Minden gomba jó gomba...
Minden gomba jó gomba, csak az ember goromba - tartja mifelénk a szólásmondás és az idén senki nem panaszkodhat arra, hogy nem volt termése a gombának. A panaszkodást amúgy egész Európára kiterjesztve értem, ugyanis "lecsekkoltam": Európaszerte meleg, párás, esős nyár volt (van még egy keveset), ami igencsak kedvezően befolyásolta a gombatermést. Magyarán: idén a kezdők, a "kibicek" is komoly sikerélményhez juthattak, ha vették maguknak a fáradtságot és elbandukoltak az erdőre, mezőre gombát szedni. De aki nem ért rá erre, az a piacokon gombaárusoktól vásárolhatta meg az 
ízletes vargányát, rókagombát, rizikét, csiperkét, szegfűgombát, kucsmagombát, galambgombát, stb. tovább nem is sorolom, mert igencsak gazdag volt a választék (A képen általam szedett galambgomba látható, kár, hogy nem vittem a fényképezőgépet, hogy természetes környezetében fotózzam le.). Sőt, a következő időszakban jelennek meg az őszi gombák, amiknek várhatóan szintén jó termése lesz. Aki pedig ódzkodott/ódzkodik gombaárusoktól vásárolni az ízletes "húspótlót", az vásárolhatott/vásárolhat bármelyik zöldségesnél/bevásárlóközpontban/közértben/sarki boltban termesztett (gerjesztett) gombát. Nos, mindezt megfontolva, döntöttem úgy, hogy mivel rendkívül kedvező alkalom mutatkozik a különféle gombás ételek kipróbálására, készítésére, kitalálására, legyen a 37. VKF! kiírás főtémája a GOMBA. Mottója pedig a mifelénk népszerű szólásmondás: minden gomba jó gomba, csak az ember goromba.
ízletes vargányát, rókagombát, rizikét, csiperkét, szegfűgombát, kucsmagombát, galambgombát, stb. tovább nem is sorolom, mert igencsak gazdag volt a választék (A képen általam szedett galambgomba látható, kár, hogy nem vittem a fényképezőgépet, hogy természetes környezetében fotózzam le.). Sőt, a következő időszakban jelennek meg az őszi gombák, amiknek várhatóan szintén jó termése lesz. Aki pedig ódzkodott/ódzkodik gombaárusoktól vásárolni az ízletes "húspótlót", az vásárolhatott/vásárolhat bármelyik zöldségesnél/bevásárlóközpontban/közértben/sarki boltban termesztett (gerjesztett) gombát. Nos, mindezt megfontolva, döntöttem úgy, hogy mivel rendkívül kedvező alkalom mutatkozik a különféle gombás ételek kipróbálására, készítésére, kitalálására, legyen a 37. VKF! kiírás főtémája a GOMBA. Mottója pedig a mifelénk népszerű szólásmondás: minden gomba jó gomba, csak az ember goromba.Járt Mona...
Nos, kedves feleim a blogírásban, mint látjátok már megint elhavazott engem a munka és alig jut időm erre járni. Most is csak azért kukkantottam be, hogy három igen fontos eseményről számoljak be. 1. Az Erdélyi Konyha csapatával létrehoztunk egy román blogot, a Gulast. 2. Meglátogatott Mona, a Vinuri povestite (Elmesélt borok) blog szerzője.
Húsvétkor ettük
Ez volt a húsvét reggeli hidegtálunk. Mondjuk az idén ezt inkább vacsorára fogyasztottuk, mert a fiam és a menyecském estére értek haza, mi pedig Antóniával úgy döntöttünk, hogy inkább későn reggelizünk, átugorjuk az ebédet és az igazi szép hidegtálat akkor rakjuk az asztalra, amikor megérkeznek Áronék is.
Ezt a megtisztelő kitüntetést Sedith passzolta nekem és örülök neki. Mellesleg, tudom magamról ezt egy ideje és
eléggé nagy teher is ez nekem néha - komolyan beszélek. :) S akkor a kérdések, meg a válaszok:
Kérdezz-felelek
Edóka -akihez nem csak azért is érdemes bekukkantani, mert újjávarázsolta a blogját - már régebb feltett nekem néhány kérdést a Kérdezz-felelek játékban. Nos, most akkor ezekre válaszolok:
Csomó mindent összefőztem szilveszterre
A mi családunkban már hagyománya van annak, hogy szilveszterre mindenféle finomságot összefőzök a gyermekeimnek. És már annak is hagyománya van, hogy minden szilveszteri buliban az én főztöm fogy el leghamarabb. :) Idén sem volt másként, talán annyi változott az előző évekhez képest, hogy a fiam idén nem kért kész ételeket, csak egy kis "anyaféle" ételízesítőt vitt és egy kis csípőspaprika fűszert, no meg egy darab jó húsos császárszalonnát. Ugyanis bevállalta, hogy ő főz a bulizó barátainak. A visszajelzésekből tudom, brillírozott a fiam, ui. Alina - az élettársa - szerint: "székre állva tapsolta meg a társaság minden fogását". :) A lányom szilveszteri bulijára viszont főztem, pontosabban "duettben" főztünk a lányommal, mert az előzetes egyezség szerint a lányoknak hidegtálat kellett vinniük, a fiúk összepótoltak italra, kenyérre és egyéb harapnivalóra. Az osztatlan siker itt sem maradt el, Antóniám szerint minden kaja elsőre fogyott el. Most csak címszavakban sorolom fel az ételeket, amik készültek, aztán majd külön bejegyzésekben mindegyiket részletezem. Elöljáróban még annyit mondanék el, hogy az ilyen alkalmakra alapelvem, hogy sokféle finom falat készüljön. Vagyis nem készítek egy féléből sokat, hanem inkább sokféléből egyenként keveset.
Angyaljárás is volt nálunk
Hiába nagyok már a gyermekeim, az angyaljárás, az változatlanul angyaljárás marad és változatlanul izgalmas és érdekes. Azonban, hogy nehogy hoppon maradjak az ajándékaimmal, az idén egy kis "piackutatást" is végeztem, már nem egyébért, de olyan ajándékot akartam vásárolni mindkettőnek, aminek örülnek és hasznos. A fakanálforgatásban egyre komolyabb jártasságra szert tevő fiam kés-készletre vágyott, a lányom különféle zoknikat kért.
Válságmentes boldog új évtizedet!
Bort, búzát békességet!
Válságmentes Évtizedet!
Az írónak olvasót,
Olvasónak jól írót!
Blogolónak nézettséget!
A szakácsnak finom ételt!
Kívánok ez Új Esztendőben!
Válságmentes Évtizedet!
Az írónak olvasót,
Olvasónak jól írót!
Blogolónak nézettséget!
A szakácsnak finom ételt!
Kívánok ez Új Esztendőben!
Könyvbemutató és Edith vendége voltam
Ezt a bejegyzést már rég meg kellett volna írnom - Edithnek is tartozom vele -, de az az igazság, hogy ha egy nap kiesik a megszokott sorrendből, akkor borul minden és alig győzöm utolérni önmagam. Szóval, amint tudjátok a hét végén Marosvásárhelyen jártam, mert a Pallas Akadémia Könyvkiadó meghívottszerzőjeként a Bernády-házban szervezett bemutatkozójára. Ilyen komoly felkérést nem illik, nem szabad visszautasítani és természetesen elmentem, noha igazából még mindig úgy érzem, nem illet meg az ajnározás csak azért mert igyekszem becsülettel, tisztességesen végezni a munkámat.
Díj, ajándék, meglepetés és Gabojsza
Képzeljétek el, mekkora meglepetés ért a hét elején! Nálam járt Gabojsza! Az biza! Az egyik hét eleji napon - nem emlékszem pontosan, melyiken, de nem is lényeges - egyszercsak megszólal a telefonom - az egyik, mert szerencsétlenségemre nekem abból három van - és egy kellemes barna, bársonyos, női hang megszólal: "Gabojsza vagyok". Hűha, csak amúgy kapkodtam a levegőt, mert ugyan még valamikor szeptemberben beszéltük, hogy jön majd Erdélybe és majd akkor szeretne velem találkozni, meg én is szeretnék vele találkozni, stb., de igazából a mindennapok forgatagában kissé meg is feledkeztem az egyezségről.
Kicsi leány, nagy hátizsák, ünnep, politika
Útrakész a lányom... A hatalmas hátizsák "nehezékét" az étel képezi, amit általában péntek-szombat-vasárnap főzök, dobozolok, fagyasztok; "térfogati részét" pedig olyasmik töltik ki, mint például hajszárító, hajvasaló, táskányi bizsu és tekintélyes mennyiségű "rongy", amit úgysem vesz fel, de elhozza arra az esetre, ha netán kellene. Szóval, fehérnép a javából...
Folytatódik az örömsorozat...
Folytatódik az örömsorozat, ugyanis Áron fiam az általa készített SushiManiacsomagolásért bronz díjat nyert Párizsban a Penta Awards-on - ez dizájnban kb. az Oscar megfelelője.
Miért is jó fiatalnak lenni?
Na, miért is?! Elsősorban azért, mert míg fiatal az ember kevesebb a feladata, a kötelezettsége, a társadalom kevesebb elvárást támaszt iránta. Ezenkívül a fiatalsággal együtt jár, hogy bármiből, mindenből mókát képes kicsiholni az ember. Egyszóval jó fiatalnak lenni. Ám, ne feledjük: ez is csak egy állapot, és mint ilyen múlandó.
Kerek a káposzta... - káposztafeszt beszámoló
Amint ígértem, íme a "folyt. köv.", vagyis a Híres Káposztavásár- és Fesztivál képes beszámolója. Itt már nem szövegelek sokat, hagyom, hogy a képek beszéljenek, hiszen az Emese, Ági, Géza és Barbara fotózása után jelentős mennyiségű fotó gyűlt össze - amúgy nem a legjobbakat válogattam ki, hanem a legreprezentatívabbakat.
Tovább...
Megyek főzőversenyre, szorítsatok!
Gondolkodtam egy sort azon, hogy egyáltalán be merjem vallani vagy sem ekkora nyilvánosság előtt, hogy mire készülök. Aztán ma reggel úgy ébredtem fel, hogy igenis bejegyzem a blogomba, hogy megyek a sajnos nem eléggé híres gyergyószárhegyi káposztafesztiválra, nem is akármilyen minőségben, hanem a főzőverseny egyik versenyzőjeként. A káposztafesztivál főzőversenyének egyetlen kitétje van: minden ételnek káposztából, helyben kell készülnie. Amit készítek egy már-már elfelejtett töltöttkáposzta változat, aminek az érdekessége, hogy nincs hús benne.
Dobozolok, fagyasztok, csomagolok...
Pontosabban listát írok, bevásárolok, főzök, dobozolok, fagyasztok, majd csomagolok - nagyjából erről szól a péntekem és a szombatom, mióta a lányom Csíkszeredában kollégiumban lakik. Úgy néz ki, a főzési szokásaimat teljesen át kell alakítanom, ugyanis a lányomnak előre kell főznöm egy hétre, mert a kollégiumnak, ahol lakik nincs menzája, de úgy tűnik, ha lenne sem akarna ott étkezni.
25 kiló mínusz egy év alatt
Régóta készülődök megírni ezt a bejegyzést, lényegében azért odáztam mostanig, mert vártam azt a pillanatot, amikor össze tudom szedni a gondolataimat. Nos, egy évvel ezelőtt nagy kalandra szántam el magam, ugyanis eldöntöttem, hogy végérvényesen, egyszer s mindenkorra leszámolok a fölöslegesen cipelt kilóimmal.
Tovább...
A helyzet fokozódott
Hol is kezdjem? Szóval, velem nem lett semmi baj, nem támadott meg a Szándujbeli bakmedve, de még a rekkenccsel sem találkoztam, de, hogy plasztikusan fejezzem ki magam parafrazálva a Tanút: "a helyzet fokozódott". Igen bizony. A múlt hét vége a szokásos befőzésekkel telt, már megint eltettem kb. 50 üveg zakuszkát (még nem számoltam meg), aztán ennek a hétnek az elején a lányomnak orrmandula és mandulaműtétje volt és egyáltalán nem úgy sikerült, mint ahogy elképzeltük. (Legalábbis ahogyan én elképzeltem.)
Konyhamenedzsment II.
Amint ígértem a tegnap este, most van az, amikor "folyt. köv." és ott maradtunk el, hogy megsütöttem, "lebőröztem" és kicsumáztam 6 kg paprikát a zakuszkához, Mária néni megpucolt két kiló rókagombát. Elfelejtettem a tegnap mondani, de meg is lobbasztottam sós vízben, mert a rókagombának nagyon intenzív az íze és sötét leve ront a zakuszka aspektusán. Aztán csak úgy mellékesen eltettem hat üvegnyi málnakocsonyát és megmostam a zakuszkához, illetve paradicsomléhez szükséges üvegeket. Mindezt pénteken délután öt órától kb. este 11-ig, amikor aztán lefeküdtem.
Konyhamenedzsment I.
Amint kitaláltam ezt a címet, rögtön az jutott eszembe, amikor régebb az egyik főnököm telefonon valakinek azt újságolta: "le kell menedzselnie az iroda takarítását". (Egyetlen irodáról volt szó és előzetesen ketten ajánlottuk, hogy kitakarítjuk - tehát nem volt, mit szervezkednie :)) Ezen azóta is visítva röhögünk a régi kolléganőmmel, valahányszor eszünkbe jut... Na, de most én osztom itt az észt és elsősorban azért, hogy adjak egy modellt a "főzésre sincs időm, méghogy befőzni..." felkiáltásokkal ágáló ifjú generációnak. Mert szerintem - de nem csak szerintem, mert nálam okosabbak szerint is - a nap mindenkinek 24 órából áll, és egyéni döntés kérdése, hogyan osztjuk be. Ezenkívül a befőzés is, akárcsak a főzés szervezés, adminisztráció, azaz mostani divatos kifejezéssel élve, menedzsment kérdése.
Egyetek dinnyét! - kampányoltam a gyümölcsfogyasztás mellett a muuuvin
Már harmadik napja tart a muuuvi - a fiam és barátja rövidfilmfesztiválja - de sajnos, időm nem volt arra, hogy még felé se tekintsek a blogjaimnak, nemhogy bejegyzéseket szerkesszek. Egyebet csináltam... Többek közt, a bukaresti Mihaela barátnőmmel a második nap kezdetén csináltunk egy performanszt, amelyben a gyümölcsfogyasztást népszerűsítettük a chips, hamburger és egyéb műkaja zabáló arany ifjúságnak.
A titkos szám 7
Ottis gurította hozzám a kérdést, hogy meséljek magamról hét pontban. S akkor, miért ne tenném meg!
Irénke néni trükkjei a panírozásról
Amint korábbi blogbejegyzésemben ígértem, az alábbiakban közprédára teszem Irénke néni főzési trükkjeit - természetesen az ő engedelmével és hozzájárulásával. Irénke néniről tudni kell, hogy több évtizeden át különféle étkezdék szakácsnője volt és átlagban 150-200 személyre főzött naponta. Jelenleg nyugdíjas, de "szezonban" - ahogyan ő mondja - minden hétvégéje be van táblázva: lakodalmak és egyéb családi ünnepségek főzését vállalja. Trükkjei közül elsősorban azokat részesítem előnyben, amiket nem tudtam, de lesz olyan is, amit tudtam, de a kezdő fakanálbajnonok okulására mégis leírom.
Kukta voltam igazi szakács mellett
Robi unokaöcsém is a hét végén ballagott, csakhogy ő két órával később, mint a lányom és ő a gimnáziumi évektől búcsúzott. Ilyenkor mindig összegyűl a család, a barátok, ismerősök egy közös evészetre. Nálunk van, aki ezt vendéglőben oldja meg, elegánsan és fizet mint a katonatiszt - nem egy esetben azt is kockáztatja, hogy vendégei éhesen mennek el az ünnepségről. De olyan is van, aki hagyományosan, otthonában látja vendégül a rokonságot, barátokat, ismerősöket. Hála Istennek Sanyi öcsémék ez utóbbi kategóriához tartoznak: felhúztak egy hatalmas sátrat az udvarra, ott ettünk-ittunk és az egész udvaron táncoltunk. Természetesen ezt megelőzően nagy sütés-főzés volt, amiből igyekeztem én is kivenni a részemet. Sütöttem egy rakás finom süteményt és csütörtökön délután segédkeztem főzni is. Sógornőm Irénke nénit - egy hivatásos szakácsnőt - fogadta fel a főzés levezénylésére és most ezt a kalákafőzést kívánom megosztani veletek.