2009. június 14., vasárnap

A titkos szám 7

Ottis gurította hozzám a kérdést, hogy meséljek magamról hét pontban. S akkor, miért ne tenném meg!

1. A fenti kép a legfrissebb rólam készült fotó és azért fontos, mert azon ritka alkalmak egyikét örökíti meg, amikor én is kisminkeltem magam. Egyébként nem szoktam sminkelni - időpazarlásnak tekintem az erre fordított időt - csak sátoros nagyünnepeken fordul elő velem ilyesmi. Hát most az volt: épp a lányom ballagott a nyolcadikból, majd két órával később az unokaöcsém a gimnáziumból. Mindketten megérdemelik, hogy életük jeles napjain ne sajnáljam az időt, és kirittyentsem magam.

2.
Ő az első számú büszkeségem, Áron fiam, aki fotóművész. Jelenleg art direktorként dolgozik Bukarestben egy világhírű reklámcégnél, nemrég jelent meg az első könyve, amit teljes mértékben az ő fotói illusztrálnak - Bukarestről szól. Tudna készíteni hasonlót bármelyik székelyföldi városról, de még senki nem kérte fel rá. Egyébként ő a Muuuvi Fest művészeti vezetője is, majd augusztus első hétvégéjén gyertek el Szárhegyre és kóstoljatok bele egy igazi, laza filmfesztivál bográcsos, sörözős hangulatába.

3. Ő a második számú büszkeségem, gyönyörű Antónia lányom. Ő még csak a nyolcadikot végezte és most nagy izgalommal készülünk a felvételire. Reméljük minden a legnagyobb rendben zajlik majd és ősztől a csíkszeredai képzőművészeti gimnázium reményteljes diákja lesz. Egyébként belőle is valami "művészféle" akar lenni, egyelőre grafikát tanul, mert a rajz mindegyik művészeti ágazathoz szükséges, aztán később eldönti, hogy inkább a divatszakma felé, vagy a reklámipar felé irányuljon. Hajlama van rá az biztos.

4.
Állatbarát és állatvédő vagyok: a monitoron édesdeden alvó macsek, Kitty, a család kedvence. Itt éppen azt próbálja értésemre adni a monitor elé lógatott farkával, hogy már eleget dolgoztam, ideje lenne valami más egyebet csinálni, mondjuk például főzni. Egyébként hó végén állatvédő konferenciát szervezünk Vicus barátnémmal. Majd szétkürtöljük a hírét, fogtok hallani, olvasni róla.

5. Azért szeretek főzni, mert tíz éves koromban, amikor az első pityókalevesemet megfőztem - teljesen önszorgalomból - édesanyám megette és megdicsért érte. Csak most tudom igazán értékelni ezt a gesztusát, ugyanis az a leves annyira sós volt, hogy én nem tudtam enni belőle, ráadásul kissé szürkés volt a leve, mert akkor még nem tudtam, hogy a krumplit meg is kell mosni mielőtt a fazékba tesszük főni. Summa summarum az a pityókaleves adta a kezdő lökést fakanálbajnoki pályafutásomhoz. Szeretek főzni, szoktam is szinte napirenden - csak eléggé kevés időm van rá.

6. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akinek a hobbija a munkája. Vagyis azért lettem újságíró, mert mindennél jobban szeretek írni és fotózni. A prioritási listámon noha első helyen mindig a gyermekeim vannak, sokszor előfordul, hogy a munka kerül előtérbe. Azonban ők ezt mindig megértik, igaz igyekszem én is kárpótolni őket mindig valamiképp, ha úgy veszem észre, hogy kezdtek hátrányba kerülni.

7. Két gasztroblogom is van, de csak azért, mert szeretem leírni, amit megfőztem. Sajnos, a bloggerkedésben még nagyon kezdő vagyok, de már sokmindent sikerült megtapasztalnom például ez utóbbi blogomon, amit azért szeretek, mert sok fotót is kirakhatok rá. A másik blogomon szétválasztós, egyéni kísérletezéseken alapuló a fogyást elősegítő receptjeimet teszem közzé. Egyáltalán nem mellékes szempont, hogy ezeket az ételeket (és a továbbiakat, amiket még közzéteszek a HTZ-klub blogomon) fogyasztva fogytam több mint 20 kilót a tavaly szeptember óta. Most pedig ezerrel szervezzük Bányai Gyöngyi barátnőmmel az első pszichowellnesstáborunkat fogynivágyóknak Gyergyószárhegyen.
Itt - ezen a blogon, amelyet épp olvasol - viszont arra figyelek, hogy minél aprólékosabban, képekkel illusztrálva mutassak be egy-egy receptet elsősorban gyermekeim, és az ők barátainak a kérésére. Rendkívül hízelgő számomra, ha felhív telefonon valamelyik kezdő fakanálbajnok és a tanácsomat kéri egy-egy étel elkészítésében. Ilyenkor bizony jól jön, ha azt tudom mondani neki, pillants rá a blogomra - az egyikre vagy a másikra -, mert ott mindent elmagyaráztam részletesen.

Továbbgurítom a kérdést:

M.-nek
Zsókának
Emesének
Jutkának
Krisztinának
Csillának
Kingának

A játék lényege: hét pontban összefoglalva írj magadról bármit, amiről fontosnak tartod, hogy a barátaid tudják, majd gurítsd tovább a kérdést hét további barátnak.

Jó szórakozást!

5 megjegyzés:

Ottis írta...

Köszi Alíz a beszámlót!És gratulálok a leányodhoz!Puszi,Ottis

Alíz írta...

KÖszi Ottis a gratulációt, remélem, lesz is amire, ui. tegnap és ma vizsgázott a lányom rajzból, illetve festészetből. Pénteken tudjuk meg az eredményt, addig még egy kicsit izgulunk. :)

Jutka írta...

Köszönöm szépen Alíz..aranyos vagy :)

Alíz írta...

Szívesen. Jutka, és nem véletlenül, hiszen nagyon tetszenek a mi székely hagyományainkhoz igazodó receptjeid. :) Ismerkedjünk, barátkozzunk, sose lehet tudni még mi sül ki belőle. Lásd, Ottisnak már jelentek meg receptjei a Krónikában a bloggerkedésből indult barátság mentén. Szívesen hoznék le néhány receptet tőled is - persze, ha Te is akarod -, már agyalok a témán. :) Ja, és kíváncsian várom a 7 pontban összefoglalt "vallomást". :)

Gabriella írta...

Nézz be hozzám egy díjért!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails