2010. július 31., szombat

Scsí - orosz savanyúkáposzta-leves egyenesen Moszkvából VKF!-re

Lám-lám, olykor abban is van némi haszon, ha valaki nem blogolja be idejében a receptjét - így jártam most én is. Mert milyen jó, hogy ott volt a beblogolatlan kajáim között az oroszok nagy kedvence - egy ideje a miénk is - a scsí, az orosz savanyúkáposzta-leves, aminek receptjét egyenese Moszkvából hoztam jó régen. Ráadásul most Sedith VKF!-jére elküldhetem. Nos, ennek a receptje is eszperantista előéletemhez kötődik, mint a mexikói chillis babé, amiről szól a korábbi bejegyzésem. Történt ugyanis, hogy 1987-ben, amikor részt vettem egy társas kiránduláson, Moszkvában meglátogattam Anatolij nevű autómérnök eszperantista levelezőtársamat. Nagy titokban és "gyengélkedésre" hivatkozva, ugyanis abban az időben a személyes látogatás főbenjáró bűn volt, hazaárulás, kémkedés, s ki tudja még milyen pikáns vádakkal járt, ha valaki lemaradt a csoporttól. No nem kell izgulni, mert megúsztam a nagykalandot KGB és szekuritáté nélkül, ugyanis a taxisofőr, aki szintén "titokban" vitt és hozott, szintén eszperantista volt és lehetett bízni benne. Anatolij felesége pedig olyan isteni scsít készített, hogy azóta is folyton emlegetem és áldom érte az eszperantisták Istenét, amely által én is megtanulhattam ennek a finomságnak a receptjét. Nos, akkor következzen Anatolij feleségének a savanyúkáposzta-levese.

Hozzávalók: 30-40 dkg füstölt kolbász, 1 kisfej savanyúkáposzta, vagy félkilónyi gyalult savanyúkáposzta, 1 kisfej hagyma, 1-2 szál sárgarépa, 10 dkg füstölt szalonna, vagy 1 kanál zsír, tejföl, 1-2 kanál liszt, késhegynyi pirospaprika.

Elkészítése: A káposztát - ha nem gyalult - cérnavékony szálakra metéljük, a szalonnát kiolvasztjuk, a zsírjának egy részét letöltjük, a többiben megpirítjuk a karikára vágott kolbászt. Amikor a kolbász kiengedte a paprikás levét, hozzáadjuk a hosszú csíkokra reszelt sárgarépát, addig dinszteljük, míg színt vált, majd beletesszük a káposztát is. Miután a káposzta is kicsit pirult, felöntjük vízzel és fedő alatt, lassú tűznél addig pároljuk, míg a zöldség megpuhul. A félretett zsíron barnára pirítjuk a lisztet, beletesszük az apró kockára vágott hagymát, majd megszórjuk pirospaprikával, felengedjük kevés vízzel és a leveshez adjuk. Amikor újra felforrt, kész is a leves.

Jó fakanálforgatást!

6 megjegyzés:

Jutka írta...

Biztosan fincsi volt, én is megenném most :)

Rita írta...

Lásd, én sose tudtam, hogy orosz, bár néha megfőzöm.
S persze nem scsi néven hanem "aratóleves"-ként, ami megnézve a két receptet nem egyezik... tehát ismét tanultam valamit! :)

reku írta...

hehe, én is készítek hasonlót, nálunk korhelylevesként fut. :)

trendo írta...

OFF: Sedith magasra tette fel a lécet VKF ügyben :) Kíváncsi vagyok, mit fogsz kieszelni:) Sok sikert!

Alíz, Erdélyből írta...

Trendo: abbiza - ebben egyetértünk! De szerencsére "ötletgyáros" vagyok és hamarosan jelentkezem a kiirással. És természetesen, kiváncsian várom az ajánlatodat majd. :)

Vicuska írta...

A scsi régi leves és nagyon finom gombával is! Az orosz konyha preferálja a leveseket, nagy jelentőséget tulajdonítanak neki.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails