2010. március 15., hétfő

Dobtortát sütöttünk Mártival és Antóniával

Ez nem elírás, ugyanis nem dobos tortát, hanem dobtortát sütöttünk, méghozzá koprodukcióban: Márti kolléganőm, Antónia lányom és én. S az egész azzal kezdődött, hogy múlt pénteken reggel Márti afelől érdeklődött, ismerek-e valakit, aki sütne neki holnapra egy háromkilós tortát, mert az ikerfiai töltik a hét évet és másnapra meghívták az osztálytársakat és a sízőcsapatot szülinapi bulira, de még torta nincs. Igazából hirtelen senki nem jutott eszembe - pedig ismerek tortasütő asszonyokat - így hát azt mondtam neki: gyere hozzám és este megsütjük ketten. Úgy is lett: jött Márti, hozta a lisztet, tojást, cukrot, vajat és minden egyebet, ami kell, és úgy hét óra magaslatában hozzá is láttunk a munkához. Mártiról tudni kell, hogy nagy természetjáró és hegymászó, volt már afrikai expedíción, megmászta a Kilimandzsárót és Dél-Amerikában az Aconcaguát. Emellett csudajó "zöld-riportokat" ír, és mindenféle olyan dologgal foglalkozik, amivel nagyon kevés újságíró manapság. Például a környezetszennyezéssel, a fatolvajlással, stb. és mindezért nagyon tudom tisztelni, de azért még inkább, mert mindenféle bokros teendője mellett nagyon jó édesanyja az iker fiacskáinak, akik nagyon ügyes, talpraesett gyerekek. Na, s akkor most kanyarodjunk vissza a tortához, ami gyakorlatilag úgy készült, hogy az "izommunka" tekintélyes hányadát Márti végezte - értsd: ő kavargatott, habosított szinte mindent, amit kellett. Amint látjátok a képen is, én adagoltam a hozzávalókat, illetve felügyeltem a sütőt, beraktam-kivettem a piskótát. Természetesen, az alapötlet, hogy dobtorta legyen az Mártitól ered és az is, hogy mogyorókrémes legyen.
Antónia lányom reszortja volt a dizájn, ő jött az olyan ötletekkel, hogy a doboknak különféle síkokban kell elhelyezkedniük, hogy minél autentikusabb legyen, illetve hogy még érdekesebb legyen, a barna többféle árnyalatát jelenítsük meg a tortán. Aztán a végén őt bíztuk meg azzal is, hogy bevakszolja a tortát krémmel a külső felületeket, illetve majd másnap dekorálja úgy tejszínhabbal, hogy minél inkább hasonlítson egy "dob-szerkóhoz". Sőt, neki támadt az az ötlete is, hogy amikor teljesen kész, hívjuk fel Manci szomszédasszonyt és kérdezzük meg tőle: "szerinted mihez hasonlít?" Manci elsőből rávágta: "dob". Tehát teljesen felismerhető lett a tortánk. S akkor a hosszas bevezető után következzék a recept leírása.
Hozzávalók: 1 db hattojásos téglalap alakú piskótalap, 1 db öttojásos kerek, világos piskóta, 1 db öttojásos kerek, kakaós piskóta, 1 db háromtojásos kerek, világos piskóta, 1 db háromtojásos kerek, kakaós piskóta; a krémhez: 75 dkg mogyorókrém (Finetti), 4 vaj, 20 dkg porcukor, két narancs reszelt héja, két nagy csokitojás összetördelve; a sziruphoz: 3 dl víz, 1 dl rum, fél narancs héjastól; a díszítéshez: 2 tasak tejszínhabpor, 3 dl tej, 3 tasak habfixáló, cukorgyöngy.

A munkálatokat a tortalapok elkészítésével kezdtük, vagyis sütöttünk egy nagy világos színű téglalap alakú piskótát azalapnak. Aztán egy világos és egy kakaós nagyobb méretű kerek piskótát a lábdobnak, majd két kisebb méretű szintén kerek világos- és kakaós piskótát a kisebb doboknak. A piskótakészítés részleteit nem taglalom, hiszen egy korábbi bejegyzésemben ezt már megtettem, navigáljatok ide és nézzétek meg. Ezután elkészítettük a krémet: két vajat habosra kavartunk 10 dkg cukorral, majd hozzákavartunk tetszés szerinti mennyiségű mogyorókrémet. Ebből egy keveset kivettünk, hogy legyen amivel bevonni a tortát, a többibe beletettük a csokidarabkákat és az egyik narancs reszelt héját. Márti szerint a narancs csodákat művelt a krémmel.
Közben a szirup hozzávalóit is összeforraltuk és lehűtöttük, majd rendre meglocsoltuk vele a kettőbe, illetve háromba vágott lapokat és egy "szőkét" egy barnával párosítva megtöltöttük a krémmel. Ekkor derült ki, hogy a két vaj és a félkilós Finetti nem elég. Nosza Márti térült-fordult és már hozta is az újabb adag vajat és mogyorókrémet, amit hasonló módon kavartunk ki, de nem tettünk bele csokidarabkákat csak narancsreszeléket. Mivel több mogyorókrém került a második adag krémbe, sötétebb lett a színe, amit Antónia kimondottan helyeselt, mert szerinte ha tónusos, akkor az esztétikusabb.
Ezzel a krémmel vontuk be a dobok oldalait, a tetejére Antónia javaslatára a maradék krémbe tettünk még egy kanál kakaót is, hogy még sötétebb legyen, és ezzel a krémmel vontuk be.
Ekkor már fél egy volt és Márti elment haza, mi pedig lefeküdtünk, de előtte a tortát bevittük a "macskamentes övezetbe", vagyis az Antónia szobájába, hogy nehogy az éj leple alatt megkóstolja Kitty macsek. Aztán reggel folytattuk: elkészítettem a tejszínhabot és Antónia kidíszítette. Illetve a legvégén a két ünneplő kissárc nevét cukorgyöngyből kirakta. Nehogy azt higgye valaki, hogy ez olyan egyszerű művelet, mert a cukorgyöngy még a lányom vékonyka kezéhez is igen apró és mindegyre el akart gurulni, na de a lányom sem véletlenül a legjobb az osztályában szobrászatból, ugyanis pillanatok alatt kitalálta, hogy egy régi kötőtű hasznos szerszám lehet ilyen esetben. Igy hát előbb kirajzolta a betűket, majd a kötőtű segítségével felrakta a gyöngyöket. S még a végén azt sem mondta: tetűölő munka. :))) Na hát így történt és a végeredmény ilyen lett és Márti szerint mind külsőleg, mind belsőleg hatalmas sikert aratott, ami abban nyilvánult meg, hogy a buli végére alig maradt belőle egy kevés.

Isten éltessen Örsi és Gergő! Aki pedig arra vállalkozna, hogy ilyen gigantikus tortát süt: Jó fakanálforgatást!

15 megjegyzés:

Kati írta...

Nagyon ügyesek vagytok, csudaszép lett!!! :-)

Edit (Esc) írta...

Le a kalappal! Nagyon ugyesek vagytok. Es ami a lenyeg: nem feltek (se Te, se Antonia) a kihivasoktol!

márti írta...

Hogy a torta csudajó lett, az nem kérdés, volt olyan gyerek, aki kétszer is ellátogatott Alíz zöldségvágó tálcájához (na persze a méretes kék darabra itt rá sem lehet ismerni, mivel jól (t)álcázza magát). S szó mi szó, én különleges elégedettséggel nyugtázom, hogy beavattatok a tortasütés rejtelmeibe s komoly részt vállalhattam életem első tortasütő akciójában (az már mellékes, hogy csekély 31 évet kellett letudjak, hogy enyém legyen a nagy élmény).
szóval hajrá lányok, készülhetünk majd a 8 éves, 9 és stb szülinapokra s leszek olyan ötletes, hogy elsőáldozásra kenyér és bor formájú tortát kérjek tőletek :)

Bianka írta...

Nagyon ügyes és aranyos. Jól néz ki:)

Ottis írta...

Nagyon ügyesek vaqgytok!

Unknown írta...

Ez, nem semmi!!!
Isten éltesse a fiúkat!
Van egy asztali naptárom, a március 11-nél egy Ír áldás van, engem nagyon megfogott, így szól „Kívánom, hogy minden jó hír arca,és minden rossz hír háta forduljon feléd.”Ezt kívánom én is nektek.

Alíz, Erdélyből írta...

Kati: köszönöm az elismerést.

Edit (Esc): kihivások kapcsán: alapból úgy állok hozzá mindenhez, hogy előbb legalább megpróbálom.

Márti: máskor is szivesen látlak bármilyen konyhai akcióban, mert jó segitség vagy. A kenyér és bor formájú tortán gondolkodom, de még van rá két évem. :))))

Bianka és Ottis: köszönöm az elismerő szavakat.

Ibolya: köszönöm a jókivánságot a fiúk nevében is, az ir áldás szövegét észben tartom. :)

Jutka írta...

Vessek magamra, ha korgó gyomorral fogok most dolgozni. Hát kellett nekem ilyen későn elballagni Hozzád? :)

Budai Evódia írta...

húha!
Ja, nem ismersz valakit aki sütne nekem holnapra egy háromkilós tortát? Az ünnepélyt kitalálom én hozz:P
Nem semmi, amire te is vállalkozol! A szeretet mindenre képes.

Gál Edith írta...

LE MINDEN KALAPPAL!!!!
NAGYON ÜGYESEK VAGYTOK!!

Edó írta...

Nem semmik vagytok,hogy ezt egyaltalan kitalaltatok,nemhogy meg ilyen remekmuvet kesziteni!!Akremje nagyon-nagyon tetszik,legkozelebb valoszinu elkeszitem.A torta csodaszep,ugyesek vagytok,volt munka vele.

szannalina írta...

Ez tényleg szép! Ügyes volt a trió!

Vali írta...

Nagyon ötletesek voltatok. Nem kis feladatra vállalkoztatok.
Minden jót az ünnepelteknek!

Viki írta...

Ahogy elnézlek Benneteket munka közben, azért ez nem volt semmi. Jól kidolgozhattátok magatokat, és biztos izgultatok is, de hát nem volt miért, mert a torta az maga egy alkotás lett. Gratulálok.

Alíz, Erdélyből írta...

Mindenkinek köszönöm az elismerő szavakat. Valóban nem volt kismiska megcsinálni egy ekkora tortát, de két ügyes segitséggel hamar ment. :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails