I. Gyergyói Gasztroblogger Találkozó

Mint már említettem egy korábbi bejegyzésemben, Eszkimó kezdeményezésére megszerveztük az I. Gyergyói Gasztroblogger Találkozót. A rendezvény legfőbb célkitűzése egymás megismerése volt, és ez teljesült is. Mondjuk, az időpontot nem a legsikeresebben választottuk, ugyanis azon a napon egész nap hosszúszárú eső esett, így Eszkimóék szép zöld udvarát csak annyi ideig láthattuk, amíg az autókból berohantunk a házba. Ettől függetlenül igen jó hangulat volt köszönhetően Eszkimó és családja vendégszeretetének. (A fotón balról jobbra: Zsuzsiga férje és fia, Zsuzsiga és Eszkimó, a házigazdánk.)

Réka és Dódi már a legelején feltalálták magukat, egyébként az első érkezők ők voltak két aranyos kislányukkal, na meg én érkeztem "potyautasként" az ők autójukkal.

Főleg a gyerekek élvezték nagyon a találkozót, hiszen számukra egy külön szobában igazi játékbirodalom volt, ahol mindenféle érdekes játékkal szórakozhattak Eszkimó nagylánya felügyelete alatt. (A fotón balról jobbra: Réka nagylánya és Eszkimó nagylánya.)

Ám, a találkozót nem csak a gyerekek, a férjek is nagyon  élvezték: Dódi, Réka férje (balról) és Barni, Zsuzsiga párja (jobbról) hamar talált közös témát. 

A nagy terített asztal mellesleg abból "a kicsi valamiből" állt össze, amit mindegyik blogger hozott. Ugyanis az alapelv az volt, hogy "mindenki hozzon kicsi valamit". Belegondolni is rossz, mit kellett volna még a már így is roskadásig pakolt asztalra zsúfolni, ha netán nem lett volna kihangsúlyozva: "csak egy-két féle finomságot hozzatok!" Mert volt itt minden, mi szem szájnak ingere kezdve a finomabbnál-finomabb salátáktól, a különféle húsos készítményeken át el egészen a tortáig. De nem részletezem, mert majd úgyis mindegyik beblogolja az elkészített kajákat a saját blogjára és ott majd a recepttel együtt megláthatjátok.

Aztán telefonált Kata kolléganőm, hogy Gyergyóalfaluban "fekete maszkosok" kutakodnak az egyik portán, baljós sejtelmem támadt, hogy a hír valószínűleg számomra a végét jelenti a találkozónak. És sajnos így is történt, ugyanis további két-három telefonálással kiderítettem, hogy a nagypénteken tragikus körülmények közt elhunyt néhai gyergyóalfalvi alpolgármester feltételezett gyilkosát megtalálták. Így hát megkértem Gyopi kolléganőmet, hogy jöjjön utánam Gyergyóújfaluba Eszkimóékhoz és hozzon nekem valami "terepjáró" cipőt és zoknit is, mert a "cúgos papucsokkal" nem mehetek terepezni. Jó hangultú társaságot hagytam Eszkimóéknál, de muszáj volt mennem, mert hívott a kötelesség. Amint a Jimmy kollégám fotóján is látszik, nem sokkal azután, hogy fájó szívvel otthagytam a vidám társaságot, a többi "vitriolos hiénával" együtt már faggattuk is a község polgármesterét. Részleteket, hogy mivel is "mulattam" a szombat délutánomat, a Krónikában találtok. Ja, s azt el ne feledjem, hogy egyébként a jól megérdemelt szabadságomat töltöttem... De ha téma van, akkor menni kell, ez már csak egy ilyen hivatás. Mellesleg, az ilyenre szokta mondani a lányom: "merd azt mondani, hogy nem élvezed!" Hát ezt sajnos nem élveztem, de úgy is ott kellett lennem.

Zúzatokány

Nagyon szeretem a belsőségekből készült ételeket, így a zúzát is. Igaz, egy ideig teljesen lekerült az étlapról nálunk, ugyanis a zúza az 1980-as évek hosszas sorállásait juttatta eszembe, amikor sok esetben két-három óra sorállás után nekem már nem jutott csirkecomb, vagy egész csirke, csak zúza. Ennek viszont az volt az előnye, hogy rendkívüli módon fejlesztette a kreativitásomat, ugyanis akkoriban is, az ínség ellenére is, igyekeztem változatos, finom ételt tenni az asztalra. Mivel sok esetben semmi más hús nem volt, csak zúza, készítettem belőle mindenfélét kezdve a levestől a fasírtig. Ez a tokány azonban egy teljesen konvencionális étel, ilyet biztos mindenki készített már, de beblogolom, hátha néhány fiatal "fakanálbajnoknak" örömet szerzek vele.

Hozzávalók: 60-70 dkg zúza, 3-4 nagy fej hagyma, 1 paprika, pirospaprika, só, bors, olaj.

Elkészítése: A laskára vágott hagymát és a vékony csíkokra vágott paprikát olajon üvegesre dinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, pici vizet öntünk alá, majd újra zsírjára pirítjuk. Ezalatt a zúzát megtisztítjuk és falatkákra vágjuk, majd a dinsztelt zöldséghez adjuk. Vizet öntünk alá és lassú tűzön, időnként pótolva az elfőtt vizet csendesen főzzük 1-2 órát. Az utolsó félórában sózzuk és borsozzuk. Párolt rizzsel, rizibizivel vagy krumplipürével tálaljuk - így azonban hízlal. Ha viszont párolt brokkolival, karfiollal, zöldbabbal, vagy zöldborsóval tálaljuk, akkor nem hízlal.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Császárszalonnába göngyölt csirkemáj paradicsomba töltött karfiolkrémmel

Ezt a fotót csak azért blogoltam be, hogy megmutassam, lényegében miről is beszéltem korábbi bejegyzésemben. Tehát, a császárszalonnába göngyölt csirkemájhoz kiváló köret a paradicsomba töltött karfiolkrém, akik az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkeznek, húsnapon nyugodtan fogyaszthatják.

Jó étvágyat az ideális testsúlyhoz!

Császárszalonnába göngyölt csirkemáj

Amikor készítettem a szalonnába göngyölt csirkemell-csíkokat, akkor adta valaki az ötletet - alighanem a Fazék nevű "titkos társaságból" -, hogy a szalonnába göngyölt csirkemáj is igen finom. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem gondoltam erre, mégis kellett ez a "löket" ahhoz, hogy végül elkészítsem. Többek közt ezért is kérem az illetőt, ha olvassa a bejegyzést, szóljon, hogy említsem meg őt is és a blogját is, mert olyan finom étel készült az ő ötletére, hogy igazán megérdemli, hogy linkeljem. Szóval volt máj, a sarki boltban vettem nagyon finom házias fűszerezésű császárszalonnát, Sárika néni fel is szeletelte nekem fél milliméternyi vastagra, így hát elkészítettem a császárszalonnába göngyölt csirkemájat. Isteni lett! Nagyon örültek neki a lányok, vagyis a lányom és a két lakótársa, akik épp vendégségben voltak nálunk. Olyan jó étvággyal ették, hogy öröm volt nézni.

Hozzávalók: 7 db csirkemáj, 14 vékony szelet, füstölt, házifűszerezésű császárszalonna, pici olaj.

Elkészítése: A csirkemájat megmossuk, kettévágjuk, papírtörlőn leitatjuk róla a vizet, császárszalonnába göngyöljük, egy fogvájóval megtűzzük, majd serpenyőben pici olajban ropogósra sütjük. Petrezselymes krumplival és uborkasalátával fogyasztjuk.

Vigyázat, ha valóban házias fűszerezésű, jóízű füstölt császárszalonnába göngyöljük a májat, nem kell se sózni, se egyébbel fűszerezni! A füstölt császárszalonnától kellően pikáns ízű lesz, egyéb fűszer csak rontana az ízharmónián. Ez így tökéletes aranymetszés.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők krumpli nélkül, sok salátával húsnapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Petrezselymes krumpli - kétféle változat

Ez egy olyan mindenki által ismert köret, hogy más talán be sem blogolná, én viszont én vagyok és nem más, ezért beblogolom. És igen, megint az aranyifjúságra való tekintettel, akik lelkesen olvassák a blogomat és napirenden kérdezgetnek Messenger-en, facebook-on, telefonon, vagyis minden modern kommunikációs csatornán. Nos, az ők kedvükért írom le a petrezselymes krumpli azt a két változatát, amit leggyakrabban szoktam készíteni. Ami a fenti képen látható, az héjában főtt krumpliból készült, az alábbi képen lévő pedig nyers krumpliból. Az íze sem azonos a kétféle petrezselymes krumplinak, de mindkettő egyformán felszolgálható köretnek bármilyen sült hús, gomba vagy zöldség mellé.

Petrezselymes krumpli héjában főtt krumpliból

Hozzávalók: 5-6 közepes, héjában főtt krumpli, só, csokornyi petrezselyemzöld, olaj.

Elkészítése: A krumplit meghámozzuk és nagyobb kockára vágjuk. Közben egy serpenyőben vagy lábosban olajat hevítünk, beletesszük a nagy kockára vágott krumplit, ízlés szerint sózzuk, megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel, átforgatjuk és forróra melegítjük. Ezt a változatot akkor érdemes készíteni, ha nagyobb mennyiségre van szükségünk.

Petrezselymes krumpli nyers krumpliból

Hozzávalók: 3-4 nyers nagy krumpli, só, csokornyi petrezselyemzöld, olaj.

Elkészítése: A krumplit megmossuk, meghámozzuk és hosszú hasábokra vágjuk. Egy serpenyőben olajat hevítünk, beleforgatjuk a krumplit, majd lefödve saját gőzében pároljuk. Kb. 5-10 perc múlva levesszük az edényről a födőt, ha már félpuha, sózzuk, ismét átforgatjuk és újra lefödve tovább pároljuk. Amikor a krumpli már teljesen puha, akkor szórjuk meg a finomra vágott petrezselyemzölddel, átforgatjuk és tálaljuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők zöldség és tésztanapon fogyaszthatják sok salátával, gombával és egyéb semleges zöldségekkel.

Jó fakanálforgatást!

Egyszerű uborkasaláta

Ez egy végtelenül egyszerű uborkasaláta és éppen attól nagyszerű. A mi családunkban nyáron "uborkaszezonban" és "uborkaszezonon kívül is" nagy kedvenc, ráadásul nagyon egyszerű elkészíteni. S az is igaz, hogy ilyen uborkasalátát minden családban készítenek, sőt szerintem még az ükanyám is ugyanígy készítette, annyira régi, mégis beblogolom, mert lehetnek olyan fiatalok, akik éppen ezt keresik. Lám, a grízgaluska receptem is milyen népszerű lett - mostanig több mint tízezren kerestek rá - pedig, amikor beblogoltam azt hittem ez annyira egyszerű, hogy mindenki tudja.

Hozzávalók: 4-5 közepes uborka, 1 szál zöldhagyma szárastól, 2 dl víz, 2-3 kiskanál cukor, 2-3 evőkanál ecet, só.

Elkészítése: Az uborkát meghámozzuk - ha frissen szedett, meg sem kell hámozni, csak alaposan megmosni -, majd uborkagyalun legyaluljuk. Megsózzuk, majd kb. fél órát állni hagyjuk. Ezután lazán kifacsarjuk - ez a művelet akár el is hagyható - és egy kisebb tálba tesszük. Hozzáadjuk a karikára vágott hagymát, majd leöntjük a vízből és ecetből cukorral kavart salátalével - ez úgy az igazi, ha mindenki a saját szájíze szerint készíti az édeskés-savanykány salátalevet. Amikor édesanyám nekem tanította ezt a salátalevet, azt mondta: "a normálisnál kicsivel savanyúbb és édesebb kell legyen a salátalé, akkor jó, mert az uborka magába szívja a cukrot és az ecetet."

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon, zöldségnapon és tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Karfiolkrém paradicsomban

Ez szintén nagy kedvenc a mi családunkban. Lényegében, amíg kezdődik a padlizsánszezon, gyakran készül ilyen finomság és nagy előszeretettel fogyasztjuk pirítóssal, vagy pityókás házikenyérrel, de kiváló sült húsok mellé is. Sőt, mivel az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint semleges zöldségnek számít, nyugodtan fogyaszthatjuk bármilyen sült/főtt hússal, mert így nem hízlal. De nagyszerű eledel tésztanapon is - amikor lehet enni kenyeret is - pirítósra kenve, friss paradicsommal, paprikával, vagy bármilyen salátával nagyszerű ebéd vagy vacsora lehet. Sőt, megvan az az előnye, hogy dobozkában be lehet vinni a munkahelyre is és ott elfogyasztani ebédre. Most a lányomnak és a barátnőinek készítettem reggelire, nagyon ízlett a lányoknak.

Hozzávalók: 1 fej közepes nagyságú karfiol, 1 kis fej hagyma, 1 tojássárga, 1 dl olaj, 1 csokor petrezselyemzöld, só, bors, citromlé, pici citromsav; 2-3 paradicsom .

Elkészítése: A karfiolt megmossuk, rózsáira szedjük és enyhén sós, késhegynyi citromsavval ízesített vízben puhára főzzük. Leszűrjük, majd miután kicsit hűlt, botmixerrel - ennek hiányában villával - összezúzzuk a karfiolt, hozzáadjuk az apró kockára vágott vagy lereszelt hagymát, a finomra vágott petrezselyemzöldet, enyhén sózzuk és borsozzuk. Közben a tojássárgából az olajjal elkészítjük a majonézt, hozzáadjuk a zöldséghez, pici citromlével savanyítjuk és összekavarjuk. A paradicsomot kettévágjuk, karalábéfúróval vagy kiskanállal kivájjuk a belsejét és az üreget megtöltjük karfiolkrémmel. Hidegtálon nagyon jól mutat.

Jó fakanálforgatást!

Tárkonyos tojáspástétom

A minap valami finom régi ízre vágytam, de nem tudtam eldönteni, mit is akarok - van így az ember néha. Valami olyanra vágytam, ami könnyen és hamar elkészíthető, mégis laktatós. Hirtelen bevillant, hogy hajdanán óvódás és kisiskolás koromban ilyenkor nyár elején gyakran csomagolt tízóraira édesanyám vagy nagyanyám főtt tojást friss tárkonylevéllel. Ez valahogy úgy nézett ki, hogy a főtt tojás ketté vágva, picit sózva és megrakva bőven tárkonylevéllel. Isteni tízórai volt egy szeletke barnakenyérrel... Arra gondoltam, hogy ezt a tízórait tovább lehetne gondolni és készíteni belőle egy pompás tojáspástétomot tárkonnyal ízesítve. Az elgondolás jónak bizonyult, pompás, pikáns ízű pástétom lett belőle, ráadásul hamar elkészült és tökéletesen kielégítette a régi íz utáni vágyamat is. Tojáspástétomot egyébként korábban is készítettem, ha valakit érdekel, a receptjét itt találja.

Hozzávalók: 3 főtt tojás, 1 közepes fej hagyma, csokornyi tárkonylevél, fél kiskanálnyi mustár, só, bors, 3-4 evőkanálnyi olaj.

Elkészítése: A héjától megtisztított tojásokat sajtreszelőn lereszeljük. Hozzáadjuk az apró kockára vágott hagymát, a finomra metélt tárkonylevelet, a mustárt, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd az olajjal kikavarjuk. Friss paradicsommal és paprikával tálaljuk, mentateával isteni egyszerű vacsora.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

"Paré" reteklevélből

Hajdanán nagyanyáink konyhájában alaptörvény volt, hogy télen téli, nyáron pedig nyári ételt főztek. Vagyis igyekeztek maximálisan kihasználni minden évszak lehetőségeit kínosan figyelve arra, hogy az éppen legolcsóbban elérhető alapanyagokból készüljön az étel. Mondjuk, abban az időben nagyanyáinknak kiskertje is volt, ahol ebben az időszakban már sok minden megtermett. Idéntől viszont én is abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kertészkedem méghozzá édesanyámmal, közben sokat tanulok tőle, de erről bővebben írtam a Morfondír blogomon meg még egy jegyzetben a Krónikában. Na, de oda akarok kilyukadni, hogy már az én kertemben is termett néhány értékes zöldség, mint például saláta és hónapos retek - mellesleg a fejlécen a saját termésű saláta és retek látható. A salátából leves lesz holnap, a retekből pedig ma készült egy isteni régi étel, méghozzá "paré", amihez a hónapos retek levelét használtam fel. De készülhetett volna karalábélevélből, martilapuból és tormalevélből is. Ehhez még csak annyit fűznék hozzá, hogy csak olyan reteklevélből készítsük, ami egész biztos olyan kertből való, ahol nem vegyszereztek. A "Kamuland" meg egyéb szupermarketekben lévő retek levele erre a célra biztos nem jó, de a piacon vett retek leveléből is kétszer gondolnám meg, míg egyszer elkészíteném ezt a finom ételt. Na, de akinek van saját kertje, vagy megbízható forrásból jut reteklevélhez, annak kimondottan ajánlom ezt az egyszerű finomságot. A "paré" elnevezés fogalmam nincs honnan ered, a szülőfalumban így nevezik ezt az ételt.

Hozzávalók: 1 jó nagy csokor reteklevél (kb. 4-5 retek levele), 1 borospohárnyi rizs, 5 dkg szalonna, 1 evőkanál ecet, só, bors.

Elkészítése: A szalonnát megolvasztjuk, majd kiszedjük a zsírból a szalonnapörcöket és tálalásig félretesszük. A retekleveleket megmossuk, egymásra helyezzük, feltekerjük és vékony csíkokra vágjuk, majd a zsírban megfonnyasztjuk. Picit sózzuk, borsozzuk, ráöntjük az ecetet, illetve pici vizet és tovább pároljuk. Amikor a reteklevél félig megpuhult hozzáadjuk a rizst picit sózzuk, vizet öntünk alá és készre főzzük. Tálaláskor a félretett szalonnapörcöket a tetejére tesszük, de tálalhatjuk tükörtojással vagy bundáskenyérrel is.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint zöldség- és tésztanapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Csokifagylalt

Fagylaltkészítő kedvemben vagyok mostanság, nem mintha régebb nem készítettem volna. De a régi fagyasztóm annyira kicsi volt, hogy igencsak meg kellett választanom az időpontot a fagylaltkészítésre, hogy ne kelljen semmit kipakolnom belőle. Most viszont, hogy nagyjából kiürültek a fiókok, és még kevés idei zöldséget-gyümölcsöt fagyasztottam, van bőven hely a fagylaltoknak. Szívesen is készítem, mert hamar megy, és tejfölös dobozokban tárolva sokáig eláll, ráadásul van, amivel megkínálni a hozzám váratlanul betoppanó vendégeket is. S ami a lényeg: a lányom is szívesen és jó étvággyal fogyasztja.

Hozzávalók: 1 tojás, 1 tojássárga, 4-5 evőkanál cukor, 3 dl tej, 3 dl nem cukrozott tejszín, 2 tábla finom csokoládé, fél evőkanál keményítő.

Elkészítése: Másfél tábla csokoládét gőz fölött felolvasztunk, hozzákavarjuk a tejszínt, felfőzzük, majd hideg vízbe merítve az edényt, lehűtjük. Felhasználásig betesszük a fagyasztóba, hogy jól hűljön le. A tojást és a tojássárgát a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a keményítőt, majd lassan kavargatva a tejet és sűrű pépet főzünk belőle. Hideg vízbe merítve az edényt lehűtjük a krémet. A fagyasztóból kivesszük a csokoládés tejszínt, kemény habbá verjük, majd lazán belekavarjuk a tojásos pépet. Végül a maradék fél tábla csokoládét beletördeljük és összekavarjuk. Műanyag dobozokba téve félóránként kavargatva megfagyasztjuk. Tejszínhabbal dúsítva tálaljuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Ismerkedjünk, barátkozzunk! - GyGBT

Az úgy volt, hogy az elmúlt szombatok egyikén a gyergyószentmiklósi piacon összefutottam Eszkimóval, aki azzal hozakodott elő, hogy "kéne csináljunk valamit". Aztán kifejtette, jó lenne találkoznunk valahol, csak mi, gyergyói gasztrobloggerek, hogy ismerjük meg egymást közelebbről, hiszen egy városban, egy régióban élünk és az is lehet, elmegyünk egymás mellett az utcán. Ez pedig nem szép dolog... Eszkimó felvetésével mélységesen egyetértettem, mondtam is neki: semmi jónak elrontója nem szoktam lenni, találkozzunk, de hol? Mire ő azt mondta, mivel ez úgyis egy kisebb találkozó lesz, és nekik Gyergyóújfaluban gyönyörű, nagy udvaruk van, ahol a gyerekek is szaladgálhatnak kedvükre, találkozzunk náluk. Ezzel is egyetértettem. Aztán, gyorsan egyeztettük, hogy akkor majd én fogom összetrombitálni a gyergyói gasztrobloggereket, hiszen én ismerek "mindenkit". Néhány telefonálást követően kiderült, hogy Parajitureka is - aki magyar, de román nyelven blogol, hogy gyakorolja a nyelvet -, Zsuzsiga is lelkesedik az ötletért és szívesen jönnek majd férjeikkel, gyerekeikkel Eszkimóékhoz. Közben felfedeztük, hogy van még egy blogger, a gyergyócsomafalvi Rózsika - aki isteni tortákat készít, ritka az a lakodalom, ahová legalább egy-két tortát ne készítene - nosza, eldöntöttük, hogy őt is meghívjuk. És innen burjánzott tovább a gondolat, hátha van még olyan gyergyói gasztroblogger, akiről nem is tudunk. Hogy senki ne maradjon ki, eldöntöttük, hogy írunk egy-egy bejegyzést a blogjainkon arra kérve a gyergyói gasztrobloggereket, hogy jelentkezzenek mielőbb, hogy ők is velünk lehessenek az első Gyergyói Gasztroblogger Találkozón Gyergyóújfaluban június 25-én, szombaton. Természetesen, nem vagyunk szeparatisták, ha netán a nagy Gasztroblogesztánból valaki Gyergyó környékén jár a jelzett időpontban, őt is szívesen látjuk gyerekestől, férjestől, feleségestől. Csak ez most egy ilyen kisebb találkozó, ahol sokminden eldőlhet a további gasztroblogger találkozókat illetően, mert nem lehessen tudni, milyen további ötletek pattannak ki olyan környezetben, ahol igen magas az egy négyzetméterre eső kreatívok száma. S ha már összegyűlünk, természetesen eszünk is valamit. Egyezség szerint mindenki hozzon egy-két féle ételt, olyat, ami szeret a családja, illetve amiből szívesen megkóstoltatná a többieket is.

Tehát, ha netán valaki kimaradt, kérem jelezze!

Ordás kavart - szingli adag

Pünkösdre és próbából sütöttem ezt a nagyon finom süteményt, amit sajnos nem sikerült szépen szeletelni, mert a tetején lévő tojásfehérjehabot kissé túlszárítottam. Ettől függetlenül beblogolom két okból is: egyrészt, mert Gabojszának megígértem, másrészt, mert ez fél adag, vagyis, annyi, amennyit egy személy akár egyedül is elfogyaszthat két-három nap alatt. Miért lett fél adag belőle? Nos, azért, mert a lányommal ketten voltunk csak Pünkösdkor és nem utolsó sorban, mert a lányom nem szereti az ordát, de az édességeket sem. Én viszont kívántam valami finomságot ordával - mert nagyon szeretem az ordát -, ami nem kapros-ordás palacsinta. Kapóra jött édesanyám ordás kavartja, amit a múltkor kóstoltam nála és a receptjét azonnal le is jegyeztem, hogy majd én is elkészíthessem alkalomadtán. A fél adagról meg annyit, hogy végre találtam kisméretű tepsit, így eleget tehetek annak a régóta, többek által megfogalmazott kérésnek, hogy készítsem el kisadagban is a süteményeimet. Ugyanis sok olyan egyedülélő személy - szingli - van, aki inkább nélkülözi a süteményt, vagy a kétes minőségű, cukrászlaboratóriumban készült sütiket fogyaszt, egyszerűen azért, mert a szakácskönyvekben szereplő leírások, óriási adagok egy személynek. Nos, ez az első, de lesz még ennek folytatása.

Hozzávalók a tésztához: 2 tojás, 6 evőkanál cukor, 5 evőkanál olaj, 7 evőkanál tej, 10 evőkanál liszt, 1 evőkanál kakaó, 1 mokkáskanál sütőpor; a töltelékhez: 25 dkg orda, 10 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 2 tojássárga, 2 evőkanál gríz; a tojáshabhoz: 2 tojásfehérje, 12 dkg porcukor, mokkáskanálnyi citromlé.

Elkészítése: A tojást a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk az olajt, a sütőport, majd felváltva a tejet és a lisztet illetve a kakaót. Ezt a masszát kizsírozott kilisztezett tepsibe öntjük. Az ordát villával összetörjük, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, majd a tojássárgával habosra kavarjuk. Az ordás krémet kanalanként beleszaggatjuk a barna kavart masszába, majd előmelegített sütőben addig sütjük, míg még egy kicsit ragad a tészta a fogvájóra. Amíg a tészta sül, felverjük a tojásfehérjét a citromlével és a porcukorral, majd a nem teljesen kisült tésztára kenjük. A süteményt visszatesszük a sütőbe, alacsonyabb fokozatra állítjuk a sütőt és kiszárítjuk a tojáshabot. Miután kihűlt a sütemény, a tepsiben tetszés szerint szeleteljük - lehetőleg szebben, mint én.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Eper fagyasztása

Amint a korábbi bejegyzésemben is említettem, idén azért vásároltam nagyobb mennyiségű epret, hogy egy részét lefagyasszam. Nos, mivel szatmári epret vásároltam, ami nincs semmilyen tartósítóval kezelve -, hogy a szemek épek maradjanak - elég keveset sikerült kiválogatnom közüle, ami teljesen ép volt. De a négy kilóból sikerült kb. egykilónyit kiválogatni, többiből - mint már beszámoltam róla - szörp lett és dzsem. A kiválogatott, kifogástalan eperszemeket viszont zacskóztam és lefagyasztottam. Elöljáróban még annyit, hogy az eper jól bírja a fagyasztást és minőségét - tapasztalatom szerint - megőrzi 6-7 hónapon át.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű eper, fagyasztást bíró zacskók.

Elkészítése: A kifogástalan minőségű, ép, kemény epret leszárazzuk, megmossuk, majd szűrőbe téve lecsöpögtetjük a vizét. Ezután tiszta konyharuhára vagy papírtörlőre terítjük és a maradék vizet is leitatjuk róla. Csak ezt követően rakjuk zacskókba - kb. félkilós adagokban érdemes -, majd be a fagyasztóba. Nagyon fontos, hogy a vizet minél inkább leitassuk az eperről, ellenkező esetben a víztől egybe fagy és felhasználáskor nehezebben kezelhető. A fagyasztott epret télen süteményekbe, fagylaltokba és különféle desszertekbe használhatjuk, illetve akár nyersen is fogyaszthatjuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők nyersen gyümölcsnapon, desszertként tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Eperdzsem és szörp egyszerre - Judit kolléganőmnek

Sosincs nekem annyi időm, hogy hosszasan időzzek a konyhában, ezért a befőzésekben is a gyors és egyszerű megoldásokat szeretem. Epret igazából az idén nem is akartam eltenni, mert tavalyról még elég maradt, azonban a minap felhívott telefonon Judit kolléganőm és az eper eltevése felől érdeklődött. Gyorsan el is mondtam neki, hogy szoktam az eper befőzését megejteni, közben meggondoltam magam, hogy néhány tasakkal mégis lefagyasztok, mert a fagyasztott eprem elfogyott. Így hát vettem négy kiló epret, amiből a szebb szemeket kiválogattam és lefagyasztottam - jön erről is egy bejegyzés - a maradékot viszont túl soknak találtam arra, hogy csak úgy becsemegézzük. Nosza, lecukroztam, majd másnap egy "mocskolással" készítettem eperszörpöt és eperdzsemet.

Hozzávalók: 1 kg eperhez 70-80 dkg cukor, befőzőpor, vagy szalícil (akiknek kételyei támadnának, hogy csak a cukortól eláll).

Elkészítése: Az epret leszárazzuk, megmossuk, majd abban az edényben, amiben kifőzzük a cukorral lerételjük. Egy tiszta konyharuhával letakarva másnapig - legalább 12 órát - hűvös helyen tartjuk. Ez alatt az eper levet enged, amit letöltünk róla, majd külön-külön kifőzzük mindkettőt. Vagyis az eperlevet felforraljuk és főzzük kb. öt percet, ezután üvegekbe töltjük, ledugaszoljuk és szárazdunsztban hagyjuk kihűlni. Az edényben maradt eperszemeket kb. 15-20 percig főzzük - látszik, amikor zselatinossá válik a leve és már nem habzik -, majd forrón tiszta üvegekbe rakjuk, egy konyharuhával letakarjuk és hagyjuk kihűlni. Másnapra a dzsem tetején bőr képződik, ledugaszolhatjuk és berakhatjuk a kamarába. Előnye, hogy az eperszemek többnyire épen megmaradnak a dzsemben. Ha netán valakinek kételye támadna, hogy ez így nem áll el, akkor tehet mindkettőbe egy kis befőzőport vagy szalícilt.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Epres-rebarbarás fagylalt

Van úgy, hogy bármilyen finomságot készítsen az ember, mégsem fogy el. A maradékot aztán vagy addig tesszük-vesszük, míg megromlik és ki kell dobni. De tehetünk mást is, például azt, hogy még időben beépítjük valami újabb finomságba. Magyarán, a maradék sok esetben kreatívvá tesz bárkit, akinek az az elve, hogy minél kevesebb élelem kerüljön a kukába. A minap főzött igen finom és ízletes epres rebarbaralevesből megmaradt egy tányérkányi, a lányom húzta az orrát, hogy inkább valami sósat enne, és nekem is elegem volt az édes levesből. Eldobni mégsem akartam, így hát kitaláltam, hogy a levest beépítem egy fagyiba. S biza, igen jónak bizonyult az ötlet, mert mennyei fagyi lett a megunt levesből.

Hozzávalók: 1 tojás, 1 tojássárga, 3-4 evőkanál cukor, fél evőkanálnyi keményítő, 3-4 dl maradék epres rebarbaraleves, 4 dl nem cukrozott tejszín, 25-30 dkg eper.

Elkészítése: A tojást és a tojássárgát a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a keményítőt majd lassan kavargatva a maradék epres rebarbaralevest. Lassú tűzön addig forraljuk míg sűrű krémet nyerünk. Az edényt hidegvizes tálba merítve - vagy egyszerűen a mosogató kagylóba vizet engedve és úgy belemerítve az edényt - a krémet többször megkavargatva lehűtjük. A tejszínt kemény habbá verjük, majd lazán beleforgatjuk a kihűtött krémet és a felszeletelt epret. Dobozokba rakjuk és mélyhűtőben megfagyasztjuk. Jobb lesz az állaga, ha közben kétszer-háromszor megkavarjuk. Tejszínhabrózsával a tetején még piacosabb.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Epres rebarbaraleves tejszínhabrózsával

A múlt héten, amikor epret tettem el télire, akkor megmaradt kétliternyi eperlevem, és gondolkodtam, tegyem el szörpnek télire vagy inkább használjam valami másnak. Nos, utóbbi mellett döntöttem: kb. fél liternyiből ez a pompás leves lett. Ui. a piacon időközben vettem rebarbarát, és mivel csak halvány sejtelmeim voltak a felhasználását illetően még gyerekkoromból, amikor nagyanyám készített belőle isteni pitét, úgy gondoltam a barátkozást vele azzal kezdem, hogy főzök belőle egy levest. Mivel ott volt az eperszörp is, sokat nem tűnődtem azon, hogyan is készüljön, hanem egyszerűen odaraktam a rebarbarát főni, majd összevegyítettem az eperszörppel... Na, de inkább leírom.

Hozzávalók: 7-8 db ujjnyi vastag 20 cm hosszú rebarbaraszár, fél liter eperszörp, cukor, ízlés szerint, 1 evőkanál tejszínízű pudingpor, 1 dl tejszín.

Elkészítése: A rebarbarát meghámozzuk, centiméternyi darabokra vágjuk, majd bő, ízlés szerint cukrozott vízben feltesszük főni. Ha már puhára főtt - nálam kb. 10 perc alatt teljesen szétfőtt -, akkor hozzáadjuk az eperlében elkavart pudingot, felforraljuk, lehűtjük, és tálalásig hűtőben tartjuk. Tálalás előtt a tejszínt felverjük, majd a jól behűtött levesre habzsákkal csinos rózsákat nyomunk. Kellemes üdítő leves és mivel mindkét gyümölcs nagyon aromás, kár "elrontani" az ízét bármilyen fűszerrel.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Citromos nyúlraguleves májusi pereszkével

Amikor a kakukkfüves nyúlsültet beblogoltam már jeleztem, hogy az öcsémtől kapot nyusziból készült egy raguleves is. Nos, ímhol! Ám, mivel még volt májusi pereszkém is, és mivel úgy gondoltam, jól harmonizál majd a nyúlhús ízével, gondoltam, feldobom a ragut gombával. Nem csalódtam, ugyanis a kellemes, ropogós gomba íze nagyon jól passzolt a nyuszihússal és, hogy még pikánsabb legyen egy kis citromlével és citromhéjjal ízesítettem. Mesés lett...

Hozzávalók: 15-20 dkg nyúlhús, maréknyi zsenge májusi pereszke, 2 sárgarépa, 1 petrezselyem, 1 szelet zeller, 1 kis fej hagyma, fél paprika, 3-4 karfiolrózsa, 3-4 evőkanálnyi zöldborsó, csokornyi petrezselyemzöld, fél citrom leve, 1 citromhéj darabka, olaj, só, 1 tojássárga, 2-3 evőkanálnyi tejföl.

Elkészítése: A nyúlhúst pici olajon fehéredésig pirítjuk, hozzáadjuk az apró kockára vágott hagymát és a paprikát, majd rendre a többi kockára vágott gyökérzöldséget és a borsót is. Amikor a zöldségek félpuhára párolódtak, feltöltjük vízzel és sózzuk a levest, majd miután felforrt, hozzáadjuk a kettőbe vagy négybe vágott karfiolrózsákat is. Ha már puha a karfiol is, beletesszük a citromhéjat és belefacsarjuk a citrom levét, közben a tojássárgát elkavarjuk a tejföllel és kevés levessel, majd legírozzuk vele a levest. (Figyelem, a legírozás azt jelenti, hogy amint a tojásos-tejfölös habarást beletettük a levesbe, tovább nem forraljuk, mert csomós lesz tőle!) Legvégül, megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel, illetve kidobjuk a levesből a citromhéjat.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Svéd gombasaláta májusi pereszkéből

Ezt a Duendétől tanult finomságot már többször, többféle gombából is elkészítettem, mindannyiszor el is fogyott, de sajnos fotó soha nem készült róla. Most viszont úgy jött össze, hogy a csíkszeredai piacon igen ízletes és friss májusi pereszkét vásároltam és gondoltam, elkészítem ismét Duende svéd gombasalátáját, ráadásul sikerült összehozni a fotót is. S ha már itt tartunk, azt is elmondom - azok okulására, akik hozzájutnak különféle gombákhoz -, hogy a svéd gombasaláta legjobb a laskafélékből, a pereszkékből és a csiperkékből. Nem voltam viszont elragadtatva a rókagombás és vargányás változattól. Előbbitől, mert a gomba önmagában is eléggé markáns ízű, utóbbitól az állaga miatt - a vargánya túlságosan megpuhul a főzéstől, ez pedig úgy guszta, ha roppanós. Szóval, függetlenül attól, hogy már júniust írunk, még mindig van májusi pereszke a székelyföldi piacokon - nagyon kegyes volt ez a nyárelő pereszkeileg hozzánk - vegyétek bátran és fogyasszátok, mert nagyon ízletes gomba.

Hozzávalók: 30 dkg májusi pereszke, 1 fej hagyma, 2-3 evőkanál sűrített paradicsom, 1 babérlevél, bors, ízlés szerint, mokkáskanálnyi provánszi fűszerkeverék, só, kevés citromhéj-darabka, citromlé, cukor, olaj.

Elkészítése: A pereszkét megpucoljuk, megmossuk, guszta szeletekre vágjuk, majd olajon dinszteljük. Közben enyhén sózzuk, fűszerezzük és gyakran kavargatva addig dinszteljük, míg teljesen elfő a leve. Ekkor hozzáadjuk a félkarikára szeletelt hagymát, üvegesre dinszteljük, beletesszük a paradicsompürét, a babérlevelet és a citromhéjat, majd lassú tűzön addig főzzük, amíg sűrű mártásos leve lesz. A végén citromlével és/vagy cukorral ízlésünknek megfelelően savanykásra "igazítjuk" az ízét. Melegen fogyasztva is finom, de hidegen isteni.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint hús-, zöldség- és tésztanapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Kakukkfüves nyúlsült

Mondtam ugye, hogy az öcsém nyulakat tenyészt? Ez rám nézve azért jó, mert néha meglep egy-egy csomaggal tömören közölve: "főzd meg, s egyétek meg". Nos, ez így történt nemrégiben is, és mivel a "használati utasítás" eléggé tömör és egyértelmű volt, sokat nem totojáztam az olyan filozófikus kérdéseken: "jajj, Istenem, mit is főzzek belőle?" Ugyanis a fagyasztott csomagban egy "süldő" nyuszi hátsó része volt, én pedig gyorsan döntöttem: márpedig sült lesz belőle, és a leeső részekből egy kis nyúlragu leves. Közben az erdőn is megjártam magam, többek közt szedtem egy csokornyi finom zsenge kakukkfüvet, így hát a fűszerezés sarkallatos kérdése is magától adódó volt.

Hozzávalók: a nyúl két hátsó combja és a gerince, 4-5 cikk fokhagyma, félmaréknyi friss kakukkfű, kiskanálnyi só, fél kiskanálnyi bors, fél kiskanálnyi paprika, olaj, 1 dl fehér bor.

Elkészítése: A nyulat feldaraboljuk: a combokat leválasztjuk a törzsről, a gerincet nagyságától függően 2-3 darabba vágjuk. A fokhagymát egy tálacskába zúzzuk, hozzáadjuk a finomra vágott kakukkfüvet - használhatunk szárítottat is kb. kiskanálnyit - a sót, a borsot és a pirospaprikát, majd összekeverjük annyi olajjal, hogy pépes masszát nyerjünk. Ezzel a páccal dörzsöljük be a nyúlcombokat és a gerincdarabokat, majd legalább 12 órán át hűtőben érleljük. Ezután a pácból kivett húsokat egy serpenyőben pici olajon minden oldalán átpirítjuk, egy kisebb kiolajozott tepsibe rakjuk, aláöntjük a bort, alufóliával letakarjuk és kb. 15-20 perc alatt készre pároljuk. Ha idősebb a nyúl, hosszasabban kell párolni, ebben az esetben időnként ellenőrizzük a hús puhaságát. Friss salátával, párolt zöldségkörettel fogyasztjuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Epres vaníliafagylalt őzgerincben

Végre megérkezett az eperízű eperszezon és végre nálunk is lehet vásárolni finom szatmári epret. Igaz, ez a szezon mindig keveset tart - általában 2-3 hét alatt lecseng -, de szeretem megvárni ezt az időszakot, mert igazából ilyenkor eszem jó étvággyal az epret. Amúgy van már eper nálunk több mint egy hónapja, szép, mutatós, kívánatos, míg meg nem kóstolja az ember, ui. csak így lehet megtapasztalni, mennyire silány a minősége a szatmári, igazi földben termesztett, napot, esőt látott eperhez képest. Emiatt, ha megjelenik a szatmári eper a piacon, igyekszem minél többször, minél többet venni belőle, hogy télen is legyen amit elővenni a fagyasztóból, illetve a kamarából. A hét végén négy kiló epret vettem, annak egy részéből befőtt készült, a nagyon szép szemeket lefagyasztottam, pucolás közben jelentős mennyiséget elfogyasztottunk és csekély hányadából fagylalt készült.

Hozzávalók: 25-30 dkg eper, 10-12 evőkanál cukor, 1-2 tasak vaníliás cukor, 2 egész tojás és két tojássárga, 0,5 l tej, 0,5 l tejszín.

Elkészítése: Az epret megmossuk, leszárazzuk, majd apró darabokra vágjuk. A tojásokat a tojássárgákkal, 5-6 evőkanál cukorral és a vaníliás cukorral habosra kavarjuk, lassan hozzákavarjuk a tejet is, majd lassú tűzön sűrű krémet főzünk. Ha a krém besűrűsödött, az edényt hidegvizes tálba merítve hirtelen lehűtjük, majd a masszához adjuk a feldarabolt epret. A tejszínt kemény habbá verjük, ha nem cukrozott, közben hozzáadunk 5-6 kanál cukrot, majd az így nyert tejszínhabot lazán a tojáskrémhez kavarjuk. Ezt a masszát fóliával bélelt őzgerincbe, illetve műanyag dobozokba öntjük, majd mélyhűtőben kifagyasztjuk. Kb. 5-6 óra múlva, miután teljesen megfagyott, a formából tálcára borítjuk, szeleteljük és azonnal tálaljuk. Őzgerincben olyankor érdemes készíteni, ha nagyobb társaságnak készítjük és egyszerre el is fogyasztják a fagylaltot.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Kapros-salátás bableves - hús nélküli változat

A kapros-salátás bableves nagy kedvenc volt a nagyanyám konyhájában. Nem telhetett el tavasz úgy, hogy ne főzött volna két-három alkalommal legalább. Többféle változatban készítette annak függvényében, hogy volt vagy sem hús a háznál, és ha volt, milyen volt. Így készülhetett füstölt sertésoldalassal vagy kolbásszal, sonkamaradékokkal vagy egyszerűen sonkalében, ha pedig pénteki napra készült, vagy éppen semmilyen hús nem volt, vagy nagyanyámnak épp olyan kedve volt, akkor nem került hús bele. A képen látható leves egy hús nélküli változat, de ha valaki kíváncsi a húsosra, akkor látogasson el Juci konyhájába, mert nála isteni recepteket talál, ráadásul, épp úgy készíti, mint én. Mellesleg, idővel lesz nálam is húsos változat, de ez most egy ilyen.

Hozzávalók: 30 dkg száraz tarkabab, 1 közepes fej saláta, 1 fej hagyma, 1 csokor friss kaporzöld, 1-2 evőkanál liszt, pici olaj, pirospaprika, só; tejföl és ecet, a tálaláshoz.

Elkészítése: A tarkababot előző este beáztatjuk, majd másnap bő vízben egy fej hagymával - tetszés szerint apróra vágva, vagy egészben hagyva - enyhén sózva feltesszük főni. Amikor a bab megpuhult, beletesszük a kis darabokra tépkedett vagy csíkokra vágott salátát és a finomra vágott kaporzöldet. A lisztből és olajból vékony paprikás rántást készítünk és berántjuk vele a levest. Tálaláskor tejfölt és ecetet adunk mellé. Mi, itt a Székelyföldön rendszerint zöldhagymával fogyasztjuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők zöldség- és tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Ki hogyan szeret főzni?

Ki hogyan szeret főzni? - faggatózik Eszkimó és egy egész kérdéssorral bombáz. Honnan támadt az ötlete, megtudhatjátok innen, ennek részleteibe most nem megyek bele, inkább gyorsan válaszolok a kérdésekre és továbbadom néhány bloggernek. A megadott válaszok közül lehet választani - pl. kivastagítod azt a választ, ami érvényes rád -, illetve lehet "magyarázkodni" is.

A. Hogyan választod ki, mi kerüljön az asztalra?

1. Recept alapján, ezt követően vásárolom meg a hozzávalókat
2. Az otthoni alapanyagokat felhasználva, kiegészítve
3. Másként / változó (mondd el, hogyan?)

B. Hogyan főzöl és blogolsz?

1. Főzés közben fotózok, jegyzetelek
2. Főzés után fényképezkedek és leírom a receptet
3. Másként / változó (mondd el, hogyan?) Utóbbi ugyanis nálam ez nagyon változó: van, amikor fotózok főzésközben, van, amikor csak főzés után, van, amikor egyáltalán. Ez mindig attól függ, hogy épp mit főzök, és hogy amit éppen főzök, már fent van a blogon, vagy sem.

C. Milyen alapanyagokat használsz?

1. Kizárólag a legjobb minőséget - függetlenül az árától
2. A legolcsóbbat, függetlenül a minőségtől
3. Középminőséget - figyelek az árakra és a minőségre egyaránt

D. Mennyire tartod be a receptben előírtakat?

1. Teljes mértékben
2. Egyáltalán nem figyelem
3. Esetenként hozzáadok/kihagyok belőle - Inkább inspirálódom a receptekből, csak a nagyon különleges sütemények esetében ragaszkodom a leíráshoz.

E. Mennyire hasznosítod a fölöslegesnek tűnő maradékokat? (süteménylapok szélei, tojás egyik része - sárgája, fehérje stb...)

1. Kidobom/elöntöm
2. Tárolom amíg felhasználásra kerül - Igyekszem minél kevesebbet pazarolni. Ha éppen főzés közben fel tudom használni a maradékot - pl. egy tojásfehérjét beépíteni egy fasírtba, panírba, levesbe, stb. -, akkor azonnal felhasználom, egyébként tárolom. S még így is előfordul, hogy kidobok valamit, mert már réginek találom.
3. Azonnal felhasználom

Tehát, a kivastagított rész az, ami rám érvényes, a többi pedig egyéb válaszlehetőség és ki-ki vastagítsa ki azt, ami a leginkább illik rá. A kérdéseket továbbadom:

Katinak

4gyereknek

Szannalinának

Martinellinek

Fogadjátok szeretettel és adjátok tovább tetszés szerint.

Flekken

Utóbb egy interjúban azt mondta nekem Benke Laci bácsi: "Ahogyan változnak az évszakok, úgy változnak az emberi étkezési szokások is. Ám nem attól magyaros egy étel, hogy úszik a zsírban, és attól sem, hogy olyan csípős, hogy nem lehet elfogyasztani." Meg azt is mondta: "Ne adjuk oda a lelkünket az ördögnek, tartsuk tiszteletben őket, de becsüljük a sajátunkat, és legyünk büszkék rá." Ezt a más nemzetek étkezési kultúrájára értette, amit mostanság hajlamosak vagyunk nagyon egészségesnek kikiáltani a sajátunkhoz képest. Nos, úgy vélem, ezek az elvek igen jól érvényesülnek a képen látható ételben, ugyanis egy teljesen hagyományosan készült flekkent párosítottam össze egy újszerű salátával. Az interjú egyébként a kedvenc napilapom, a Krónika Szempont mellékletében olvasható.

A legjobb flekken egyébként sertés vagy birkahúsból készül. Ha roston sütjük, akkor mindenképp zsíros húst válasszunk, hogy a sütéssel ne száradjon ki, lábosban viszont készülhet kevésbé zsíros húsból is, például olyan karajból, amin van egy kis csont és vékony zsírréteg is. Sok helyen sokféle flekkent ettem, de azt bizton állíthatom, hogy a legjobb az, amit édesanyám készít, mert ennek megvan a pikáns sült íze, mégis omlós, puha és zamatos. A titok nyitja pedig a pácolás, ami legalább 12 óra, utána zsírban picit "megkapatja", majd lassú tűzön borban puha, omlósra párolja. De inkább leírom.

Hozzávalók: 6-8 szelet ujjnyi vastag karaj, amin van egy kis csont és zsírréteg is, 1 fej vöröshagyma, 5-6 cikk fokhagyma, só, bors, pirospaprika, 1-2 evőkanálnyi zsír, 1,5-2 dl fehérbor.

Elkészítése: A karajszeleteket sózzuk, borsozzuk, megszórjuk pirospaprikával, majd hagyma és fokhagymaszeleteket teszünk rá. A hússzeleteket egy mély tálba rakjuk, frissentartó fóliával letakarjuk, majd hűtőben legalább 12 órát pácoljuk. Amikor kivesszük a hűtőből, előbb gondosan leszedegetjük róla a hagyma és fokhagymaszeleteket, majd a húsokat rendre mindkét oldalukon forró zsírban kissé "megkapatjuk", azaz megpirítjuk. Ezután rátöltjük a bort és csendes tűzön addig pároljuk, míg teljesen elfő a bor és ismét kezd zsírjára sülni a hús. Ha netán nem lenne eléggé puha a hús, az elfőtt bort pótolhatjuk kevés vízzel, és addig folytatjuk a párolást, amíg ízlésünknek megfelelően puha lesz. Hagyományosan sült hasábburgonyával, székelykrumplival vagy salátakrumplival tálaljuk - így hízlal. Ha viszont friss salátával fogyasztjuk, akkor nem hízlal. Ezalkalommal tárkonyos karalábésalátával fogyasztottuk és nagyon ízlett.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint friss salátával húsnapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Tárkonyos karalábésaláta

Nagyon szeretem a karalábét mindenféle formában: sülve, főve, de főleg nyersen. A minap épp flekkent készítettem és azon gondolkodtam, hogy valami tartalmas salátát kellene kiagyalnom melléje lehetőleg azokból a hozzávalókból, amik fellelhetők még a meglehetősen kiürült hétvégi éléskamrámban. Megvallom, nem volt nagyon bő a választék, ugyanis ez épp a szokásos szombati piacolásom előtti napokban történt, de azért felmértem a terepet. Nos, volt két karalábém, zöldhagymám, kevés soványka sajtom és csokornyi friss tárkonyom, amit az egyik ismerősömtől kaptam. Így hát elhatároztam, ezekből fogok salátát gyártani. Ám, mivel nálam sem mindig jön az ihlet csak úgy az éterből, kicsit búvárkodtam az interneten - "ha már van ez a lehetőség, akkor használjuk" alapon - és itt találtam fogamra való leírást, amin nyílván keveset módosítottam. Mivel a saláta igen jóra sikeredett, a lányomnak is ízlett, rögtön leírtam a receptjét, ami meg is jelent kedvenc napilapomban a Krónikában.

Hozzávalók: 2-3 zsenge karalábé, 15 dkg sovány sajt, 1 kis fej vöröshagyma, csokornyi gazdasszonyhagyma - snidling (ebben az esetben egy már fejesedő zöldhagymát használtam szárastól), 1 közepes uborka, félmaréknyi friss tárkonylevél, 1 kiskanál méz, fél mokkáskanál só, 1 evőkanál tárkonyecet, fél dl olívaolaj, csipetnyi bors.

Elkészítése: A meghámozott karalábét és a sajtot gyufaszálnyi csíkokra vágjuk, hozzáadjuk az apró kockára vágott hagymát és az uborkát, majd megszórjuk a finomra vágott gazdasszonyhagymával és a tárkonnyal. Egy tálacskában összekavarjuk a sót a mézzel, a borssal és a tárkonyecettel, majd lassan csurgatva hozzákavarjuk az olívaolajat is. Az így előkészített öntetbe beleforgatjuk a többi hozzávalót, tálalásig hűtőben tartjuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztható, de ha nem teszünk bele sajtot, akkor zöldség- és tésztanapon is ehetjük.

Jó fakanálforgatást!

Rántott tök dzadzíkivel

Ez egy jó nyári étel, aminek az az előnye, hogy hamar készül, nem kell órákig a kályha mellett rostokolni a nyári melegben. Nálunk ilyenkor igen népszerűek az ilyen egyszerű ételek, szívesen fogyasztjuk akár ebédnek, akár vacsorának. Általában úgy szoktam készíteni, hogy reggel elkészítem a dzadzíkit - mert nem árt neki, ha áll -, megpucolom a tököt, felszeletelem, befűszerezem, aztán délben csak panírozom, sütöm és már tálalom is.

Hozzávalók: 1 közepes tök vagy 2 kisebb, 2 tojás, 3 evőkanál liszt, só, bors, olaj, a sütéshez.

Elkészítése: A tököt meghámozzuk, félujjnyi vastag szeletekre vágjuk és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd állni hagyjuk. A tojást felverjük, a tökszeleteket előbb lisztbe, majd tojásba forgatjuk, végül olajban aranybarnára sütjük. Tálalhatjuk bármilyen salátával, szósszal, de akár főzelékek feltéteként is. Most épp a dzadzíkire fájt a fogunk és azzal ettük.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők fogyaszthatják húsnapon, zöldségnapon és tésztanapon is.

Tzatziki - caciki - dzadzíki - avagy görög joghurtos uborkasaláta

No, ez az az ízletes saláta, aminek a nevét nem tudom, hogy kell helyesen leírni. Sőt, attól sem lettem okosabb, hogy felkerestem a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodát, ugyanis a szolgálatos nyelvész sem adott egyértelmű választ, inkább visszakérdezett: "ön mit ajánl?" Nos, ha engem kérdeznek, akkor görög joghurtos uborkasalátát ajánlok, ám mivel tartok tőle, hogy ettől a megnevezéstől még sokan azt hinnék, hogy a spanyolviasz feltalását magamnak akarom revendikálni, hát leírtam az összes formát, amivel nyomtatásban találkoztam. Így majd ki-ki válassza ki magának éppen azt a formát, amit helyesnek vél. Ettől függetlenül a saláta nagyon finom, húsokkal, rántott zöldségekkel, de akár egyszerűen csak pirítóssal is fogyasztható.

Hozzávalók: 2-3 közepes uborka vagy 1 közepes kígyóuborka, 3-4 cikk fokhagyma, 1-2 evőkanál olívaolaj, citromlé, ízlés szerint, 2-3 evőkanál joghurt, 2-3 evőkanál tejföl, só, friss kaporzöld, ízlés szerint.

Elkészítése: Az uborkát alaposan megmossuk, majd héjastól lereszeljük a nagylyukú reszelőn. Enyhén sózzuk, kb. félórát állni hagyjuk, aztán lazán kinyomkodjuk a levét. Hozzáadjuk a finomra reszelt, vagy zúzott fokhagymát, a szintén finomra vágott friss kaporzöldet, meglocsoljuk az olívaolajjal és kevés citromlével, majd hozzákavarjuk a joghurtot és a tejfölt.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők fogyaszthatják húsnapon, zöldségnapon és tésztanapon is.

Jó fakanálforgatást!

Csorba rizses húsgombóccal

Ha csorbát főzök, soha nem szoktam követni semmilyen receptet, leírást, hanem abból rakom össze, ami éppen van a ház körül. Így történt, hogy a múlt hét végén, miután a lányommal és Kata kolléganőmmel összehoztunk egy fondant-os tortát és alig maradt időnk a főzésre, kitaláltuk, hogy készítsünk egy csorbát, amiből csomagolhatok is a lányomnak, de itthonra is marad. A darált hús elég kevésnek bizonyult a sima húsgombócos csorbához és korpaciberém sem volt, így hát Kata ötletére, összedobtunk egy rizses-gombócos csorbát paradicsomos lével. Zöldséget pedig azt raktunk bele, ami éppen akadt a kamrában és a hűtőben. Isteni lett!

Hozzávalók: 10-15 dkg darált hús, 3 evőkanál rizs, 1-2 evőkanál zsemlemorzsa, 1 tojás, 2 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 1 kis fej hagyma, fél csöves paprika, fél karalábé, maréknyi zöldborsó, só, bors, paprika, lestyánzöld, 2-3 evőkanál paradicsompüré, pici olaj.

Elkészítése: A darált húst összekeverjük a rizzsel, a tojással, sózzuk, borsozzuk, majd amíg a zöldséget megpucoljuk és megdinszteljük, állni hagyjuk, hogy a rizs felszívja a tojás és a hús nedvességét. Ha még ezután is hígnak találnánk a masszát, egy-két evőkanálnyi zsemlemorzsa hozzáadásával javíthatunk az állagán. Közben az apró kockára vágott hagymát és paprikát kevés olajon megdinszteljük, rendre hozzáadjuk a kockára vágott sárgarépát és petrezselymet, végül a karalábét. Ha már a zöldség félig puha felöntjük vízzel, sózzuk és felforraljuk. Ha már fő a leves, hozzáadjuk a zöldborsót és miután ez is megfőtt, beletesszük a paradicsompürét és a lestyánt. (A lestyánt egészben teszem mindig a levesbe és miután kész kidobom, mert a család nem szereti a levesben úszkáló zöldeket, de nyugodtan lehet apróra vágva is beletenni a végén.) Ezután a gombócmasszából diónyi gombócokat formálunk és lassú tűzön belefőzzük a levesbe. Tálaláskor csípős paprikát adhatunk mellé.

Jó fakanálforgatást!

Franciasaláta

Írhattam volna akár salate de boeuf-ot is, mert tudom, hogy ezt a finom salátát - amit szinte minden háziasszony készít - állítólag a francia konyhából vettük át, de elvem: amit lehet, magyarul. Nos, kutakodva Szmuk Irén és Gergely Éva - két nagy kedvencem - szakácskönyveiben, azt láttam, hogy ők is franciasalátának nevezik ezt az igen finom és laktatós ételt. Elöljáróban még annyit elmondanék azok kedvéért, akik még ilyet nem készítettek, hogy általában olyankor szoktam készíteni, amikor húslevest főzök, hogy ne prédálódjon el az a rengeteg sok finom főtt zöldség, ami a leves leszűrése után marad. Mellesleg, az erdélyi gazdasszonyok többsége ezt így szokta csinálni, főleg azokban a családokban, ahol nem rajongnak a sóbafőttként asztalra tálalt zöldségekért.

Hozzávalók: a húsleves főzése után megmaradt zöldségek: 5-6 sárgarépa, 1 petrezselyem, szeletke zeller, szeletke karalábé, ha nem fás (ezeket rendszerint belerakom, de igazából csak a sárgarépa kötelező), 5-6 közepes főtt krumpli, csészényi zöldborsó, 4-5 savanyú uborka (de lehet ecetben eltett zöldparadicsom is), 20-30 dkg levesben főtt hús (szárnyas, marha) 1 főtt és egy nyers tojássárgából 1,5-2 dl olajjal, kávéskanálnyi mustárral készített majonéz, só, bors, 1-2 dl tejföl, citromlé, csokornyi petrezselyemzöld, aki szereti.

Elkészítése: A főtt zöldségeket, a húst és a savanyú uborkát borsószem nagyságúra vágva egy mély tálba tesszük. Enyhén sózzuk és borsozzuk, megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel, hozzáadjuk a külön megfőzött zöldborsót, majd lazán összeforgatjuk. A főtt és a nyers tojássárgából lassan adagolva az olajt elkészítjük a majonézt, hozzáadjuk a tejfölt, ízesítjük citromlével, majd néhány kanálnyit kiveszünk belőle a saláta bevonásához. A maradék mártást a zöldséghez öntjük és lazán összekavarjuk, majd tetszés szerint tányérokra, kisebb tálakba halmozzuk a salátát. Tetejét bevonjuk a félretett mártással, majd tetszés szerint díszítjük a salátát.

Ebben az esetben - mint látjátok - fagylaltos kanállal kis gömböket halmoztam a tányérra és kávéskanálnyi majonézmártással leöntöttem, mert éppen erre volt kedvem. De az alábbi képen - amit a lányomnak csomagoltam - a tálban lévő saláta tetejét bevontam mártással és savanyúsággal díszítettem.

Jó fakanálforgatást!