Rengeteg receptem felgyűlt, mind beblogolásra vár, pedig - mint látjátok - tavalyhoz képest ugyancsak megrendesedtem és igyekszem napjában legalább egy bejegyzést írni. Csakhogy a napilapos újságírás nagyon kiszámíthatatlan, néha egyik percről a másikra változik minden, és borul a reggel eltervezett program. Na, de úgy szép az élet, ha zajlik (mekkora közhely!), és körülöttem mindig zajlik, erre nem panaszkodhatom. Meg igazából, ezt és így szeretem... Nos, emiatt gondoltam, hogy írok néhány olyan bejegyzést, ami nem étel, hanem inkább apró trükköcske, ami megkönnyíti és hatékonyabbá teszi a gazdasszonyok munkáját. Annál is inkább, mert bizonyos zöldségek, gyümölcsök esetében tartok tőle, hogy kifutunk a szezonból és akkor jövőre kell hagynom. Az elmaradt ételeket pedig majd rendre beblogolom.
A padlizsán pucolásával hosszasan el lehet piszmogni - értsd: elvesztegetni az időt -, és egészen a múlt nyárig magam is nagyon sok értékes időt vesztegettem el, főleg befőzések környékén ezzel a munkával. Aztán egy alkalommal kedves régi osztálytársam mutatott egy igen hatékony és egyszerű módszert az ízletes zöldség megpucolására. Azóta csak így takarítom a padlizsánt és "seperc" alatt hatalmas mennyiségekkel megbirkózom. Arra gondoltam, mivel még tart a padlizsánszezon - legalábbis itt nálunk Gyergyóban -, megmutatom, leírom, hogyan pucolom újabban a padlizsánt.
Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű padlizsán.
Elkészítése: A padlizsánt szénen, vagy sütőlapon megsütjük. Hideg vízbe mártott ujjakkal lehúzzuk a még forró padlizsán héját egyik oldalán kb. 3-4 centiméter szélességben, majd egy evőkanál segítségével egy ügyes mozdulattal kibújtatjuk a fehér húsát egy vágódeszkára. Ami nem jön ki az első mozdulattal, azt óvatosan kikaparjuk a kanállal a héjból, mintegy kibújtatva "kabátjából" a padlizsánt. Ha a húsán maradna egy-két héjdarabka, azt kézzel leszedjük. Ezután áttesszük szűrőbe, hogy a fölösleges leve lecsepegjen, majd összezúzzuk fakéssel. Innentől úgy tartósítjuk, ahogy jól esik, vagy ahogy szoktuk. Belefőzhetjük zakuszkába, lefagyaszthatjuk, befőzhetjük üvegekbe rakva, vagy frissen elkészíthetjük sült paprikás padlizsánkrémnek, vagy majonézes padlizsánkrémnek.
Ha az elején netán nem koronázná sikerélmény igyekezetünket, ne bánkódjunk, hanem gondoljunk arra, hogy ebben is, mint bármilyen egyéb kézügyességet igénylő munkában: a gyakorlat teszi a mestert. Vagyis minél többször próbálkozunk, minél többet csináljuk, annál ügyesebbek és hatékonyabbak leszünk.
Olyan gyors és hatékony ez a módszer, hogy akár egy személy is megbírkózik nagy mennyiségekkel, mert egyszerűen nem sül annyira gyorsan a padlizsán, mint amilyen gyorsan lehet pucolni. Nyilván ez a munka is - mint bármelyik házimunka - sokkal könnyebb és szórakoztatóbb, ha a családtagokkal közösen végezzük.
Kedvet kaptam nagyobb mennyiség feldolgozásához :D Tényleg! Azt mondod, fagyasztható? Kiraktam a túróvarázst, még nem voltál levizitelni, de gondolom készülsz a a Gulyás Napra, testben és lélekben!
VálaszTörlésnem sül olyan gyorsan mondod? külöm hozzád Oldalbordát az ő nagy grillrácsával ( na nem a blokk komyhájába, hanem monnyuk Szárhelre az udvarra). akkor lássuk bírod-e kanállal.
VálaszTörlésés igen, keresztanyám is így szokja, én meg csakazértse.
de tudod, ízlések és pofonok.
meg kinek a pap, kinek a paplan
Vicuska: a padlizsán nagyon jól bírja a fagyasztást. Egyszerűen lesütöd, megpucolod, lecsöpögteted a levét, pépesre zúzod, zacskózod és mehet is fagyasztóba.
VálaszTörlés4gyerek: minden bizonnyal nem akkora grillrácsra gondoltam, amekkora nektek lehet. :)))) Egyébként egyetértek veled: kinek a pap, kinek a papné, de van, akinek a fia. :)))