2009. október 7., szerda

Dobozolok, fagyasztok, csomagolok...

Pontosabban listát írok, bevásárolok, főzök, dobozolok, fagyasztok, majd csomagolok - nagyjából erről szól a péntekem és a szombatom, mióta a lányom Csíkszeredában kollégiumban lakik. Úgy néz ki, a főzési szokásaimat teljesen át kell alakítanom, ugyanis a lányomnak előre kell főznöm egy hétre, mert a kollégiumnak, ahol lakik nincs menzája, de úgy tűnik, ha lenne sem akarna ott étkezni. Ugyanis Csíkszeredában vannak nagyon jó menzák, de neki inkább az a változat tetszik, hogy én főzzek neki, kis dobozkákban fagyasztva elviszi az ételt, ott hűtőbe teszi, aztán mikróban fölmelegíti, amikor fogyasztja. Mit mondjak: eléggé fárasztó nekem ez így, főleg pénteken és szombaton, de nagy elégtétel számomra, amikor látom az elégedett kis pofikáját, hogy "lám-lám anyuci megint mindent megfőzött, amit éppen kívántam". Persze, mindez igényel némi szervezést, mert 7-8 féle étel elkészítése két nap alatt bevásárlással együtt nem kis feladat. Ezért rendszerint azzal szoktam kezdeni a hétvégi nagyfőzést, hogy csütörtökön este kifürkészem, mit is kíván a leányzó. Általában van ötlete, elképzelése, de ha nem lenne, akkor előhozakodom az ajánlataimmal, amiből aztán ő választ. Természetesen, a kívánságlistát rögzítem, vagyis leírom, nehogy valami véletlenül kimaradjon - többek közt, ezért is értékeltem nagyon Maimoni bejegyzéseit az anyósa listáiról, mert magamra ismertem a listaírásban. Na, nem kell ki tudja mire gondolni, mert nem vezetek nagy háztartást, de amikor ennyiféle ételt kell elkészíteni viszonylag rövid idő alatt, sokat segít a lista, hogy ne vesszek el a részletekben, illetve ne vásároljak össze egy rakás fölösleges dolgot. Normális körülmányek közepette csak karácsony és húsvét, illetve vendéglátás esetén szoktam listát írni máskor nem, sőt elárulom, hogy ezt a szokást úgy 35 éves korom után vettem fel. Lehet, hogy a kor hozza? Nem tudom, tény, hogy nagyon megkönnyíti a dolgomat. Mert ha már kész a kívánságlista, akkor semmi mást nem kell tenni, mint szétnézni a kamarában és a hűtőben, mi van, mi nincs, majd újabb listát írni, hogy még miket kell vásárolni. Ha már minden bent van a házban, akkor érdemes a munkát azzal kezdeni, hogy mindent elpakolunk a helyére - úgyis mindent előszedünk, de jobb ha alapból áttekinthető a konyha - aztán az előkészítő munkálatokkal kezdjük a nagyfőzést. Vagyis a húsféléket daraboljuk, porciózzuk, pácoljuk - ha szükséges -, a zöldségeket is előkészítjük - gondolok itt olyan munkafázisokra, mint a paszuly (bab) megpucolása és beáztatása. Aztán általában a hosszabb fővési időt igénylő ételek főzésével érdemes kezdeni, mert amíg ezek csendesen főnek rengeteg egyéb munkát tudunk végezni a konyhában. Például míg megfő a paszulyleves, el lehet készíteni egy salátát, vagy elő lehet készíteni a sütéshez a fasírtot. Lényeg, hogy ha a konyhában vagyunk és egyébként is főzünk, igyekezzünk maximálisan kihasználni az ott töltött időt, vigyázzunk, ne legyenek üresjáratok. Na jó, egy kávé, meg egy-egy cigi belefér. Ha az ételek megfőttek és fagyasztani kívánjuk, minél előbb hűtsük le - ezt általában úgy szoktam megoldani, hogy a fürdőkádba hideg vizet engedek és a fazekat beleállítom. Ha már hideg, akkor lehet dobozba tölteni és tenni a fagyasztóba. S most akkor leírom, miket főztem össze a múlt hét végén a lányomnak, vagyis íme az én listám:
Tárkonyos paszulyleves,
Szilvás gombóc, Edith isteni receptje szerint két változatban: mákosan és prézlisen;
Szezámmagos csirkemell;
Narancsos-mazsolás majonézes krumpli;
Cápa, citromos pácban;
Csirkeaprólék csorba;
Zöldborsós nyúlragu;
Tonhalpástétom;
Sonkás-paprikás sajtkrém.

Természetesen, emellett még csomagoltam neki zakuszkát, barackdzsemet és tekintélyes mennyiségű gyümölcsöt.
Na, ezeket az ételeket is rendre leírom.

20 megjegyzés:

Edó írta...

Na ez a nem semmi Alizkam!Nem foznek a Sapientian??Nem semmi vagy,minden heten megoldani,de hosszu tavon biztosan megeri,legalabb a te foztodet egye,ne ki tudja miket,orulj is hogy inkabb ezt valasztja!S amiket osszefoztel,azt hiszem ha vendeglobe jarna, akkor se jarna jobban!

Alíz, Erdélyből írta...

Edóka drága: nőnek a Te gyerekeid is, majd megnézem, ha más városba kerülnek, miket főzöl majd össze... :))) Egyébként a lányom még középiskolás, nem a Sapira jár, hanem a művészetibe. A Sapientiának jó menzája van, egyszer ettem is ott, mert teszteltem, hogy érdemes-e oda bérletet váltani, ha majd a lányom Csíkba megy suliba. tetszett a kajájuk és árban is jó, de ha az én főztöm ízlik... Mit csináljak? Üsse kő, bevallom: lelkem mélyén még egy kicsit hízeleg is nekem a dolog. :)

gabojsza írta...

Szintén zenész...:-)))

Alíz, Erdélyből írta...

Gabojsza: ... csak más hangszeren. :)) De örülök a kommentednek, mert már-már azon morfondíroztam: nem viszem-e túlzásba a "jó anyaságot". :))

Rita írta...

Alíz, szerintem sem kell nagyobb elégtétel egy főzési sorozattól kimerült anyának, amikor a gyereke elégedetten fogadja a házi kosztot!
Nem is kell ehhez más komment...

Nekem azt is jól esik látni, hogy az uracskám szívesen eszik néha otthon az anyukájánál ... az Anya főztje a legjobb mindig :D

Alíz, Erdélyből írta...

Rita: Valóban így van. Egyébként várunk téged Mária nénivel együtt. :)

sedith írta...

NA, nekem megvolt az a "hülye" szokásom anno, liciben, hogy hétfőn-kedden eltűntettem minden otthonról valót, csak hogy főzhessek magamnak. A házinéni ki volt akadva, de persze, mindig mindent meg is kóstolt!;):)

Szóval akkor sikerült a szilvás gombóc? Örülök, hoyg jó lett!
No, nálunk a cápa nem aratott nagy sikert. Hal volt, de a pisztrángot nem éri utol!

Jól értettem, a Krónikának dolgozol?

Alíz, Erdélyből írta...

Sedith: Mivel bentlakó voltam és jó menzája volt a gimnáziumnak, ott étkeztem, de nyári vakációkban otthon én voltam a fő gazdasszony, jóanyám örömére. :) A gombóc annál jobban sikerült, mint ahogy azt Te sejted, de mivel megér ez is egy bejegyzést, nem lövöm le a poént. :)
Igen, a Krónikának vagyok a gyergyói tudósítója. :)

sedith írta...

3 hónapon belül kellene találnom valami munkát, lehetőleg sajtós berkekben. Sajnos, a mostani helyzetben, nem sok esélyem van, annál is inkább, hogy főleg az írott sajtóra vadásznék. A Krónikának meg már van vásárhelyi tudósítója.:P
No, ez csak egy olyan intermezzo volt...:)

Maimoni írta...

Bevallom, meglepődtem anyósom listáin - nem gondoltam, hogy ennyire tervez. Mostanában már én is hajlok ebbe az irányba, de még a tettekig nem jutottam el. Így viszont sokmindent elfelejtek. Azért az nem semmi, hogy ezt megcsinálod! Én, bevallom, bíztatnám az enyémet a menza megkedvelésére. Vagy valami más alternatíva keresésére, ha a menza annyira gáz. Úgy érzem, erre nem lenne energiám. Persze, várjuk meg, amíg egyetemisták lesznek az enyémek, kiderül, akkor majd hogy gondolom...

Alíz, Erdélyből írta...

Sedith: Hmmm, hát szívesen köszöntenélek krónikás kolléganőként, viszont valóban jó tudósítója van a Krónikának Vásárhelyen. Talán próbálkozhatnál a Népújságnál, Karácsonyi Zsigával kéne beszélned. Ha gondolod, írj privátban, ki tudlak segíteni elérhetőséggel.

Maimoni: Maradjunk annyiban, hogy bizonyos kor után jobb, ha az ember tervez. Mert túl sok az információ a fejében és óhatatlanul valami mindig "kihull" - legtöbbször a legfrissebb infók - ezért jó rögzíteni papíron. 35 alatt én is megmosolyogtam nagyanyám listáit, most azonban örülök, hogy legalább egy példát láttam. :) A menzával kapcsolatosan pedig egészen addig biztatgattam a lányomat, hogy jó lenne kipróbálni, míg az első kampányszerű nagyfőzést megcsináltam 2-3 héttel ezelőtt. Most már kezdek belejönni, ráadásul sokat segít a lista. :) De ahogy elnézlek, gyanítom Te is így fogsz járni, amint a gyerekeid egyetemistakorba cseperednek. Mindig az anya főztje a legjobb! :))

sedith írta...

A Népújságnál próbálkoztam már, ott gyakorlatoztam elég sokat, ismernek, Zsigát is jól ismerem, de erre a mostani fránya helyzetre olyan sokmindent rá lehet fogni. Szóval az van, hoyg most nem kell oda új, plusz ember. Még mindig Ervin a Krónikás itt? Nem vagyok már képben, de tudom, hogy mostanában sokkal szerteágazóbb a tevékenysége.

Ünnepek, vendéglátás, szülinapok, nyaralás előtt, de havonta egyszer nagybevásárláskor is listát írok. Muszáj. Van egy (két-három) füzetem és ahogy valami kifogy, rögtön felírom, hogy ne felejtsem el.
De pl. kiadás-bevétel-listát nem tudok hosszas ideig vezetni, menülistát se tudok tervezni, betartani, illetve napi, beosztptt programot sem.

Alíz, Erdélyből írta...

Sedith: igen, Ervin a fő tudósító, és még van egy hölgy, akit nem ismerek személyesen. De talán nem ártana Ervinnel szóbaállnod, sose lehet tudni... Ja, és ne izgasd magad a listák végett, amikor annyi idős voltam, mint Te, még csak vigyorogni tudtam azokon, akik listát írtak. :)

Palócprovence írta...

Átérzem a helyzeted! :))

Alíz, Erdélyből írta...

Palócprovence: köszönöm az együttérzést. :) Ezek szerint ismerős a helyzet...

Ottis írta...

Nem semmi kajákat eszik a lányod!Cápa, nyúl, csupa különlegesség!Igazán ügyes vagy.Nem tudom erre én képes leszek-e, hogy egész hétvégén főzzek...nagy dolog!(most egy kicsit elfogott a lustaság:-)).
Én majdnem minden hónapban készíetk egy listát, amikor nagyobb vásárlást tervezünk, mert sajnos abszolút feledékeny vagyok.Sőt én napközben is amikor valami eszembejut, hogy kellene venni,akkor leírom, mert másként elfelejtem...nálam 25 után már beállt ez a dolog :-)))

Ottis írta...

Na igen és ez lemaradt: Ha Csíkba jársz szívesen látlak, egy kávéra vagy sütre hozzám !Ha van kedved!

Alíz, Erdélyből írta...

Ottis: ez véletlenül jött így össze, mert az öcséméktől kaptunk egy nyuszit, a lányom valami halat kívánt, aztán a cápa mellett döntöttünk. :)

Tegnap jártam Csíkban, de sajnos eléggé későre érkeztem, épp csak találkoztam a lányommal és már mentünk is be a szülői értekezletre. Aztán este az egyik kedves gyergyói apuka felajánlotta, hogy autóval hazacsacsáztat engem is, nem hagyhattam ki. De megyek még majd Csíkba és akkor ígérem, megkereslek. :)

Renata írta...

Le a kalappal a főzésekért, Palócprovence-nak is ezt mondtam. A gimiben koleszos voltam, ott volt menza, a fősulin viszont albérleteztem, de a konyhát nem igazán lehetett használnunk, zacskós leveseken és hideg kaján éltem.

Alíz, Erdélyből írta...

Renáta: nálunk nagyon fontos az étkezés, noha mindenevők vagyunk, igyekszünk minél egészségesebben táplálkozni. Azt meg végképp nem birnám elviselni, hogy a lányom "műkajákat" egyen, vagy Isten őrizz koplaljon. Eléggé húzósak a hétvégéim a főzés miatt, de ha van egy ilyen lehetőség, hogy az ételét tarthatja a hűtőben, illetve van mikró, amiben melegitheti a kaját, még mindig jobb változat, mint a "menetközben bekapunk valamit" változat. :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails