2009. november 17., kedd

Ételízesítő házilag

Volt nekem egy szeretett nagybátyám, aki nagytudású élelmiszervegyész volt, a sör-, égetett italok és üdítők nagyipari gyártásában vannak elévülhetetlen érdemei. Sok esetben családtagokon, rokonokon "tesztelte" egy-egy újabb termék minőségét, ezért soha nem volt furcsa, ha Laci bátya valamit csak úgy elénk rakott, "na, kóstold meg és mondj véleményt róla!" felszólítással. Ám, azt soha nem felejtem el, amikor egy alkalommal valami sárgás-fehér port kóstoltatott meg és azt kérdezte: "szerinted, ez mi?" Vonakodva kóstoltam meg, hiszen annak előtte mindig valami színes löttyről kellett véleményt mondani és legtöbbször mindegyikről kiderült: nagyon finom. Ez viszont por volt és semmi étvágygerjesztőt nem sugallt a színe. De mivel Laci bátya kért, és bíztam benne, hát megkóstoltam. "Vegeta" - vágtam rá azonnal, amint megnyalintottam a kiskanál hegyén a port, mire nagybátyám jelentőségteljes pillantás kíséretében mondta ángyomnak: "na ugye, megmondtam". Keveset értettem az egész párbeszédből, meg nem is igazán érdekelt akkoriban, hiszen ez a történet valamikor az 1970-es évek végén zajlott, amikor még középiskolás voltam, de akkoriban már "kéz alatt" (értsd: feketén) árulták a magyarországi rokonok által tonnaszámra hozott ételízesítőt, amit nálunk egyáltalán nem lehetett kapni. A kíváncsiságom viszont akkoriban is határtalan volt, és noha egyáltalán nem érdekelt, hogy nagybátyám már megint mit kotyvaszt, azt azért megkérdeztem tőle: "mi van, talán nem az?" Nagybátyám erre hosszas magyarázatba kezdett az umami ízről, meg a szójaszószban természetes módon előforduló nátrium glutamátról, de azt is elmondta, hogy nagymennyiségben cukornádból, cukorrépából, keményítőből és melaszból állítják elő és ízfokozóként használják különféle élelmiszerekben. De mondott mást is, ami szöget ütött a fejemben már akkor. "Ezzel, amit kóstoltál csak annyi a gond, hogy szintetikus módon állították elő laboratóriumi körülmények közepette" - mondta bátyám miközben szigorúra merevedtek jóságos vonásai. Ezek után millió kérdésem lett, amire bátyám rendre igyekezett megválaszolni, lényeg, hogy megértettem, nagybátyám - aki élelmiszer ügyekben még tudja is, mit beszél - nem tanácsolja, hogy nátrium glutamáttal dúsított ételízesítőt használjunk ételeink készítésében. Ezután volt is némi vitám jóanyámmal, mert nem akartam megenni a húslevest - pedig nagyon szerettem - mert Vegeta volt benne. És igen, miután saját konyhám lett, sem használtam soha ezt az ételízesítőt. De mivel nagyon trendi volt ételízesítőt használni évekig kísérleteztem és keresgéltem egy olyan receptet, ami leginkább hasonlít ama gyári ízéhez. A legtökéletesebbnek a keresztanyám féle ételízesítő volt, azonban soha nem tudott mennyiségeket, arányokat mondani, csak sorolta a zöldségek nevét, amit beletett. Ha pedig a mennyiségre kérdeztem rá, mégis miből, mennyit, frappáns válasza volt: "maga magát mutatja". Vagyis keresztanyám lényegében színre rakta össze az ételízesítőjét és a különféle színű zöldségek keveredése adta az összhatást. Magyarán, ha úgy látta, kell bele még egy kevés piros, akkor paradicsomot darált még az örleményhez, ha a zöldet hiányolta, akkor petrezselyemzöldet, vagy zellerzöldet adott hozzá. Ja, és fiatalasszonykoromban mindig ellátott bőségesen ételízesítővel, amit aztán egész évben hasnálhattam. Sok év múltával - amikor már a keresztanyám befőzős kedve is alábbhagyott - bukkantam rá Bokor Katalin Befőzés cukor nélkül? című receptes könyvecskéjére és ebben találtam rá a Vegeta néven jegyzett receptre. Azóta ez alapján készítem az ételízesítőmet és igen, éppen olyan jó, mint a keresztanyámféle.

Hozzávalók: 1 kg sárgarépa, 1 kg petrezselyem, 1 kg magvalt paprika (vegyesen, piros és sárga), 20 dkg karfiol, 20 dkg hagyma, 40 dkg zeller, 20 dkg paradicsom, 20 dkg karalábé, 2 fej fokhagyma, egy-egy nagy csokor petrezselyem- és zellerzöld, félkiló só.

Minden zöldséget megpucolunk és alaposan megmosunk, majd akkorára daraboljuk, hogy a húsörlőbe tudjuk darálni. Rendre mindent ledarálunk, a zöldeket is, majd az egész örleményhez hozzáadjuk a sót és kézzel alaposan összekavarjuk. Azonnal tisztára mosott üvegekbe rakjuk és mehet a kamarába. Tartósítószer nem kell bele, mert a só tartósít. Egész évben használható különféle ételek ízesítésére csak figyelni kell a sózásra. A húslevesnél akkor tegyük a levesbe, amikor még együtt fő a hús a zöldségekkel, vagyis még mielőtt leszűrnénk, mert ha a leszűrt levesbe tesszük, a zöldségörlemények úszkálni fognak a leves tetején, ami ront az aspektusán.Jó fakanálforgatást!

27 megjegyzés:

sedith írta...

Ugyanígy csináltam én is eddig, de úgy, mint körösztanyád, maga magát mutatja-alapon, sosem mértem semmit, tettem, amennyi volt bármiből. Idén viszont szárazat készítettem. És bár nem zúztam végül porrá a szárított zöldségeket, tökéletesen használom veggeta gyanánt az ételekbe. "Nedvesen" csak csorbaízesítőt csináltam az ősszel, de abba nem ment túl sok minden!

timus írta...

Hmmhmm... nagyon jó témákat hozol fel Alíz, régóta küzdök az ételízesíő problémával. Most már csak egy húsdarálót kell kölcsönöznöm. :D Ez elég egyszerűnek tűnik, szerintem meg fogom próbálni.

Névtelen írta...

Hű, ez mesés ... köszi a tippet, eddig csak paprikával próbáltam, de ez most nagyon felcsigázta a fantáziámat. Antónia

mandy tarragon írta...

Én is a szárított verziót készítettem el, bár annál tanulság, hogy először darálunk utána szárítunk, mert a szárított dolgokat baromi nehéz darálni.
Vegetát már évek óta nem használok, nekem fáj tőle a fejem :(

Alíz, Erdélyből írta...

Sedith és Mandy Tarragon: a száritott változat annyiban jobb, hogy jól záró üvegben tartva időtlen időkig eláll. Mandy, talán nem véletlenül fáj a fejed a gyári ételizesitőtől. Nekem a hülye nátrium glutamát ize nem tetszik, pedig aszondják tökéletes umami iz... :))

Timus és Antónia: húzzatok bele, valóban nagyon jó, érdemes elkésziteni.

szepyke írta...

Hu, ez de jó!
Köszönöm!

sedith írta...

Mandy, én is daráltam és kb. ezt a masszát, amit Aliz üvegekbe tett, szárítottam ki. És utána így hagytam, nem porítottam jobban, így értettem a dolgot. :)

Alíz, Erdélyből írta...

Hajrá Szepyke! :))

Névtelen írta...

hi

can anyone help me
i have tried for over a week now to get a loan,i have very bad credit history mainly due to a failed marrage ,i have had all the usual ,wh loans,advantage loans ,yes loans ,get in touch and promise a [url=http://www.usainstantpayday.com]bad credit loans[/url] on paying the brokerage fee,i am reluctant due to reviews on the net and i have been stung before by a company called wentorth finance ,and never got the loan of the 50 pound fee back,
i have had an offer from flm but need a gaurantor which isnt really an option either .
i wondered if anyone had any loan companys that considered bad credit ,but loaned direct without these numerous sites with different alias but mainly did same thing pay us and we will get u loan (maybe)senario
has anyone also heard of a company called fresh loans they have they sent me details out but the may be a charge but not always ,i suspect she didnt want to tell me there was a charge

thanks
juinaissell

Krisztina írta...

Lejegyeztem a receptet az en ,,kis,, füzetembe es remelem el is keszitem az iden.

Alíz, Erdélyből írta...

Krisztina: sok sikert hozzá! Majd kiváncsi leszek arra is, hogyan sikerült.

Névtelen írta...

Cool page. When will I get the additional info?

Joan Swenson
review escorts

Névtelen írta...

Thank you for another greet post. Keep up the good work.

Névtelen írta...

I just added your website on my blogroll. I may come back later on to check out updates. Excellent information!

Névtelen írta...

I just added your website on my blogroll. Really enjoyed reading through. Excellent information!

Névtelen írta...

Kedves Alíz!
Én a jövő héten szeretném elkészíteni ezt a remek receptet,már csak annyi kérdésem lenne, hogy kb. mennyi üvegre lenne szükségem egy adaghoz? Sajnos már elég kevés az üvegem. Nagyon tetszik a blogja, rendszeresen olvasgatom. Galuskát készíteni is Öntől "tanultam", amiért külön köszönet :). Üdvözlettel, Mónika

Alíz, Erdélyből írta...

Kedes Mónika!

Ha kevés befőttes üvegje van, akkor teheti nyugodtan jól záró műanyagdobozba is, mert ez nagyszerűen eláll abban is. Nagyon jó erre a célra például az alaposan kimosott tejfölös vödröcske. Az üvegek mennyisége az űrtartalmától függ: a kisebbekből kell 8-10 db, a nagyobbakból elég 4-5. De javasolnám a műanyagdobozos tárolást. A grízgaluska-készítésben elért sikeréhez gratulálok és szívből örülök. :)

Névtelen írta...

Kedves Alíz!
Egy hét csúszással ugyan, de elkészült az ételízesítő. A "zöldekből" egy picit azt hiszem sokat sikerült beletenni,ezért a zöld szín a dominánsabb benne, de ez nem hiszem, hogy rontana az ízén. Hálásan köszönöm a receptet és a múltkori gyors válaszát is.
Továbbra is sok sikert kívánok.
Üdvözlettel,
Mónika

Alíz írta...

Kedves Mónika!

Egyáltalán nem baj az, ha sok benne a zöld, az idei első adag nekem is zöldebbre sikeredett az előző évekéhez képest. Jó kívánságait köszönöm és szeretettel várom máskor is. :)

Seafalcon írta...

Kedves Alíz,

most csinálom az ételízesítőt, és kis gondom van, hogy az edény alján összegyűlt sós zöldséglét hogyan küzdjem le? Azt találtam ki, hogy állandóan keverem, nem hagyom leülni, és úgy megy üvegekbe.

Kissé túllőttem a célon, mert ahogy elnézem, ha minden kávéba és süteménybe is teszünk belőle, akkor 10 évre elegendő... na, majd ajándékozzuk.

Alíz írta...

Seafalcon: a megmaradt zöldséglevet nyugodtan rátöltheted az üvegek tetejére. Amiatt pedig ne aggódj, hogy nem fogy el, mert ha megszeretitek, épp úgy használhatjátok majd mint a vegetét, vagy delikátot. Nyílván, számolni kell a sósságával és húslevesbe például a zöldségekkel egyszerre kell a levesbe tenni, hogy a leszűrt leves ne legyen száladékos. Másrészt, számíthatsz arra is, hogy akinek idén ajándékozol, ha megszereti, jövőre már követelni fogja. Van néhány ilyen "koncsaftom" főleg az ifjabb generációból. :)

HajniZoli írta...

Nagyon örülök,hogy rátaláltam erre az oldalra.Az ételízesítő receptjét lopom,az idén ez is ott fog majd lapulni a kamránkban:)

Alíz írta...

HajniZoli: Örülök, hogy tetszik és a receptet nyugodtan lehet vvolna inni! Ha annyira titok lett volna, akkor nem tettem közzé a blogon. :))) Csak szólok - ha netán katolikusok lennétek - ezt a "lopást" nem kell meggyónni. :))) Vigyétek, készítsétek és fogyasszátok, mert nagyon finom és egészséges. :)

Buer írta...

Kedves Alíz!
Még a nyáron elkészítettem az ételízesítőt, de akadt vele egy kis problémám, történetesen a felbontás után 1 héttel a teteje kifehéredett, majd még egy hétre rá megpenészesedett a teteje, úgy, hogy hűtőben volt. (Ez még szeptemberben volt) Nem értem, mi lehetett a baj, az arányokat is betartottam :S
Azóta nem is nagyon mertem felbontani belőle.
Szerinted mi lehetett a baj? Ha nem derül ki, akkor sem adom fel, csak akkor kiszárítom én is, ahogy páran írták.
Azért megköszönném a segítségedet.

Alíz írta...

Buer: A penészedést a só okozza, pontosabban a só hiánya, illetve a nem megfelelő minőségű só. Ebben az ételízesítőben lényegében a meglehetősen nagy mennyiségű só tartósít, ha nincs benne a kellő mennyiségű só, akkor nem áll el, megerjedhet, penészedhet. Illetve akkor is előfordulhat erjedés és penészedés, ha túlságosan finomított sót használsz. Befőzésre nem ajánlom a szép fehérre finomított porszerű, asztali sót. Erre a leginkább alkalmas a durva, nagyszemcsés, enyhén szürkés árnyalatú, jódozatlan só. Bár az uniós rendelkezések ki tudja, mi okból ennek a sónak a forgalmazását korlátozzák még nálunk Erdélyben is, még vannak üzletek, ahol lehet ilyet vásárolni. Bióboltokban kell próbálkozni. Ha nincs ilyen, akkor valóban a szárítás a jó megoldás, sőt, a szárítás, mindenképp jobb, mint a sóval tartósítás, csak nekem nincs aszalógépem, illetve más lehetőségem, hogy megszárítsam az örleményt.

Buer írta...

Köszönöm a választ!
A megadott arányokra kínosan ügyeltem, a sóból kicsit több is ment bele, szóval szerintem nem a mennyiségével lehet gond, hanem akkor a minőségével - porszerű asztali sót tettem bele. Akkor idén nyáron durva, jódozatlan sóval lesz elkészítve :) Egyébként amíg használható volt nagyon ízlett, nagyon hálás vagyok a receptért!

Alíz írta...

Bauer: örülök, hogy tetszik és szerettétek. :) Mellesleg, azt a korábbi válaszomban elfelejtettem említeni, hogy így tél vége felé veszít a kezdeti élénk színéből, de íze továbbra is jó és semmiképp nem penészedik. Ősszel majd készítsd durva sóval és meglátod, jó lesz. :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails