Levesbetétek
Ángádzsábor
Kedvenc kisvárosomban - Gyergyószentmiklóson - nagyon érdekesen keverednek a különböző népek kultúrái. De ennek részletezésébe most nem kezdenék bele, ui. tartok tőle, hogy nem jutnék a végére, másrészt, ha valaki kíváncsi rá, és esetleg meglátogat, szívesen mesélek neki róla, mint ahogy tettem kb. két éve Gabojszánakis. Van rövid verzióm és van hosszú verzióm is. Viszont a fenti képen látható különleges tésztaféleség fura nevének megértéséhez illik legalább annyit tudni Gyergyószentmiklósról, hogy a 17. századtól kezdődően erőteljes befolyással volt a város fejlődésére az időközben ide betelepedett örménység. A gyergyóiak szokták is mondani: nincs olyan lakója a városnak, akinek ereiben legalább egy százaléknyi örmény vér ne csörgedezne. Az örmény kultúra hatása azonban nem csak a város építkezésében érhető tetten, hanem a gasztronómiában is. Többek közt a fenti tésztaféleséget mai napig elkészítik az örmény származású családok nagyobb ünnepekre és ezt főzik bele levesbetétként a churuttal ízesített igen finom ángádzsábor/ángádzsáburlevesbe. Na most a fűszeres marhabélszínt rejtő tésztafülecskék megnevezésére egyaránt hallottam az ángádzsábur és ángádzsábor kifejezéseket, ám azt nem tudom, melyik az igazibb, az eredetibb, örményebb hangzású. Lényegében a jelentését sem tudom, itt nálunk mindenki egyszerűen csak így emlegeti. Az is igaz, hogy sokan próbálkoznak ángádzsáburlevest készíteni az olasz ravioli tésztából is, de az eredeti ángádzsábur/ángádzsábor az az, ami a fenti fotón látható és aminek készítését az elmúlt napokban tanultam Kata barátnémtól.
Grízgaluska
Jó grízgaluskát főzni nem egyszerű feladat. Kezdő fakanálbajnok ismerőseim általában arra szoktak panaszkodni, hogy nem nő meg a galuska, kemény, rágós, nyers marad a belseje, illetve ennek a fordítottjáról, hogy amint a fővő vízbe, vagy levesbe teszik, szétmállik az egész és galuska helyett grízes péppé válik a levesben. Most akkor elárulom kedves ifjú barátaimnak a titkot - mert díszesebb, ízletesebb levesbetét nincs a húslevesben az aranyló grízgaluskánál -, hátha ez segít.
Tovább...
Köretek
Reszelt
Na, ez egy alaprecept lesz, illetve egy jó kis már-már feledésbe merülő levesbetét. Édesanyám szerint, ez a levesbetét jellegzetesen gyergyóremetei "találmány" és talán ezt igazolja a hozzáfűződő kis történet is. Történt ugyanis egy alkalommal, hogy a remetei menyecske késésben volt az ebédfőzéssel, de már ott tartott, hogy csak a húslevest kellett befőznie. A levesbetétnek szánt laskatészta - levestészta - is készen begyúrva várakozott, csak épp ki kellett volna nyújtani és szép vékonyra felvágni. Gondolt egyet és semmint vesződjön a nyújtogatással, metéléssel, vette a reszelőt és egy tiszta abroszra heves mozdulatokkal reszelni kezdte a tésztát. Azonban egy ügyetlen mozdulattal lerántotta az abroszt az asztalról és az összes reszelt tészta a földre borult. Ekkor kiáltott fel kétségbeesetten: "Undok morrrzsolt kiborultál!" Na szóval, mint már kiderült egy tésztaféleségről van szó, aminek az elkészítése nagyon egyszerű. Mellesleg vidékünkön morzsolt és reszelt néven ismerik.
Puliszka
Mifelénk van egy olyan mondás: ha a lány nem tud még puliszkát sem főzni, nem mehet férjhez. Most nem a népi bölcselet igazát akarom firtatni, csak úgy óvatosan megjegyzem, hogy van benne valami. Annál is inkább, mert noha háziasszonyi pályafutásom során számos alkalommal főztem puliszkát, illetve sokszor megkóstoltam mások puliszkáját is, ritkán sikerült olyat enni és olyat összehozni, ami emlékeztetett volna arra a puliszkára, amit mindkét nagyanyám kapásból 5-10 perc alatt összehozott szinte minden nap.
Tovább..
Süteményhez való alapkészítmények
Süteményhez való alapkészítmények
Kakaós piskóta
Bizonyára a kakaós piskótalap receptjét is többen leírták, de mivel az én olvasóim - főleg a nem regisztrált, "bujkálós" fajtából valók :)) - arra kíváncsiak, én hogyan szoktam készíteni, hát leírom. Nem nagy kunszt! Több körülötte a legenda, meg mendemonda, mint amennyire bonyolult elkészíteni - én már készakarva sem tudnám elrontani. Minden piskótának a lényege, hogy minél több levegő molekulát "szerkesszünk" a liszt, tojás és cukor molekulák közé, mert attól nő fel - kb. hat-hetedik osztályos fizika, illetve kémia. S aztán ha sikerült mind a fehérjét, mind a sárgáját jól felturbózni levegővel, akkor figyeljünk arra, hogy a nagy "sietségben" ne engedjük "elszökni" a levegőmolekulákat, mert azok nagyon huncutok ám és direkt lesik, hogyan szabadulhatnának meg a liszt-cukor-tojás "koalíció" rabságából. Magyarán ne keverjünk-kavarjunk össze-vissza és főleg ne heves, gyors mozdulatokkal, mert egyrészt hamarabb elfáradunk, másrészt megszöknek a levegőmolekuláink és akkor kárba vész az egész erőfeszítés.
Tovább...
Desszertekhez való alapkészítmények
Desszertekhez való alapkészítmények
Hígpalacsinta
Annyi mítosz kering a hígpalacsinta készítése körül, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik benne. Nos, mindjárt az elején tisztázzuk, mi kell egy jó hígpalacsintához. Először is kell egy jó serpenyő. Na most, hogy milyen a jó serpenyő, azt elég nehéz megmondani, de sokat segít az eligazodásban a kísérletező kedv, és az ha például az általam leírt recept alapján készülő palacsinta nem ragad bele. Na, most ezt lehet, hogy sokan önteltségnek, meg nagyképűségnek tekintik - lelkük rajta, mert az övékét mérgezik, nem az enyémet -, de mindaddig nekem sem jött össze a híg palacsinta, míg rá nem bukkantam a legegyszerűbb receptre, amivel készíthető. A "titok" pedig abban rejlik, hogy nem teszek a tésztába sem cukrot, sem tejet, egyszerűen ásványvízzel, vagy ahogy Székelyföldön nevezik borvízzel, illetve ennek hiányában szódavízzel készítem.