Húsvéti díszítés Gyergyószentmiklóson

Thrini kérdésre válaszolva, de más érdeklődők kedvéért is írom, hogy az írott tojásos városdísz kedvenc kisvárosom, Gyergyószentmiklós egyetlen körforgalmát ékesíti. Az ötletgazda Mezei János polgármester és az önkormányzat készíttette Kisné Portik Irén néprajzkutatóval. A minták a vidékre jellemző mintakincsből valók. És természetesen továbbra is áldott húsvétot, a lányoknak sok locsolót és a fiúknak sok pirostojást kívánok.

Kegyelemteljes Húsvétot!

Kegyelemteljes, áldott húsvéti ünnepeket és vidám feltámadást minden Kedves Olvasómnak, Bloggernek, Újságíró Kollégának, nem utolsó sorban Rokonnak és Jóbarátnak! A Feltámadt Krisztus hozzon békét, örömet, boldogságot és sikereket mindannyiunk életébe, otthonába, munkájába!

Örmény töltött alma

Valamikor március utolsó napjaiban Kata és Márti kolléganőmmel egy unalmas péntek este örmény ételeket főztünk. A főzést természetesen némi dokumentálódás előzte meg - ez esetünkben valószínűleg amolyan "beteges" szakmai elferdülés. Summa summarum, arra a következtetésre jutottunk, hogy a legjobb és vélhetőleg leghitelesebb örmény ételek dr. Issekutz Sarolta Erdélyi konyha, fűszerezve című gyűjteményében vannak. Nos, innen választottuk ezt a pompás eledelt, amit Katával nagyon kedveltünk, Márti csak azért nem kóstolta meg, mert ő nem eszik húst. Azonban mielőtt alaposabban elmélyülnék az örmény töltött alma készítési rejtelmeinek taglalásában, még elárulom, hogy a 17. században Erdélybe települt örménység erőteljes befolyással volt kedvenc kisvárosom fejlődésére. Az örménységnek köszönhető a Gyilkostó üdülőtelephez közeli városka jellegzetes főtere, de az örmények befolyással voltak a vidék kulináris szokásainak alakulásában is. Többek közt az örményeknek köszönhetően használják az itt lakók mind a mai napig a tej erjesztésével jelentős mennyiségű zöldfűszer hozzáadásával készülő hurutot, amivel leveseket fűszereznek. És szintén az örményeknek köszönhetően - mintegy anyáról lányra örökítve - maradt fenn a páratlan örmény ünnepi leves, az ángádzsáborleves. De most jöjjön az örmény töltött alma.

Hozzávalók: 5 nagy alma, 10 dkg főtt csirkehús, só, bors, 10 dkg ananászkonzerv, 10 dkg pikáns sajt, vaj, citromlé, 3 dkg füstölt szalonna.

Az almákat megmossuk, szárazra töröljük, mindegyik tetejét levágjuk, karalábévájóval jó nagy lyukat készítünk a belsejébe, és a vágott felületeket citromlével bekenjük.

Az alma kivájt húsát, az ananászt, a főtt csirkehúst és a pikáns sajtot apró kockára vágjuk, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd kevés lágy vajjal összekavarjuk.

Ezt a tölteléket az alma belsejébe vájt üregbe töltjük, rátesszük a „kalapját”, amire vékony szelet füstölt szalonnát fektetünk.

Ha az alma levágott teteje nem állna biztosan a töltött almán, a sütés idejére tűzzük meg fogvájóval. Kivajazott tűzálló edényben kb. fél óra alatt megsütjük.
Előételként, könnyű uzsonnaként vagy vacsorára narancs- és ananászkarikákkal díszítve tálaljuk.

Jó fakanálforgatást!

Salátaleves - ahogyan én készítem

Isteni ez a leves! Bármikor meg tudnám enni, egyszerűen abbahagyhatatlan. Ráadásul nincs benne semmi fakszni, semmi különlegesség, egyszerű és nagyszerű. Igazából most egy kicsit el is szégyelltem magam, amint megláttam, hogy ki tudja mióta ott rostokol az "etelek" könyvtáramban beblogolatlanul, ráadásul, milyen jól szolgált volna a lányomnak a múlt héten, amikor azért hívott fel telefonon, hogy "aaanyuuuciii, hogy kell salátalevest főzni". Nos, most igyekszem pótolni az ilyen és hasonló lemaradásokat. Íme a salátaleves lányomnak dedikálva, úgy, ahogy édesanyámtól tanultam. Csak egyszerűen, sehol semmi fakszni!

Hozzávalók: 1 nagyfej saláta, vagy két kisebb, 2-3 cikk fokhagyma, 10-15 dkg füstölt szalonna, 3-4 tojás, 1 csapott evőkanál liszt, 3-5 dl tej, só; a tálaláshoz ecet és tejföl.

A salátát folyóvíz alatt alaposan megmossuk többször is. Közben egy fazékban feltesszük a levesnak való vizet főni.

A szalonnát apró kockára vágjuk és kiolvasztjuk, majd a szalonnapörcöket egy szűrőkanál segítségével kiszedjük a zsírból.

A tojásokat felverjük a csapott evőkanál liszttel és csipetnyi sóval, majd a szalonnazsíron púpos rántottát sütünk belőle. Ha mindkét oldala szép pirosra sült az omlettnek, ízlés szerinti méretű kockára vágjuk.

Ha a salátalevesnek feltett víz felforrt, beletépkedjük a salátát (vágni is lehet, de tépkedve rusztikusabb és eredetibb) és belezúzzuk a fokhagymát. Amint felforrt a leves, hozzáadjuk a kockára vágott púpos tojásrántottát, a tejet, ismét felforraljuk, végül belerakjuk a szalonnapörcöket is. Tálaláskor ecetet és tejfölt adunk mellé.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Húsvéti ajánlat és játék

Igencsak hasznos játékra hívott 4gyerek, Judit és Kati, akik ugyanis arra kértek, hogy egy bejegyzés keretében osszam meg azokat a már beblogolt ételeimet, amiket húsvétra ajánlok. Igaz ugyan, hogy az oldalsávban már régóta külön csoportosítottam a húsvéti jellegű ételeimet, mégis szívesen teszek eleget a felkérésnek, hiszen így fotót is párosíthattam a finomságok mellé. Nos, az alábbiakban láthatjátok a húsvéti ajánlatomat, a címekre kattintva pedig előugrik a recept is. Ám, mivel ez egy játék és vannak szabályai, az alábbiakban leírom azokat is.

1. Szerkessz egy új bejegyzést azokkal az ételeiddel, amiket húsvétra ajánlsz - 5-10 recept elégséges.

2. Hívj meg a játékra még 10 gasztrobloggert, értesítsd őket a játékról, illetve linkeld a blogjaikat a bejegyzésedben. Ezt most alább megteszem.

Meghívottjaim:

Jutka - Süssünk, főzzünk valamit!

Aleda - Aleda konyhája

Földim Zsuzsiga - Ahogy mi szeretjük

Juci - Könnyű a főzés, ha van, miből

Duende - Szellem a fazékban

GasztroRéka

Anita - Kávé és csokoládé

Palócprovence

Gyöngyi - Pszichowellness-konyha

Földim Réka - Prajituri torturi si nu numai

Töltött bárány

Zöldséges-kolbászos drob őzgerincben

Tojással töltött pástétomtekercs

Csavart csülök

Tojással töltött húsgombóc

Kolbászos-sajtos karajtekercs

Töltött csirkecomb

Húsgombóc-csorba

Ángádzsáborleves

Finom kókuszos szelet

Képviselőfánk

Jó fakanálforgatást!

Reteksaláta sültkrumplival - zöldségnapi eledel

Nagyon-nagyon-nagyon rég készült ez a fotó, de beblogolom, mert ez is egy végtelenül egyszerű, de isteni eledel főleg azoknak, akik az eMpszi táplálkozási ajánlata szerint étkeznek. Ráadásul, ugyanaz a reteksaláta az alapja. Vagyis, ha az előző bejegyzésben lévő reteksalátát megspékeljük 1-2 nagykrumpliból készített sültkrumplival pompás és laktató zöldségnapi eledelt nyerünk. Amire vigyáznunk kell, az csupán a helyes arány, azaz lehetőleg egyharmad rész sültkrumpli mellé kétharmad rész salátát fogyasszunk, így nem hízlal, sőt követve Gyöngyi utasításait, fogyaszt. De ezt ő sokkal szebben és jobban leírja a Pszichowellness-konyha blogján.

Receptet nem írok, hiszen sültkrumplit mindenki tud készíteni, a reteksalátát pedig eggyel visszább olvashatjátok.

Jó fakanálforgatást!

Reteksaláta

Ez édesanyámnak egy isteni tavaszi salátája, retekszezonban rengeteg ilyet ettem gyerekkoromban. Most is szívesen fogyasztom és nálunk is gyakran kerül terítékre olyan időszakban, amikor olcsó a retek, vagy éppenséggel már szedhető az édesanyám kertjéből. Igaz ugyan, hogy még nem olcsó a retek, és a kinti táj úgy fest mintha karácsony és nem húsvét közelegne, de mivel mindketten a lányommal már kívántunk valami friss zöldséget, már többször is vásároltam. Azt is elárulom, hogy az édesanyám receptjétől csak annyiban tértem el, hogy újabban olívaolajjal készítem.

Hozzávalók: 2 kötés hónapos retek (10-12 db), 2-3 szál zöldhagyma, só, 1 citrom leve, kevés olívaolaj.

Elkészítése: A retket megtisztítjuk, alaposan megmossuk, majd karikára vágva egy tálacskába tesszük. Hozzáadjuk a szintén karikára vágott zöldhagymát, megsózzuk, összekavarjuk, majd lelocsoljuk olívaolajjal és citromlével. Azonnal fogyasztható, de ha áll 1-2 órát, még finomabb.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint egyaránt fogyasztható, hús-, zöldség- és tésztanapon.

Jó fakanálforgatást!

Tojáspástétom

Tojásból sokféle salátát szoktam készíteni, rendszerint a hangulatom hordozza, hogy épp milyen legyen. Ezt most annak örömére készítettem, mert nálunk járt a lányom két barátnője - Regina és Anita -, akik egyben lakótársai is. Ebből adódóan ismerik a főztömet, hiszen minden hét végén a lányomra főzök többféle ételt, amit aztán dobozolok, fagyasztok, hogy könnyebben legyen szállítható. Estére érkeztek bulira, mert egy igen neves DJ keverte a zenét a diszkóban és nem maradhattak le az eseményről, így csak vacsorát és reggelit kellett adnom nekik. Ezt a tojáspástétomot reggelire készítettem a finom, igazi gyulai kolbász mellé, retket és zöldhagymát adtam mellé. A tojáspástétom igazából a klasszikus zsidótojásnak a változata, csak épp könnyebben kenhető formában.

Hozzávalók: 5 főtt tojás, 1 kávéskanál mustár, 1 kisfej hagyma, só, bors, borospohárnyi finom napraforgóolaj.

Elkészítése: A tojásokat megpucoljuk, majd lereszeljük. Hozzáadjuk a mustárt, az apró kockára vágott, vagy lereszelt hagymát, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd az olajt lassan csorgatva hozzá pépszerűvé kavarjuk. Hónapos retekkel, zöldhagymával és citromos teával tálaljuk. Kiváló szendvicskrém is, paprikás kolbásszal gazdagítva isteni.

Aki az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezik, húsnapon fogyassza rozskenyérrel, vagy grahamkenyérrel.

Jó fakanálforgatást!

Pikáns csirkeszárnyak

Ezt a finomságot Puskás Jocó séfbarátomtól tanultam és a recept a Krónika hétvégi mellékletében jelent meg még valamikor 2008-ban. Azóta többször is elkészítettem, viszont mindig olyan gyorsan elfogyott, hogy eléggé kevés fotó készült róla. Mindenképp ajánlom mindenféle hidegtálra, ünnepi asztalra és lényegében azért bányásztam elő az archívumból, mert arra gondoltam, sokan megörülhetnek neki, akik nem kedvelik a bárányhúst. Magyarán, kiváló akár a húsvéti asztalra is azoknak, akik ódzkodnak a bárányhús fogyasztásától, mégis valami különlegeset akarnak asztalra tenni az ünnepen.

Hozzávalók (4 személyre): 80 dkg csirkeszárny, 1 gerezd fokhagyma, só, bors ízlés szerint, 1 evőkanál méz, 2 kávéskanál fehér borecet, 0,2 dl szójaszósz, 0,2 dl chilliszósz, 1 csapott evőkanál őrölt vagy reszelt gyömbér, 2 kávéskanál cukor.

Elkészítése: A megmosott csirkeszárnyak végét lecsípjük és ha úgy jobban tetszik, két részre vághatjuk. A zúzott fokhagymát összekeverjük a szója- és chilliszósszal, sóval, borssal, mézzel, gyömbérrel, borecettel és cukorral. Az így elkészült páclébe egyenként beleforgatjuk a csirkeszárnyakat és egy éjszakán át benne hagyjuk. Ezután a lecsöpögtetett szárnyakat sütőben, vagy grillezőben pirosra sütjük, közben többször is megkenegetjük a páclével. Hideg tálon citromszeletekkel és petrezselyemzölddel díszítjük.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztjuk ezt a finomságot lehetőleg jó sok zöldséggel.

Jófakanálforgatást!

Vörösbabsaláta

Ezt a jó kis salátát még a télen készítettem valamikor, aztán most, hogy nálunk megint tél lett, lehavazott, gondoltam beblogolom. Azt is elárulom, hogy a receptjét Judy barátnőmtől tanultam, aki Bukarestben él és a Román Televízió magyar adásának a szerkesztője. Egyébként Judyval nagy fába vágtuk a fejszénket, de erről majd a maga idejében tájékoztatlak benneteket. Előbb a saláta...

Hozzávalók: 20 dkg vörösbab, 1-2 szál zöldhagyma, 1 tojássárgából majonéz, só, bors, citromlé.

Elkészítése: A vörösbabot előző este beáztatjuk, majd másnap enyhén sós vízben puhára főzzük. Hozzáadjuk az apróra vágott zöldhagymát, sóval, borssal fűszerezzük, leöntjük a majonézzel, ízlés szerint citromlével savanyítjuk és összekavarjuk. Tálalásig hűtőszekrényben tartjuk.

Elkészíthető vörösbabkonzervből is, bár ennek a megoldásnak nem igazán vagyok a híve.

Az eMpszi táplálkozási ajánlata szerint zöldségnapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Hétvezértokány

Hú, de régóta készülök rá, hogy beblogoljam ezt a nagyszerű tokányt, aminek a receptjét még a nagyanyámtól tanultam. Csak, mint tudjátok, bokros teendőim nem engedték... De most úgy tűnik, kissé átalakul az életem és lényegesen több szabadidőm lesz, mint eddig. Remélem, ez majd a blogolásban is megmutatkozik majd. Na, de mindenről majd a maga idejében, egyelőre ott tartunk még csak, hogy hétvezértokány. Nos, határozottan emlékszem arra, amikor nagyanyám azzal magyarázta a különleges nevét - mert már kölyökkoromban is folyton kérdeztem -, hogy azért "hét vezér", mert hétféle hús jár bele. Közülük is "kötelező" hozzávaló: a marhalábszár, sertéscomb, szárnyashús, füstölt szalonna és belsőségek. Aztán ezeket épp azzal gazdagítjuk/színezzük, amivel jól esik, a lényeg, hogy hétféle legyen. No, bevallom őszintén, egy rakást böngésztem az interneten a témában, sőt szakkönyveket is lapozgattam, ám nem találtam olyan érvet, ami nagyanyám állítását támasztotta volna alá, de olyat sem, ami cáfolta volna. Ezért kérek mindenkit, akinek bármilyen információja van a hétvezértokány megnevezését illetően, ossza meg velem is, hogy ne éljek továbbra is abban a "sötétségben", amiben jelenleg leledzem. De most előbb leírom azt a receptet, ahogyan az én családom készíti ezt a pompás ételt.

Hozzávalók: 10-15 dkg füstölt szalonna, 20 dkg marhalábszár, 20 dkg sertéscomb, 20 dkg csirkemell, 15 dkg sertésszív, 15 dkg sertévese, 15 dkg csirkemáj, 3-4 nagyfej hagyma, 1 csövespaprika, 1-2 cikk fokhagyma, 1-2 paradicsom, só, bors, pirospaprika, Macalik-fűszerkeverék, 1 rozmaringág.

Elkészítése: Az apró kockára vágott füstölt szalonna zsírját kiolvasztjuk - aki nem szereti a szalonnapörcöt, vegye ki -, majd megdinszteljük rajta a laskára vágott hagymát és a csíkokra vágott paprikát. Megszórjuk pirospaprikával, pici vizet öntünk alá és néhány percig fedő alatt pároljuk. Amint a vizet elfőtte, hozzáadjuk előbb a kockára vágott marhalábszárt, vizet öntünk alá, közben enyhén sózzuk, borsozzuk. Amikor a hús félig megpuhult, hozzáadjuk a szintén kockára vágott sertésceombot, majd rendre a sertészivet, vesét, csirkemellet, végül a májat. Minden újabb hozzávaló hozzáadásakor sózunk és borsozunk, vizet öntünk alá, illetve csak akkor adjuk a lábosban fővő húsokhoz az újabb adagot, ha az előtte lévő már félig megpuhult. Ha már minden húsféle a lábosban van, csendesen főzzük a tokányt figyelve arra, hogy ne kapjon oda, majd az utolsó negyedórányi fővési időben hozzáadjuk az apró kockára vágott hámozott paradicsomot, a zúzott fokhagymát, a Macalik-fűszerkeveréket és a rozmaringágat.

Krumplipürével vagy nokedlivel tálaljuk, aki úgy jobban szereti tejfölt is tehet rá. Sok savanyúsággal vagy friss salátával fogyasztjuk.

Aki az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezik, ezt az ételt inkább mellőzze, vagy fogyassza sok-sok párolt zöldséggel.

Jó fakanálforgatást!

Gyulai sódarmustra - Sikert aratott az ángádzsáborleves!

Na itt volt minden "mi szem-szájnak ingere", füstölt kolbász, sonka és szalonna mindenféle változatban és mennyiségben. Igazából, blogon - amit ugye, naponta illene frissíteni - beszámolni egy közel egy héttel ezelőtti eseményről, szegénységi bizonyítványnak számít, mégis megteszem, több okból is. Egyrészt ezúton is köszönetet szeretnék mondani a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesületének, kiemelten Hajduk Zoltán élelmiszer technológusnak, Dinya Imre egyesületi elnöknek és a "vőfélykirály" Hunyadvári Józsefnek a szívélyes meghívásért és az igazi testvéri vendéglátásért. Nem feledkezve meg házigazdáinkról, a Szák családról, akik komfortos szállást biztosítottak számunkra arra a néhány napra, amit a lélegzetelállítóan szép és tiszta Gyula városában töltöttünk. Köszönöm. Itt jegyezném meg, hogy aki Gyulán időzne hosszasabban és szállásra lenne szüksége, okvetlenül Szákékat keresse!

Másrészt köszönetet szeretnék mondani az Erdélyi Konyha csapatának, kiemelten Edónak, Ottisnak és Jutkának, akik velem tartottak a gyulai bemutató főzésünk alkalmával, sőt ezen felül is áldoztak az értékes idejükből, hogy felkészülhessünk erre az eseményre. Köszönöm. De Hajnalkának is köszönöm, aki Nagyváradról jött át az esemény riportos anyagának elkészítése végett. Sőt, köszönöm a dévai Corvin Kiadónak is a nagyági szíves vendéglátást és minden egyéb járulékos költség fedezését, amely nélkül nem vehettünk volna részt ezen az eseményen. Köszönöm.

Harmadrészt, de nem utolsó sorban meg szeretném köszönni a gyergyószentmiklósiaknak - örmény származásúaknak és székelyeknek -, akik évszázadokon át megőrizték, mintegy anyáról lányra örökítették az ángádzsáborleves receptjét, amelyről Benke Laci bácsi, olimpiai bajnok Oscar-díjas mesterszakács és mestercukrász, illetve Prohászka Béla, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöke is elismerően szólt. Ezt minden gyergyóinak tudni kell! Ugyanakkor megköszönöm Kata kolléganőmnek is, hogy egy péntek estéjét arra áldozta, hogy felfedje az ángádzsáborleves készítésének minden apró titkát, amit csak a gyergyói örmények ismernek illetve őriznek. Köszönöm.

A rendezvényről mit is mondhatnék? Színvonalas, igazi magyar gasztronómiai értékeken nyugvó esemény volt, amely meggyőződésem, hogy máris beírta magát a magyar gasztronómia történelmébe. Lényegéről és erdélyi vonatkozásairól még a helyszínről küldtem egy rövid tudósítást, amit Erdély legszínvonalasabb magyarnyelvű napilapjában - amelynek hetedik éve főállású munkatársa vagyok - olvashattok. De fogok még írni erről az eseményről, hiszen nem felejtettem itthon sem a fényképezőgépemet, sem a riportermagnómat.