Megjelent, már kapható az Erdélyi Konyha szeptemberi száma!

Szeptember a tanévkezdés és a nagy befőzések hónapja. Hogy mi az összefüggés a tanévkezdés és a gasztronómia között? Mindjárt megtudhatják, ha elolvassák György Ottilia (Ottisunk) vezércikkét, de a tanévkezdés kapcsán támadt gondolatait osztja meg az olvasóval Bányai Gyöngyi is (Piszchowellness-konyha) a rovatában. Jó tanácsaihoz néhány használható ételreceptet Jánossy Alíz (én) ajánlott. Habár messze még a tél, nem árt gondolni rá, Sütő Edith-Magdolna (Sedithünk) legjobb "befőzős receptjeiből" olvashatnak csokorra valót. Ő egyébként új rovatot is indított, a Sajtlexikon rovatunkban igyekszünk bemutatni minden olyan sajtot, ami az európai piacon - így nálunk is - megvásárolható. Péter Judit (Jutkánk) isteni lecsóreceptjeivel kápráztat el, Gál Edith (Gál Edithünk) pedig azt mutatja meg, mi minden készíthető szilvából és barackból. Ugyancsak ő mutatja be az amerikai konyhát is, amihez igénybe vettük testvére, Jade szakértelmét is. Fagyal Hajnalka (Hajnink) az éppen aktuális horoszkóp mellett a feledés homályába vesző, de nagymamája konyhájában állandóan étlapon lévő krumplis receptjeit mutatja be. Gergely Edith (Edókánk) nővérétől kért egy gyors ebédajánlatot, illetve hozzá heti menüt. Hegyi-Gál Zsuzsa (Zsuzsigánk) ismét elkápráztatott azzal, hogy milyen változatos ételek készíthetők hús nélkül, de a Tini-konyha rovatba is ő talált egy aranyos diáklányt, aki akár az egész napi tanulás után is képes összedobni egy finom másodikot. Kiss-Budai Tibor a kolozsvári Spritz Café tulajdonosa hozza a megszokott formáját, ehavi ajánlata a bazsalikomos balzsamecet-parfümben készült csirkemell - az elkészítéséről Borsos Dalma ír érzékletesen. Ebben a lapszámunkban Kedves Olvasóink is megszólalnak, két marosvásárhelyi olvasónk legjobb receptjeit közöljük a sajátkészítésű fotóikkal együtt. Babszemanyu (Rékunk) arról értekezik, hogy miért kell vizet adni a csecsemőknek, de elkápráztat a csíkszeredai Pityókafesztiválról szóló riportjával is. Nem utolsó sorban kétoldalnyi gombás receptet is közzé tettünk, a marosvásárhelyi Málnási András gombaszakértő és Barok Eleonóra csíkszentdomokosi olvasónk néhány receptjét magam toldottam meg néhány sajáttal. A címlap Marcu András, nagyváradi fotóművész felvétele.
Keressék és olvassák az Erdélyi Konyha legfrissebb lapszámát! Már kapható a Corvin Kiadó lapterjesztőinél!

Mutassuk meg, hogy kell elvszerűen vitázni!

Kedves Olvasóim és Bloggertársak,

szokatlan kéréssel fordulok hozzátok, ugyanis amit kérek tőletek annak csak annyiban van köze a gasztronómiához, hogy a "kenyerem". Közel két hete személyiségi jogokat sértő sajtóetikai vétséget követett el az egyik helyi televízió azzal, hogy leközöltek egy vágatlan filmanyagot, ami egy sajtótájékoztató utáni magán jellegű beszélgetésen hangzott el. Ez ellen tiltakoztak az érintett újságírók, illetve a polgármester, az eseményről többen is tudósítottunk. Az én írásomat itt olvashatjátok, az egyik kolléganőmét pedig itt. Na most ez utóbbi cikk kapcsán elszabadult a pokol, mivel névtelen csőcselék árasztotta el a hírportált kígyót-békát ráhordva az újságíróra, aki csupán munkáját végezte. Tudni kell a kolléganőről, hogy Oltyán László-díjas újságíró, aki a díjat környezetvédelmi oknyomozó riportjaiért kapta. Mellesleg a névtelen kommentálás kapcsán a véleményemet megírtam kedvenc napilapomban, azt itt olvashatjátok.

Kérésem az lenne, hogy olvassátok el a cikkeket és a hírportálon írjatok véleményt a cikkről, a cikkben leírt jelenségről, de akár a névtelen kommentálásról is. Természetesen, úgy, ahogy ilyen esetben illik, névvel vállalva a véleményt. Hadd mutassuk meg a csőcseléknek, hogy lehet becsületesen elvszerűen is vitázni. Kihangsúlyozom: nem azt kérem, hogy velem, vagy a cikk írójával értsetek egyet, csak azt, hogy véleményeteket névvel vállaljátok, ahogyan mi is tesszük, valahányszor megírunk egy újságcikket.

Segítségeteket előre is köszönöm.

Barackos pite

Nyaranta legalább kétszer-háromszor szoktam sütni barackos pitét, mert nagyon szeretjük. Ez most éppen sárgabarackból készült, de szoktam készíteni őszibarackból is. A tésztája egy végtelenül egyszerű kavarttészta, amire rárakjuk a barackokat és megsütjük.

Barackos pite

Hozzávalók: 25 dkg cukor, 25 dkg margarin, 5 tojás, 2 kanál tej, 30 dkg liszt, késhegynyi szódabikarbóna, 75 dkg sárgabarack, csipetnyi só.

Elkészítése: A cukrot a margarinnal és a csipetnyi sóval habosra kavarjuk, közben egyenként hozzáadunk négy tojássárgát és egy egész tojást. Ezután hozzáadjuk a tejben feloldott szódabikarbónát és a lisztet, végül pedig a négy tojásfehérjéből vert kemény habot lazán beleforgatjuk a masszába. Kizsírozott, lisztezett tepsibe simítjuk a masszát, tetejét gazdagon megrakjuk sárgabarackkal és előmelegített sütőben készre sütjük. Hosszúkás szeletekre vágva tálaljuk.

Jó fakanálforgatást!

Túrókrém paprikába és paradicsomba töltve - főz a lányom!

Főz a lányom! Egyre jobbakat és egyre finomabbakat. Erre pedig kifejezetten büszke vagyok, de még inkább örülök neki. Szóval, ezt a túrókrémet ő hozta össze kb. két hete, amikor Emese és Jani barátom egy este betoppant hozzánk - lényegében, amolyan hirtelen vacsora egyik fogásának szántuk. Míg én a padlizsánkrémmel bíbelődtem, ő pillanatok alatt összedobta ezt a túrókrémet, kivájt paradicsomba és paprikába töltötte és így tálalta. Ez is benne lesz az Erdélyi Konyha szeptemberi lapszámában.

Túrókrém paprikába és paradicsomba töltve

Hozzávalók: 10 dkg juhtúró, 10 dkg tehéntúró, 1-2 evőkanál tejföl, 10 dkg vaj, 1 kisfej hagyma, só, 4-5 paradicsom, 1-2 paprika.
Elkészítése: A juhtúrót és tehéntúrót a vajjal és tejföllel krémesre kavarjuk, hozzáadjuk az apró kockára vágott hagymát, ha szükséges picit sózzuk és összekavarjuk. Ezután betöltjük a kicsumázott paprikákba és a húsától kikotort paradicsomokba. Izlés szerint gazdagíthatjuk a krémet köménymaggal és pirospaprikával, finomra vágott petrezselyemzölddel, illetve bármilyen zöldfűszerrel. Pirítós rozskenyérrel és citromos teával fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Árvagulyás, ahogyan Magdika édesanyja készíti

A lovas bemutatóról hazafelé tartva utolért kedves ismerősöm, Bákai Magdolna és mint akárhányszor eddig is, felvett az autójára és egész hazáig hozott. Közben beszéltünk mindenféléről, többek közt az I. Nemzeti Gulyás Napról is. Már akkor mondta, hazamegy és elkészíti az édesanyja árvagulyását és még ma este küldi a róla készült fotót és a receptet, hogy beblogolhassam, illetve hogy értesítsem a szervezőt, ő is csatlakozott az akcióhoz. A kép és a recept mellé leírta a gondolatait is az első gulyásnapról, az alábbiakban ezt olvashatjátok.

Árvagulyás – ahogy édesanyám főzte

Számomra a Nemzeti Gulyás Nap kis nosztalgiát hozott az életembe: nekem ugyanis a gulyáslevesről mindig édesanyám jut eszembe, meg a gyorsan elkészíthető, könnyű nyári leves, amelyhez a hozzávalókat egyenesen a kertből hoztuk elé, s az udvaron vagy a nyitott tornácon pucoltuk meg hozzá a zöldséget és a krumplit, mert ott kellemesebb volt a levegő. S hogy az idő még jobban teljen, a kisszéken ülve édesanyám még dalra is fakadt – mintha ez is az ételkészítés szertartásának elengedhetetlen része volna.
Valahogy úgy történt, hogy a mai árvagulyásom jóféle perecsenyi hagymával készült, és nem pityóka került bele, hanem krumpli - mert azt is a Szilágyságból hoztam egy hónappal ezelőtt. Talán ezért is, meg a fel-felbukkanó érzelmektől is finomabb ez a Nemzeti Gulyás Napra készült étel, amely csupán attól árva, hogy nem látott húst. Ízlelgetem a levest és csodálom eleinket, akik bár nem találták fel a vegetarianizmust, de attól sem estek kétségbe ha nem került minden nap hús az asztalra.

Árvagulyás

A mai adaghoz felhasználtam: 3 szál murkot, 1 szál petrezselymet, 8 db közepes nagyságú krumplit, egy kisebb fej hagymát, egy kisebb csokor petrezsemyemzöldet, kevés zöldpaprikát, kb. ½ dl olajat. Sót, borsot, piros paprikát ízlés szerint. Forró vizet annyit, amennyi a hozzávalókat jól ellepte.
Így készül: A zöldséget, krumplit meghámozzuk, feldaraboljuk. A hagymát apróra vágjuk, olajban megdinszteljük, beletesszük a piros paprikát, majd hozzáadjuk a karikára vágott murkot és petrezselymet – kevés vizet is tölthetünk alája, hogy oda ne égjen. Közben a vizet forrni tesszük. Miután a zöldségek kissé megdinsztelődtek, hozzáadjuk a felaprított krumplit, megsózzuk, megborsozzuk, azzal is dinszteljük egy darabig, majd feltöltjük forró vízzel, hozzáadjuk a zöldpaprikát és a petrezselyemcsokrot, és addig főzzük, amíg a krumpli és a zöldségek megpuhulnak.

Krumplis babgulyás 400 személyre a III. Gyergyói Lovas Napokon, csatlakozva az I. Nemzeti Gulyás Naphoz

Benedek Árpád, a "gyergyói ízek őrzője" és társa, Puskás József szakács a III. Gyergyói Lovas Napok kétnapos rendezvénysorozat első napján 400 személyre, két százliteres bográcsban főztek krumplis babgulyást. Az előkészületeket az este kezdték el és már az éjszaka oda tették főni, hogy ma délre elkészülhessen. A két méretes bográcsba belekerült összesen: 8 kg hagyma, 6 kg paprika, 6 kg paradicsom, 50 kg fehér bab, 45 kg csülök, 15 kg kolbász, 30 kg gyergyószárhegyi kásás krumpli. Szabadtéri rendezvényről lévén szó, ilyen volt a tálalás - a "dizájn" Jóska műve és ennek az adagnak a tesztalanya én voltam. Nagyon finom volt és valóban különleges, hozzá leginkább a kovászos uborka talált, de a fiúk nem sajnálták a zöldséget mellőle és a jófajta szilvapálinkát sem, amit előtte szolgáltak fel.
Itt már a maradékot melegítik a későn érkezőknek.
Közben javában zajlott a fogathajtóverseny és a gyergyószentmiklósi lovas pályán több mint ezren voltak kint a délutáni órákban, amikor én ott jártam.

Csak egy kis nagyanyámféle "pityókástokán" - semmi fakszni!

Amikor elolvastam Csíki Sándor, gasztronómus, foodstylist I. Nemzeti Gulyás Napra szóló felhívását, már akkor eldöntöttem, hogy csatlakozni fogok az akcióhoz, sőt ki is találtam, milyen "különleges gulyást" fogok főzni. Aztán - mint általában velem szokott történni - elhavazott a munka, de közben bármerre jártam, terjesztettem a hírt, még a Krónikában - kedvenc napilapomban - is megemlítettem egy kis jegyzetben. Aztán ma reggel azzal kezdtem, hogy még egy kört telefonáltam, bejegyzést hagytam a facebook-on, kiigazítottam a blogomra feltett, erről szóló felhívás dátumát, körlevelet írtam, stb. Közben örömmel konstatáltam, hogy Benedek Árpi séfbarátom, a gyergyói ízek őrzője is csatlakozott a felhíváshoz, ugyanis ma 400 személynek főz igencsak ízletes krumplis babgulyást a harmadik alkalommal megszervezett Gyergyói Lovas Napokon. Erről azonnal értesítenem kellett Sándort. Végül mire odakerültem, hogy hozzálássak a saját gulyásom elkészítéséhez, kiderült, hogy a "különleges gulyáshoz" elfelejtettem megvásárolni néhány "különleges" hozzávalót, a húst elfelejtettem kivenni a fagyasztóból, az idő pedig nagyon eltelt, és gyakorlatilag "semmim sincs", amiből gulyást lehetne főzni. Ekkor azonban eszembe jutott nagyanyám, aki mindig azt mondogatta: "egy tisztességes székely leány addig férjhez ne menjen, míg nem tud "pityókástokánt" főzni a "semmiből". Persze ezen mi, unokák mindig jókat nevettünk: "Hogyan lehet a semmiből pityókástokánt főzni?!" Pedig ő nem egyszer példát is mutatott: hogyan kell a semmiből ízletes, jó ételt főzni. Ugyanis hajdanában nálunk akkor került "pityókástokán" az asztalra, amikor nagyanyám reggeliben gondterhelten kijelentette: "semmi nincs, amiből mára főzni..." Aztán vette a kést és a tálat, hátrament a baromfiudavarba, aztán visszatért egy "fészeknyi pityókával", egy-két fej frissen pucolt hagymával és kifejtette: "ma nem vágunk csirkét, messze még a hétvége, s egyébként is az összes tyúk tojós, a csirkéket kár levágni, mert az sincs, mit enni rajtuk." Aztán igazított egyet a fejkendőjén, bement a kamarába, kihozott egy darab szalonnát, kiolvasztotta a zsírját, hagymát pirított rajta, ha volt paprika, azt is beleaprította, majd szétnézett, "mi van még a ház körül". Igy került a krumpligulyásába egy kis "maradék kolbász", maréknyi gomba, s ha kevesellte a krumpli mennyiségét, - vagy közben kiderült, hogy többen ülünk az asztal mellé, mint ahány éhes szájra számított - gyorsan készített egy kis nokedlit, egy-két csészényi forró vízzel megtoldotta az éppen készülő "pityókástokánt", tárkonyt aprított belé és végül egy kis tejfölt tett bele és tálalta is. Ha nem volt se kolbász, se gomba, akkor egyszerűen a szalonnás zsíron párolta puha-omlósra a krumplit és "szűz pityókástokánnak" nevezte, de az is isteni volt.
Igy készítettem el ezt a kis "nagyanyámféle pityókástokánt" az ő "receptje" szerint a "semmiből". Mert éppen nálam is akadt egy kis szalonna a hűtőben, volt még egy arasznyi füstölt kolbász is, aminek a lányom "megkegyelmezett", aztán volt még egy kis rókagombám, amit Ida barátnőm hozott a minap, volt néhány krumpli is a kamarába, de kevésnek találtam a pityókástokánhoz, így hát beleszaggattam egy kis nokedlit is. Végül tettem bele egy kis tárkonyt is nagyanyám emlékére, mert a kedvenc fűszere volt és egy kis tejföllel selymesebbé tettem. Adagot ne kérdezzetek, nem tudok mondani, mert ebben az esetben a "miből, mennyi" nálam egy "különleges" genetikai kód, amit nagyanyámtól örököltem. Míg főztem, arra is rájöttem:mitől annyira szenzációs a gulyás? Egyrészt, mert a "semmiből" is meg lehet főzni, másrészt, mert fejedelmi módon is el lehet készíteni.

Jó fakanálforgatást!

Tárkonyos csirkeraguleves - Robi, séfbarátomtól

Valamikor még a nyár elején egy alkalommal igénybe vettem Robi séfbarátom szolgáltatását és ebédet rendeltem tőle egyik nap. Igen finom tárkonyos csirkeragulevest hozott és fasírtot rántott krumplival és savanyú uborkával. Nos, az ebéd, de főleg a leves annyira ízlett a lányomnak, hogy azóta is folyamatosan kéri, hogy főzzek olyan levest, mint Robi. Megvallom őszintén csirkemellből ritkán főzök levest, mert jobban szeretem a csirkeaprólékból készülő leveseket, de a lányom addig rágta a fülem, hogy a minap eldöntöttem, megfőzöm a Robi levesét. Hát, mesés lett az biztos.

Tárkonyos csirkeragu leves

Hozzávalók: 20 dkg csirkemell, 2 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 1 szelet zeller, 1 kisfej hagyma, 1 cikk fokhagyma, fél paprika, 1 csapott evőkanál liszt, 2 evőkanál tejföl, fél dl tej, csipetnyi tárkony, tárkonyecet, só, bors, pirospaprika, olaj.

Elkészítése: A csirkemellet vékony csíkokra vágjuk és az olajon fehéredésig pároljuk. Hozzáadjuk az apró kockára vágott hagymát és paprikát, megdinszteljük, megszórjuk kevés pirospaprikával, majd feltöltjük vízzel és felforraljuk. Közben egy serpenyőben megdinszteljük a többi apró kockára vágott zöldséget, majd a fővő leveshez adjuk és megsózzuk. Amikor a zöldség puha, beletesszük az apróra vágott fokhagymát és a tárkonyt, végül behabarjuk a levest a tejfölös habarással és kevés borssal, tárkonyecettel ízesítjük.

Jó fakanálforgatást!

P.S.: Közben meg ne feledkezzünk az alábbi felhívásokról sem!

- Augusztus 28-án, azaz ma: I. Nemzetközi Gulyás Nap - ezen a napon illik gulyást főzni! Ma gulyás lesz nálunk ebédre. És Nálatok?!

- Augusztus 31. - a Szerkesszük együtt az Erdélyi Konyha Kalendáriumát projektünk határideje. Ha erdélyi, vagy Erdélyhez bármilyen szállal kötődő gasztroblogger vagy és még mindig nem jelentkeztél a kiírásra, kedden éjfélig még megteheted! Részleteket itt olvashatsz róla.

- Szeptember 19. - a 37. VKF! határideje, amelynek a mottója: "Minden gomba jó gomba, csak az ember goromba!" Ha még nem készítettél gombás ételt a kiírásra, akkor érdemes elgondolkodnod rajta, mit is küldesz majd.

Szerkesszük együtt az Erdélyi Konyha Kalendáriumát! - Emlékeztető

Az elmúlt napokban noha rengeteg volt a dolgom, örömmel konstatáltam, hogy a Szerkesszük együtt az Erdélyi Konyha Kalendáriumát című kiírásunkra nagyon sokan pozitívan reagáltatok. Azoknak a receptjeit, akik már elküldték, el is kezdtük feldolgozni, vagyis besorolni a megfelelő napokra. Külön köszönöm nekik, hogy nem vártak a határidőig, hanem korábban küldték, ezáltal segítve a munkánkat. Akik viszont még mindig azon gondolkodnak, hogy részt vegyenek vagy sem ezen a kiíráson, arra biztatnám, hosszasan ne hezitáljanak, hiszen alig néhány nap választ el a pályázat határidejéig, augusztus 31-ig. Ha tehát, erdélyi, vagy Erdélyhez bármilyen szállal kötődő gasztroblogger vagy és szeretnéd viszontlátni nyomtatásban receptjeidet, fotóidat az Erdélyi Konyha első kalendáriumában, ne habozz, hanem küldd el mielőbb. További részleteket a pályázattal kapcsolatosan itt olvashatsz.

Ugyanakkor ne feledkezzetek meg a 37. VKF!-ről sem, amelynek a témája a gomba. Főzzetek, fotózzatok, kíváncsian várom majd a leveleiteket!

Dinnyés paradicsomos saláta - üdítő nyárvégi saláta

A paradicsomot dinnyével keresztezve először Magdinál ettem, akivel a gimnázium 9. osztályában osztálytársak voltunk. Igen megtetszett az ötlet, gondoltam, én is elkészítem, persze egy kis változtatással a családom ízléséhez igazítva. Igazából többször is elkészítettem, de mindig olyan gyorsan elfogyott, hogy nem sikerült lefotózni. Ezt a fotót itt a lányom készítette.

Dinnyés paradicsomsaláta

Hozzávalók: 4-5 húsos paradicsom, 1 szelet görögdinnye, 1 közepes fej hagyma, csokornyi gazdasszonyhagyma (snidling), csokornyi petrezselyemzöld, néhány bazsalikomlevél, fél csípős paprika, só, bors, csilipaprika, 1 evőkanálnyi olívaolaj, fél citrom leve.
Elkészítése: A paradicsomot és a dinnyét egyformán apró kockára vágjuk, hozzáadjuk a finomra vágott hagymát és csípős paprikát, majd összekavarjuk. Megszórjuk finomra vágott snidlinggel, petrezselyemzölddel és bazsalikomlevéllel, sózzuk, pici borsot és csilipaprikát szórunk rá, majd meglocsoljuk olívaolajjal és citromlével. Összeforgatjuk és tálalás előtt legalább egy órára hűtőbe tesszük.

Jó fakanálforgatást!

P.S.: Nem hagyhatom ki, hogy meg ne köszönjem azoknak, akik már jelentkeztek a Szerkesszük együtt az Erdélyi Konyha Kalendáriumát kiírásunkra. Nagyon sok finomság receptje érkezett és izgalmasan alakul a kalendárium. De van még hely további recepteknek is, ezért emlékeztetnélek benneteket, hogy augusztus 31-ig, aki erdélyi, vagy Erdélyhez bármilyen szállal kötődő gasztroblogger, még jelentkezhet a receptjeivel. További részleteket itt olvashattok róla.

Remélem készülnek a gombás ételek is, már alig várom, hogy olvassam, ki mit hozott össze gombából a 37. VKF!-re.

Paradicsomos karfiolleves - jó kis nyári leves

Jó kis leveskét főztem a minap, s mert ez a változat amolyan "hirtelen felindulásból" jött létre, gondoltam, beblogolom, hátha másnak is megtetszik az ötlet. Egyébként benne lesz az Erdélyi Konyha szeptemberi számában, ami hétfőn már kapható lesz a Corvin Kiadó lapterjesztőinél. Na most, lehet, hogy sokaknak igen szűkszavúnak és "vasaltnak" fog tűnni ez a bejegyzés - nekem már most annak tűnik -, de arra gondoltam, jobb, ha blogolok, mintha nem, és még mindig jobb, ha a sok finom étel képét és receptjét felrakom a blogra, semmint arra várok, hogy sok időm legyen. Mostanra rájöttem, ilyen nem lesz a közeljövőben, s ha netán mégis, akkor majd rájösztök, mert "hosszabb lére" eresztem a bejegyzést és lesz egy rakás fázisfotó is. De most szűk időket élünk, legalábbis idő szempontjából én mindenképp...

Paradicsomos karfiolleves

Hozzávalók: 1 kisfej karfiol, 1 szál sárgarépa, 1 szelet zeller, fél paprika, 1 kisfej hagyma, 1-2 evőkanál rizs, paradicsomlé, ízlés szerint, só, csilipaprika, pirospaprika, olaj.

Elkészítése: A karfiolt rózsáira szedjük, a sárgarépát megpucoljuk és karikára vágjuk, a zellert kis kockára aprítjuk. Az olajon megdinszteljük az apró kockára vágott hagymát és paprikát, megszórjuk pirospaprikával és kevés csilipaprikával. Hozzáadjuk a sárgarépát és a zellert, kevés ideig együtt dinszteljük, majd feltöltjük vízzel. Amikor felforrt, hozzáadjuk a karfiolt, majd a rizst is, végül ízlés szerint paradicsomlével dúsítjuk. Ha savanyú a paradicsomlé, kevés cukorral édesíthetjük, illetve megszórhatjuk finomra vágott zellerzölddel.

Jó fakanálforgatást!


P.S.: Közben emlékeztetnélek benneteket arra is, hogy a Szerkesszük együtt az Erdélyi Konyha Kalendáriumát kiírási határidejének lejártáig alig néhány nap maradt hátra. Ha erdélyi vagy, illetve Erdélyhez bármilyen szállal kötődsz, itt az ideje, hogy megfontold az ajánlatunkat és akkor év végén Te is meglepheted szeretteidet egy olyan kalendáriummal, amiben a Te receptjeid is benne vannak. További részleteket itt olvashatsz.

Ja, és ne feledkezzetek el gombás ételeket készíteni és majd küldeni a 37. VKF!-re, amelynek házigazdája ez alkalommal én vagyok.

Minden gomba jó gomba - 37. VKF!

Minden gomba jó gomba, csak az ember goromba - tartja mifelénk a szólásmondás és az idén senki nem panaszkodhat arra, hogy nem volt termése a gombának. A panaszkodást amúgy egész Európára kiterjesztve értem, ugyanis "lecsekkoltam": Európaszerte meleg, párás, esős nyár volt (van még egy keveset), ami igencsak kedvezően befolyásolta a gombatermést. Magyarán: idén a kezdők, a "kibicek" is komoly sikerélményhez juthattak, ha vették maguknak a fáradtságot és elbandukoltak az erdőre, mezőre gombát szedni. De aki nem ért rá erre, az a piacokon gombaárusoktól vásárolhatta meg az ízletes vargányát, rókagombát, rizikét, csiperkét, szegfűgombát, kucsmagombát, galambgombát, stb. tovább nem is sorolom, mert igencsak gazdag volt a választék (A képen általam szedett galambgomba látható, kár, hogy nem vittem a fényképezőgépet, hogy természetes környezetében fotózzam le.). Sőt, a következő időszakban jelennek meg az őszi gombák, amiknek várhatóan szintén jó termése lesz. Aki pedig ódzkodott/ódzkodik gombaárusoktól vásárolni az ízletes "húspótlót", az vásárolhatott/vásárolhat bármelyik zöldségesnél/bevásárlóközpontban/közértben/sarki boltban termesztett (gerjesztett) gombát. Nos, mindezt megfontolva, döntöttem úgy, hogy mivel rendkívül kedvező alkalom mutatkozik a különféle gombás ételek kipróbálására, készítésére, kitalálására, legyen a 37. VKF! kiírás főtémája a GOMBA. Mottója pedig a mifelénk népszerű szólásmondás: minden gomba jó gomba, csak az ember goromba. Nos, Ti, Kedves Gasztroblogesztán Lakói, Blogger Társak, Gombaszerető Olvasók ne legyetek "gorombák", hanem ha tudtok néhány jó gombás receptet, akkor osszátok meg velünk, hiszen a gomba a legjobb húspótló - legalábbis mifelénk itt Székelyföldön így tartja mindenki. Aki nem jut hozzá ízletes erdei gombához, az készítheti termesztett gombából, lényeg, hogy az ételben valamilyen formában benne legyen a gomba. Készülhet belőle reggeli, ebéd vagy vacsora, belefőzhetjük levesbe, készíthetünk belőle pompás főételt, vagy salátát, használhatjuk fűszerként, de egy kis fantáziával talán még desszert is készülhet belőle. Szóval végtelen a lehetőségek határa. Ám, mielőtt hozzákezdenétek, következzék néhány "aranyszabály" a gombákat illetően.

* Csak gombaszakértő - de minimum a gombát jól ismerő ember - által bevizsgált gombát használjatok alapanyagul.
* A magatok által szedett gombát minden esetben mutassátok meg szakértőnek, szakértő hiányában minimum olyan embernek, aki jól ismeri a gombákat.
* Ha kimentek az erdőre, mezőre gombászni, kést vigyetek magatokkal és a gombát földes részeitől megpucolva tegyétek a kosaratokba. Szüleim engem mindig arra tanítottak, hogy az erdőben kell hagyni a gomba nem fogyasztható részeit, hiszen ebből jövőre újabb gomba nő, amit majd leszedhetünk.
* Ha egy gombát nem ismerünk, ne rúgjuk fel, ne tapossuk szét, hiszen utánunk jöhet egy olyan gombászó, aki ismeri azt a fajtát és örülni fog, ha begyűjtheti. Itt jegyezném meg, van némi alapja a már említett szólásmondásnak, hiszen százas nagyságrenddel több ehető gomba terem, mint mérgező.
* A gomba egyébként nehezen emészthető étel, öt év alatti kisgyereknek, idős embereknek, gyomor- vagy bélpanaszokkal küszködőknek nem javallott a fogyasztása.
* A gombás ételek a gyorsan romló ételek kategóriájába tartoznak, lehetőleg frissen készítve fogyasszuk, de hűtőben se tároljuk 24 óránál tovább a kész gombás ételt.

Nos, ezek után csak a határidő megadása, illetve a köszönet és egy rövidke vallomás maradt hátra.

Beküldési határidő: 2010. szeptember 19. - beleértve az ilyenkor szokásos 1-2-3-4 napos csúszást.

Cím: tollforgato50@gmail.com

Most pedig megköszönném Sedithnek a meg nem érdemelt bizalmat, mert látom, tudom, az utóbbi időkben igencsak elhanyagoltam ennek a blognak az írását. Persze az is igaz, hogy volt egyéb elfoglaltságom épp elég, amit használhattam kifogásnak, ürügynek, magyarázatnak arra, hogy miért járok ennyire ritkán errefelé. De úgy vélem, ez a staféta átadás "intő jel" arra, hogy ezután ne hanyagoljam a blogomat, hiszen ennek a blognak köszönhetem az összes komolyabb sikert, amit mind tollforgatás, mind fakanálforgatás terén elértem az idén.

Gombára fel tehát, de ne feledkezzetek meg a korábbi felhívásomról sem, amely az Erdélyi Konyha Kalendáriumának közös szerkesztésére vonatkozik, részleteket itt találtok erről.

Jó fakanálforgatást!

Szerkesszük együtt az Erdélyi Konyha Kalendáriumát! - Ne maradj ki belőle!

Kedves főzőnaplót, gasztroblogot vezető Kollégák/Kolléganők, Gasztrobloggerek!

Amint már értesültetek róla, az Erdélyi Konyha szerkesztő-csapatának megjelent az első szakácskönyve Fél óra és tálalva! címen a Corvin Kiadó gondozásában. A könyvről igen tartalmas recenziót írt Edóka, de olvashattok róla, Jutkánál, Ottisnál, Gyöngyinél, Hajnalkánál és nálam is.

Most újabb könyv kiadására készülünk, év végére meg szeretnénk lepni Kedves Olvasóinkat az Erdélyi Konyha Kalendáriumával.

Ezt egy A5-ös formátumú, színes kivitelű, 400 oldalas könyvnek képzeltük el, amiben az év minden napjára ajánlunk egy receptet a Kedves Olvasónak. Ehhez kérjük a Ti segítségeteket.

Magyarán: küldjetek válogatást a blogjaitokon már megjelent receptekből, fáradozásotokat Erdélyi Konyha Kalendáriummal honoráljuk.

Erdélyi Konyha Kalendárium projektben való részvételi feltételek:

1. A recepteket küldő blogger: a) - állandó lakhelye Erdély (Románia) területén van;
b) - erdélyi gyökerekkel rendelkezik (magyarán: van legalább egy erdélyi hozzátartozója);
c) - járt Erdélyben, vannak itt barátai, illetve blogján lévő beszámolóval tudja ezt bizonyítani;
d) - becsületszóra megígéri, hogy egy éven belül Erdélybe látogat és a látogatást követően blogján képes beszámolóval bizonyítja, hogy ez meg is történt.

2. a beküldött receptek lehetnek, előételek, saláták, hidegtálak finom falatjai, levesek, főételek és desszertek;

3. olyan recepteket fogadunk el, amelyek már megjelentek az illető gasztroblogger blogján és ezt linkkel bizonyítja, de nyomtatásban sehol nem jelentek még meg;

4. a receptleírások többes szám első személy kijelentő módban legyenek megszövegezve;

5. külön fájlban a receptleírás mellé 1-2 fotó is legyen mellékelve lehetőleg nagy felbontásban (ha megőriztétek a régi felvételeket), de legalább a blogon megjelent nagy képméretben (ez még hasznosítható minőségromlás nélkül), és ha lehet, ne legyen rajta vízjel;

6. a levélben amelyben külditek a recepteket legyen feltüntetve a link is, amelyről nyílik az illető ételleírás (ha ott a kért módon van megszövegezve a leírás, elég a link is szövegfájl nélkül, de a külön csatolt fotót megköszönnénk);

7. a levélben kérjük feltüntetni, hogy az adott receptet melyik hónapra javasoljátok, mert téli napokra téli, nyáriakra pedig nyári ételeket akarunk ajánlani a hozzátartozó étvágygerjesztő fotóval együtt;

8. egy levélben több receptet is küldhettek az erdelyi.konyha@gmail.com címre, a levél tárgyának (subject) kérjük feltüntetni: "Kalendárium-projekt";

9. beküldési határidő: augusztus 31., és a mai naptól kezdődően lehet küldeni a recepteket. Na most tudom, hogy ez egy nagyon szoros határidő, de figyelembe véve azt, hogy nem kérünk teljesen új recepteket, nem kell költenetek új ételek megfőzésére, illetve minimális időt kell fordítanotok arra, hogy egy-két levélben elküldjétek el nekünk az általatok javasolt recepteket, úgy véljük, hogy ez a feltétel teljesíthető.

10. a recepteket a beérkezés sorrendjében vesszük figyelembe és mivel ennek a könyvnek is végesek a keretei 365 beküldött receptnél megvonjuk a határt. Magyarán, minél előbb küldöd a receptjeidet fotókkal együtt, annál biztosabb, hogy benne leszel a kalendáriumban. De azt mindenkinek jelezni fogjuk, hogy hány receptje és melyikek jelennek meg a kalendáriumban. Itt jegyeznénk meg, hogy előnyben a magyar nevű receptek, pl. cheesecake helyett sajttorta, illetve azok, amelyek ízharmóniájukban illeszkednek a magyar konyhába.

11. a honorárium egységesen mindenkinek Erdélyi Konyha Kalendárium, de progresszív módon vehet át a projektben résztvevő többet vagy kevesebbet az alábbiak szerint:

a) 10 db kalendárium illeti - aki az év minden hónapjára (januártól decemberig) ajánl 4 (négy) receptet, vagyis minden hónapra egy előétel/salátaféleséget, egy levest, egy főételt és egy desszertet - ez összesen 4x12 = 48 recept;
b) 8 db kalendárium illeti - aki legalább 36 receptet küld a fenti lebontásban;
c) 6 db kalendárium illeti - aki legalább 24 receptet küld a fenti lebontásban;
d) 3 db kalendárium illeti - aki legalább 12 receptet küld a fenti lebontásban;
e) 1 db kalendárium illeti - aki 5-10 bármilyen kategóriájú receptet küld;

12. a beküldött recepteket az Erdélyi Konyha szerkesztői dolgozzák fel, velük lesztek e-mail kapcsolatban a szerkesztés ideje alatt, nekik kell majd elküldenetek a postai címeteket, hogy a kiadó december végéig mindenkinek postázhassa a honoráriumként járó kalendáriumokat.

13. A receptközlők neve, illetve blogjának neve és címe a kalendárium függelékében megjelenik, de a receptek küldője döntheti el, hogy teljes nevével óhajt megjelenni a Receptközlők lajstromában, vagy megőrzi névtelenségét, vagyis csak a blogja nevével és címével jelenik meg. Ezt majd mindenki egyeztesse azzal a szerkesztővel, akivel tartja a kapcsolatot.

Kalendáriumra fel! Jó munkát! És mostantól kezdve várom a recepteket

Jánossy Alíz, az Erdélyi Konyha főszerkesztője

Első recepteskönyvünk és Pityókafesztivál Csíkszeredában

Eseménydús volt augusztus eleje: megjelent az Erdélyi Konyha szerkesztő-csapatának első recepteskönyve és a csíkszeredai városnapok Pityókafesztiválján mutattuk be a nagyközönségnek.

A könyvről igencsak részletesen írt már Edóka, rencezióját csak annyival bővíteném ki, hogy hatalmas munka volt, de megérte. Illetve még hozzáfűznék néhány apró részletet: 250 gyorsan és könnyen készíthető, kipróbált, hiteles receptet tartalmaz és szerkesztésénél figyeltem arra is, hogy külön csoportosítsam a hússal, illetve hús nélkül készülő ételeket. Tettem ezt azért, hogy a vegetáriánusok is örömmel és haszonnal forgathassák és ne kelljen "végignyálazniuk" az egész könyvet olyan ételreceptért, amit ők is szívesen fogyasztanának.
A Fél óra és tálalva! című könyvet Csíkszeredában a Pityókafesztiválon "mutattuk be", ami gyakorlatilag abból állt, hogy míg Ottissal, Edóval, Jutkával és Babszemanyuval "riktoltuk" az Erdélyi Konyha főboszorkái által válogatott disznyóságokból kotyvasztott bűbájjal fűszerezett bikkfaszénen ércüstben rotyogtatott ződfuszulykás pityókástokánt, és a könyvet kiadó Corvin Kiadó vezetője zsűritagként végigkóstolt 32 féle burgonyás készítményt, addig Magdikánk árulta a könyvet. Vitték mint a cukrot, akárcsak a főztünket. (Ezt a fotót Edótól "loptam", azért ilyen kicsi.)A csíkiak Pityókafesztjéről a lényeget már megírtam a Krónikában, nem is részletezném hosszasabban, csak annyit fűznék hozzá, amit a cikkben nem írtam meg. Az egyik nagy meglepetésem az volt, hogy noha immár harminc éve eljöttem Csíkszeredából, ahol a középiskolát végeztem, még mindig nagyon sok ott az ismerősöm. A hatalmas bogrács mellől minduntalan el kellett rohangálnom valakit köszönteni, annyi ismerős jött. Sokan közülük olyanok voltak, akiket csaknem harminc éve láttam utoljára, noha azért még Csíkszeredában jártam. De a legnagyobb meglepetést a Kedves Régi Osztálytársaim - igen így csupa nagybetűvel, mert ez a társaság megérdemli - okozták, ugyanis akik ezen a képen láthatók mellettem egy kiránduló programot mondtak le azért, hogy velem találkozhassanak, hogy megkóstolják a főztünket, hogy megvásárolják az első könyvünket, illetve megvásárolják az Erdélyi Konyha régebbi és friss számait.

S ha már itt tartunk, a főztünkre kíváncsi Kedves Olvasóinknak elárulom, hogy legközelebbi "jelenésünk" a parajdi Töltöttkáposzta Fesztiválon lesz és ha sikerül megfelelő mennyiségű gombát szereznünk - mert az 50 literes bográcsba mennyiség kell -, akkor a nagyanyám böjtöskáposztáját fogjuk megfőzni.

A Fél óra és tálalva! című első szakácskönyvünket Erdély területén a Corvin Kiadó terjesztőinél, lapkihordóinál lehet megvásárolni, magyarországi érdeklődők pedig próbálják meg beszerezni erdélyi ismerőseik által, illetve írjanak a kiadónak a difo@corvinkiado.ro címre.

S még annyit, hogy nem állunk le! Újabb könyv van előkészületben, amelyben bővíteni kívánjuk a kört, kiterjesztve "Gasztroblogesztán" Erdélyhez bármilyen szállal kötődő "lakóira" is. De ez egy újabb történet, részletekkel hamarosan visszatérek, de mostantól résen legyetek!