2009. november 2., hétfő

Káposzta savanyítás


Elsóztam a káposztámat télire még a halottak hete előtt, ugyanis mifelénk nem tartják szerencsésnek a káposzta sózását a Mindenszentek ünnepe előtti héten. És úgy igaz, beblogolhattam volna hamarabb is a receptet, de előre megfontolt szándékkal nem tettem, nehogy valaki fellelkesüljön és épp a halottak hetén sózza el a káposztáját, majd aztán engem szidjon azért, mert ahelyett, hogy megsavanyodott volna, merohadt a belseje. Na, most ezt lehet nyugodtan babonaságnak kikiáltani, de én egyik évben megjártam, hogy a halottak hetén elsózott káposztám karácsony környékére nem lett olyan, amilyen máskor szokott. Érdekes módon minden fejnek a közepétől kezdett rohadni kifelé, alig tudtam megmenteni néhány levelet, amibe aztán betölthettem a karácsonyi töltöttkáposztát, de egész télen nélkülöznünk kellett a savanyúkáposztát. Amikor édesanyámnak megmutattam a közepétől rohadó káposztafejeket, gondolkodás nélkül rávágta: "ugye, halottak hetén sóztad el, pedig megmondtam, hogy akkor nem tanácsos, stb. stb.?" Szóval, azóta babonaság ide meg oda, én bizony vagy halottak hete előtt, vagy halottak hete után sózom el a káposztámat és mióta betartom ezt az aranyszabályt, úgy áll a káposztám, mint a gyöngy. Sőt, inkább hajlok többévszázados tapasztalatnak nevezni azt a tudást, amit mások babonaságnak neveznek. Már nem egyébért, de a szárhegyieknek például azért maradt fenn az évszázadok során a teljesen sajátos egyedi káposztájuk, mert betartottak minden babonaságnak kikiáltott szabályt és nem törődtek azzal, hogy ki mit gondol, vagy mond róluk ennek kapcsán. Többek közt a szárhegyi, híres vékonylevelű, korongformájú káposztát mindig Szent Anna kilencedjén (június 13. környékén) palántálják ki a káposztatermő földre. Utána kétszer megkapálják, majd azután vágják le, miután a fagy kétszer a lábán megcsípte. Utána még legalább egy hétig gúlába rakva magában érlelik, ezalatt egy utóérési folyamaton megy át a káposzta, a fejek kifehérednek zamatossá válnak. Ezután "pucolják fel", vagyis leszedik a külső leveleit és kezdik árulni a piacokon. A szárhegyi káposztáról még tudni kell, hogy nagyon vékony a levele, például a töltelék rizsszemei jól kivehetők a levélen keresztül a töltöttkáposztában. Az erezete is vékony, nagyon hamar beérik, karácsonykor már zamatos savanyúkáposztából lehet főzni a karácsonyi ünnepi töltött káposztát, de minőségét a pince hűvösében tartva megőrzi egészen Pünkösdig. Ahol jó hűvös a pince még nyár közepén is van zamatos savanyú káposzta. Na de a káposztasózás fortélyait akartam elmesélni eredetileg, de muszáj volt ezt a kis kitérőt tennem a szárhegyi káposztáról, amit "torzsás" falumbeliek termesztenek, mert ennél sokkal gyengébb minőségű káposztának akkora reklámot keltenek, mintha a mennyei paradicsomban teremne és az erezete minimum aranyból lenne. Akkor én is dícsérhetem nyugodtan a szárhegyi vékonylevelűt, mert annyira úgysem tudnám, mint amennyire megérdemelné.

Szóval, a káposzta sózásához először is hordó kell. Akinek van pincéje, megéri, hogy beszerezzen egy komoly fahordót, mert abban érik igazi zamatossá a káposzta, de műanyag hordóban is jó minőségű káposzta érik. A munkálatokat a hordó alapos kimosásával kezdjük, ha fahordónk van, azt jó alaposan ki kell subickolni súrlókefével, majd alaposan kiöblíteni tiszta vízzel, aztán szellőztetni kell az udvaron, hogy párologjon el a szaga, majd használat előtt fel kell tölteni vzzel, hogy degedjen ki a fa és ne szivárogjon a káposztalé a hordóból. Ha műanyag hordóba sózzuk a káposztát, akkor elég, ha mosogatószeres vizzel alaposan kimossuk és kiöblítjük, de ezt sem árt szellőztetni. Mondjuk az én esetemben ez úgy történt, hogy amint kiürültek a káposztás hordóim - mert nekem kettő van egy 15 literes és egy 30 literes - még nyár elején, kimostam őket és fedetlenül kiraktam a teraszra. Ott várakoztak egészen addig míg káposztasózásra került a sor, akkor szépen újra kimostam őket, kiöblítettem és csak ezután raktam bele a káposztafejeket.
Na most, édesanyámtól úgy tanultam - ő pedig apai nagyanyámtól tanulta -, hogy előbb egy jó nagy csokor csombort és kaprot megmosunk, a hordó aljára helyezzük, majd lobogó sós vízzel leforrázzuk és hordót befödjük, hogy a fűszeres aroma jól járja át. Édesanyám szerint ezt egyrészt azért kell így csinálni, mert "mi így szoktuk", másrészt, mert a forrázástól intenzívebb a fűszer aromája. Amíg a hordót átjárja a fűszeres aroma, addig a káposztafejeket előkészítjük a hordóba rakásra.


Vagyis a nagyobb fejeknek kifúrjuk a közepét és megtöltjük sóval, a kisebb fejek torzsáit kereszt alakban bemetsszük - természetesen ezt is csak azért, mert "mi így szoktuk".
Amire ezzel elkészülünk a hordó aljában is kihűl a fűszeres lé és minél szorosabban kezdhetjük belerakni a káposztafejeket. Igyekezzünk úgy elhelyezni, hogy minden kis üreg ki legyen töltve, a káposztafejek között keletkező lyukakba kisebb fej káposztákat rakjunk, de tehetünk közéje vöröskáposztát vagy céklát is - amitől szép vörös lesz a káposztalé - illetve szúrhatunk közéje tormát is. De aki ennél is pikánsabban szereti tehet közéje birsalmát, babérlevelet és borsot is. Az idén nem raktam a hordóba semmi plusz "cicomát", mert olyan kedvemben voltam, hogy idén csak egy sima savanyúkáposztát készítek. De a tavaly tettem. Amikor a hordó megtelt káposztával, akkor lefödjük és egy napig hagyjuk, hogy "izzadjon" a sótól a káposzta. Vagyis másnap látni fogjuk, hogy a káposzta felületén harmatcsepphez hasonló vízcseppek jelennek meg, ez - édesanyám szerint - attól a sótól van, amit a torzsa közepébe helyeztünk. Ha ezze is megvolnák, akkor ellevezhetjük a káposztát, vagyis sóoldatot készítünk forralatlan, tiszta vízben. Nálunk a csapvíz erre alkalmas, ahol nem jó a vezetékes víz, ott használjanak igazi forrásvizet - nem palackozottat (!), hanem olyat, ami a föld mélyéből bugyog a felszínre. A sóoldat úgy készül, hogy egy liternyi hideg vízhez egy púpozott kanál sót teszünk, amit addig kavargatunk míg teljesen feloldódik. Na most a hordó méretétől függ, hogy összesen mennyi kell, én az ötliteres fazekamban szoktam egyszerre ötliternyi sós levet készíteni, amit ráöntök a káposztára, majd újabbat vegyítek, azt is ráöntöm, egészen addig, míg teljesen ellepi a káposztafejeket a víz. Ha széles a hordónk teteje tiszta fapálcikákkal szorítsuk le a káposztafejeket úgy, hogy teljesen befödje a sós lé. Miután elleveztük, másnap nyissuk ki a hordót és nézzük meg mennyire apadt le a lé, mert a káposzta beszívja és lehet, hogy utána kell pótolni. Ezután egyéb dolgunk nincs, mint legalább két hétig időnként megrázogatni a hordót - ha akkora, hogy könnyedén tudjuk mozgatni - vagy pedig egy gumicsővel fújjunk levegőt bele, hogy elősegítsük a káposzták közé szorult levegő kiszabadulását. Ugyanis, ha ezt nem tesszük, akkor hibás erjedés indulhat el, ami a káposzta megpuhulását, megbarnulását eredményezheti. Itt is a tejsavas erjedés következtében savanyodik meg a káposzta, erről még írtam a hordós savanyúságnál. Lényeg, hogy a tejsavas erjedéshez 15-20 fokos hőmérséklet kell, ezen a hőmérsékleten már az ellevezést követően erős habzással elindul a tejsavas erjedés.
Az előerjedés 10-14 nap alatt lezajlik, ekkor megint nyissuk ki a hordót és alaposan mossuk meg a hordó födelét és a káposztanyomó követ, illetve azokat a fapálcikákat, amivel leszorítottuk a káposztafejeket. Ha azt tapasztalnánk, hogy nagy hézagok keletkeztek és még férne bele káposzta, nyugodtan tehetünk még néhány fejet utólag is bele, illetve ha leapadt volna a leve, pótoljuk további sós lével. A lassú erjedés ezután is folytatódik, de hozzávetőleg hat hét alatt teljesen befejeződik a tejsavas erjedés. Az idén annyit "újítottam" a káposztasózáson, hogy a kisebbik hordómat bent hagytam a konyhába, ti. november végére már savanyú káposztát akarok enni,
a nagyobbik hordómat pedig kiraktam a teraszra és ott is tartom karácsonyig, mert azt akarom , hogy abban később érjen meg a káposzta. Mellesleg a jól savanyított káposzta érlelés után szép sárgás-fehéres színű, a levelei könnyen lebonthatóak és rugalmasak. Egyaránt fogyasztható hús-, zöldség és tésztanapon, akár nyersen savanyúságként, akár bármilyen formában megkészítve.


Használat közben, ahányszor a hordót kinyitjuk, vigyázzunk a tisztaságra, és minden alkalommal mossuk le a fedőt, a követ, vagy műanyaghordó esetén a leszorító pálcikákat.

A savanyú káposzta azonkívül, hogy bőséges C–vitamin forrás, egyben természetes gyógyszer is. A savanyú káposztában és annak levelében ugyanis a joghurthoz hasonlóan jelentős mennyiségű élő tejsavbaktérium van, amely az emésztőrendszerben elpusztítja a rothadást előidéző baktériumokat. Ezáltal a helytelen táplálkozásból eredő méregképződés leáll, és a vér fokozatosan megtisztul. Ráadásul a savanyú káposzta magas rosttartalma megszünteti a bélrenyheséget, ami a bélrendszerben felgyülemlett káros anyagok gyakori kiürítését, és a szervezet további méregtelenítését eredményezi. A vér és az emésztőrendszer fokozatos tisztulása a szervezetre gyakorolt jótékony hatáson túlmenően tisztítja a bőrt is. A szervezet méregtelenítése a ráncosodásnak indult bőrt felfrissíti, és üdévé, feszessé teszi. A savanyú káposzta leve kozmetikai célokra is kiváló, mert a zsírréteg feloldásán kívül vitaminokkal és enzimekkel táplálja a bőrpórusokat, eltünteti a pattanásokat, tejsavtartalma pedig fertőtleníti és finomítja a bőrt.

Jó fakanálforgatást!

41 megjegyzés:

Palócprovence írta...

Nagyon csípem az ilyen népi megfigyeléseket! :))

gondaanyu írta...

Györgyfalván is biztosan így készül a savanyú káposzta, mert a Pendzsi csak soksok pici töltelékeket rakott asztalra.
Felénk gyalult káposztát savanyítanak, azt esszük savanyúság helyett is, és tesznek a hordóba fejeket, hogy legyen a töltött káposztához.
A lényeg, hogy finom, nyersen is, főzve is.

Ági, aki főz írta...

Kicsit hátborzongató volt ezt így először olvasni, de mégis úgy érzem, az ilyen dolgok mögött mindig ott a lerakódott tudás. Az én nagyim is csinálta a savanyú káposztát, de én sajnos már nem tanulhattam meg tőle, nem is emlékszem rá. Csak a szagára...

Alíz, Erdélyből írta...

Palócprovence: hát igen, lassan kiderül, hogy amire mostanig csak amúgy legyintettünk, "ó, ez babonaság", valós használható tapasztalat. Egyébként ezt megtapasztaltam például a mosás esetében is. Egy holdtöltekor mosott abroszomból olyan vörösborpecsét jött ki csak szimpla mosással, amit előtte mindenféle agyonreklámozott szerrel "bűvöltem", mégsem hozta ki. :)

Gondaanyu: Köszöntelek nálam. :) Székelyföldön általában úgy teszik el a káposztát, ahogyan leirtam - apró eltérések lehetnek településenként, de a lényege ez. Sarvaltat is szoktam eltenni, de azt később, majd november közepe tájékán és csak keveset, mert a hordósnak a leveleit lefejtve és szép vékonyra vágva szebb "vágottat" lehet késziteni, mint a sarvalóval.

Ági: téged is köszöntelek nálam. :) Igen, a káposztának jellegzetes szaga van, de ettől függetlenül nagyon finom. :)

timus írta...

Hát ez eszméletlen, és mindezt lakásban! Megemelem a kalapom! Kíváncsi vagyok a kamrádra :D

Szüleimnél is szokás káposztát savanyítani, az a legfinomabb, idén sajnos még nem készült, így kénytelen voltam piacon venni. Hatalmas savanyúkáposzta-rajongó vagyok. :)

Alíz, Erdélyből írta...

Timus: közelebbről fogsz látni képet a kamarámról is, de addig nem, amig minden nem került a helyére. :) Még van néhány "apróság", amit be akarok szuszakolni a polcokra, de igérem, amint végeztem, irok egy posztot a kamarámról is. Természetesen, fotóval illusztrálva. :)) Én is nagyon szeretem a káposztát savanyún és édesen is, elvégre én is "torzsás" vagyok, mégha 28 éve városon élek, akkor is. :)

sedith írta...

NA, képzeld el, fogalmam sem volt eddig hogyan kell eltennia hordós káposztát. Mert mindig a szülőktől kaptunk eddig annyit, amennyi nekünk kellett. Most arról van szó, hogy anyóssal ketten sózzuk, mert most ők is itt laknak (nem velünk együtt) és a pince közös. Idén reméltem megtanulni ennek is a mikéntjét, de akkor most már még bele is kotnyeleskedhetek, amikor éppen csináljuk!;):P

Alíz, Erdélyből írta...

Sedith: gond egy szál se! Amikor annyi idős voltam, mint Te mindenen járt az eszem, csak épp a káposztasózáson nem, mert nagyon természetes volt, hogy mindig, amikor kell édesanyám ad néhány fejet. A negyvenet betöltöttem már, amikor egy ősszel úgy gondoltam: most már ideje lenne ezt is megtanulnom. Akkor anyut hivtam és az elsőt ketten sóztuk el. :)

chilii írta...

Babona ide vagy oda, mint már Fűszeres Eszternél is írtam, anyám káposztája is tönkre ment két éve, mert korán, október közepén már lesózta. Akkor monták neki a piaci savanyúsok, hogy csak mindenszentek után vegyen káposztát savanyítani (olyankor ugyanis már egész biztosan nem a maradék nyári káposztát sózzák rá az árusok) :)

Alíz, Erdélyből írta...

Chilii: köszöntelek nálam, örülök, hogy benéztél hozzám. Mellesleg, a nyári káposzta is megsavanyodik, csak nem áll egy-két hétnél tovább - ezt a szárhegyiek mondják, akik egész évben savanyitanak káposztát, tehát alkalmi használatra nyáron is. Egyébként nagyon fontos az utóérlelés is, vagyis az, az amikor gúlába rakva érlelik a káposztát. Legkönnyebben onnan lehet megtudni, hogy átment-e az utóérlelésen, hogy a káposztafejek inkább fehérek, mint élénk zöldek. Az ilyen káposzta biztos nem romlik meg. A másik lényeges dolog, a só - ezzel nem lehet spórolni, bele kell tenni a liter vizhez a kanál sót, egyébként nem áll el a káposzta.

Névtelen írta...

Karácsonyra elkészül belőle az első töltött káposzta. Nálunk legalábbis. Bár mi szálasan savanyítjuk. Jut eszembe, felétek milyen ételek, édességek készülnek adventben és karácsonykor? Szívesen megismerném a recepteket. Lassan lehet kezdeni a tervezgetést, készülődést. Éva

Alíz, Erdélyből írta...

Éva: Igen, már gondolkodtam azon, hogy adventben adventi böjtös ételek receptjeit fogom közzétenni a blogomban. :) Majd karácsony körül, a karácsonyiakat, ételeket és süteményeket + egy kis hagyományőrzést is - már ami maradt. :)

Névtelen írta...

Kedves Alíz! A hagyományőrzés, amire jobban kellene vigyáznunk, jobban kellene megőrizni. Őrülök, hogy te ezt is bevállalod a blogodban. Éva

sedith írta...

NA, dögasszonlevesezni készülök, ugyanis tegnap igen sok sült krumplit készítettem. És azt hittem, csak a csajok ehetnek belőle. Milyen jó, hoyg elolvastam ismét a receptet!:)

Alíz, Erdélyből írta...

Éva: Isten tudja, hogy is állok valójában a hagyományőrzéssel. Tény, hogy egyre gyakrabban jutnak eszembe dolgok, amiket hajdanán még gyerekkoromban nagyanyám mondogatott, s akkoriban egyet legyintettünk rá, hogy "már megint mond a Nagyi". Érdekes az benne, hogy most ébredek rá, mennyire igazakat beszélt... Talán a kor hozza?... Nem tudom...

Sedith: Hajrá! Kiváncsi vagyok majd a tapasztalataidra. :)

Renata írta...

Alíz!
A Holdhoz való igazodást én is csak megerősíteni tudom.
A leírt megfigyelés pedig nagyon érdekes, nem ismertem.

Alíz, Erdélyből írta...

Renáta: tudtam róla, de nem hittem egészen addig, mig meg nem jártam. :)) Most már figyelek ezekre a dolgokra is. Közben azóta jól érik a káposztám, már nagyon finom savanyú a leve és minden bizonnyal a bentiből már nov. végén ehetünk is. :)

Névtelen írta...

Én kérdeznék.
Mit csinálok rosszul, ha erőteljesen elkezdett hártyásodni a teteje, és mintha már penésznyomok is lennének a hártyán?
Valamint, mit lehet ellene tenni?

Alíz, Erdélyből írta...

Melegben van a káposztád, az lehet az oka a korai hártyaképződésnek. Egyébként normális, hogy fehér hártya képződjön a káposztalé tetején, ez még nem jelenti azt, hogy elromlott. Le kell szedni időnként és megmosni a fadarabkákat, amivel leszoritottad a káposztafejeket.

Névtelen írta...

Most, hogy közeledik az eltevések ideje, keresgélés közben találtam erre a blogra. Nagyon tetszik!!! Azért írok ehhez a bejegyzéshez, mert szeretném megjegyezni, hogy a szépvízi káposzta is vékony levelű és egészen más ízű tud lenni, mint pl. a kovásznai káposzta vagy a csicsói. A szárhegyit még nem kóstoltam, mert hogy nézne ki, hogy szépvízi létemre szárhegyi káposztát veszek :-D Szóval, még egyszer gratulálok a bloghoz.
Üdv. Anna

Alíz írta...

Anna: köszönöm az elismerést. :) Ami pedig a káposztákat illeti, úgy a jó, ha mindenki a sajátját dícséri. :)))

Névtelen írta...

Kedves Alíz!

Elraktam savanyítani káposztát (szeleteltet) cserépedényben. Sajnos elsóztam. Lehet e rajta segíteni? Az erjedés még nem nagyon indult meg, az edény 30 literes, és csak 20 kg van benne. Szóval még utólag lehet hogy bele lehetne tenni vagy 4-5 kilót?

Előre is köszönöm válaszod!

Móni

Alíz írta...

Kedves Móni!

Ha kezd erjedni, alább roskad és akkor tehetsz még hozzá káposztát. Figyelj, hogy előtte a levéből tölts le, nehogy kifolyjon. Az elsózást pedig úgy hozhatod helyre, hogy felhasználáskor átöblíted a káposztaleveleket hideg vízzel. Tél végére egyébként is besósodik a káposzta, ilyenkor is felhasználás előtt átmossuk. :)

Annamaria írta...

Mi felenk is ugy tartjak hogy halottak napja korul nem szabad kaposztat sozni mert megromlik ,amugy most a te leirasod alapkan soztam el a kaposztat kb 10 napja ! koszi !

Alíz írta...

Annamária: Na, ugye, ugye, mégiscsak van valami ezekben a népi hiedelmekben. :) Örülök, hogy megírtad, érdekelne viszont, hogy hol, milyen vidéken tartják még ezt, mert én csak a Székelyföldön, ott is a katolikus vidékeken hallottam erről. :) Kíváncsi leszek majd, mennyire vagy elégedett ezzel a módszerrel. :)

Annamaria írta...

en Kortvelyfajan lakon ,Marosvasarhelytol 20 km ,es a nagyim mindig mondta hogy halottak heten nem sozunk mert megpuhul ,elrohad a kaposzta ,mondjuk en nem hiszek a babaonakban ,de erre mindig vigyazunk !

amugy a te recepted altal elsozott kaposztanak mar olyan isteni illata van .....koszi!

Alíz írta...

Annamária: Körtvélyfáján laksz, ó, hát az itt van tőlem köpésnyire. :) Marosvásárhelyre menet mindig áthaladunk ezen a falun, igaz, nem jártam arra egy éve. :) A káposztának, ha jó az illata, jó az íze is, még egy-két hét és lehet kóstolgatni. Már alig várom, hogy az első adag káposztalélevest megfőzzem a levéből. :)

Annamaria írta...

na ugye milyen kicsi ez a vilag !!!:-) ha erre jarsz ,szivesen latlak egy kavera :-)

Alíz írta...

Annamária: az biza! A kávémeghívást köszönöm, ha arra járok, élek a lehetőséggel. :) Természetesen, ha Gyergyószentmiklóson jársz, én is szívesen látlak egy kávéra. :)

Annamaria írta...

koszi! ritkan jarok arra ,de ha megis akkor bekukkantok majd hozzad :-)

Névtelen írta...

Amíg érlelődik a káposzta, fedelet légmentesen zárjuk vagy elég csak rátenni?

Alíz írta...

Névtelen: nem föltétlenül muszáj teljesen lezárni, mert úgyis kell forgatni a levét.

4Gyerek írta...

ha még javában október második harmadában van a káposzta sózása megejtve, de úgy tavalyelőtt mint tavaly elpuhult (plöttyedt) a káposzta, akkor ki (mi) a hibás?
recept (bár saját - ráadásul egyezik a tieddel) évek óta azonos, só nem jódozott....nem értem
(tavaly meg nem káposztáztunk)

Alíz írta...

4gyerek: sok oka lehet, kezdve attól, hogy átvágtak a piacon és téli káposzta helyett nyárit vetettek meg veled, el egészen addig, hogy nem volt megfelelőképpen levegőztetve a káposzta, illetve meleg helyen tartod. Lekevésbé a sót hibáztatnám, én ugyanis évek óta jódozott sóval teszem el és semmi baja. Ha meleg helyen van esetleg, arra van még egy ötletem: amint befejeződött a tejsavas erjedés, egy kis szalícilt kell feloldani a levében.

4Gyerek írta...

hmmm...káposztára tippeltem volna én is. csak akkor szar magyar fehérnép rázott át, valahonnan Kézdivásárhelyről. azok ugye régebb sose csináltak ilyent.
meleg pedig....nem hinném, a bejárati ajtónál volt, ahol azért annyira nincs is meleg, utána meg a pincében. ami hegyoldalva rézsútosan építve, tehát nem meleg, az bíztos.
levegőztetés? erre nem gondoltam. meg amúgy mióta Brassóban lakom ez Oldalborda feladata, ez utóbbi két esetet leszámolva mindig tökéleteset csinált. hát akkor most gyorsban belökök neki némi szalicilt. ártani már nem fog neki.

Alíz írta...

4gyerek: sajnos, a kézdivásárhelyi magyar fehérnépek sem a becsületességükről híresek, ha jövedelemszerzésről van szó. És sajnos, elég nehéz megkülönböztetni a téli káposztát a nyáritól. Ezért jó megoldás eleve termelőtől venni a téli káposztát, mert az biztos nem vág át, ugyanis érdeke, hogy jövőre is visszamenj hozzá vásárolni. Jövő káposztasózásig van még idő, próbálj meg addig találni egy megbízható termelőt. Ha nem, akkor tudok ajánlani egy szárhegyi kertészt, ahol nem csak jóminőségű káposztát, de egyéb télire való zöldséget is tudsz vásárolni. A másik ok a levegőztetés, vagy forgatás, ez megint azért lényeges, mert forognia kell a lének a káposzta körül, hogy végbemenjen a tejsavas erjedés, egyébként barnul a káposzta és plöttyen, de alkoholos is lehet. Ezt úgy lehet megoldani, hogy két hétig a sózás után a kisebb hordót erőteljesen megrázzuk, a nagyobba pedig egy gumicső segítségével belefújunk napjában egyszer. Nyílván ha van fahordó csappal, akkor müxik a hagyományos módszer: kiengeded egy vödörbe a levet, felül rátöltöd, megint kiengeded, rátöltöd, stb. egészen addig, amíg annyiszor töltöd felül, ahány veder sós levet töltöttél a káposztára. Ezt legalább kétnaponta el kell végezni.

Annamaria írta...

Jelentem alasan hogy olyan isteni finom lett a kaposztam ,mint meg soha [ 12 eve vagyok ferjnel] most anyukam is ker belole mert az o kaposztaja nem sikerult es az enyembol foz toltott kaposztat iden Karacsonyra ! Egyszoval koszonom szepen a receptet es mindig igy fogom elsozni a kaposztat ! puszi :-)

Alíz írta...

Kedves Annamária! A Te sikered az én sikerem is. Nagyon örülök, hogy édesanyád tetszését is elnyerte. Igazából azért van ez a blog, hogy általam kipróbált és jónak talált receptek jelenjenek meg rajta.

Lászlóné Simon írta...

Én is elkészítettem nagyon jól sikerült. Az utolsó két fejet már szétszedtem és le fagyasztottam. Majd ősszel is tudok ezáltal töltött káposztát készíteni. Nagyon köszönöm a receptet, sok sikert az életben.

Unknown írta...

Elsoztam a kaposztat de mar harom hetes.Van valami megoldas?Majdnem dupla mennyisegu soval.

Alíz írta...

Sajnos, ilyenkor már semmi. Használatkor hideg vízben ki kell áztatni a káposztát, s a káposztalé valószínűleg nem lesz ihatóá

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails