2009. november 18., szerda

Gesztenyekrémes torta jóapámnak és unokaöcsémnek

Ritkán sütök tortát főleg azért, mert a tortakészítéshez csend és nyugalom, na meg tortakészítő hangulat kell. Nos, nálam alapjáratban mindhárom "hozzávaló" hiánycikk, nem beszélve a kézügyességről, térlátásról és különleges képzőművészeti rátermettségről. No, én mindezen kvalitások híján vagyok, ezért lett ilyen ez a torta, amilyen. Mert nincs időm, hangulatom, türelmem, érzékem, rátermettségem arra, hogy órákig "vakszoljam" a torta oldalát, aztán cifrázzam a nyomózsákkal, aminek semmilyen fogása nincs és alig lehet beleszuszakolni a mű-tejszínhabot. (Azért mű, mert nálunk Erdélyben csak Hulala nevű, meg még egy másik fajta "növényi tejszínt" lehet kapni, ami még köszönőviszonyban sincs az igazi tejszínnel, de ha nincs más, akkor muszáj ezt használni, mert Gizike, a tejes néni is csak ritkán hoz a piacra. S mostanában éppen nem hozott.) Na, de most tortát sütöttem mégis, mert édesapámnak névnapja volt (Károly), unokaöcsémnek pedig már régóta megígértem. Jóapám rövidesen 73-at tölt és gyomorrákos, emiatt édesszájú lett és noha most éppen nagyon jól van ahhoz képest, ahogy tavasszal volt, mégis tartok tőle, hogy nem sokáig tart velünk... Mivel még soha az életben nem sütöttem neki tortát, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy tortával kedveskedjek neki névnapjára. Unokaöcsém pedig amolyan fiúpótlék nálam, mert ha valami olyan munkálat van nálam, amihez férfi kell, akkor Robi mindig mozgósítható, jön, segít, kicseréli az aragázpalackot, elvisz autóval Marosvásárhelyre, stb. Ráadásul mindezt első szóra, különösebb kérlelés, unszolás nélkül, magyarán böcsülettel "helyettesíti" a Bukarestben élő fiamat. Szóval Robi még ennél jobb tortát is megérdemelt volna, de én akartam készíteni és csak ilyenre vagyok képes. :) Rögtön hozzá is fűzöm, hogy egyedül, mert ha a lányom is segít, akkor abból rendes torta lesz, mert ő viszont rendelkezik minden tortakészítéshez szükséges kvalitással, amivel én nem. :) Szóval, ha ő is "odateszi a csontokat", akkor részemről bőségesen elég, ha megsütöm a piskótát és elkészítem a krémeket. A "vakszolást", nyomózsákos díszítést a lányom végzi és akkor valóban csodaszép lesz belőle, nem csak finom. Na, hát erre a tortára inkább az jellemző, hogy finom, de nem szép, mert egyedül csináltam. Az ötletet hozzá Valakinél olvastam a napokban, de elfelejtettem könyvjelzőzni és nem találom a receptet, de ha ráismer az ötletre, szóljon, mert pótolom a hiányt. Szóval Valakinél láttam egy olyan süteményt, aminek az alapja egy barna - asszem piskóta - lap volt, erre jött egy gesztenyés vaníliapudingos krém, végül tejszínhab. Ebből indultam ki, mert elképzeltem, milyen jó torta készülhet ezekből az alapanyagokból. Vagyis késztettem hat tojásból egy kakaós piskótatésztát, amit két részre osztottam, nagyobb részét a kapcsos tortaformámban sütöttem meg, kisebb részét pedig a kis kb. 1-1,5 literes lábosomban - így lett egy kavargatással két tortalapom. A tortalapokat hagytam kihűlni, majd vastagságuk függvényében lapjára kettőbe, illetve három darabba vágtam, meglocsoltam rummal, majd megtöltöttem a következő krémmel.

Hozzávalók: 1 kocka fagyasztott gesztenyepüré (25 dkg), fél kocka vaj (10 dkg), 2-3 kanál porcukor, fél tasak (kb. 2 kanálnyi) vaníliás pudingpor, fél kanál élelmiszerkeményítő, 1-2 kanál cukor, 1/4 l (2,5 dl) tej.

A gesztenyepürét a vajjal és a porcukorral (ez egyébként akár el is maradhat) habosra kavarjuk; a pudingporból hozzáadva az élelmiszerkeményítőt a tejjel kemény pudingot főzünk, amit folytonos kavarás mellett hidegvizes tálba helyezve kihűtünk. A gesztenyepürés krémet összekavarjuk a pudinggal és máris lehet tölteni a rummal meglocsolt tortalapszeleteket. Ugyanezzel a krémmel vontam be a tortát, majd elkészítettem a (mű)tejszínhabot, nyomózsákba "kínlódtam" két-három kanálnyit belőle és igyekeztem dekoratív jellegű, de nonfiguratívra sikeredett ábrákat "bűvölni" a tortára. Hát, ennyire sikerült... Azonban arra jöttem rá, hogy nem csak puding próbája az evés, hanem a tortájé is, ugyanis tatikámnak nagyon ízlett, jóanyám is elismerően hümmögött melléje ismételten megállapítva "túl sokat vállalsz" :); öcséméknél pedig egy szempillantás alatt eltűnt a tortástálról az utolsó morzsa is. Hozhattam haza a tányéromat. :)) Ha valakinek megtetszik az ötlet, készítsen ennél szebbet, mert nagyon jók az alapanyagok. Ja, és ne feledjem el: tésztanapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

5 megjegyzés:

Edit (Esc) írta...

Biztos finom lett! Es habbal sikeresen lehet leplezni a "tehetseg" hianyat. (en igy teszek) :)
Nalunk lehet kapni 2 cegtol is tejszint, a sok mu mellett.

Yasmine írta...

Gratulálok az Ünnepelteknek! Édesapádnak pedig javulást, gyógyulást, mielőbbi felépülést. Tudod, csak pozitívan :))

Alíz, Erdélyből írta...

Edit: de jó nektek, bezzeg ott Kolozsváron lehet rendes tejszint kapni. Nálunk nincs.

Yasmine: Köszönöm, átadom. Ami pedig tatit illeti, hát igen, igyekszem pozitivan hozzáállni az egészhez...

sedith írta...

Alíz, mi a baj azzal a tortával? Szerintem nagyon jól néz ki! ÉS hoyg finom volt, nem kételkedem! Eddig csak finomat ettem tőled. Sőt, a málnakocsonya viszi a pálmát!;) (Szerencsésen ideért:).)

Elültetted a bogarat a fülembe, Kisebbikemnek lehet, hoyg gesztenyés tortát készítek majd!:)
Én is szoktam rendes tejszínt venni, csak azzal az a baj, hogy nem igazán való tortákra. Fel lehet verni, de hamar összeesik. Igaz, habfixálóval biztos megáll, de eddig nem próbáltam még. De muszáj lesz, emrt engem is idegesít már a Hulala és társai.

Alíz, Erdélyből írta...

Sedith: az a baj azzal a tortával, hogy nincs tökéletes aranymetszésbe szerkesztve a külseje a belsejével. Magyarán: nem olyan szép, mint amilyen finom. Na, de el kell ismernem, hogy én nem bírok azzal a "varázserővel" amivel mindkét gyermekem, hogy a távolságokat mérés nélkül szabadszemmel csak úgy "belőni". Ezt ők nagyon tudják, én nem. És figyeld meg, hogy a pöttyök között nem egyforma a távolság, meg a torta oldalán lévő háromszögek szárai közötti távolság sem egyforma. Bezzeg, ha a lányom díszítette volna, akkor nyugodtan lehetne mérni ezeket a távolságokat mikrométerrel, mert nem lenne mikronnyi eltérés sem. Egyébként tényleg jó a torta ízében és állagában, de díszítsd ki sokkal szebben, mint én, mert Te képes vagy rá. :DDD Ja, és köszönöm a bókot a málnakocsonyáért... :)))

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails