Konyha-menedzsment I.

Amint kitaláltam ezt a címet, rögtön az jutott eszembe, amikor régebb az egyik főnököm telefonon valakinek azt újságolta: "le kell menedzselnie az iroda takarítását". (Egyetlen irodáról volt szó és előzetesen ketten ajánlottuk, hogy kitakarítjuk - tehát nem volt, mit szervezkednie :)) Ezen azóta is visítva röhögünk a régi kolléganőmmel, valahányszor eszünkbe jut... Na, de most én osztom itt az észt és elsősorban azért, hogy adjak egy modellt a "főzésre sincs időm, méghogy befőzni..." felkiáltásokkal ágáló ifjú generációnak. Mert szerintem - de nem csak szerintem, mert nálam okosabbak szerint is - a nap mindenkinek 24 órából áll, és egyéni döntés kérdése, hogyan osztjuk be. Ezenkívül a befőzés is, akárcsak a főzés szervezés, adminisztráció, azaz mostani divatos kifejezéssel élve, menedzsment kérdése. Na most már, hogy tudjátok azt is, miért ez a cím, a hosszas bekezdés befejezve és kezdődik a tárgyalás, a lényeg, vagyis annak leírása, hogyan készítettem péntek estétől kezdődően vasárnap estével bezárólag:

17 üveg zakuszkát,







6 üveg málnakocsonyát,








7,5 liter paradicsomlevet,








8 üveg sárgabarack-lekvárt








úgy, hogy közben eljártam két rendezvényre, ebédet főztem, mosogattam és vasárnap egész nap írtam. (Jé, még most sem tudok leállni!)

Szóval az egész azzal kezdődött, hogy pénteken reggel nem tudtam eldönteni, hogy inkább takarítsak, vagy inkább valamit befőzzek a két elvileg szabadnapomon, pénteken és szombaton. A kérdést azonban hamar eldöntötte egy telefonhívás: sajtótájékoztatóra kell menni. Gondoltam, ha már kimozdulok a házból, akkor egyúttal megvásárolom a lányomnak a paplant, hogy majd iskolakezdésre legyen neki a bentlakásban (kollégiumban) és szétnézek a piacon is. A piacon ott volt Imola, a nyárád-menti zöldségárus asszonyka és hozott abból az igen finom vékonyhéjú, húsos paradicsomából, azonnal megvettem 5 kilót belőle. Közben a dobrudzsai makedón néninél volt kápiapaprika és paradicsompaprika, ezekből is vettem összben 6 kilót és ezennel megszületett a döntés is: zakuszkát főzök. Az újfalvi gombás bácsinál még vettem két kilónyi rókagombát, Imolánál murkot (sárgarépát) és hagymát, azzal már hívtam is taxit, mert egyértelmű volt, hogy ennyi pakkal gyalog nem érek haza estig sem. Hazafelé menet még beugrottam az üzletbe a paplanért, amit jövet megvásároltam, s azzal haza csacsáztam. Ideje is volt, mert vészesen közeledett az ebéd ideje és ebéd még nem volt, s hogy gyorsan legyen, főztem egy adag lucskoskáposztát, ami kiváló egytálétel olyankor, amikor nincs idő kétfogásost főzni. Közben megérkezett Erzsi szomszédasszony is azzal a málnával, amit még a múlt héten ajánlott csak megfeledkeztem róla. Ebéd után mikor körülnéztem a bevásárló szatyrok halmazán, eldöntöttem, hogy ez nem egy-két napra való munka, de ha azt akarom, hogy vasárnap estig kész legyek vele, akkor a legjobb, ha lefekszem és jó előre kipihenem magam. (Alvás terén is lemaradásaim vannak...) Ezt is csináltam, ám elalvás előtt kiadtam a parancsot a "szoftver" 80 százalékban kihasználatlanul leledző részének: "problémát megoldani".
Amikor felkeltem, éreztem, hogy a haditerv összeállt és tudtam, elkészülök a munkával vasárnap estig. A hogyan nem is érdekelt, mert nagyon bízok ama 80 százalékban kihasználatlan "szoftban", amiről csak annyit tudok, hogy valahol bennem van. Azzel kezdtem, hogy megmostam a paprikát és beraktam a lerbe (sütőbe) sülni, míg az sült, kifőztem a málnakocsonyát - isteni lett. Közben bejött Mária néni, egy másik szomszédasszony és felajánlotta, hogy segít megpucolni a rókagombát - jól jön ilyenkor a segítség. Míg Mária néni a gombával szöszmötölt, üvegekbe raktam a málnakocsonyát, aztán hozzáláttam a paprika pucolásához, ami egy személynek hat kilós adagban valljuk be őszintén: tetűölő munka. Mária néni ebben viszint már nem segített és jobb kezem, egyszem lányom is mélységes sajnálkozások közepette elment diszkóba. Megtehettem volna, hogy nem engedem el, hanem a szigor fegyverével élve kényszerítem, hogy segítsen, de az nem én lennék. Meg aztán ki tud ellenállni az ilyesfajta kunyerálásnak: "anyuci imádlak, te vagy legjobb anya a világon, ugye nem haragszol, hogy most nem segítek, de muszáj elmennem most diszkóba". Sokaknak ismerős a szöveg ugye? A lányom elment, de hogy ne legyen unalmas a paprikapucolás, az egészet rápakoltam egy nagy tálcára és a munkálattal beköltöztem a nappaliba, kerestem egy jónak ígérkező filmet, aztán míg két film lement, "lebőröztem" a paprikát. Ekkor már kellően álmos voltam, esti 11 óra már elmúlt és úgy döntöttem: mára elég. Előbb még mindent bepakoltam a hűtőbe, aztán nyugovóra tértem és megint kiadtam a parancsot ama 80 százalék szoftnak: szombati napot megszervezni.
Na, de most is eléggé előrehaladott az idő, meg eléggé hosszú ez a bejegyzés is, s hogy ne unjátok elolvasni, pontot teszek a végére: folyt. köv. holnap.