A pohárban lévő kellemes színű likőrféleség a Transzilvánikum, aminek beblogolását egy korábbi bejegyzésemben akkorra ígértem, miután megkóstoltuk. Nos, olyan jól sikerült, de még a kóstolás is, hogy félliternyit jól el kellett rejtenem a kamra mélyén, hogy az ünnepeket megérje. Mindenkinek ízlett, a lányomnak például annyira, hogy kérte, jövőben annyit készítsünk, hogy a két év múlva esedékes ballagási ebédjén ez lehessen az ünnepi ital. Mellesleg a receptet is ő szerezte az egyik munkatársától, ugyanis a lányom végigdolgozta a nyarat az édesapja cégénél, és Boti mesélte neki, az édesanyja milyen finom Transzilvánikumot készít. A recept tehát Rozitól, Boti édesanyjától van, a benne lévő zölddiót viszont szintén a lányom szerezte. Jövőre többre lesz szükség, mert ebből az adagból 2,5-3 liter Transzilvánikum készül és amilyen finom, egy adag nem lesz elég a ballagási ebédre. S igaz ugyan, hogy a hozzávalókból van olyan, amit ebben az időszakban már nem lehet beszerezni, mégis fontosnak tartottam beblogolni most, egyrészt, mert tartok tőle, hogy a jövő évi zölddiószezonig valahová elkeverem a cetlit, amire írtam a receptet, másrészt a jövő évi szezonig ebből cseppnyi sem marad az üveg alján.
Hozzávalók: 1 l szesz (94 fokos tiszta alkohol), 8 szem zölddió, 15 szem meggy, 1 mokkáskanál reszelt gyömbér, 1 púpozott kiskanál pörkölt kávé, 12 dkg mazsola, 1 narancs reszelt héja, 3 szem szegfűszeg, 1 darabocska fahéj, 75 dkg cukor, 1 l víz.
Elkészítése: A zölddiót összetörjük, vagy karikára vágjuk és beletesszük egy nagyobb méretű befőttesüvegbe. Hozzáadjuk a meggyet, a mazsolát, a narancshéjat, a reszelt gyömbért és a darabosra tört pörkölt kávét, valamint a fűszereket. A cukrot feloldjuk a vízben és rátöltjük a gyümölcsre, végül hozzáadjuk a szeszt is. Összekavarjuk és két hónapig meleg helyen érleljük. Ezután gézen át leszűrjük, és üvegekbe töltjük. Kellemes, kissé fanyar ízű fűszeres likőr lesz belőle. Egyetlen hibája: nagyon itatja magát.
Jó fakanálforgatást!