Borlovagokat avatnak Borzonton

Hunyadvári Borzonton is "kiveri" - szégyeld magad, ha valami pikáns dologra gondoltál! Ugyanis arról van szó, hogy kidobolja: először avat a Szent Vince Borrend lovagokat Erdélyben. A részben nyilvános esemény részleteiről olvashatsz itt, illetve itt is, s még sok más helyen, illetve a rádiók is ezt szajkózzák már két napja, mert sikerült szétkürtölni a hírt szerintem eléggé becsületesen. Lényeg, a lényeg: világbajnok mesterszakácsok főznek gyergyói szakácsokkal egy óriási pityókástokányt, aminek különlegessége, hogy a hozzávalók egy része magyarországi, másik része erdélyi lesz. A borrend egy hordót is csapra ver, mondanom sem kell, nem akármilyen bor lesz az ám. Mindezt ingyen mérik az érdeklődőknek, aki eljönnek szombaton, július 30-án délután 3 órától a borzonti Dorka-panzióba, ahol nemrégiben szervezték a motoros találkozót. 

A jó hangulatról Hunyadvári József, hivatásos vőfély, Gyula város "kisbírója" gondoskodik. 

De azt beszélik, hogy ott lesz Magyarország kolbászkirálya, Dékány Ferenc is.

Fellépnek a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület citerásai és táncosai, de ott lesz a Step Dance tánccsoport is.

Szóval, mindenki ott lesz, aki számít, szívesen látunk téged is.
(Aki szeretik olvasni az írásaimat, jelzem, a Morfondír blogomom új bejegyzés van, főleg kedvenc kisvárosom olvasóinak ajánlom.)

Grillezett csirkecomb

Ezt a finomságot akkor főztem, amikor a fiamék indultak a Balkánra kirándulni, és előtte hazajöttek néhány napra. Áronnak az volt az óhaja, hogy valami "rendes székelyembernek való ételt" főzzek, és lehetőleg ne legyen benne sem orda, sem kapor. Így készült ez a grillezett csirkecomb fokhagymás paradicsomszósszal és mentás dzadzíkivel - Latsia ötletére - köretnek pedig mazsolás-gyömbéres rizst adtam mellé. Mondjuk ez utóbbitól nem volt elragadtatva, de a többi nagyon ízlett neki. Nekünk, lányoknak viszont minden ízlett.

Hozzávalók: személyenként 1 kicsontolt csirkefelsőcomb, só, bors, pici fehérbor.

Elkészítése: A csirkecombot sóval és borssal fűszerezzük, majd felhasználásig hűtőben tároljuk. Ezután grillserpenyőben, vagy grilltárcsán pirosra sütjük mindkét oldalát úgy, hogy közben borral locsolgatjuk. Sütéskor figyeljünk arra, hogy ne forgassuk a húst, mert akkor kiszárad. Úgy a jó, ha egyik oldalát pirosra sütjük, átfordítjuk a másik oldalára és azt is megsütjük.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztjuk nyilván a rizsköret nélkül.

Jó fakanálforgatást!

Gyömbéres-mazsolás rizs

Ha meguntuk már a sima párolt rizst körítésnek, akkor feldobhatjuk egy kis mazsolával és gyömbérrel. Meglátjuk, bámulatos átalakuláson megy át az egyébként unalmas rizs. Pikáns, enyhén édeskés ízvilága kitűnően harmonizál a grillezett és sült húsokkal, isteni kiegészítője a különféle savanykás mártásoknak, szószoknak. Nálunk legalábbis nagyon bejött.

Hozzávalók: 1 borospohárnyi rizs, pici olaj, 2 borospohárnyi víz, 2-3 evőkanálnyi mazsola, fél diónyi reszelt gyömbér, só, ízlés szerint.

Elkészítése: A rizst néhány cseppnyi olajon üvegesre pirítjuk, felöntjük kétszer annyi vízzel, hozzáadjuk a mazsolát és a reszelt gyömbért. Ízlés szerint sózzuk, majd nagy lángon, folytonosan kavargatva addig főzzük míg a rizs kezdi megszívni magát vízzel és zubogva forr. Ekkor lefödjük, a fedőre ráterítünk egy megvizezett konyharuhát, majd levesszük a lángról. Így hagyjuk kb. 15 percig, ez alatt a rizs megszívja magát vízzel, de nem ragad össze, hanem pörgős marad. Grillezett vagy sült húsok és zöldségek mellé kínáljuk köretként, savanykás mártással isteni.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint zöldség és tésztanapon, hús nélkül fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Gyümölcsös ordatorta

Változatlanul rengeteg a dolgom, tegnap is egész nap mentem körbe, mint a mérgezett egér, szóval zajlik az élet körülöttem, és most még inkább ott kell lennem mindenhol, mint eddig. Ám, ezt az igencsak finom tortát beblogolom, mert rövidesen már nem lehet megfelelő friss hozzávalókat venni hozzá. Nos, a tortát lényegében két személy ihlette. Egyrészt Wise Lady, aki nemrég nálam járt a családjával, nekik mindenképp jellegzetesen erdélyi ételeket kívántam az asztalra tenni, de arra gondoltam, hogy kapros-ordás palacsintát mindenki tud készíteni, legyen valami más. Másrészt Benke Laci bácsi, aki nemrég egy interjúban azt mondta nekem, hogy a hagyományos erdélyi ízeket újra kell gondolni, új "köntösben", új tálalásban kell asztalra tenni. Nos, mivel azt indulásból tudtam, hogy a Wise Lady és családja látogatására készített vacsorán a desszert ordából készül, kissé eljátszadoztam a gondolattal, mi lenne, ha mindjárt tortát készítenék ordakrémmel. Mivel ebben az időszakban rengeteg a friss gyümölcs, amit vétek kihagyni az ételekből, gondoltam, legyen gyümölcsös ordatorta. És "lőn". Elöljáróban még annyit, hogy a torta saját ötlet, a dizájn pedig a lányom kreációja. S még valami - emlékeztetőül - mivel tudomásom szerint ordatortát ebben a formában még senki nem készített, ez saját szellemi terméknek minősül, és szerzői jogvédelem alá esik. Ettől függetlenül, ha valakinek megtetszik, vigye, készítse és fogyasszák jó étvággyal, de ha beblogolja, ne feledkezzen meg egy aprócska linkkel utalni arra, hogy az ötlet tőlem származik. Most pedig gyorsan megírok két cikket, hogy kevesebb maradjon holnapra, aztán rohanok a fodrászhoz, majd szülőfalumba, Gyergyószárhegyre, mert ötvenéves kortárstalálkozóm lesz és bulizunk.

Hozzávalók az alaphoz: 25 dkg egyszerű háztartási keksz, 10 dkg vaj, 2-3 evőkanál baracklekvár, 1-2 evőkanál rum; a krémhez: 25 dkg orda, 5-6 evőkanál cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 2,4 dl joghurt, 3 dl tejszín, 1 dl tej, 10 g zselatin, maréknyi kimagozott cseresznye és meggy; a díszítéshez: 1 sárgabarack, tortadíszíték.

Elkészítése: A kekszet apróra tördeljük, a vajat a baracklekvárral gőz fölött összemelegítjük, majd hozzáadjuk a rumot és összekeverjük a keksszel. A kekszszalámihoz hasonló keménységű tésztát kell nyernünk, amit ha netán keménynek találunk puhíthatunk még egy-két evőkanálnyi baracklekvárral. A kapcsos tortaforma karimáját egy kerek tálcára állítjuk és az aljába egyenletesen belenyomkodjuk a kekszes masszát. Amíg a krémet elkészítjük, hűtőben pihentetjük az alapot. A krémhez az ordát összemorzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, majd a joghurtot apránként adagolva krémesre kavarjuk a masszát. A tejben feloldott zselatint gőz fölött felmelegítjük, hozzáadjuk az ordás krémhez, majd a felvert tejszínhabbal együtt lazán összekavarjuk. Végül beleforgatjuk a kimagozott gyümölcsöket és a krémet belesimítjuk a tortaformába. Hűtőszekrényben kb. 3-4 óra alatt megdermed, majd a tortakarimát levéve, ízlés szerint sárgabarackszeletekkel és tortadíszítékkel kidíszítjük a tortát. Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Sárgabarackleves sárgadinnyegömbökkel

Változások álltak be az életemben az elmúlt néhány napban, emiatt hiányoztam. Röviden: átigazoltam kedvenc napilapomtól, a Krónikától, a másik kedvenc napilapomhoz, a Hargita Népéhez. A változtatás oka, a piszkos anyagiakban keresendő, előbbinél nem tudtak fizetésemelést ajánlani, utóbbinál emberhiánnyal küszködtek, és megadták, amit kértem. A munka lényege sem változott, csupán annyiban, hogy itt minden kis helyi esemény hírnek számít, hiszen ez megyei lap és az itt lakók szeretik olvasni. Az sem mellékes szempont, hogy hajdanán - még középiskolás koromban - itt kezdtem az újságírást ízlelgetni azzal, hogy rendszeresen tudósítottam a Jöjjön velünk! túrákról. Közben más is történt: váratlanul felkértek a Transindex nevű internetes portáltól, hogy küldjek nekik néhány sárgadinnyés receptet. Örömmel tettem eleget ennek a felkérésnek is, többek közt ezt a finom, üdítő leveskét főztem nekik. A többi receptet is rendre beblogolom, addig is, aki kíváncsi ezen a linken olvashatja a továbbiakat.

Hozzávalók: 6-8 db nagy sárgabarack, fél sárgadinnye, cukor, ízlés szerint, 2-3 fahéjdarabka, 2-3 db szegfűszeg, citromlé, citromdarabka, 1 evőkanál tejszínízű pudingpor.

Elkészítése: A barackot forróvízbe mártjuk, majd a héját lehúzzuk, kimagozzuk, és annyi vízben, amennyi bőven ellepi feltesszük főni. Levét ízlés szerinti mennyiségű cukorral, citromhéjjal, illetve a teatojásba rejtett fűszerekkel fővés közben ízesítjük. Ha a barack megpuhult, kidobjuk a levesből a fűszereket, és a gyümölcsöt botmixerrel pépesítjük, vagy szűrőn átpasszírozzuk. A gyönyörű sárga levest újra felforraljuk és igény szerint kevés citromlével és cukorral ízesítjük, majd besűrítjük a kevés vízben feloldott pudingporral. Tálaláskor a jól behűtött levesbe csinos sárgadinnyegombócokat szaggatunk levesbetétnek.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint a gyümölcsleveseket tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Wise Lady és családja járt nálam

Múlt hét közepén Wise Lady és családja járt nálam, s mint a fenti fotó is igazolja, nem jöttek ám üres kézzel. Nem bírtuk kivárni a telet, a fotózás óta meg is kóstoltuk az üvegek tartalmát, és mind a dzsem, mind a szörp olyannyira ízlett, hogy alig van már belőle. Kitty cicát viszont az az érdekes eszköz vonzotta inkább, amivel bizonyára jó lett volna játsszani, csakhogy ebben én mint "gonosz gazda" megakadályoztam. Ugyanis "A Bolháról" szerzett eszközzel nagy terveim vannak és rövidesen meglátjátok, milyen érdekes dolgokat fogok készíteni vele. Dobos C. József 1881-es kiadású Magyar-franczia szakácskönyve viszont akkor is kuriózum lenne, ha nem lennének benne isteni receptek, és még ma is használható jó tanácsok. Köszönöm, Wise Lady, igazi, hasznos meglepetést szereztél, sokat fogom forgatni ám ezt a könyvet.
Nagyon örültem a látogatásuknak és legfőképp annak, hogy sikerült velük töltenem szinte egy egész napot, igyekeztem is mindent megmutatni nekik, amiért érdemes visszatérni alaposabb szemlélődésre Gyergyóba. Többek közt megmutattam Gyergyószentmiklós örmény építkezésű főterét, a Tarisznyás Márton Múzeum kőzetgyűjteményét és a Szent Miklós templomot. Aztán elmentünk szülőfalumba, Gyergyószárhegyre, ahol a Lázár-kastélyt vettük közösen szemügyre. Ezzel nagyjából el is telt a délelőtt, aztán igyekeztem haza előkészíteni a vacsorát, ugyanis egyezség szerint közösen készítettük el az ángádzsábort az örmény ángádzsáborleveshez, ezt megelőzően pedig kétféle padlizsánkrémet, egy paradicsomba töltött majonézest, illetve egy sültpaprikásat kínáltam előételként. Sajnos, ezekről kép nem készült, de mindkét receptet megtaláljátok itt és itt.

Az ángádzsáborlevesről viszont készült és még egyéb terveink is vannak vele, amit most nem árulok el. Mindent a maga idejében...

Főételként gombás rakott krumpli került az asztalra, mert mindenképp valami gombás étellel akartam meglepni őket, ha már olyan helyen járnak, ahonnan tonnaszámra viszik külföldre az ízletes erdei gombát. Ennek a receptjét rövidesen beblogolom.

Desszertnek pedig úgy gondoltam, hogy szintén valami jellegzetes erdélyi étel legyen, de kicsit modernebb változatban. Így készült el a gyümölcsös ordatorta, amit minden bizonnyal ezután gyakran fogok készíteni, hiszen nagyon finom volt, és mindenkinek nagyon ízlett. Ennek a receptje is rövidesen megjelenik.

Az pedig csak természetes, hogy a torta felvágásának előjoga Wise Ladyt illette. Mint már említettem az elején is, nagyon örültem a látogatásuknak, hiszen kedves családot ismerhettem meg, Wise Ladyvel pedig kölcsönösen meggyőződhettünk arról, amit mostanig csak sejtettünk: sok a hasonlóság köztünk. Így hát minden bizonnyal fogunk mi még találkozni, vagy nálunk, vagy pedig az ő városában.
Addig is minden kedves gasztrobloggernek üzenem, ha Gyergyóban jár, el ne kerüljön! Ha időben szóltok, egy vacsora összehozható, kedvenc kisvárosomról pedig hosszasan, sokat és szépeket tudok mesélni. 

Fokhagymás paradicsomszósz - nyers

Igyekszem mindent beblogolni, amit készítek, és mint látjátok, arra törekszem, hogy a napi egy bejegyzéses ütemet tartsam. Sajnos, mivel nálam a "nagy főzések" mindig hét végén történnek, és nyári időszakban ilyenkor rendszerint befőzésekkel is foglalkozom, némileg előnyt élveznek a befőzős receptek, emiatt egy-egy finomság leírása később kerül beblogolásra, mint szeretném. Így esett ezzel a finom nyers paradicsomszósszal is, aminek közzétételét még az I. Gyergyói Gasztroblogger Találkozónkon megígértem Eszkimónak. De hála Istennek paradicsom még van, és elkészítése pillanatok műve.

Hozzávalók: 2-3 paradicsom, 2-3 cikk fokhagyma, 1-2 evőkanál olaj, pici só, 1-2 evőkanál finom borecet, bazsalikomlevél (elhagyható), ízlés szerint, pici só.

Elkészítése: A fokhagymát finomra zúzzuk, megszórjuk csipetnyi sóval és az olajjal habosra kavarjuk - majonézhez hasonló krémet kell nyernünk. A paradicsomot hozzáreszeljük a fokhagymakrémhez, ecettel és finomra vágott bazsalikommal ízesítjük, majd összekavarjuk. Bármilyen grillezett hús vagy zöldség mellé tálaljuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlata szerint hús-, zöldség és tésztanapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Vegyes kompót

Tegnap igen kedves vendégem volt - azért nem jártam erre - meglátogatott Wise Lady a családjával, sikerült összehozni egy jó kis beszélgetős vacsit is, de erről egy későbbi bejegyzésben részletesebben beszámolok. Most azonban erről az isteni kompótról fogok írni, ez ugyanis felülmúlja az összes előbbit - legalábbis nálunk a családban ez áll a vezetőhelyen a kompótok toplistáján. Mint a képen is látható, többféle gyümölcsből készült, vagyis van benne kajszibarack, cseresznye és meggy, de ha már lett volna a piacon, akkor valami korai szilva is kerülhetett volna bele. Ha pedig figyelmesen olvastátok mostanig a korábbi bejegyzeléseimet - cseresznyekompót, meggykompót - akkor láthattátok, hogy nálam a kompótók mind "egylére" készülnek, vagyis készítek egy ízlésemnek megfelelő cukros levet, amiben lényegében blansírozom, előfőzöm a gyümölcsöt, ami aztán a dunsztolás során puhul megfelelő állagú kompóttá. Vigyázat, ez a kompótlé nem azonos a sűrű cukorsziruppal, amibe ha belefőzzük a gyümölcsöt, akkor befőtt lesz. Na, de erről majd később írok egy bejegyzést, amiben részletezem az eljárást. A képen látható finomság tehát kompót, és elkészítése során a cseresznye és meggykompóthoz képest csupán csak arra kell figyelni, hogy mindig a nagyobb méretű és világosabb színű gyümölccsel kezdjük a blansírozást. Vagyis hamarabb a barackot forgatjuk bele a fővő lébe, aztán a cseresznyét végül pedig a meggyet. Célszerű az üvegeket előre előkészíteni és rendre rétegelni bele a gyümölcsöket, aztán ha megtelt mindegyik üveg, újra felforralni a levet, forrón rátölteni és szárazdunsztban hagyni kihűlni. Adagokat nem írok, az előző bejegyzések adatait alapul véve meg lehet saccolni a mennyiségeket.

Jó fakanálforgatást!

Meggykompót

Nagyon szeretjük a meggyet legfőképp kompótnak és különféle desszertekben, érdekes, hogy nyersen nem igazán. Ezért ha csak tehetem, minden évben jelentős mennyiségű meggyet teszek el többnyire kompótnak vagy fagyasztva, de szoktam készíteni belőle szörpöt és dzsemet is, illetve konyakot, rumot vagy tiszta szeszt rátöltve likőr is készül belőle. Viszont kompótnak a legnagyszerűbb, és ha belegondolunk nincs is jobb, mint a hosszú, téli estéken meggykompótot kanalazni. A kompót készítését sem szoktam nagyon elcifrázni, lényegében ugyanazzal az eljárással készítem, mint a cseresznyekompótot.

Hozzávalók: 2,5-3 kg meggy, 2 l víz, 15-18 evőkanál cukor, fahéjdarabkák, fél kiskanál befőzőpor.

Elkészítése: A meggyet leszárazzuk, és folyó víz alatt alaposan megmossuk. Közben feltesszük a vizet főni a cukorral és néhány darabka fahéjjal, majd miután felforrt, rendre egy-két maréknyi meggyet forgatunk a forró szirupba. Csak addig tartjuk benne, amíg színt vált - figyeljünk, hogy ne repedjen meg a héja -, aztán szűrőkanállal tiszta befőttesüvegekbe szedjük. A műveletet addig ismételjük, amíg az összes meggy befőttesüvegbe kerül, majd mindegyik üvegbe még egy-két fahéjdarabkát szórunk. A sziruphoz hozzáadjuk a befőzőport, újra felforraljuk, majd az üvegekben lévő gyümölcsre öntjük. Forrón ledugaszoljuk és szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint a kompótokat tésztanapon fogyasztjuk

Jó fakanálforgatást!

Cseresznyekompót

Rég nem tettem el cseresznyekompótot pedig a toplistán a meggykompóttal versenyzik az első helyért. Idén viszont sikerült eltennem egy adagot, s ennek bizony nagyon örül a lányom is. Szép nagyszemű cseresznyét vásároltam a piacon, olyan ép és egészséges volt, hogy alig kellett kiválogatni közüle néhányat. Az íze is kiváló volt, így hát nem tettem bele sok fűszert, mindössze néhány darabka fahéjt. Igazából nagyon "leszabályozott" receptem sincs a cseresznyekompótra, úgy teszem el, ahogy édesanyámtól tanultam évek óta, legfennebb a fűszerezését változtatom pillanatnyi hangulatom, illetve a gyümölcs íze szerint.

Hozzávalók: 2,5-3 kg cseresznye, 2 l víz, 10-15 evőkanál cukor, fahéjdarabkák, fél kiskanálnyi befőzőpor.

Elkészítése: A cseresznyét leszárazzuk, és folyó víz alatt alaposan megmossuk. A vizet ízlés szerinti mennyiségű cukorral és két-három darab fahéjjal felforraljuk - kóstoljuk meg és tetszés szerint tegyünk még hozzá cukrot, vagy hígítsuk vízzel - majd egy-két maréknyi cseresznyét dobunk a fővő szirupba. Csupán addig tarjuk a szirupban míg színt vált, aztán egy szűrőkanál segítségével tiszta üvegekbe szedjük. Közben az üveg alját tenyérrel finoman ütögetjük, hogy minél több gyümölcs férjen el benne. A műveletet addig ismételjük, amíg a cseresznye elfogy és az üvegek megtelnek, majd minden üvegbe teszünk egy-két darabka fahéjt. A szirupot újra felforraljuk, ekkor már beletesszük a befőzőport is, majd forrón az üvegekben lévő gyümölcsre töltjük. Ledugaszoljuk, majd a kompótot szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint a kompótokat tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

200. Olvasó és "szellemidézés"

Sok szeretettel köszöntöm a 200. Olvasómat, Rozmaring & Csokoládét és mindenkit, aki az utóbbi hetekben jelentkezett be nálam rendszeres olvasónak. Mint láthattátok, nem szerveztem sem játékot, sem egyéb trükköt nem dobtam be azért, hogy mielőbb kétszáz olvasóval büszkélkedhessem - pedig megtehettem volna és gondoltam is rá -, egyszerűen úgy döntöttem, bizonyítsanak a receptek: ha jók, akkor még július közepe előtt regisztrál a kétszázadik. Így is történt, Rozmaring és Csokoládé néhány nappal korábban már regisztrált, azonban mivel néhány érdekes receptem már korábbi időpontokra be volt ütemezve, csak most írok a számomra nem hétköznapi eseményről. Meglepim is van Rozmaring és Csokoládé számára, ezért kérem, ha olvassa ezt a bejegyzést, mielőbb írjon egy e-mailt a tollforgato50@gmail.com címre a pontos postai címével, ugyanis meg szeretném ajándékozni egy kis aprósággal, ami ugyan nem ehető, mégis köze van a gasztronómiához.

Mellesleg a fenti képet csak azért raktam be, hogy lássátok, nagy dolgok történnek a konyhámban. Többek közt készül a kovászos uborka Wise Lady és családja fogadására, ennek a receptje rövidesen meg is fog jelenni a blogon. A középső üvegben zölddió-likőr készülődik, ám mivel ez egy kísérlet, csak azután blogolom be a receptjét, miután megkóstoltuk és jónak találtuk, mert ha netán nem találnánk jónak, akkor senkit nem szédítek olyan likőr receptjével, amit mi sem tudtunk meginni. A jobbszélső üvegben az a zavaros lötty Transilvanicum lesz majd két hónap múlva, ha elkészül, és ez is egy kísérlet, emiatt ugyanaz érvényes rá, mint a diólikőrre. Természetesen arról is beszámolok, ha netán nem övezné siker fáradozásomat, ám ezt kétlem, ugyanis már most fantasztikus illatok áradnak az üvegekből, ha leveszem a tetejét, pedig még egy napja sincs, hogy összekotyvasztottam. Ha valakit mégis nagyon furdall a kíváncsiság, és még hozzájut zölddióhoz, írjon e-mailt a fenti címre, csak és kizárólag a saját felelősségére megadom a receptet kóstolás nélkül, de nekem aztán ne reklamáljon, ha netán nem ízlik.

S most akkor jön a magyarázat a címben foglalt "szellemidézésre", ami megboldogult Jóapámtól ered, és a szintén öröklétbe távozott nagyanyám "kotyvalékaira" mondta. Nagyanyám ugyanis amolyan füvesasszony volt, nagyon ismerte a különféle növények jótékony vagy éppenséggel kártékony hatásait, és nyáron a konyhája mindig tele volt különféle "gyanús kotyvalékokat" tartalmazó üvegekkel. Magyarán, sose lehetett tudni, hogy melyik üvegben készül valami finomság, és melyikben valami "jóféle bedörzsölő reumára". Jóapám sosem örült nagyanyám "praktikáinak" - pedig ma mit nem adnék azért a tudásért -, és ha látta a konyhában a "kredencen" (konyhaszekrényen) felsorakoztatva a nagy befőttesüvegeket különféle kotyvalékokkal, mindig megkérdezte jó adag cinizmussal fűszerezve: "Anyám, ez megint miféle szellemidézés?!" Nos, azóta a családunkban mindenféle nagy befőttesüvegben érlelődő kotyvalékot nemes egyszerűséggel "szellemidézésnek" nevezünk. A fotót elnézve, gyanúm támadt: kezdek hasonlítani nagyanyámra?...

Epres maradékhasznosító lekvár

Nem tudom, ki, hogy van ezzel, de nekem szinte minden évben sikerül jóval több dzsemet, ízet, lekvárt eltennem, mint amennyit elfogyasztunk, illetve elajándékozok. Mert szoktam ám ajándékozni is dzsemeket, ízeket, főleg olyan gyümölcsökből, ami nálunk megterem és máshol nem. Például áfonyadzsemet, vagy kocsonyát szoktam adni a magyarországi ismerősöknek, akik nagyon örülnek neki. Na, de oda akartam kilyukadni, hogy nálam rendszerint nyár elejére megszaporodnak az olyan befőttes üvegek, aminek az aljában van egy kicsi dzsem, ami aztán már senkinek sem kell. Kidobni sajnálom, felhasználni nincs amire, megenni senki nem akarja. Nos, ilyenkor szoktam venni egy-két kiló friss gyümölcsöt, amivel összefőzöm a maradék lekvárokat, amik így átlényegülve ismét fogyasztható állapotba kerülnek. Ebbe már cukor sem kell, hiszen a régi dzsemektől eléggé édes, újrafőzve pedig jó sűrű vegyeslekvár lesz belőle, ami kiváló derelyébe vagy különféle kiflikbe, fánkokba töltve, ugyanis nem kell tartani attól, hogy fővés vagy sülés közben kifolyik.

Hozzávalók: 1-2 kg friss gyümölcs - ebben az esetben eper, maradék dzsemek, ízek, kocsonyák, lekvárok, tetszőleges mennyiségben (amennyi van).

Elkészítése: A friss gyümölcsöt megpucoljuk, megmossuk, ha szükség feldaraboljuk, majd erős tűzön folytonosan keverve kifőzzük. Amikor puhára főtt, hozzáadjuk a maradék ízeket, lekvárokat, dzsemeket, kocsonyákat és szintén kavargatva összefőzzük. Ha már jó sűrű műanyagdobozokba szedjük (ebben az esetben megüresedett tejfölös vedrekbe töltöttem), és lefödetlenül hagyjuk kihűlni. Ebből olyan sűrű lekvár lesz, hogy kanállal kell vágni. Kiváló derelyékbe, gombócokba, fánkokba és különféle kiflikbe. Nem kell bele semmilyen tartósítószer.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint a lekvárokat tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Petrezselyemzöld télire

A petrezselyemzöld az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban használt zöldfűszerünk. Használjuk levesekben, köretek ízesítésére, mártásokban és szószokban, főételeket díszítünk vele és saláták ízvilágát gazdagítjuk a petrezselyem levelével. Kétféle változata ismert, a csokros és az egyszerű, sima petrezselyemlevél. A csokrost főleg díszítésekre használjuk, a sima tapasztalatom szerint aromásabb, ételek ízesítésére inkább ez utóbbit használom. Az interneten mindenféle "okosságot" lehet olvasni róla, többek közt, hogy gazdag C-vitaminban, tartalmaz béta-karotint, B12-t, klorofilt és zsírsavakat ezáltal erősítve az immunrendszert. Vízhajtó hatású, serkenti a vese működését, oldja a vesekövet, elősegíti a lép és a gyomor működését, javítja az emésztést és megelőzi a puffadást. Szóval, sok mindenre jó, ezért érdemes télire is tárolni, sőt, aki panellakásban lakik, mint én és csak ritkán jut friss petrezselyemzöldhöz, jól teszi, ha nyári használatra is lefagyasztja a fölösleget, amit éppen nem használ el. A minap friss petrezselymet vettem, jó bokros lombozattal és zöldet biza lefagyasztottam, hogy legyen olyankor is, amikor éppen nincs kéznél friss.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű petrezselyemzöld.

Elkészítése: A petrezselyemzöldet folyó víz alatt alaposan megmossuk, majd a leveleket leszedjük egy szűrőbe. Megvárjuk míg a vize lecsöpög, aztán éles késsel finomra vágjuk. A finomra vágott petrezselyemzöldet egy szitán szétterítjük, majd betesszük a fagyasztóba. Amíg megfagy, többször is átforgatjuk, majd műanyagdobozba tesszük és fagyasztóban tároljuk. Felhasználáskor nem várjuk meg, hogy kiengedjen, hanem egyenesen a forró ételbe tesszük.

Jó fakanálforgatást!

Fagyasztott szamóca

Mióta a fagyasztót feltalálták nem okozhat különösebb gondot a különféle zöldségek-gyümölcsök tárolása télire. Aki élelmes, igyekszik minél többféle gyümölcsöt nyersen fagyasztani, ugyanis télen ezekből lehet készíteni az igazán finom nyáridéző süteményeket, tortákat, desszerteket. Nos, ezzel a gondolattal válogattam ki a piacon vásárolt szamóca közül a legszebbeket és lefagyasztottam.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű szamóca.

Elkészítése: A szamócát kiválogatjuk, mert fagyasztásra csak a legszebb, legépebb szemek alkalmasak. Megmossuk, szűrőbe tesszük és jól lecsöpögtetjük a levét. Ezután papírtörlővel leitatjuk, majd szitára téve betesszük a fagyasztóba. Miután néhány óra alatt kőkeménnyé fagyott, zacskóba rakjuk és visszatesszük a fagyasztóba. Az eljárás előnye, hogy a szemek nem fagynak össze és felhasználáskor könnyebb kezelni. Télen felhasználás előtt megvárjuk míg kienged magától. Ezért, ha valamit szamócából akarunk készíteni előtte való este vegyük ki a fagyasztóból.

Jó fakanálforgatást!

Szamócafagylalt

Említettem az előző bejegyzésemben, hogy a piacon vett szamócából fagylalt is készült nem csak lekvár és szörp. Azonban mivel a fagylalthoz szörp is kell, emiatt úgy láttam jónak, ha előbb a szörpöt blogolom be, és csak utána a fagyit. Nagyon finom, krémes lett és annyira ízlett mindenkinek, aki kóstolta, hogy alig tudtam megmenteni két gombócnyit belőle a fotózáshoz. Ez is azt jelzi, hogy nem csak amiatt kell készítenem újabb adagot, hogy a hűtőben várakozó szamóca nehogy megromoljon, hanem azért is, hogy ennél szebb fotó készülhessen róla. Magyarán, csak a fotóval nem vagyok elégedett, minden egyébbel igen.

Hozzávalók: 1 tojás és 1 tojássárga, 4-5 evőkanál cukor, fél evőkanálnyi keményítő, 3 dl szamócaszörp, 3 dl nem cukrozott tejszín, csészényi szamóca.

Elkészítése: A tojást és a tojássárgát a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a keményítőt és a szörpöt, majd folytonosan kavargatva sűrű pépet főzünk. Az edényt hidegvízbe merítve lehűtjük a pépet. Közben felverjük a tejszínt keményre majd összevegyítjük a péppel, végül lazán beleforgatjuk az ép szamócaszemeket. Műanyag dobozokba töltjük és fagyasztóban megfagyasztjuk. Tálaláskor ostyarúdakkal díszítjük a gombócokat.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Szamócalekvár és szörp egyszerre

Évek óta nem tettem el szamócát - értem alatta azt az aprószemű erdei epret, aminek mennyei aromája van -, ugyanis örökké "elblicceltem" valamiképp. Idén viszont szerencsém volt, mert a minap a piacon épp árultak, pénz is volt nálam, így nem voltam rest vásárolni egy kisvedernyit. Ebből jelentős mennyiség természetesen nyersen fogyott el, a szebb szemeket lefagyasztottam, készült belőle fagyi és a törött szemekből ez a lekvár, meg kevéske szörp. Azért főztem sűrűre, mert a maradéknak már eléggé kétes volt a minősége, de tapasztalatból tudom, ha jól kifőzzük, a törött szamóca is eláll.

Hozzávalók: 1 kg szamócához 60-80 dkg cukor és esetleg csapott mokkáskanálnyi befőzőpor.

Elkészítése: A szamócát megpucoljuk, megmossuk, majd abban az edényben, amiben aztán kifőzzük, lerételjük a cukorral. Egy tiszta konyharuhával letakarva kb. 12 órát (estétől reggelig) állni hagyjuk. Ezután leszűrjük a levét - ebből lesz a szörp -, majd a gyümölcs húsát folytonos kevergetés mellett 20-25 perc alatt kifőzzük. Az utolsó öt percben beletesszük a befőzőport is, bár ez akár el is maradhat. Forrón üvegekbe szedjük és másnapig nem kötjük le. Ezalatt bőr képződik a tetején, ami meggátolja, hogy megromoljon a lekvár. A szörpnek leszűrt levet egy edényben erős lángon - mennyiségtől függően - öt-tíz perc alatt kifőzzük, üvegekbe töltjük, ledugaszoljuk és szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint a lekvárokat, dzsemeket és szörpöket tésztanapon fogyaszthatjuk.

Jó fakanálforgatást!

Bolognai mártás zöldborsóval - maradékhasznosító recept

Megesik, hogy néha valamiből kicsivel többet sikerül főzni, és aztán a maradékkal nem tudjuk, mit kezdeni. Nos, így jártam én is a korábban bejegyzett bolognai mártással, vagyis kicsivel több készült belőle, mint amennyit el tudtunk fogyasztani, de annyi nem maradt, hogy érdemes lett volna egy következő ebédre vagy vacsorára lefagyasztani. Így hát néztem a lábos alján a maradék bolognai mártást, és azon agyaltam, mit is kezdjek vele, hogy el se prédálódjon, mégis két személyre laktató étel legyen belőle. Aztán eszembe jutott, hogy talán a fagyasztóban van még egy kevés zöldborsóm, ami szintén nem elég egy leveshez, vagy egy főzelékhez. Gondoltam, összefőzöm a maradék bolognait azzal a kevés zöldborsóval, ami van. És lám-lám, ez lett belőle: egy laktató, finom, új étel.

Hozzávalók: 8-10 evőkanálnyi maradék bolognai mártás, két maréknyi fagyasztott zöldborsó, ízlés szerint csokornyi petrezselyemzöld, pici só.

Elkészítése: A maradék bolognai mártást felforraljuk, hozzáadjuk a zöldborsót, picit sózzuk, kevés vizet töltünk alá, és addig főzzük, amíg a borsó megpuhul. Ízlés szerint megszórhatjuk finomra vágott petrezselyemzölddel. Ebédre másodikként vagy vacsorára fogyasztjuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Bolognai mártás

Bolognai mártást először még az 1980-as években készítettem, amikor gasztronómiai tárgyú levelezést folytattam eszperántó nyelven. Arra határozottan emlékszem, hogy akkoriban leginkább az dühített, hogy küldték a levelezőtársak a jó recepteket csak éppenséggel mindig hiányzott valamilyen hozzávaló. Valóságos sikerélménynek számított, amikor megérkezett a bolognai mártás receptje, ugyanis ez egy olyan étel, amihez még azokban az ínséges időkben is minden hozzávalót lehetett vásárolni. Mondjuk, a húsért eszméletlen sorokat kellett állni, de néha az is volt, nem úgy mint például a bambuszrűgy, amit még a mostani bőségben sem lehet venni. Szóval, mivel minden hozzávaló adott volt, elkészítettem a bolognai mártást, és akkor annyira megszerettük, hogy azóta is gyakran szerepel az étlapon nálunk. Ez a recept tehát egy echte olasz eszperantistától származik és azóta is így készítem.

Hozzávalók: 20-25 dkg darált borjúhús (lehet vegyesen is sertéshússal), 1 nagyfej hagyma, 1 közepes sárgarépa, tojásnyi nagyságú zeller, 1/2-3/4 l házi paradicsomlé, vagy 2-3 evőkanálnyi paradicsompüré, 2-3 evőkanál olaj, só, bors, 1-2 babérlevél, pici cukor; kemény sajt.

Elkészítése: A hagymát apró kockára vágjuk és az olajon üvegesre dinszteljük. Hozzáadjuk a sajtreszelőn lereszelt sárgarépát, majd a szintén finomra reszelt zellert, és együtt dinszteljük a zöldségeket mindaddig amíg színt váltanak. Ekkor hozzáadjuk a darálthúst és addig dinszteljük, amíg kifehéredik. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, majd lefödve csendes tűzön addig pároljuk, míg a hús megpuhul. Rátöltjük a paradicsomlevet - jól el kell lepnie a húst - vagy hozzáadjuk a paradicsompürét és annyi vizet öntünk rá, hogy legalább egy ujjnyival befödje a húst. Beletesszük a babérlevelet és addig pároljuk együtt csendes tűzön, amíg sűrű mártást nyerünk. Végül megkóstoljuk és ha netán savanyú lenne a paradicsomlé vagy a püré, akkor kevés cukorral ízesítjük. "Al dente"-re főzött spagettivel tálaljuk és a tetejét megszórjuk reszelt sajttal.

(Sokkal gazdagabban is meg lehet szórni sajttal, mint a képen látható.)

Jó fakanálforgatást!

Bodzafagylalt

Mint korábbi bejegyzésemben említettem, készítettem egyéb finomságokat is bodzából nem csak a bodzapezsgőt és a bodzaszörpöt. Méghozzá a képen látható fagylaltot, aminek isteni íze van. Az ötlet hirtelen felindulásból jött, ugyanis valamelyik este különféle ízesítésű fagylaltokat gyártottam, háromféle - vaníliás, csokis és szamócás - már volt, és valamihez kellett nekem egy negyedik fajta is. Semmi olyan egyéb ízesítő nem volt kéznél, amit szívesen használtam volna, de megakadt a szemem a bodzaszörpön. Gondoltam, próba szerencse, kipróbálom, aztán legfennebb kiderül, hogy nem is olyan finom, mint ahogy sejtettem, s akkor legalább tudjuk, hogy ilyet többé nem kell készíteni. Csakhogy kellemesen csalódtam, ugyanis a bodzafagylalt fantasztikusan finom, és könnyen megeshet, hogy a télire eltett bodzaszörp fagylaltként végzi.

Hozzávalók: 1 tojás és 1 tojássárga, 4-5 evőkanál cukor, fél evőkanál étkezési keményítő, 3 dl bodzaszörp, fél citrom héja, 3 dl nem cukrozott tejszín.

Elkészítése: A tojást és a tojássárgát habosra kavarjuk a cukorral, hozzáadjuk a keményítőt, aztán a bodzaszörpöt és a fél citrom reszelt héját, majd felforraljuk. Az edényt hidegvízbe merítve lehűtjük a pépet, közben kemény habbá verjük a tejszínt és a kettőt összekavarjuk. Az így nyert habos masszát műanyag-dobozokba töltjük és fagyasztóba tesszük. Tálaláskor ostyarúdakkal díszítjük.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint tésztanapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Kedves díj kedves bloggerektől

Kedves díjat kaptam kedves gasztroblogger társaimtól, vagyis Martinellitől, Anikótól és Gerditől. Köszönöm mindhármuknak a megtisztelő díjat.

A játékszabályok szerint:

1. Meg kell köszönni a díjat annak, akitől kaptad.

2. Kell írni egy bejegyzést.

3. Tovább kell küldeni 12 bloggernek.

4. Értesíteni kell mindenkit, akinek elküldted.

Nos, az egyes pont kipipálva, kettes is teljesítve, de nem küldöm tovább 12 bloggernek, hanem mindenkinek felajánlom, aki szeret hozzám járni és még nem kapta meg ezt a díjat. Teszem ezt azért, mert szerintem már körbejárt ez a játék és eléggé bonyolult lenne kikeresni azt a 12-t, akihez nem jutott el. Így hát, bárki viheti, akinek tetszik.

Bodzaszörp

Mint a korábbi bejegyzésemben is említettem, Anett unokahúgom annyi bodzavirágot hozott, hogy bőségesen jutott bodzaszörpnek is. Mivel ilyet még soha nem csináltam, kapóra jött 4gyerek erről szóló bejegyzése. Azonban, mivel 4gyerek az én kis családomhoz mérten "ipari mennyiséget" állított elő, az adagot lecsökkentettem negyedére, és hogy megkíméljek néhány embert a számolástól, leírom a kisebb mennyiséget. Annál is inkább, mert kicsit módosítottam a recepten az eredetihez képest. Meg aztán, hátha lesznek olyanok, akik örülnek neki.

Hozzávalók: 30 bodzarózsa, 2,5 kg cukor, 1,5 l víz, 5 dkg citromsav, 3 db citrom, 1/2 kiskanálnyi befőzőpor.

Elkészítése: A másfél liter vízben feloldjuk a 2,5 kg cukrot és a citromsavat -, hogy hamarabb menjen kissé felmelegítjük. Egy nagy befőttes üvegbe beletesszük a bodzarózsákat és a karikára vágott citromot, úgy, hogy minden citromkarikának a levét előbb belefacsarjuk az üvegbe. Összekavarjuk, majd öt napig érleljük közben időnként megkavargatva. Ha kész, akkor gumicsővel leszívjuk és üvegekbe töltjük.

Akinek kételye támadna, hogy nem áll el, felforralhatja.

Jó fakanálforgatást!

Bodzapezsgő

Lehet, hogy máshol már rég elvirágzott a bodza, de nálunk még mindig virágzik, így nekem is sikerült összehoznom néhány bodzás finomságot. Többek közt azt a bodzapezsgőt, ami a fenti képen látható, illetve azt a bodzaszörpöt, ami 4gyerek receptjéből ihletődött, és a következő bejegyzésben lesz olvasható. De készült egyéb is, ami rendre megjelenik majd. A bodzapezsgő receptjét egy nagyon régi szakácskönyvből vettem, ami édesanyám könyvtárában volt, a címét és szerzőjét is elfelejtettem már, sajnos anyu sem tudott részletekkel szolgálni, mivel - mint mondta - a könyvet kölcsönadta valakinek, aki aztán nem hozta vissza. Kár érte, mert nagyon sok jó ital volt benne, és szívesen lapozgatnám most is. Lényeg, a lényeg, hogy ezt a bodzapezsgőt ezzel a recepttel már évtizedek óta készítem, kívülről tudom, így a könyv sem kellett az elkészítéséhez. Ja, és azért pezsgő, mert szénsavas, de a "buborékokat" természetes anyagból "készítettem", vagyis a benne lévő élesztőtől keletkezik az érés során. S mivel egy zacskónyi bodzavirágot szedett Anett unokahúgom, úgy gondoltam, hogy "egy mocskolással" elkészítem 4gyerek bodzaszörpjét is olyan időszakra, amikor nincs bodzavirág, de ez a következő bejegyzés témája.

Hozzávalók 1 tízliteres befőttes üveghez: 10-12 bodzavirág, 1 kg cukor, 1,75 dkg élesztő (fél kocka élesztő), 10 g citromsav, 1 citrom.

Elkészítése: A cukrot, a citromsavat és az elmorozsolt élesztőt beletesszük a tízliteres befőttes üvegbe, feltöltjük háromnegyedéig vízzel, majd egy fakanállal addig kavargatjuk, míg feloldódik a cukor. Ezután beletesszük a tiszta "civilizációmentes" környezetből szedett bodzavirágot - megmosni sem kell! - és a karikára vágott citromot, majd annyi vizet öntünk még hozzá, hogy maradjon kis hely az erjedésnek is. Meleg helyen - de nem napon! -, időnként megkavargatva érleljük 2-3 napig, majd gumicsővel leszívjuk és fogyasztásig üvegekben tároljuk hűvös helyen. Az élesztőtől szénsav keletkezik és kellemesen pezsgős lesz az ital, amúgy nem tartalmaz alkoholt. Ha kicsivel tovább érleljük, akkor viszont elindul az alkoholos erjedés és bodzabor lesz belőle - az is finom.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!