Transzilvánikum

A pohárban lévő kellemes színű likőrféleség a Transzilvánikum, aminek beblogolását egy korábbi bejegyzésemben akkorra ígértem, miután megkóstoltuk. Nos, olyan jól sikerült, de még a kóstolás is, hogy félliternyit jól el kellett rejtenem a kamra mélyén, hogy az ünnepeket megérje. Mindenkinek ízlett, a lányomnak például annyira, hogy kérte, jövőben annyit készítsünk, hogy a két év múlva esedékes ballagási ebédjén ez lehessen az ünnepi ital. Mellesleg a receptet is ő szerezte az egyik munkatársától, ugyanis a lányom végigdolgozta a nyarat az édesapja cégénél, és Boti mesélte neki, az édesanyja milyen finom Transzilvánikumot készít. A recept tehát Rozitól, Boti édesanyjától van, a benne lévő zölddiót viszont szintén a lányom szerezte. Jövőre többre lesz szükség, mert ebből az adagból 2,5-3 liter Transzilvánikum készül és amilyen finom, egy adag nem lesz elég a ballagási ebédre. S igaz ugyan, hogy a hozzávalókból van olyan, amit ebben az időszakban már nem lehet beszerezni, mégis fontosnak tartottam beblogolni most, egyrészt, mert tartok tőle, hogy a jövő évi zölddiószezonig valahová elkeverem a cetlit, amire írtam a receptet, másrészt a jövő évi szezonig ebből cseppnyi sem marad az üveg alján.

Hozzávalók: 1 l szesz (94 fokos tiszta alkohol), 8 szem zölddió, 15 szem meggy, 1 mokkáskanál reszelt gyömbér, 1 púpozott kiskanál pörkölt kávé, 12 dkg mazsola, 1 narancs reszelt héja, 3 szem szegfűszeg, 1 darabocska fahéj, 75 dkg cukor, 1 l víz.

Elkészítése: A zölddiót összetörjük, vagy karikára vágjuk és beletesszük egy nagyobb méretű befőttesüvegbe. Hozzáadjuk a meggyet, a mazsolát, a narancshéjat, a reszelt gyömbért és a darabosra tört pörkölt kávét, valamint a fűszereket. A cukrot feloldjuk a vízben és rátöltjük a gyümölcsre, végül hozzáadjuk a szeszt is. Összekavarjuk és két hónapig meleg helyen érleljük. Ezután gézen át leszűrjük, és üvegekbe töltjük. Kellemes, kissé fanyar ízű fűszeres likőr lesz belőle. Egyetlen hibája: nagyon itatja magát.

Jó fakanálforgatást!

Növendékcsorba - Csorba borjúhúsból

Erdélyi magyar vendéglők étlapján ezt az ízletes savanyú levest növendékcsorba néven találjuk meg, azonban valószínűleg ezt a megnevezést sokan nem ismerik. Hogy értsük is miről van szó, megmagyarázom. Nos, Erdélyben borjúhúsnak csak azt a húst tekintjük, ami olyan borjútól származik, amelyik még nem legelt. Vagyis a szopós borjú húsa, borjúhús, amelyik fiatal szarvasmarha már megkóstolta a füvet az növendék. Ez a csorba tehát olyan fiatal szarvasmarha húsából kell készíteni, amelyik még nem érte el a "felnőttkort". Csorba egyébként mindenféle húsból készül, sőt hús nélkül is, jellegzetessége minden csorbának, hogy sok zöldséggel készül és kellemesen savanykás ízű. A zöldséghasználat is lehet változó annak függvényében, hogy éppen milyen zöldségnek van szezonja. Most káposztaszezon van, ezért káposztával készült, de készülhetett volna zöldbabbal nyár közepén, vagy labodával tavasszal.

Hozzávalók: 40 dkg borjúszegy, 1 kanál kacsazsír (vagy zsír, vagy 2 kanál olaj), 1 kisfej hagyma, fél paprika, 2 sárgarépa, 1 petrezselyem, fél zeller (vagy egy szelet), 1 nagy maréknyi gyalult káposzta, 2-3 kanálnyi zöldborsó (fagyasztott), 2 szál lestyán, 2,5 dl paradicsomlé, 3 dl korpacibere, 1 kanál ételízesítő, só, ízlés szerint.

Elkészítése: A borjúszegyet megmossuk és annyi vízben, amennyi bőven ellepi feltesszük főni. Ha felfőtt, leszedjük a habját, sózzuk és csendes tűzön addig főzzük, amíg a hús megpuhul. Közben egy kanálnyi kacsazsíron megdinszteljük az apró kockára vágott hagymát és paprikát, hozzáadjuk a kockára vágott sárgarépát, petrezselymet és zellert, majd az ételízesítőt. Amikor a zöldség puhulni kezd, feltöltjük a húslével, majd ha felfőtt, hozzáadjuk a zöldborsót, a kápsztát és a lestyánt. Ha minden zöldség puha, beletesszük a kockára vágott húst, a paradicsomlevet és a korpaciberét. Felforraljuk és csendesen főzzük még kb. tíz percet. Tálaláskor csípőspaprikát adunk mellé.

Jó fakanálforgatást!

Részeges körte

Tegnap este vegetáriánus és lisztérzékeny vendégeim voltak. A vegetáriánus nem okozott különösebb gondot, hiszen máskor is főztem nekik és szerették a főztömet, de a lisztérzékenységen kissé elgondolkodtam. A főételt könnyen kiagyaltam, mert készítettem egy zöldséges töltött gombát kétféle salátával, a desszerten agyaltam viszont egy sort. Végül tanácsot kértem gasztroblogger ismerősöktől és Starfival, a Tejbegríz blog szerzőjével agyaltuk ki közösen, hogy legyen részeges körte. Isteni lett, alig maradt belőle néhány mára, hogy fotót készíthessek, és állítom, ilyen hideg őszi időben jobbat elképzelni sem lehet, mint a fűszeres borba fojtott fanyar körte. Ezúton is köszönöm a segítséget Starfinak.

Hozzávalók: 6 fanyar körte, fél l félédes vörösbor, 2-3 evőkanál méz, fél kiskanálnyi szegfűszeg, fél kiskanálnyi fahéj, néhány szem csillagánizs, fél citrom vékonyan lemetszett héja, 1 citrom leve.

Elkészítése: A körtét megmossuk, négybe vágjuk, magházát kivágjuk és kevés citromlével lelocsoljuk. A bort a mézzel és a fűszerekkel felforraljuk, majd rendre beleforgatjuk a körtehasábokat. Egy adagot annyi ideig forralunk a fűszeres borban, amíg puhulni kezd, de még roppanós marad. Ezután szűrőkanállal egy tálba szedjük, és felforraljuk a következő adag körtét. Amikor az összes körte kifőtt, a fűszeres bort rászűrjük a körtére. Hidegen, melegen egyaránt finom.

Jó fakanálforgatást!

Hurutos „laskaleves” – az örmény leves székelyesített változata

A minap új főszerkesztőm, Csongi lepett meg azzal a kéréssel, hogy kellene szerezzek neki hurutot, mert ugyebár a környéken Gyergyószentmiklóson készíti két néni eladásra a különleges örmény fűszert. Erről bővebben is írtam az ángádzsáborleves leírásánál. Ugyanakkor arra is kért, hogy minél többféle receptet küldjek neki, mert ki szeretnék próbálni a gyergyói örmény ízeket. Ekkor jutott eszembe, hogy ott van még a hurutos "laskalevesem" (hurutos lebbencsleves) beblogolatlanul és biza, azt is jó volna, hogy megismerjék, hiszen sokkal egyszerűbb az elkészítése, mint az ángádzsáborlevesnek, finom és laktatós. Azonban mielőtt rátérnék a receptre, tegyünk egy kis kitérőt, hogyan is került a székelyek étrendjébe a hurut. Nos, a székelyek sokat nem szöszmötöltek az ángádzsábor-fülecske készítésével, ők egyszerűen a szárított vargányával készülő, leginkább lebbencsleveshez hasonlító levesüket ízesítik huruttal, ami legalább annyira finom, mint azt ángádzsáborleves. Ráadásul, a székely gazdasszonyok ellesték a hurut készítésének tudományát az örményektől, és az idősebb asszonyok szerint még a múlt század első évtizedeiben heti egy-két alkalommal a székely családok asztalára került a huruttal ízesített lebbencsleves. 

Hozzávalók: 3 l húsalaplé, 3-4 db nagy burgonya, maréknyi lebbencstészta, maréknyi szárított vargánya, 1 fej hagyma, 1 sárgarépa, 1 hurut, 3 dl tejföl, 1 kanál zsír (olajjal helyettesíthető), késhegynyi pirospaprika. 

Elkészítése: A húsalaplében feltesszük főni a kockára vágott burgonyát. Közben előfőzzük a vargányát és apróra vágjuk, illetve kevés zsíron megpirítjuk a lebbencstésztát. Amikor a burgonya roppanósra főtt, hozzáadjuk a tésztát és a gombát, majd miután megfőtt berántjuk a levest a zsíron megpirított és paprikával megszórt kockára vágott hagymával. Végül a hurutot feloldjuk a tejfölben és legírozzuk vele a levest.

Tipp: Ha szárított hurutot használunk, akkor mielőtt a tejfölhöz kavarnánk, sajtreszelőn reszeljük meg.

Jó fakanálforgatást!

Gombócolt a lányom osztálya

A lányomék osztálya a tegnap kétszáz szilvásgombócot készített teljesen nomád körülmények közepette egy főzőversennyel egybekötött iskolai kiránduláson. A képen a tanárokból álló zsűrinek tálalták ilyen szépen a gombócot. Egyébként ezt már sokszor elmondtam, de most le is írom: a lányomék iskolája a legvagányabb iskola, amit ismerek. Többek közt az olyan rendezvényekért is, mint amit minden évben egy szép őszi napon megszerveznek. 

Vagyis a csíkszeredai Nagy István Művészeti Gimnzáium apraja-nagyja tanáraik kíséretében kivonul a Kissomlyó oldalába - közel ahhoz a helyhez, ahol a Csíksomlyói Búcsú zajlik - és főzőversennyel egybekötött kirándulást szerveznek.

Kb.így fest a hegyoldal, amikor a diákok "megszállják". 

A jókedű, vidám osztályközösségek miközben elkészítik az ételt, megcsodálják az őszi táj szépségét, vidámkodnak, dalolnak, beszélgetnek és jól érzik magukat. 

Vagy nézik/fotózzák a közelben röpködő sárkányrepülőket.

Voltak, akik a tűzhelyért voltak felelősek és a figyelmesebben megnézitek a képet, láthatjátok, olyan tűzhelyet készítettek, amit a gyeptéglák visszahelyezésével teljesen eltüntettek a főzés után. Mert ebben az iskolában az is lényeges, hogy a gyerekeket ráneveljék a civilizált természetjárásra. Vagyis, ha "sebet ejtettek" a gyepen a tűzzel, el is tüntetik, de nem találni utánuk szemetet sem, ahol ők eljárnak.

A lányomék osztálya úgy döntött, hogy szilvásgombócot készít. Nem kis meglepetést okozott, amikor a minap szünetben felhívott telefonon és kérte, gyorsan soroljam, miből, mennyi kell, ha 32 személyre akarnak gombócot készíteni. Aztán kiegyeztünk, hogy felhív a következő szünetben és akkor majd elmondom a kétszázas szilvásgombóc receptjét, mert közben kiszámoltuk, hogy kb, ennyi kell a 32-es létszámú osztálynak, a kísérő tanároknak és ha netán valaki repetát kérne. A következő hívásig tanácskoztam a gasztroblogger társakkal, végül Tücsök Bogár szilvásgombóc receptjének mennyiségeit ötvözve a Gergely Éva néni szakácskönyvében lévő leírással, számítottam ki a 200-as szilvásgombóc hozzávalóinak mennyiségét. Végül ez alapján készítették el a gombócot, a lányom szerint a kifőzéssel volt egy kis gond, de egyébként ment, mint a karikacsapás.

A konyhatündéreknek még pózolni is volt idejük és kedvük gombócolás előtt/után/közben. A középső az én lányom. 

Almás szelet - szingli adag

Régóta készítem ezt a sütit és még Irénke barátnőmtől tanultam évekkel ezelőtt. Egy "tortásított" változatát ide is beblogoltam, ez viszont szingli változat, mert úgy tűnik erre is van igény. Egyébként azért szeretem, mert aránylag könnyen elkészíthető, csupán a tészta tepsiből való kivételére kell figyelni. Mellesleg innen jött az ötlet, hogy készítsek körtés szeletet is, amit már korábban beblogoltam.

Hozzávalók a tésztához: 5-6 alma, 3 tojás, 2 púpozott evőkanál cukor, 3 púpozott evőkanál liszt, kevés margarin; a krémhez: 1 tasak vaníliás pudingpor, 1 kiskanál keményítő, 0,5 l tej, 3 evőkanál cukor, 10 dkg margarin; mandulapehely.

Elkészítése: Az almát meghámozzuk, negyedekbe vágjuk és a magházát kivesszük. Egy kis tepsit alaposan kikenünk margarinnal, majd az almaszeleteket belesorakoztatjuk. A tojásból, cukorból és lisztből egyszerű piskótát készítünk, az almára simítjuk, majd betesszük a sütőbe, bekapcsoljuk, vagy alágyújtunk és tűpróbáig sütjük. Ekkor óvatosan átfordítjuk a tésztát egy tálcára úgy, hogy az almás fele felül kerüljön. Amíg hűl, elkészítjük a krémet: a pudingot a keményítővel a tasakon lévő leírás szerint elkészítjük, még melegen beleolvasztjuk a margarint, majd langyosra hűtjük. Ráhalmozzuk az alma tetejére, megszórjuk pirított mandulaszeletekkel és kockára vágva tálaljuk.

Jó fakanálforgatást! 

Szeptember legjava

Mézigörlnél láttam egy isteni ötletet és annyira megtetszett, hogy rögtön "lenyúltam". Mézigörl ugyanis minden hónap végén készít egy összefoglalót azokból a receptekből, amelyek a leglátogatottabbak voltak az adott hónapban. Ennek több előnye is van: egyrészt, a Kedves Olvasó egy helyen találja meg az összes olyan receptet, ami érdekli, másrészt a blog szerzője is láthatja, mire van igény, milyen készítményei iránt nagy az érdeklődés. Mivel még nagyon október elején járunk, gondolom, nem késtem el az összefoglalóval és ígérem, ezután minden hó végén készítek egy ilyet. Aztán írjátok meg kommentben: jónak találjátok az ötletet?

1. Ketchup

Úgy tűnik, szeptember legkedveltebb receptje a ketchup ugyanis az elmúlt hónapban több mint 2500-an kerestek rá.

2. Almapaprika ecetben

Erre több mint 1700-an kerestek rá és az az érdekessége, hogy bár létezik egy összeszedett változat, az érdeklődők többsége a rapszodikus verzióhoz jár vissza.

3. Gulyáskrém házilag

A gulyáskrém alig jelent meg a blogon, máris a kedvencek közé küzdötte fel magát, majdnem 1000-en kerestek rá az elmúlt hónapban.

4. Ételízesítő házilag

Ennek épp mostanság van szezonja, nem lep meg, hogy ezt is majdnem 900-an nyitották meg az elmúlt hónapban.

5. Káposzta savanyítás

Mondjuk, a mi vidékünkön még nem sózzuk a káposztát, de ahol beérett, ott már lehet ezerrel.

6. Aranyló grízgaluska

Ezen most azt azért szórakozom, mert a savanyúságok miatt az örök kedvenc grízgaluska a hatodik helyre szorult, egyébként topon van, ebben a hónapban is több mint hétszázan kerestek rá.

7. Vitaminsavanyúság

Ezt is mostanság kell készíteni, nem csoda, hogy közel ötszázan nézték meg. Azonban én is újra elkészítem és akkor majd új képet is teszek.

8. Gombás zakuszka

Ezzel ugyanaz a helyzet, mint az almapaprikával: az összedettebb változatot kevesebben kedvelik mint a rapszodikus leírást, ettől függetlenül töretlen sikernek örvend mindkettő.

9. Zakuszka, zakuszka, zakuszka...

Szóval, csak zakuszka legyen! S, hogy még egy legyen, ímhol az idei nagy zakuszka-projektem.

10. Nyers paprika ételízesítő

Végül, de nem utolsó sorban a paprikaételízesítő is a kedvencek közé tartozik. Ebből is hamarosan lesz új fotó.

Szóval, ezek szeptember kedvenc receptjei és nem kell nagy észlénynek lennie senkinek ahhoz, hogy megállapíthassa: a befőzős receptjeimért szeretnek hozzám járni az olvasóim.

Körtés szelet - szingli adag

Valami körtés sütit kívántam, s mivel ilyet még nem sütöttem, gondoltam, kicsit szétnézek a blogokon, ki, milyen körtés sütit készített, ugyanis nekem az életemből eddig ez kimaradt. Nem is tudom, hogy értem meg ezt a szép kort körtés süti nélkül?! Na, szóval, szétnéztem, aztán az egyik ezért nem tetszett, a másik meg azért, és eldöntöttem, van bennem annyi tapasztalat meg kreativitás, hogy kitaláljak egy körtés sütit. És úgy lőn! Ímhol, a saját kreációjú, egyedi készítésű és egy személyes, divatosabban szingli adagú körtés szeletem, ami tökéletesen kielégítette a szombati körtéssüti igényemet. Igaz, a jobbak és ügyesebbek, mint én, minden bizonnyal ezt sokkal szebben szeletelték, és tálalták volna, de egy magamfajta újságírótól, aki csak és kizárólag a saját gyermekei és az ifjú generáció unszolására, illetve a maga szórakoztatására gasztroblogol, szerintem, szép teljesítmény.

Hozzávalók a tésztához: 5-6 db körte, 3 tojás, 3 púpozott evőkanál cukor, 3 csapott evőkanál liszt, 1 csapott evőkanál kakaó, kevés margarin; a krémhez: 1 csokoládés pudingpor, 0,5 l tej, 3 evőkanál cukor, 10 dkg margarin; illetve csokoládé.

Elkészítése: A körtét meghámozzuk, negyedekbe vágjuk és a magházát kivesszük. Egy kisméretű tepsit vastagon kikenünk margarinnal, és a körteszeleteket belesorakoztatjuk. A tojásból, cukorból és lisztből egyszerű kakaós piskótát kavarunk, ráöntjük a körtére, majd nem előmelegített sütőbe téve tűpróbáig sütjük. (Ezt úgy értem, hogy a hideg sütőbe betesszük a sütit, alágyújtunk, majd addig sütjük, amíg a tűre nem ragad a tészta.) Ezután kivesszük, óvatosan tálcára borítjuk úgy, hogy a körtés fele felülre kerüljön. Amíg hűl a süteményünk, a tasakon lévő leírás szerint elkészítjük a pudingot, beletesszük a margarint, majd az edényt hideg vízbe merítve, folytonosan kavargatva lehűtjük a krémet. Ha már langyos, a körtére halmozzuk és a tetejét megszórjuk csokoládéreszelékkel.

Jó fakanálforgatást!