2011. június 28., kedd

I. Gyergyói Gasztroblogger Találkozó

Mint már említettem egy korábbi bejegyzésemben, Eszkimó kezdeményezésére megszerveztük az I. Gyergyói Gasztroblogger Találkozót. A rendezvény legfőbb célkitűzése egymás megismerése volt, és ez teljesült is. Mondjuk, az időpontot nem a legsikeresebben választottuk, ugyanis azon a napon egész nap hosszúszárú eső esett, így Eszkimóék szép zöld udvarát csak annyi ideig láthattuk, amíg az autókból berohantunk a házba. Ettől függetlenül igen jó hangulat volt köszönhetően Eszkimó és családja vendégszeretetének. (A fotón balról jobbra: Zsuzsiga férje és fia, Zsuzsiga és Eszkimó, a házigazdánk.)
Réka és Dódi már a legelején feltalálták magukat, egyébként az első érkezők ők voltak két aranyos kislányukkal, na meg én érkeztem "potyautasként" az ők autójukkal.
Főleg a gyerekek élvezték nagyon a találkozót, hiszen számukra egy külön szobában igazi játékbirodalom volt, ahol mindenféle érdekes játékkal szórakozhattak Eszkimó nagylánya felügyelete alatt. (A fotón balról jobbra: Réka nagylánya és Eszkimó nagylánya.)
Ám, a találkozót nem csak a gyerekek, a férjek is nagyon  élvezték: Dódi, Réka férje (balról) és Barni, Zsuzsiga párja (jobbról) hamar talált közös témát. 
A nagy terített asztal mellesleg abból "a kicsi valamiből" állt össze, amit mindegyik blogger hozott. Ugyanis az alapelv az volt, hogy "mindenki hozzon kicsi valamit". Belegondolni is rossz, mit kellett volna még a már így is roskadásig pakolt asztalra zsúfolni, ha netán nem lett volna kihangsúlyozva: "csak egy-két féle finomságot hozzatok!" Mert volt itt minden, mi szem szájnak ingere kezdve a finomabbnál-finomabb salátáktól, a különféle húsos készítményeken át el egészen a tortáig. De nem részletezem, mert majd úgyis mindegyik beblogolja az elkészített kajákat a saját blogjára és ott majd a recepttel együtt megláthatjátok.
Aztán telefonált Kata kolléganőm, hogy Gyergyóalfaluban "fekete maszkosok" kutakodnak az egyik portán, baljós sejtelmem támadt, hogy a hír valószínűleg számomra a végét jelenti a találkozónak. És sajnos így is történt, ugyanis további két-három telefonálással kiderítettem, hogy a nagypénteken tragikus körülmények közt elhunyt néhai gyergyóalfalvi alpolgármester feltételezett gyilkosát megtalálták. Így hát megkértem Gyopi kolléganőmet, hogy jöjjön utánam Gyergyóújfaluba Eszkimóékhoz és hozzon nekem valami "terepjáró" cipőt és zoknit is, mert a "cúgos papucsokkal" nem mehetek terepezni. Jó hangultú társaságot hagytam Eszkimóéknál, de muszáj volt mennem, mert hívott a kötelesség. Amint a Jimmy kollégám fotóján is látszik, nem sokkal azután, hogy fájó szívvel otthagytam a vidám társaságot, a többi "vitriolos hiénával" együtt már faggattuk is a község polgármesterét. Részleteket, hogy mivel is "mulattam" a szombat délutánomat, a Krónikában találtok. Ja, s azt el ne feledjem, hogy egyébként a jól megérdemelt szabadságomat töltöttem... De ha téma van, akkor menni kell, ez már csak egy ilyen hivatás. Mellesleg, az ilyenre szokta mondani a lányom: "merd azt mondani, hogy nem élvezed!" Hát ezt sajnos nem élveztem, de úgy is ott kellett lennem.

12 megjegyzés:

Edó írta...

De jó!Zsuzsit nem ismertem volna fel,ha nem írod hogy ő az!Jó ötlet volt ez a találkozó.

Colors in the Kitchen írta...

Jé nekem is akadt ismerős arc a fotókon. Dódit még diáktanácsos koromból ismerem, nem is tudtam, hogy felesége gasztroblogot vezet, most majd mindenképpen megnézem :) Nagyon jó lehetett ez a találkozó!

eszkimoo írta...

Szerintem is még kell szervezni máskor is, s külön szórakozás a megmaradt ételekből házigazdaként új, improvizált fogást asztalra tenni :D Nézd csak meg a lecsómat! :D

Kérem a paradicsompép receptjét :D Imádtam! Persze, a is rablóhúsod egy külön szépség, ízében, látványban egyaránt .

Alíz írta...

Edó: jó öltelt volt bizony és megismételjük. :) Sőt, az is lehet, hogy elsőkörben kiterjesztjük a csíkiakra, udvarhelyiekre (már ha vannak) is. Ha jól viselkedtek... :)))))

Colors is the Kitchen: örülök, hogy ismerősre akadtál. Az este voltam Dódiéknál és mondtam nekik, ők is örülnek. Réka románnyelvű blogot vezet, hogy gyakorolja a nyelvet. :)

Eszkimó: láttam, mit műveltél, a találkozót pedig egyértelmű, hogy megismételjük. :)

martinelli írta...

http://gasztro-szepseg-es-sokmas.blogspot.com/2011/06/ismet-dijat-kaptam.html

Nézz be hozzám, díj vár rád!

Anikó írta...

Alíz nézz be hozzám légyszíves, vár egy díj nagy szeretettel:-))))

zsuzsiga írta...

Jo volt biza, johet a folytatas. S tenyleg nem lenne rossz, ha kiterjesztenenk a megyere:).

Reka írta...

Nagyon orulok, hogy megismerkedhettunk kozelebbrol. Eszkimoo, mi meg vasarnap is a felcsomagolt kajabol ettunk :-)))).
Julius masodik feletol szervezhetjuk :-)))).
Aliz, nagyon koszonjuk a fagyit, a gyerekek imadtak!

Gerdi írta...

Kedves Alíz, nálam is vár Rád egy díj, fogadd szeretettel!

Alíz írta...

Martinelli, Anikó és Gerda: köszönöm a díjat, hamarosan megejtem a bejegyzést. :)

Zsuzsiga: biza, biza, tárgyalnunk kell még és összehoznunk egy megyei szintű találkozót is.:)

Réka: az ismerkedésnek én is szívből örülök, hiszen számomra mindennél értékesebbek az emberi kapcsolatok. A fagyi szóra sem érdemes, örülök, hogy ízlett a gyermekeknek. :)

Névtelen írta...

A legjobb lényeges információ ez, hogy van próbálja nagyon jól megközelíti a testület, hogy a hajléktalanság és az őket segítő kéz. Annyira inspirált erről után olvassa el ezt a hasznos írt cikkeket, és a véleményét fakanalforgato.blogspot.com is, amely annyira vonzó tenni valamit azoknak,

Alíz írta...

Névtelen: köszönöm a véleményed, írj máskor is.:)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails