2009. október 14., szerda

Húsgombóc csorba - VKF!-re gombócoltam

Gondolkodtam, hogy Szepyke kérdésére válaszoljak hamarabb, vagy inkább a húsgombóc csorbám receptjét blogoljam be? Aztán úgy döntöttem, hogy inkább a csorba, mert az utóbbi időkben igen sok egyebet blogoltam be, mint recept és ez mégiscsak egy gasztroblog. De ígérem Szepykének, hogy rövid időn belül behozom a lemaradást.
Most akkor következzen a húsgombóc csorba Max 29. VKF! kiírására. Elöljáróban elmondanám - noha a csirkeaprólék csorbámnál már említettem -, hogy a csorba egy savanyú leves, amit a román konyhából vettek át az erdélyiek. Általában korpaciberével (borşsal) savanyítják, de használható erre a célra paradicsomlé, citromlé, káposztalé, sőt újabban a Magic Borş nevű "csoda" is - ez utóbbit viszont nem ajánlom. Csorba többféle változatban, többféle hússal, illetve hús nélkül is készül, közös vonás mindegyikben, hogy savanyú, lestyánnal fűszerezett és rengeteg zöldség van benne. Igazából a zöldséghasználat változtathatósága miatt, nincs két egyforma csorba, elkészítésénél tág lehetőség adatik a szakács kreativitásának kiélésére. Tehát az itt következő recept leírása nincs kőbe vésve, ki-ki fantáziája, hangulata szerint alakíthatja, ha savanyú, sok a zöldség benne, lestyánnal fűszerezte és van benne gombóc is, az biztos, hogy húsgombóc csorba. Nekem ez most ilyen lett, mert éppen ilyenre volt hangulatom a hét végén, amikor megfőztem a lányomnak és lefagyasztottam, hogy legyen, amit egyék a kollégiumban. (Épp a tegnap fogyasztotta el. :))

Hozzávalók: a gombóchoz: 50 dkg sertéshús (de lehet borjú, vagy vegyes is), 2-3 gerezd fokhagyma, só, bors, paprika (utóbbi ki is maradhat, én azért teszek paprikát is a gombócba, mert a levesben kioldódik és szép színt ad neki), további hozzávalók: 1 kisfej hagyma, 2 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 1 szelet zeller, 1 szelet karalábé, 1 paprika (bármilyen jöhet), 1 paradicsom, maréknyi zöldborsó, lestyán - ez a kötelező, ezen felül bármi jöhet, ami a kamarában akad és úgy véljük róla, hogy a csorbában a helye. Ebben az esetben vékonyra sarvalt édes káposztával toldottam meg a zöldségek sorát. És természetesen kell hozzá még egy kis korpacibere (de lehet paradicsomlé, citromlé, káposztalé is), amit szintén a moldvai származású Eugenia nevű szomszédasszonyom édesanyjától kaptam ajándékba.

Előbb elkészítjük a gombócot: a húst a fokhagymával együtt megdaráljuk, sóval, borssal, esetleg paprikával fűszerezzük, majd összegyúrjuk - ez majdnem úgy készül, mint a kolbászhús, csak lényegesen kisebb mennyiségben. Összegyúrás után jót tesz neki, ha egy keveset pihentetjük - ebben az esetben este készült a gombócmassza és reggel formáztam a mogyorónál valamivel nagyobb, de a dió méretét meg sem közelítő gombócokat. Azért érdemes ilyen kicsi gombócokat készíteni, mert egyrészt gusztusosabb, másrészt többnek mutat a tányérban, harmadrészt, így biztos, hogy mindenkinek jut belőle.

Miután a zöldségeket megpucoltuk, a hagymát és a paprikát apró kockára vágva üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a vékony csíkokra vágott sárgarépát, petrezselymet, karalábét, zellert és tovább dinszteljük. A zöldborsót később tettem bele, mert az már mirelit volt, megvártam, hogy a többi zöldség már jól dinsztelődjön meg. ha már minden puhára dinsztelődött, feltöltjük vízzel, felforraljuk, megsózzuk és hozzáadjuk a szép vékonyra sarvalt káposztát illetve az apró kockára vágott hámozott paradicsomot. Amikor a káposzta is puhára főtt, beletesszük a már elkészített gombócokat, a lestyánt - lehet frisset is apróra vágva beletenni, vagy egészben az eltett változatból -, majd ízlés szerint savanyítjuk korpaciberével. Tálaláskor csípős paprikát adjunk melléje. Kitűnő, tömör, húsos leves, gyakran előfordul lakodalmi- vagy egyéb ünnepi lakomák díszasztalán. Másodiknak valami könnyű zöldséges ételt tálaljunk melléje. Ebben a változatában kitűnően illeszkedik M pszichowellness módszerének táplálkozási ajánlásába, húsnapon fogyasztandó.

Jó fakanálforgatást!

13 megjegyzés:

Edit írta...

Ezzel beeloztel!
De azert megfozom en is, csak picit maskepp. Az enyembe nem kerul korpacibere...

Alíz, Erdélyből írta...

Edit: :)))) láttad volna, hogy törpöltem, hogy mielőbb megfőzzem, majd beblogoljam, mert tudtam, hogy valamelyik erdélyi "fakanálbajnok" ezzel fog előhozakodni. :))) De lehet ám ezt másfajta gombóccal is késziteni - ugye, ismered a receptet? :) Na, viccen kivül, ez most igy jött össze, de nagyon kiváncsi vagyok a Te változatodra is. :)

Edit írta...

En a tejfolos-tojassargas valtozatot ismerem. De ez delrol jon. Olteniaba ment ferjez nagynenem, o erdelyiesen fozott, de a menye miket tudott osszefozni! Elvezet volt ott nyaralni! Mindig plusz kilokkal kerultem haza.

Alíz, Erdélyből írta...

Edit: ja a tejfölös-tojássárgás is stimmel, jöhet, de most a rizses-gombócos változatra gondoltam. :) Mind1, jön azonban az Advent és a böjtben elkészitem a gombás-rizses gombóc változatot böjtös csorbának. :)

Edit írta...

Lehet azert a bojtost fogom megfozni. En inkabb hus nelkul szoktam gondolkozni :)
Meglatom, mindenesetre erre a levesre gondoltam.
Csak mindig jot szorakozok, mikor nezem miket fozol, mintha egy fejjel gondolkoznank!

lorien írta...

Szia!
Jól rámijesztettél, hogy már megint kifutottam a VKF határidőből, de egy kis ellenőrzés után kiderült, te voltál korai :). Szóval csak annyit szeretnék, mondani, hogy a VKF-nél nem csak a téma a fontos, hanem, hogy lehetőleg mindenki egy, a szervező által kijelölt napon élesíti az erre szánt a posztját, posztjait.

Amúgy kedvemre való a gombóc! :)

Alíz, Erdélyből írta...

Lorien: bocsi, de én úgy értelmeztem, hogy november 1. a beküldési határidő, de arról nem volt szó, hogy ezen a napon kell beblogolni az összes erre szánt receptet. Megnéztem az előző VKF!-re küldött recepteket is és azt láttam, hogy különböző dátumokon blogoltak be a megadott témához recepteket. De végül is, igazad van, megtehetem, hogy előzetesen beblogolom az összeset, majd a november 1-én a cimekben megjelölöm: VKF!-re. Igy csinálják mások?

lorien írta...

Igen, 1-2 nap eltérés néha előfordul, de általában 1 meghatározott napon kell publikálni.
http://chiliesvanilia.blogspot.com/2007/01/vigyzz-ksz-fzz-magyar-gasztroblogok.html

Alíz, Erdélyből írta...

Köszi, hogy szóltál, most olvastam az eredeti kiírást: valóban így van. Mint említettem előbb is, csak abból kiindulva blogoltam be, mert megnéztem az előző VKF!-ek anyagait és láttam, hogy különböző dátumokon jelentek meg a bejegyzések. Tehát a turpisság ott van, hogy be lehet blogolni hamarabb, de azon a napon kell hozzáírni, hogy tulajdonképpen VKF!-re szól. :) Értem már!

nokedli írta...

alíz, ma megföztem, ugyan kicsit változtatva (savanyított káposztát tettem bele). én még gyerekkoromból ismertem a csorbát... párommal egyetértettünk, hogy ez a legeslegjobb levesek egyike;-)
posztolom majd én is és persze megírom, hogy nálad láttam;-) egy kérdésem lenne hozzá: én úgy ismerem, hogy a tányérra kiszedve mindenki tesz bele magának egy kis tejfölt. nálad ezt nem találtam. így "kell" enni vagy tejföl nélkül? nekem valahogy a tejfölllel az igazi. és még valami eszembe jutott: miért csorba a neve??

Alíz, Erdélyből írta...

Nokedli: a tejföl semmit nem ront rajta, ha úgy jobban bejön, tegyél bele. Ebben az esetben viszont már az Erdélyi csorba egyik változatáról beszélünk, ui. az erdélyi magyarok, amikor csorbát kezdtek főzni, "el sem tudták képzelni tejföl nélkül" - akárcsak Te. :) A románok viszont általában nem tesznek tejfölt a csorbáikba, hanem úgymond "tiszta lével" fogyasztják. Egyébként ha Max első összefoglalóját megnézed Edit (Esc) szintén tejfölösen készitette, vagyis ő Erdélyi csorbát főzött(pontosan ez én csorbám után következik - nézd meg.). Neve a román "ciorbă" elnevezésből ered, amit az erdélyi magyarok átvettek és magyaritottak, azért csorba. Erdélyi magyar szakácskönyvekben már igy irják le, de erről majd irok egy posztot valamikor.

nokedli írta...

de jó, hogy ezt így elmesélted. átveszem a blogomra, jó? persze megadom, hogy töled van.

Alíz, Erdélyből írta...

Nokedli: rendben, de annak méginkább örülök, hogy izlik a csorba. :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails