2009. november 18., szerda

Kakaós piskótalap lazán, bal csuklóból

Bizonyára a kakaós piskótalap receptjét is többen leírták, de mivel az én olvasóim - főleg a nem regisztrált, "bujkálós" fajtából valók :)) - arra kíváncsiak, én hogyan szoktam készíteni, hát leírom. Nem nagy kunszt! Több körülötte a legenda, meg mendemonda, mint amennyire bonyolult elkészíteni - én már készakarva sem tudnám elrontani. Minden piskótának a lényege, hogy minél több levegő molekulát "szerkesszünk" a liszt, tojás és cukor molekulák közé, mert attól nő fel - kb. hat-hetedik osztályos fizika, illetve kémia. S aztán ha sikerült mind a fehérjét, mind a sárgáját jól felturbózni levegővel, akkor figyeljünk arra, hogy a nagy "sietségben" ne engedjük "elszökni" a levegőmolekulákat, mert azok nagyon huncutok ám és direkt lesik, hogyan szabadulhatnának meg a liszt-cukor-tojás "koalíció" rabságából. Magyarán ne keverjünk-kavarjunk össze-vissza és főleg ne heves, gyors mozdulatokkal, mert egyrészt hamarabb elfáradunk, másrészt megszöknek a levegőmolekuláink és akkor kárba vész az egész erőfeszítés.

Hozzávalók egy normál méretű tepsihez: 6 tojás, 6 kanál cukor, 5 és fél kanál liszt, 1 púpozott kanál kakaópor (sima, ízesítés és cukrozásmentes), csipetnyi só, késhegynyi szódabikarbóna, kizárólag a gyenge idegzetű fakanálbajnokoknak. (Ezt aztán lehet méretarányosan nagyobbítani, vagy kicsinyíteni tepsi vagy tortaforma méretétől függően.)

A tojásokat feltörjük és szétválasztjuk a fehérjét a sárgájától. A fehérje megy egy mélyebb tálba, hogy mixerrel nehogy kifröcsköljük a "lényeget" belőle, a sárgáját nem muszáj mély tálba tenni. A sárgájához hozzáadjuk a cukrot - figyeljünk oda, mert ha a számolásba beletévesztünk, akkor bizony nem a várt eredményt kapjuk! - és egy tésztás fakanállal habosra keverjük. Akkor jó, ha cukros tojásos massza kifehéredik és a cukorkristályok már nem ropognak a fakanál alatt - kb. ilyennek kell lennie, mint a mellékelt fotón.
Ha ezzel kész volnánk, akkor vegyük kezelésbe a mély tálban várakozó tojásfehérjét, cseppentsünk bele néhány csepp citromlevet, merítsük bele a mixer kavaróját és zümm-zümm kavarjuk olyan keményre, míg a kanál megáll benne. Pontosabban míg az edényt lefele fordítva egyben kikoppanna belőle a tojáshab, de bpven elég, ha a mixer kavarójának lenyomata jól kivehető a habban és ráadásul úgy is marad - kb. ilyennek kell lennie, mint a mellékelt fotón. (Egyébként ez a "produkció" nekem lazán összejön 5-7 perc alatt "csuklóból" is egy kézi habverő segítségével, de minek koptatni az ízületeket, ha ott a gép. :D)
Ha ezzel is elkészültünk, jön a "finomkodós" része a munkálatnak, vagyis ekkor már épp kellő mennyiségű levegőmolekula (nem számoltam pontosan hány, de becsületszóra elhihetitek, hogy ennyi pont elég :D) van mindkét masszában és következik, hogy hozzákavarjuk a nehezebb fajsúlyú lisztet és a kakaót, illetve, hogy a kétféle tojáshabot - a sárgásat és fehérjéset - "összeházasítsuk". Előbb azonban tegyünk csippentésnyi sót a tésztába, nem csak azért, mert "mi így szoktuk", hanem azért, mert a só kiemeli az édes ízeket is. (Nem véletlenül mondta a király kisebbik leánya az apjának, hogy úgy szereti, "mint a sót az ételben".) De a kevés önbizalommal rendelkezők, vagy a gyenge idegzetűek ekkor tehetnek bele késhegynyi "szóbabikabornyút" (értsd: szódabikarbónát) is egy kis citromlével felfuttatva - ez némileg semlegesíti a szódát, de főleg elveszi a szóda hülye ízét. Ezután szitáljuk bele a kakaóport - ezt főképp azért szitáljuk, mert a kakaó csomós lehet és az nagyon gusztustalan, ha a piskótában kakaógöcsök vannak. Szóval ha már benne van a kakaó a tojássárgás habban, akkor szép óvatosan keverjük el, majd ezután következik az, hogy felváltva egy kanál lisztet és egy jó nagy kanál tojásfehérje-habot lazán - mondom: LAZÁN! - lentről felfelé ívelő mozdulatokkal belekeverünk a tojássárga-habba. S most jön az én saját trükköm, amit nem is én találtam ki, hanem édesanyámtól tanultam, de még ő sem találta ki, mert ő is úgy tanulta mástól, hogy lisztet kanalanként BELESZITÁLJUK a masszába. Ezt mostanság elfelejtik a gazdasszonyok, egyrészt mert jóminőségűek a lisztek, másrészt, mert manapság ki tart szitát a konyhájában, pedig piskótánál nagyon fontos, hogy a liszt is minél lazább állapotban kerüljön a masszához, mert így azok a fránya levegőmolekulák könnyebben simulnak hozzá. (Ha nincs szitád, megteszi helyette egy leves, vagy nagyobb méretű teaszűrő is.) Ha elfogyott a liszt is és a hab is, akkor szép egyenletesen barna laza pépet kell nyernünk, amit kizsírozott, kilisztezett tortaformába, vagy tepsibe öntünk, egyenletesen eloszlatunk a felületen és előmelegített sütőben addig sütjük, míg a fogpiszkálót beleszúrva nem ragad a tészta rá. Na most nagyon frappáns lenne azt írni, hogy a "légkeveréses sütőt ennyi vagy annyi hőfokra állítva x, vagy y percig sütjük" és kész. De ilyet nem tudok írni, mert nincs légkeveréses hőfokszabályozós sütőm, csak egy egyszerű mindjárt harminc éves "aragázlerem" (szebben mondva: gáztűzhely szintén palackozott földgázzal üzemelő sütője), de olyan jól süt, hogy nem adnám semmiért. Meg aztán már tudom, hogy akkor kell begyújtani, amikor a tojásokat szétválasztottam és mire az egész hókuszpókuszolás végére értem pont jóra melegedik. beteszem a nyers masszát és míg elmosogatom a tálakat pont annyira elkészül, hogy meg lehet lesni anélkül, hogy visszaesne a tészta, ha nagyon serceg, akkor még hagyom egy kicsit, hadd száradjon, mert azt jelenti, hogy kb. gyorsabban dolgoztam és nem volt ideje a sütőnek eléggé kimelegedni. Ekkor pihenésképpen elszívok egy cigarettát és mire a végére értem kész a piskóta.
No, aranyoskáim, mindent elmondtam, amit a piskótáról, tudok, tapasztaltam, úgy hogy süssetek piskótát és ragasszátok, "vakszoljátok", amivel tetszik (egyébként erre is lesznek ötleteim) és főképp csak tésztanapon fogyasszátok, mert olyankor nem hízlal.

Jó fakanálforgatást!

6 megjegyzés:

sedith írta...

Alíz, ez az írás olyan Te-szerű!:D Olyan nagyszerű! A piskóta piskóta emellett!
Majdnem így készítem én is, de én nem szoktam a sárgáját kikeverni, csupán belepottyantani a kész habba. Viszont MINDIG kézzel verek habot. Aki csak géppel szokta, el sem tudja képzelni, mekkora különbség van a kettő között, főleg méretben, de állagban is. Szerintem a mixer túl gyorsan veri és ezért lesz sokkal kisebb a hab térfogata, mintha kézzel vernénk. És így nem is lesz annyiralevegős. Legalábbis én azt tapasztaltam, úgyhogy én megmaradok a régi jó habverőmnél, amilyet a szomszédasszonyom még soha életében nem látott addig, amíg meg nem mutattam neki. :)

Alíz, Erdélyből írta...

De jó, hogy emlited ezt a kézi habverős dolgot! Ui. olyan gyakran nem szoktam piskótát sütni, hogy magamtól rájöttem volna, hogy néha azért nő fel magasabbra a lap, mert kézzel vertem fel a habot. :) De most, hogy igy mondod, rájöttem, azért, mert olyankor lusta voltam elővenni a mixert és kaptam a kézi habverőt és azzal vertem fel a habot. Meg aztán egy habverőt elmosni kevesebb, mint a mixert ismét tisztára sikálni és a két keverőjét elmosni. :))))

Yasmine írta...

Az írás szenzációs volt, jókat kacarásztam közben. Jó ide jönni Hozzád! Nem mellesleg, egy újabb fajta piskótareceptet is tanultam :))

Alíz, Erdélyből írta...

Yasmine: nahát, s még én hittem azt, hogy piskótaügyben nincs új a nap alatt! Örülök egyébként, hogy jókedvre derítettelek; ugyanis amikor a humorérzéket osztogatták kétszer álltam sorba, s ha már annyi van belőle, a feleslegből juttatok egy keveset másoknak is. Már nem egyébért, de a humor is olyan, mint a szeretet, minél jobban szórod, annál inkább szaporodik. :)))

Ottis írta...

Én sem szoktam a sárgáját külön kikavarni a cukorral.Anyukám receptje szerint készítem, mert eddig ahány más módszert kipróbáltam (netről pl.) egy sem jött be.
Szép lett a tortád!

Alíz, Erdélyből írta...

Ottis: szerintem ez is bejönne. :)) Ja és a torta, hihi, na hagyjuk azokhoz képest, amilyenek keringenek itt. De jó lett, mert izlett mindenkinek. :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails