek is készültek a tortáról kész állapotban, de mivel hiányoztak a fázisfotók nem blogoltam be. Azonban kiválónak bizonyult az induló rovatba, mert egyszerű volt az elkészítése, így hát megírattam a lányommal hozzá a szöveget is és bekerült a recept az Erdélyi Konyha karácsonyi lapszámába. Igen ám, de az Erdélyi Konyhát veszik és olvassák Csíkszeredában is, ahol a lányom gimnáziumba jár, az anyukák megvették a lapot, de gyerekek is belelapoztak és néhány tizenkettedikes iskolatárs felismerte a lányomat a fotón. S akkor elkezdődött a cikizés: "nem is te sütötted!", "nekem sütnél-e tortát?" stb. stb. Csakhogy a lányomat nem olyan fából faragták, hogy ne menne szembe bátran egy ilyen kihívással. Megmondta a srácoknak: "abban az esetben sütök nektek tortát, ha utánam jőtök autóval Gyergyószentmiklósra, mert nem szerencsétlenkedem egy tortával a vonaton". Nos, az egyezség megköttetett úgy kb. két héttel ezelőtti vasárnapra és a tortát el kellett készíteni. Azonban a lányomnak az az ötlete támadt, hogy ne azt a meggyes tortát készítse el, ami már megjelent az Erdélyi Konyhában, hanem valami mást. Mondta is: "láttam a bloggerbarátnőidnél cicitortát, süssünk mi is olyant, hadd örüljenek a srácok!" Igy hát a lányom kérésére és a srácok örömére cicitortát sütöttünk duettben, mert valljuk be, eléggé macerás munka és ha ő készíti egyedül, nem marad ideje hét végén bulizni, ha meg én, akkor biztos valami fontos munka marad el. Nekünk egyébként már komoly tapasztalatunk van a közös munkában és ment a munka, mint a karikacsapás: este megsütöttük a piskótákat, másnap reggel elkészítettük a krémeket, megtöltöttük a lapokat, aztán következett Antónia egyéni kreációs munkája a dizájn, vagyis a torta külcsínyének megadása.

Hozzávalók: 1 téglalap alakú hattojásos kakaós piskótalap, 2 egyenként háromtojásos kakaós piskóta formás, gömbölyded aljú tálacskában sütve; a krémhez: 25 dkg gesztenyepüré, 15 dkg vaj, 2 evőkanál vaníliás pudingpor, 1 kiskanál étkezési keményítő, 1/4 l tej, 1-2 evőkanál porcukor, 3-4 dl tejszín (ebben az esetben növényi, mert nálunk csak ilyen van az üzletben), kevés kakaó; rum; 2 meggyszem.

Mint említettem a tortalapot ketten készítettük, ami kb. úgy zajlott, hogy míg a lányom a tojássárgákat kavarta a cukorral habosra, addig én a fehérjét vertem kemény habbá. Aztán a tepsit a lányom zsírozta, lisztezte, a sütőt pedig én felügyeltem.




Secc-pecc egy szombaton este egy óra alatt elkészültünk a piskótákkal. S mint látjátok, a cicinek szánt, tálacskákban egyszerre sütött piskóták fölöttébb dúcosra sikeredtek. Ettől a lányom kissé megrémült: "miért nem lett lapos a teteje?" - kérdezte, mire megválaszoltam neki: "mert anyád a biztos siker érdekében egy kis szódabikarbónát is tett a tésztába..." Na, de segítettünk a helyzeten, mert a dúcát egyszerűen egy éles késsel lemetszettem és így szép egyformák lettek a cicik.

Másnap míg a lányom még aludt, elkészítettem a krémet, amit nem részletezek, mert már korábban leírtam itt. A téglalap alakú piskótát, illetve a cicinek szánt gömbölyű piskótákat lapjára ketté vágtam, meglocsoltam rummal, megtöltöttem a krémmel és mire a lány felkelt, kívül is rávakszoltam a maradék krémet. Kb. így nézett ki, amikor a lányom reggel meglátta és megállapította: "nagyon ronda". Ezzel magam is egyetértettem, meg is mondtam neki: "szervacsere, te vagy a képzőművész, mostantól úgy díszíted, cicomázod, ahogy neked jólesik.
" És úgy lőn... Vette a tejszínt felverte habbá, néhány kanálnyit félrerakott belőle a melltartónak, a többit pedig kakaóporral színezte, mert a bőrszínhez minél inkább hasonlító árnyalatot próbált kihozni.
A tejszínhabot nyomózsákba töltötte, aztán elkezdte apró pöttyökkel kirakni az egész formát, dolgozott vele legalább egy órát - megsúgom, ehhez nekem türelmem nem lett volna és ha én kellett volna készítsem, biztos minden elmaradt munkám eszembejut, amit csinálhattam volna ehelyett.
Na, de neki volt türelme és szépen megpöttyögette, közben kitalálta, hogy tegyünk bimbót is neki, mert milyen a cici bimbó nélkül, sőt a fehér tejszínhabból készülő melltartónak még pántokat is készített.
Aztán, este jött egy fiú és egy lány Csíkszeredából, az egyezség értelmében, és ugyancsak elámultak, amikor meglátták a kész produktumot. Elvitték, és hétfőn suli után nagy tortaevészetet rendeztek, üzenték: nagyon finom volt.

Jó fakanálforgatást!

10 megjegyzés:

  1. :)))))) Mar vartam!Nagyon ugyesek vagytok,jol sikerult:)En nagyon kivancsi lennek,milyen "kepet" vagtak a sracok amikor meglattak,huhuu!:)

    VálaszTörlés
  2. Edó: hát azt valóban látni kellett volna... A kis srácnak még a füle hegye is biborvörös lett. Készült fotó is róluk, de akkorra már teljesen helyrejöttek és Antó nem néz ki jól a képen, azért nem blogoltam be. :)

    VálaszTörlés
  3. Ugyesek vagytok! Mindketten!
    A kisracot megneztem volna :)

    VálaszTörlés
  4. Közös munkával, szuper teljesítmény. Kár volt a cicikből lekerekíteni, mert így tuti nem az én méretem :)))))) Ügyik vagytok. El tudom képzelni a srácok arcát, s utána a habos pofikat :))

    VálaszTörlés
  5. Szép munka, ügyesek vagytok!

    VálaszTörlés
  6. Ó, kár, hogy csak most tudtam jönni!!!:D:D:D Még múltkoriban akartam kérdezni, hoyg mi lett a sorsa, de aztán elfelejtettem. Hát, Alíz, szuper lett! Ügyesek vagytok mindketten!
    Pontosan ez volt nekem is az első gondolatom: no, de az arcok? Meg kellett volna bízni valakit (pl. a lányt, akivel utaztak), hogy "csőre töltött" fényképezőgéppel várja a reakciókat!:)
    Mindegy, azért van némi fantázim és el tudom képzelni is!;):P
    ég egyzser: le a kalappal előttetek!:)

    És gyere, blogolj még hamar egy kicsit, mert aztán megint hiányolnunk kell!

    VálaszTörlés
  7. De ügyesek vagytok! Jópofa torta lett belőle, és biztos nagyon finom is! :)

    VálaszTörlés
  8. Hová tüntél? Hiányollak:-)

    VálaszTörlés