Császárszalonnába göngyölt gombás fasírtkoszorú

Néha van úgy, hogy hirtelen a "semmiből" kell összedobni valami finomat és laktatósat - mondjuk számomra elég kemény "edzést" jelentett erre az "aranykorszak", amikor hosszas sorállások árán lehetett hozzájutni félkilónyi húshoz. Most viszont egyszerűen az volt a helyzet, hogy egy hét végén addig jöttem-mentem egyik rendezvényről a másikra, míg elmaradt a bevásárlás, ráadásul nagyon sürgetett az idő is, hogy még a vonat indulása előtt összehozzak valami finomat az idegen városban tanuló lányomnak. A hűtőben volt kb. 20 dekányi darálthúsom, amiből eredetileg húsgombócot akartam készíteni csorbához, azonban a leves ötletét elvetettem a zöldségpucolás miatt. Pillanatig mérlegeltem, mit érdemes készíteni ennyi húsból, aztán úgy döntöttem, fasírt lesz belőle, úgy, hogy felpótolom egy kis tavalyi fagyasztott cserepes gerebengombával. Aztán mivel arra sem volt idő, hogy gömbölygessem a fasírtokat úgy határoztam, hogy kipróbálom azt a kerek formát (nem kuglófforma!), amit még tavaly vettem a gyergyóalfalvi bútortúrkálóban "majd jó lesz még valamire" alapon. Mivel tartottam tőle, hogy az alumínium formába beleragad a fasírtmassza, kibéleltem császárszalonna szeletekkel.

Hozzávalók: 20 dkg darált sertéshús, 2 maréknyi fagyasztott cserepes gerebengomba (lehet más gomba is, akár termesztett is, csak ez utóbbit előbb meg kell főzni), 1 kisfej hagyma, 3-4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 tojás, 2 nyers krumpli, 2 szelet tejben áztatott kenyér, 15 vékony szelet császárszalonna.

Elkészítése: A gombát kiolvasztjuk és ledaráljuk a megpucolt hagymával, fokhagymával és nyers krumplival együtt a húshoz adjuk. Hozzádaráljuk a tejben áztatott, majd a kifacsart kenyeret is, majd sózzuk, borsozzuk, beletesszük a tojásokat és a masszát összegyúrjuk. A kerek formát (lehet akár kuglófforma is) kibéleljük a császárszalonna-szeletekkel, belesimítjuk a fasírtmasszát, ráhajtjuk a lelógó szalonnavégeket, majd sütőben addig sütjük, míg a tetején megpirul a szalonna. Friss paradicsommal tálaljuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon sok zöldséggel fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Tárkony télire

Tegyünk el tárkonyt télire, amíg tart még a tárkonyszezon, a múlt hét végén én is ezt tettem. Szerencsére segítségem is akadt szomszédasszonyom, Mária néni személyében, mert két hatalmas csokorral vásároltam és egyedül nem győztem volna megpucolni. Mi, itt Erdélyben nagyon sokféleképpen használjuk a tárkonyt a különféle ételek ízesítésére. Többek közt leveseket, gulyásokat, pörköltöket, paprikásokat, vadhúst fűszerezünk vele, de használjuk különféle mártásokhoz, szószokhoz, salátákhoz is. Minden része hasznosítható, a kellemesen pikáns ízű leveleit ecetben tesszük el, szárából pedig tárkonyecetet, vagy tárkonyolajat készítünk. Tartósítása nagyon egyszerű, minőségét évekig megőrzi.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű tárkony, só és ecet.

Elkészítése: A tárkonyt megmossuk, majd a száráról leszedjük a leveleket és egy tálba rakva rétegesen sózzuk. Vagyis rakunk egy adag tárkonylevelet, megsózzuk, majd megint tárkonyt rakunk, stb. Miután a tárkonylevelek összeroskadtak - kb. 8-10 óra - tiszta üvegekbe rakjuk és annyi ecetet öntünk rá, amennyi ellepi. Miután a kamrába raktuk, egy-két nap múlva nézzük meg, és ha leapadt az ecet, töltsük utána. A szárakat apróbb darabokra vágjuk, szintén üvegbe rakjuk és ecetet, vagy olajat öntünk rá - saláták ízesítésére, vagy pácokhoz kitűnő.

Jó fakanálforgatást!

Kutap - örmény töltött pisztráng

Mint már említettem az örmény töltött alma bejegyzésemben dr. Issekutz Sarolta Erdélyi konyha, fűszerezve című gyűjteményéből több ételt is elkészítettem. Többek közt a képen látható kutapot, vagyis töltött pisztrángot, ami fejedelmi étel, ugyanis noha soha nem voltam halrajongó, ezt bármikor szívesen fogyasztanám. Az eredeti recepttől annyiban tértem el, hogy nem hajlítottam körré a pisztrángot, hanem simán sütöttem meg, ui. sajnos csak fagyasztott és a belső szerveitől megtisztított pisztrángot sikerült vásárolnom. Ettől függetlenül az eredmény mesés lett, de körré hajlítva szebb lett volna, az biztos.

Hozzávalók: 2-3 szép pisztráng, 1 borospohárnyi rizs, féldiónyi gyömbér, félmaréknyi mazsola, só, 1-2 evőkanálnyi vaj, petrezselyemzöld.

Elkészítése: A borospohárnyi rizsből kétszer annyi vízzel, pici sóval, reszelt gyömbérrel és mazsolával ízesített párolt rizst készítünk. Amíg a rizs elkészül, illetve meghűl, a pisztrángot megpucoljuk. A feje alatt a gerincig bevágjuk, majd a keletkezett nyíláson át kiszedjük a belsejét. Sózzuk, kevés lágy vajjal kívül-belül bekenjük, a párolt rizzsel megtöltjük, és a hal farokuszonyát átdugjuk az alsó állkapocs nyílásán. Ezután a vajjal megkent serpenyőben vagy tepsiben a sütőben megsütjük. Petrezselyemzölddel megszórva, szeletekre vágva, mazsolás gyömbéres rizzsel tálaljuk. Ha már megpucolt pisztrángból készítjük a kutapot – mint én is –, amikor a hal hasüregébe töltjük a párolt rizst, varrjuk be a tisztításkor ejtett nyílást, és körré hajlítás nélkül süssük meg. Tálalás előtt pedig ne feledjük eltávolítani a cérnát!

Jó fakanálforgatást!

Maradékhasznosító karalábéleves

Hajdanán nagyanyáink konyhavezetésére leginkább az volt jellemző, hogy igyekeztek mindent úgy felhasználni, úgy hasznosítani a konyhában, hogy minél kevesebb étel kerüljön a szemetesbe. Magyarán, ami még jó volt, amit még meg lehetett enni, azt soha nem dobták el, nem adták az állatoknak, hanem kitaláltak belőle valamit, és a maradék átlényegülve, új formában került az asztalra. Megvallom, ezt az elvet vallom magam is, bár közel sem vagyok ebben annyira profi, mint nagyanyám volt hajdanán. Itt viszont van egy ízletes karalábéleves, amit lényegében ennek az elvnek a mentén dobtam össze. Az ötletet hozzá az adta, hogy amikor készítettem a töltött karalábét, a belsejéből igen szép gömböket, félgömböket sikerült kivájnom és eldöntöttem, most eltérek attól a szokásomtól, hogy visszarakom a töltött karalábék mellé a kivájt "forgácsot". Volt még egy darabocska csirkemellem is, amivel szintén nem volt mit kezdenem, illetve volt még egy-két kanálnyi zöldborsóm a tavalyiból a fagyasztóban. Nos, gondoltam mindezt egyberakom egy jó kis levesbe, s megesszük, hogy ne prédálódjon el. A végeredmény nagyon ízlett a lányomnak, de még édesanyám is - aki szintén megkóstolta - elismerően szólt róla.

Hozzávalók: 10-15 dkg csirkemell, 5 karalábé kivájt belseje, 2-3 evőkanál zöldborsó, 1 sárgarépa, 1 kisfej hagyma, 1 tojás, pici olaj, só, pirospaprika, 1 csokor petrezselyemzöld.

Elkészítése: A csirkemellett vékony csíkokra vágjuk és kevés olajon fehéredésig pirítjuk. Hozzáadjuk az apró kockára vágott hagymát, majd a nagylyukú reszelőn lereszelt sárgarépát. Amikor a zöldség megdinsztelődött, megszórjuk pirospaprikával, majd felengedjük vízzel és megsózzuk a levest. Ha felforrt, beletesszük a karalábét és a zöldborsót, majd addig főzzük, amíg a zöldség megpuhul. Ekkor az elkevert tojást "belerongyoljuk" a levesbe. Tálaláskor megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel, és aki úgy jobban szereti, tehet bele tejfölt és borsot is.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Timi-süti

Tegnap volt a lányom legjobb barátnőjének - akivel "születésüktől kezdve barátok" - a kicsengetése/ballagása. Mivel Timi anyukája az én egyik legjobb szomszédasszonyom - mert több ilyen is van - és mivel nálunk, Székelyföldön még mindig szokás, hogy különféle családi események alkalmával segítik egymást a szomszédok, bevállaltam, hogy sütök néhány tálca süteményt az ünnepi ebédhez. Végül négyfélét sütöttem, többek közt a finom csokis-dióst, a kókuszos kockát, a finom kókuszos szeletet és még egy negyediket, aminek a Timi-süti nevet adtam. Nos, ez megint egy olyan sütemény, aminek a receptjét mielőbb be kell blogolnom, nehogy elfelejtsem. Amúgy az ötlet a korábbi Tamás-szeletből burjánzott ki, ugyanis ez a süti többek szerint is hűen tükrözte a kisfiú egyéniségét, mert olyan könnyed, légies, finomka, édes és ízes volt, mint Tamás amilyen. Gondoltam, ha ez ilyen jól összejött véletlenül, akkor egy kis agyalással Tímeának is képes leszek összehozni egy olyan sütit, ami hűen tükrözi az egyéniségét. Abból indultam ki, hogy Timi egy édes, izzig-vérig székely lány, akinek egyéniségében érdekesen ötvöződnek a hagyományos és modern vonások. Azt már a legelején tudtam, hogy valami olyan sütit kell készítenem, ami ezt tükrözi, ezért döntöttem úgy, hogy legyen benne mák, és a teteje legyen gazdagon megszórva porcukorral. Aztán eszembe jutott, hogy Gyöngyinél ettem igen finom meggyes-mákos sütit, de azt igen tömörnek találtam a Timi egyéniségéhez, de innen jött az ötlet, hogy legyen benne meggy is. A süti alapjául pedig valami linzerfélére gondoltam, de abból is a könnyedebb, légiesebb változatra. Na, de nem szaporítom tovább a szót, ímhol a Timi-süti receptje.

Hozzávalók a tésztához: 35 dkg liszt, 15 dkg vaj vagy margarin, 10 dkg cukor, 2 tojássárga, citromhéj, ízlés szerint, késhegynyi szódabikarbóna, 3-4 evőkanál tejföl, csipetnyi só; a töltelékhez: 3-4 evőkanálnyi finom savanykás íz, illetve 4 tojásfehérje, 4 evőkanál víz, 20 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 20 dkg darált mák, 15-20 dkg kimagozott meggy; porcukor a tetejére.

Elkészítése: A tészta hozzávalóiból gyors mozdulatokkal könnyű, puha tésztát gyúrunk. Amíg elkészítjük a tölteléket, a tésztát átlátszó fóliába csomagolva hűtőben pihentetjük. A töltelékhez kemény, fényes habbá verjük a tojásfehérjét a vízzel, a cukorral és a vaníliás cukorral. Az alaposan lecsöpögtetett meggyet előbb összekavarjuk a mákkal és a citromhéjjal, majd kanalanként adagolva lazán a tojáshabhoz kavarjuk. A tészta kétharmadából közepes tepsiméretű lapot nyújtunk és a zsírozott, lisztezett tepsi aljára terítjük. A lapot vékonyan megkenjük finom savanykás ízzel, majd egyenletesen elsimítjuk rajta a meggyes-mákos tölteléket. A tészta megmaradt egyharmadát vékony rudakká sodorjuk és berácsozzuk vele a töltelék tetejét. Közepesen meleg sütőben tűpróbáig sütjük, majd még melegen gazdagon megszórjuk porcukorral. Miután kihűlt, a tepsiben kockára vágjuk.

Jó fakanálforgatást!

Tetszik a recepted-díj és kétéves évforduló

Két éves lett a blogom és mintegy születésnapi ajándékképpen érkezett Martinelli zseniális díja, amivel kicsivel később Jutka is meglepett. Mivel ez a két esemény egymásra tevődött, nem választom el egymástól, hiszen annál szebb ajándékot el sem tudok képzelni egy gasztroblog születésnapjára, mint azt, hogy a "hasonszőrűek", a gasztroblog-szerkesztők, kiemelve egy vagy több receptedet, elismernek. Hogy ez nálam most épp egybeesett, jelnek tekintem a továbbiakat illetően. Ám, mielőtt teljesen lemerülnék rapszódikusba, előbb Martinelli és Jutka kérésének teszek eleget, majd írok a két éves blogomról.

Tetszik a recepted-díj

Martinellinek, mint az erről szóló bejegyzésében írja, blogról blogra vándorolva támadt az ötlete, hogy Tetszik a recepted-díjjal tüntesse ki azon gasztroblog-szerzőket, akiknek valamelyik receptje megtetszett. Aztán továbbgondolva az ötletet, valóságos lavinát indított el néhány nap alatt azzal, hogy lefektette a játékszabályait a díj továbbadásának. Nos, Martinelli játékszabályai szerint a díj annak a gasztrobloggernek adható át, akinek tetszik egy receptje. A díj természetesen továbbadható olyan blogtársaknak, akiknek tetszik legalább egy receptje és megjelölhető az is, akitől kaptad a díjat. A továbbiakban arra ösztönöz a zseniális díj értelmi szerzője, hogy lepjük meg minél több bloggertársunkat ezzel a díjjal. Nos, következzen a listám mindjárt az elején azokkal a blogtársakkal, akiktől kaptam ezt a díjat.

Martinelli - Nyári káposztaleves csirkehússal receptjéért, amit rövidesen elkészítek.

Jutka - az összes hagyományos erdélyi receptjéért. Sok lenne felsorolni, de ő tudja, melyikekre gondolok.

Edó - a tematikus tortáiért - mindegyik tetszik, nem tudnék választani.

Ottis - a szőlős csirkemellért és a pulykatortáért, de tetszenek a sütés nélküli süteményei is.

Sedith - a gyors szilvásgombóc receptjéért, de figyelemre méltóak a tortái is.

Gál Edithnek - a finom diós-csokis süteményéért, ami nálunk azóta is topon van.

Timusnak - a fűszeres-mézes párolt almáért.

Wise Ladynek - az összes okosságok címszó alatt bejegyzett írásaiért. Sokat lehet tanulni belőlük!

Gabojszának - az összes nyúlhúsból készült receptjéért.

Mennyei Mannának - a kapucíner bombájáért.

Bonbon Mániának - az összes bonbonjáért.

Duendének - a svéd gombasalátájáért. 

A listát folytathatnám, hiszen annyi jó ötlet megtetszett valamiért a gasztrovilágban, hogy azt képtelenség lenne felsorolni. Nem is szaporítom tovább a szót, hanem gyorsan rátérek a 

Két éves blogomra.

Nos, két évvel ezelőtt igazából még azt sem tudtam, mi az a blog, nemhogy tisztába lettem volna a lehetőségeivel és örömeivel. Egyszerűen blogot kezdtem írni, mert "nyaggattak" a gyermekeim, és mert Gyöngyi is azt mondta, hogy jó lenne főleg a szétválaszós ételeimet valahol közzétenni, amire legalkalmasabb egy blog. Így hát mivel éppen akkoriban összedobtam egy epertortát és fotót is készítettem róla, megírtam az első bejegyzésemet. Jelzem, ezt megelőzően volt még egy blogom, de azt elhagytam, mert nagyon nehézkes volt a kezelése. Szóval, megvolt ez a blog és néha-néha írtam bele ezt-azt. Nagyon meglepődtem, amikor az első elismerő megjegyzések megérkeztek, aztán ezek hatására kezdtem virtuális barátságokat kötni. Ezt követően igyekeztem felvenni a kapcsolatot mindenkivel, aki elérhető közelségben volt. Így történt, hogy előbb meglátogattam Sedithet, majd Ottist, Edót és Jutkát. Valamikor ősszel megérkezett Gabojsza is Magyarországról és roppant büszke voltam arra, hogy néhány órát vele és a családjával tölthettem. Az ősz során volt még egy meglepő élményem, ugyanis megismerhettem Ágit, aki budapesti és akkor épp vendégségben volt Erdélyben, de képes volt megtenni több mint hatvan kilométert csak azért, hogy találkozhasson velem, és megkóstolja a böjtös káposztámat. Ebből a találkozásból is barátság lett. Szóval minderre igen kellemes visszagondolni. Ezt követően blogírás szempontjából egy meglehetősen "száraz" időszak következett, ugyanis 2009. novemberétől 2011. márciusáig gyakorlatilag minden szabadidőmet felemésztette az Erdélyi Konyha főszerkesztése és az ezzel járó PR-munka. Csodával határos, hogy eközben még eleget tudtam tenni annak a megtisztelő felkérésnek, hogy én lehettem a házigazdája a 37. VKF!-nek. S ha már itt tartunk, néhány szót ejtenék arról is, miért nem szerkesztem a továbbiakban azt a lapot, amelynek tartalmára vonatkozó alapkoncepcióját én hoztam létre, mert ezzel még tartozom azon Kedves Olvasóimnak, akik még most is mindhiába keresik a lapban az írásaimat. Nos, kezdetektől merőben eltérő nézeteket vallottunk a minőség és profizmus fogalmáról a lap anyagi hátterét biztosító kiadóval. Mellesleg erre ő azt mondja "stílus és szemléletváltásra volt szükség". Lényeg, hogy áprilisban szakadás történt közöttünk, magyarán teljesen ellehetetlenítette a munkámat főszerkesztői minőségemben. Ezzel együtt néhány kolléganőm - akiknek a személyem jelentetette a garanciát a lapnál - úgy döntött, hogy kiválik a csapatból, és ezt követően hoztam  meg azt a döntést, hogy szerzőként sem óhajtok megjelenni a lapban. Ettől a függetlenül a jól végzett munka örömével köszönök el Kedves Olvasóimtól, hiszen egy olyan lap alapkoncepcióját sikerült lefektetnem, amely januárra elérte a tízezres példányszámot, és júniustól már a magyarországi piacon is megmérettetik. Sok sikert és kitartást kívánok azoknak a gasztrobloggereknek, akiket én hívtam meg lapot szerkeszteni és köszönöm azok munkáját is, akik kiváltak a szerkesztőségből. Erről ennyit, ha valakit netán érdekelnek további részletek privát levélben szívesen válaszolok minden kérdésre. Gasztromagazin főszerkesztőjeként szerzett tapasztalataimat természetesen a későbbiek során kamatoztatni fogom, hiszen ez egy olyan tudás, amivel érdemes kezdeni valamit. Egyelőre azonban maradok a blogírásnál és legfőképpen pihenek, mert nagyon rám fér. Végezetül, de nem utolsó sorban jöjjön néhány beszédes statisztikai adat, ami azt jelzi, hogy érdemes ezt a blogot írni. Nos, van 180 hűséges olvasóm, és épp ezekben a napokban haladta meg a blogom oldalmegjelenítéseinek száma a százezret. A napi oldalmegjelenítések száma 400-500 között mozog, a legnépszerűbb bejegyzésem pedig a grízgaluska receptje, amire mostanig közel tízezren kerestek rá. Közel kétezren érdeklődtek a káposztasavanyításról szóló receptem iránt és több mint ezren voltak kíváncsiak a finom kókuszos szeletemre. Az ecetes almapaprikám, szilva befőzési trükkjeim, az orosz  savanyú-káposztalevesem és a ketchupom iránti érdeklődés közelíti az ezret, de beszédes adat az is, hogy a nemrég beblogolt reteksalátám iránt már több mint hatszázan érdeklődtek. Meglepő, ugyanakkor szívmelengető, hogy  több mint ezren kerestek rá a blogom nevére, illetve a fakanálforgató szóra. Ezek az emberek minden bizonnyal elsősorban rám és arra kíváncsiak, hogy mit írtam, kevésbé érdekli őket, hogy miről. Köszönöm. És ígérem, lesznek még ezen a blogon érdekes írások, nem csak ételekről és receptekről. Mint látjátok a blogom külleme is megváltozott, illetve elkezdtem oldalakra rendszerezni a már beblogolt receptjeimet. Egyelőre ennyi, ami kész és látszik, a további változásokat pedig rendre észlelni fogjátok, ha olvassátok a blogomat. 

Tamás-szelet

Mint korábbi bejegyzésemben említettem, a hét végén elsőáldozásra sütöttem és igyekszem mielőbb beblogolni ennek a süteménynek a receptjét, hogy nehogy elfelejtsem. Nos, ez egy roppant érdekes sütemény, amit a krémje tesz különlegessé. Pontosabban, amikor elkészítettem Mennyei Manna kapucíner bombáját, akkor nagyon megtetszett a piskótareceptje, és már akkor eldöntöttem, hogy majd egyszer fogok vele kezdeni valamit. Aztán közben készítettem Márti kolléganőm kérésére egy dobtortát, amit a fiai kérésére egy különleges mogyorókrémes töltelékkel töltöttem meg. Ezt a krémet akkoriban szintén "hirtelen felindulásból" készítettük és igen jóra sikeredett - még szerencse, hogy akkor beblogoltam - és már akkor eldöntöttem, hogy a kérdéses krémmel is majd egyszer kezdek valamit. Úgy látszik, most jött el a pillanat, hogy ezt megtegyem. Magyarán összepárosítottam Mennyei Manna piskótáját a dobtortám krémjével és lett belőle ez a süti. Nyílván, nevet is kellett adni neki és mivel az elsőáldozó fiúcskát Tamásnak hívják, magától értetődő volt, hogy a süti neve legyen Tamás-szelet. Elöljáróban még annyit, hogy kiállta a próbát, ízlett a névadó ünnepeltnek, az anyukájának és az egész vendégseregnek, sőt Robi szakácsbarátom - aki főzött az eseményre - is elismerően szólt róla.

Hozzávalók a piskótához: 6 tojás, 6 evőkanál porcukor, 5 evőkanál liszt, 1 evőkanál kakaó, 1 dl olaj, 2 evőkanál rum; a krémhez: 20 dkg vaj, 5 dkg porcukor, 1-2 evőkanálnyi finom narancslikőr, 3-4 evőkanálnyi kakaós mogyorókrém, 5 dkg keserű csokoládé, 1 narancs reszelt héja; a sziruphoz: 2-3 evőkanálnyi narancslé, 1 evőkanálnyi finom narancslikőr; a mázhoz: 15 dkg főzőcsokoládé, 3 evőkanál olaj; tortadíszíték.

Elkészítése: A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat kikavarjuk a porcukorral, hozzáadjuk a rumot és az olajt, majd felváltva belekavarjuk a kakaóval elkevert lisztet és a tojások keményre felvert fehérjét. Sütőpapírral bélelt tepsiben tűpróbáig sütjük. Közben elkészítjük a krémet: a vajat habosra keverjük a porcukorral, hozzáadjuk a mogyorókrémet, a narancslikőrt, a narancs lereszelt héját és az apróra vágott keserű csokoládét. A kihűlt piskótát lapjára kettévágjuk, meglocsoljuk a narancslé és a narancslikőr keverékével, majd megtöltjük a krémmel. Gőz fölött felolvasztjuk a csokoládét és elkeverjük az olajjal, majd ezzel a mázzal vonjuk be a süteményt, illetve megszórjuk tortadíszítékkel.

Jó fakanálforgatást!

Inverz kókuszkocka

Vannak, akik már tudják, hogy a hét végén elsőáldozásra sütöttem, csak közben volt egy rakás rendezvény, ahol részt kellett vennem, és emiatt nem tudtam beblogolni a süteményeket. Háromféle süti lett végül, megsütöttem Gál Edith finom diós-csokis süteményét, az inverz kókuszkockát - amit Ottis jóvoltából meg is kóstolhattam kb. egy évvel ezelőtt, de Maci is megsütötte -, illetve sütöttem még valamit, csak úgy "hirtelen felindulásból" és a Tamás-szelet nevet adtam neki, mivel az elsőáldozó kisfiút Tamásnak hívják. Most előbb az inverz kókuszkockát blogolom be, aztán rövidesen jövök a Tamás-szelettel is.

Az inverz kókuszkocka receptjét elolvastam Ottisnál és elolvastam Macinál is, aztán végül készítettem egy olyan változatot, ami mindkettőhöz hasonlít egy kicsit, de igazából a tészta alapja a régi jól bevált kókuszkocka receptem kicsit megvariálva, a glazúrja pedig a Maci és Ottis receptje kicsit továbbgondolva. No, ezt sikerült jó körülményesen leírni, de inkább jöjjön a recept, mert attól máris egyértelműbb lesz minden.

Hozzávalók a tésztához: 35 dkg liszt, 3 púpozott evőkanál kakaó, 20 dkg cukor, 1 tojás, 3 evőkanál híg méz, 5 dkg margarin, fél kiskanálnyi szódabikarbóna, csipetnyi só, 3,5 dl tej; a mázhoz: 40 dkg fehér csokoládé, 5 evőkanál olaj, 2 dl tejszín; 30 dkg kókuszreszelék.

Elkészítése: A cukrot a mézzel és a margarinnal kikavarjuk, hozzáadjuk a tojást, a sót és a szódabikarbónát, majd az egészet simára kavarjuk. Ezután hozzáadjuk kanalanként előbb a kakaót majd a lisztet és mindig töltünk hozzá egy kis tejet is. Sütőpapírral bélelt tepsiben tűpróbáig sütjük. Amíg hűl a tészta, addig elkészítjük a mázat is: a fehér csokoládét gőz fölött felolvasztjuk, és az olajjal simára kavarjuk, majd hozzáadjuk a tejszínt is. A kihűlt tésztát kockára vágjuk, belemártjuk a mázba, majd kókuszreszelékbe forgatjuk és egy tálcára tesszük szikkadni. Nagyon díszes és főleg finom süti lesz belőle.

Jó fakanálforgatást!

Zöldséggel töltött gomba

Ezt az ízletes töltött gombát még akkor készítettem, amikor az állatvédő barátnőimmel kidolgoztuk a helyi önkormányzatnak az ebtartásra vonatkozó szabályzatot. Nagyot dolgoztunk Vicussal és Zsókával és mivel mindketten munkából jöttek hozzám, ebéddel vártam őket. Vicus vegetáriánus, és neki olyan töltött gombát kellett készíteni, amelyikben nincs hús. Nos, ekkor agyaltam ki ezt a zöldséges változatot, amihez hasonlót Sedithnél ettem bő másfél éve, csakhogy abban hús is volt.

Hozzávalók: 6-8 nagy csiperke (termesztett is jó, csak nem olyan ízletes), 1 közepes fej hagyma, 1 sárgarépa, 1 szelet zeller, 2 evőkanál fagyasztott zöldborsó, 2 evőkanál fagyasztott kukorica, kb. 10 dkg bármilyen kemény sajt, 1 tojás, só, bors, pici majoránna, pirospaprika, kevés chilli-paprika, petrezselyemzöld, olaj.

Elkészítése: A gombakalapokból kimetsszük a szárát, megmossuk és enyhén sózzuk. Az apró kockára vágott hagymát pici olajon megdinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, hozzáadjuk a feldarabolt gombaszárat és a szintén apró kockára vágott gyökérzöldséget. Enyhén sózzuk és fedő alatt kevés vízet töltve alá félpuhára pároljuk. Ekkor hozzáadjuk a zöldborsót és a kukoricát is, picit sózzuk, borsozzuk, megszórjuk majoránnával, finomra vágott petrezselyemzölddel és pici chilli-paprikával és még kb. öt percet pároljuk. Miután kihűlt, hozzáadjuk az apró kockára vágott kemény sajtot és a felvert tojást. Ezzel a töltelékkel töltjük meg a gombakalapokat, amiket aztán enyhén olajozott tepsibe sorakoztatunk és sütőben készre sütünk. Székelykrumplival és reteksalátával tálaljuk. Nagyon laktatós és finom étel.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Tárkonyos salátakrumplileves

Ezt a fajta salátakrumplilevest az alfalvi Irénke barátnőmnél ettem néhány évvel ezelőtt. Akkor nagyon ízlett, többször is elkészítettem, de soha nem készült róla fotó. Most viszont sikerült fotót is készíteni mielőtt elfogyott volna az egész. A lényege ennek is ugyanaz, mint a korábban már bejegyzett salátakrumpli-levesnek: főtt krumpliból készülő savanykás leves.

Hozzávalók: 5-6 közepes főtt krumpli, 1 sárgarépa, 1 nagyfej hagyma, 1 cikk fokhagyma, csipetnyi tárkony, 1 csapott evőkanál liszt, 1 dl tejföl, 1 dl tej, pici olaj, pirospaprika, só, ecet és bors, a tálaláshoz.

Elkészítése: Az apró kockára vágott hagymát olajon kissé megpirítjuk, közben hozzáadjuk a karikára vágott sárgarépát és azt is megdinszteljük. Megszórjuk pirospaprikával, feltöltjük vízzel, sózzuk, majd amikor felforrt, hozzáadjuk a karikára vágott krumplit is. Ha ismét felforrt a leves, beletesszük a finomra vágott fokhagymát és a tárkonyt, végül behabarjuk a lisztből, tejfölből és tejből készült habarással. Tálaláskor ecetet, borsot és tejfölt adunk mellé.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők zöldség és tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Töltike

Töltike - ez is egy igen finom hagyományos erdélyi étel, ami a gyermekkoromat és nagyanyámat idézi. Ugyanis hajdanán nagyanyám, mindenféle "lapit" (levelet) megtöltött, amint akkorára nőtt, hogy legalább kiskanálnyi töltelék fért bele. Így készült töltike, nagyobbra nőtt reteklevélből, zsenge martilapuból és karalábélevélből. Amit itt láthattok, az éppen karalábélevélből készült, amit minap adott nekem a kofa bónuszként, mert sokmindent vásároltam nála. Magyarán, volt két kötés karalábélevelem, valamit kezdenem kellett vele, így jutott eszembe a töltike, amit időtlen idők óta nem készítettem. A két kötésből lett negyven töltelék, édesanyámnak is jutott belőle és nagyon ízlett neki. Igaz, hogy ez paradicsomosan készült - ettől lett kellemesen savanykás az íze -, anyu viszont azt is elárulta, hogy Emi néném sóskával szokta savanyítani, úgy még pikánsabb az íze. De ezt majd legközelebb, előbb jöjjön ennek a receptje.

Hozzávalók: 20 jó nagy karalábélevél, 0,5 kg darálthús (fele sertés, fele borjú), 1 vizespohár rizs, 1 nagyfej hagyma, pici olaj, pirospaprika, só, bors, csokornyi csombor és kapor, 3 evőkanálnyi paradicsompüré.

Elkészítése: A csokornyi csombort és kaport enyhén sós vízben felforraljuk, a megmosott karalábélevélre öntjük, majd lefedve tartjuk míg elkészítjük a tölteléket.

A hagymát pici olajon megdinszteljük, hozzáadjuk a darálthúshoz a nagyon kevés olajon üvegesre pirított rizzsel együtt, sóval, borssal és pirospaprikával fűszerezzük, majd az egészet alaposan összekavarjuk. A karalábéleveleket kiszedjük a fűszeres léből, a vastag erét éles késsel kimetsszük és a nagyobb leveleket kettévágjuk.

Az így előkészített levelekbe töltjük a töltelék

et és csinos kúp alakú töltikéket formálunk.

A töltikéket egy fazékban az edény fala mellett körbe sorakoztatjuk, feltöltjük a karalábélevél abáló levével és csendesen főzzük kb. másfél-két órát. Az utolsó félórában hozzáadjuk a paradicsompürét is, amit egy kevés fűszeres vízzel előzetesen feloldottunk. Tálaláskor tejfölt adunk mellé.

Jó fakanálforgatást!

Töltött karalábé

Nagyon megkívántam minap a töltött karalábét, és noha mifelénk még csak ezután palántálják a zöldséges kertekben a karalábét, úgy döntöttem összedobok egy adagot abból, amilyen most van. Találtam is az aprózárban finom, friss kisméretű karalábét, és kaporzöldet, így a tegnap délután sikerült összehozni ezt a finomságot.

Tovább...

Hozzávalók: 5-6 db zsenge kisméretű karalábé, 15-20 dkg darált hús (vegyesen sertés és borjú), 1 borospohárnyi rizs, 1 kisfej hagyma, pici olaj, só, bors, pirospaprika, 1 tojás, 1 csokor kaporzöld, 2 dl tejföl, 1 evőkanál liszt, pici tej.

Elkészítése: A karalábét meghámozzuk, és a belsejében karalábéfúróval üreget vájunk. Az apró kockára vágott hagymát pici olajon megdinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, majd a darált húshoz adjuk. A húshoz adjuk a nagyon kevés olajon üvegesre pirított rizst, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, hozzáadunk egy tojást, összekavarjuk és ezt a tölteléket töltjük a karalábéba. A töltött karalábékat egy lábosba rakjuk pici olajt és vizet töltünk alá, majd lassú tűzön, fedő alatt, az elfővő vizet folyamatosa pótolva puhára pároljuk. Ha már puha a karalábé, hozzáadjuk a nagyon finomra vágott kaporzöldet és a lisztből tejfölből pici tejjel készített habarással behabarjuk a levét. Sűrű, kapros mártást kell nyernünk. Melegen tálaljuk és tejfölt adunk mellé.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezőknek ezt az ételt nem ajánlom, de ha nagyon kívánják, akkor tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Szalonnába göngyölt csirkemell-csíkok

Meg nem mondom melyik szakács barátomtól tanultam, mert olyan rég volt, hogy nem emlékszem pontosan. Tény, hogy szakácstól tanultam és azóta kedvencünkké vált ez a nagyon gyorsan és egyszerűen készülő étel, amivel kezdők is bátran próbálkozhatnak.

Hozzávalók: 1 csirkemell, 20-25 vékony szelet húsos füstölt szalonna vagy bacon, só, fehérbors, olaj a sütéshez.

Elkészítése: A csirkemellet ujjnyi vastag 4-5 cm hosszú csíkokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, majd a vékony szelet szalonnába tekerjük és fogvájóval megtűzzük. (Ezt akár előző este is előkészíthetjük, hogy másnap gyorsabban menjen az ebédkészítés.) Ezután kevés olajat hevítünk egy serpenyőben és a szalonnába tekert csirkemell-csíkokat kisütjük. Miután kicsit hűlt kiszedjük belőle a fogvájót és tetszés szerinti körettel vagy salátával még melegen tálaljuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon semleges zöldségkörettel fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Tárkonyos-zöldhagymaszáras tojásrántotta

Nagyanyáinkra nem volt jellemző a pazarlás - gondolom ezzel többen is egyetértünk. Például az én nagyanyám, amikor a veteményes kertből előhozott kora reggel egy kötésnyi friss hagymát az aznapi ebédhez, a harmatos zöldhagymaszárat mindig félretette. Aztán annak függvényében, hogy éppen sok tojás volt a háznál vagy kevés, döntött a hagymaszár további sorsáról. Ha kevés volt és hirtelen semmi ötlete nem támadt a hagymaszár hasznosítását illetően, ideadta nekem, vágjam szép apróra a növekedőben lévő csirkéknek, mert "nekik is kell a vitamin". Zárójelben jegyzem meg, hogy ennek a "megbízatásnak" kettős haszna volt, ugyanis a csirkék vitaminhoz jutottak, én pedig gyakorolhattam a hagymaszár vékonyra metélését és a kés használatát már egész zsenge gyerekkoromban. Ha pedig bőségesen volt tojás, akkor hagymaszár mellé még tépett egy maréknyi tárkonyt és isteni tojásrántottát tett az asztalra reggelire. A minap épp úgy adódott, hogy volt bőségesen hagymaszáram és vettem a piacon néhány kötés tárkonyt is télire eltenni ecetben, tojás is akadt, én pedig valami gyorsan összedobható, gyermekkoromat idéző ételre vágytam. Így készült el ez a pompás rántotta ezúttal vacsorára.

Hozzávalók: csokornyi zöldhagymaszár, félmaréknyi friss tárkony, 3 tojás, pici tej, pici olaj, só.

Elkészítése: A zöldhagymaszárat a tárkonnyal együtt finomra vágjuk, majd kevés olajon megdinszteljük. Közben felverjük a három tojást pici tejjel és sóval, majd a dinsztelt zöldségre öntjük és összekavarjuk. Friss zöldséggel, retekkel, zöldhagymával tálaljuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Tavaszi joghurtos fantáziasaláta - Antónia lányom kreációja

ve

A Csíkszeredában tanuló lányom múlt hét végén azzal az ötlettel érkezett haza, hogy szombatra ő akar ebédet készíteni. Mivel soha semmi jó elrontója nem szoktam lenni, sokat nem kellett győzködnie, egyetértettem vele, aztán máris azt kezdtük egyeztetni mi van idehaza, mit kell beszereznem a piacról. Szombaton korán keltem és miután kávéztam a szomszédasszonyaimmal, piacolni mentem, noha kint havazott és eléggé ronda időjárás volt májushoz képest. Hála Istennek a piac kínálatában nem az látszott, hogy közben havazik, mert sok finom friss zöldség volt. Így egyebek mellett vettem sóskát, vörös labodát, spenótot és fodros szélű salátát. Aztán hazatérve mindössze csak annyit kellett segítenem a lányomnak, hogy megmutattam, melyik szatyorban, mi van, majd úgy kb. negyedóra múlva jóétvággyal elfogyasztottam ezt a pompás salátát.

Hozzávalók: kb. 10 dkg csirkemell, 3-4 kisebb paradicsom, két kicsi uborka (friss), 3-4 hónapos retek, 1 piros kaliforniai paprika, 3 szál zöldhagyma, 1 kisebb fej saláta, félmaréknyi, spenótlevél, félmaréknyi laboda, félmaréknyi sóska, fél liter joghurt, olívaolaj, só.

Elkészítése: A csirkemellet apró kockára vágjuk és kevés olívaolajon addig pirítjuk míg kifehéredik. A zöldségeket megmossuk, megpucoljuk és egyforma kockára vágjuk. A leveleszöldségeket is megtisztítjuk, megmossuk, majd apróra tépkedjük. Az összes zöldséget és a húst egy mély tálba tesszük, picit sózzuk, meglocsoljuk kevés olívaolajjal, lazán összekavarjuk, leöntjük a joghurttal, majd ismét lazán összekavarjuk. Azonnal fogyasztható és nagyon finom!

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők húsnapon nyugodtan fogyaszthatják akár ebédre, akár vacsorára.

Jó fakanálforgatást!

Cukros saláta

Ez az egyik kedvenc salátám és bármit mondhatnak a reformkonyha és az egészséges táplálkozás korifeusai, úgyis kitartok a nagyanyám által megfogalmazott érv mellett: "a cukros saláta akkor jó, ha jó cukros". Természetesen, lehet ezt cukor nélkül, kevés cukorral, de akár mézzel is készíteni, számomra ez az "igazi" cukros saláta. A többi olyan saláta, amiben van ugyan fejes saláta és valószínűleg nagyon egészséges - ilyeneket is szoktam ám készíteni - de ha netán amolyan igazi, nagyanyámféle cukros salátára fájna a fogam, akkor csak ezt a változatot készítem. Amint korábbi bejegyzésemben is említettem, a múlt hét végén itthon volt a fiam és ez az ünnepi alkalom jó lehetőségnek kínálkozott arra, hogy ismét terítékre kerüljön ez finom, Erdélyben széles körben elterjedt saláta. Ráadásul, ízvilága igen jól passzol ahhoz a májtokányhoz, aminek receptjét a korábbi bejegyzésemben találjátok.

Hozzávalók: 1-2 fej friss, lehetőleg kerti fejessaláta, zöld fokhagymaszár, ízlés szerint, cukor, ecet és víz, tetszőleges mennyiségben.

Elkészítése: A friss salátát megpucoljuk, és folyó víz alatt alaposan átmossuk. A külső, vastagabb leveleit leszedjük - ezt felhasználhatjuk salátaleveshez - a belső, zsenge leveleket pedig apróra tépkedve egy tálba halmozzuk. A zöld fokhagymaszárat szintén megmossuk, finomra aprítjuk és rászórjuk a salátára, majd alaposan átforgatjuk. Ezután a saláta mennyiségének megfelelő mennyiségű vízből, ízlés szerinti mennyiségű ecettel és cukorral salátalevet készítünk, majd ráöntjük a tálban lévő fokhagymával kevert salátára. A salátalével is átforgatjuk a leveleszöldséget, végül gazdagon megszórjuk kristálycukorral.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők a nagy mennyiségű cukor miatt inkább tésztanapon fogyasszák.

Jó fakanálforgatást!

Csirkemájtokány egyszerűen

Elteltek az ünnepek meglehetősen szélsőséges hangulatban. Örültem annak, hogy itthon voltak a gyermekeim és azért, mert végre megismerhettem Alina szüleit. Alina a fiam élettársa, a szülei pedig kedves, aranyos emberek. Ugyanakkor szomorkodtam is, mert tragikus körülmények közepette nagypénteken elhunyt egy általam tisztelt és nagyrabecsült ember. Ám, erről több cikket is írtam kedvenc napilapomban, a Krónikában, ha érdekel a történet elolvashatjátok itt, itt és itt, illetve a Morfondír blogomon itt. Annyira lehangolt a szomorú esemény, hogy nem igazán volt kedvem fotózni, pedig sok finomságot készítettem húsvétra. Aztán május elsejére hazajöttek ismét a fiamék majálisozni, és az ő kérésére készítettem ezt a nagyon egyszerű májtokányt.

Hozzávalók: 3 nagyfej hagyma, 1 paprika, 0,5 kg csirkemáj, olaj, só, bors, pirospaprika.

Elkészítése: A májat megmossuk és megtisztítjuk, a hagymát és a paprikát megpucoljuk, majd kockára vágva kevés olajon megdinszteljük. Megszórjuk pirospaprikával, hozzáadjuk a májat és lefödve csendesen pároljuk míg a máj kifehéredik. Ekkor megsózzuk, megborsozzuk és még 5-10 percig főzzük. Krumplipürével és cukros salátával tálaljuk.

Aki az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezik fogyassza egyszerűen salátával vagy párolt zöldséggel.