A helyzet fokozódott...

Hol is kezdjem? Szóval, velem nem lett semmi baj, nem támadott meg a Szándujbeli bakmedve, de még a rekkenccsel sem találkoztam, de, hogy plasztikusan fejezzem ki magam parafrazálva a Tanút: "a helyzet fokozódott". Igen bizony. A múlt hét vége a szokásos befőzésekkel telt, már megint eltettem kb. 50 üveg zakuszkát (még nem számoltam meg), aztán ennek a hétnek az elején a lányomnak orrmandula és mandulaműtétje volt és egyáltalán nem úgy sikerült, mint ahogy elképzeltük. (Legalábbis ahogyan én elképzeltem.) Mindenki azzal biztatott, hogy ez egy rutinműtét, nem kell tartani semmitől, mert 15 perc az egész stb. Aztán tömören és röviden az lett belőle, hogy a lányom kétszer elájult és kétszer volt a műtőben - innen is látszik, hogy a lányom nem átlagember. Most már minden rendben van, már eszik is, de a hétfői nap nekem is szörnyű volt, nemhogy neki. És még mindig nem tértem magamhoz egészen... Na, de hogy magamat vidámítsam egy kicsit kirakom ide a lányom fotóját. Nézzétek, milyen gyönyörű lányom van!

Nem, nem ikrek, mégcsak nem is testvérek - pedig már többen is azt hitték. Másodunokatestvérek. A szőkébb, rózsaszín blúzos az én lányom, a másik kislány az ács unokaöcsém leánya és mindketten anyai nagyapámhoz hasonlítanak. Ez a fotó ama családi találkozón készült, amiről már tettem említést egy korábbi bejegyzésemben. Itt vidám volt, mert még nem tudta, milyen egy mandulaműtét. Na, szóval, hála Istennek túl vagyunk rajta és remélem több gond nem lesz. Csütörtökön már hozom is haza a kórházból. Közben tegnap is, ma is Csíkszeredában jártam, mert ott műtötte egy ismerős orvos, szerencsére, mert komolyabb gond is lehetett volna, ha nem igazi jó szakorvos műti.
S mert a baj sosem jár egyedül, a macskám is gyengélkedett. Mondjuk ő még a lányom műtétje előtt elkezdte. Bezabált, gyomorgyulladást kapott, aztán egy napig se nem evett, se nem ivott. Jól megijesztett... Szurikat kapott - hármat egymás után - de megint szerencsémre, jó barát a cica-házidoki-néni is és mielőtt a macsek az összes bőrt lekarmolta volna az ábrázatomról, már ki is húzta a tűt a grabancából, mert oda kapta a szurit. A gond az volt, hogy őt meg diétáztatnom kellett miközben a lányomat műtötték és kétszer megjártam Csíkszeredát. Rizses sárgarépát, vagy sárgarépás rizset kellett főznöm neki, teljesen sótalanul, mert sem a kutyák, sem a macskák nem ehetnek sós ételt. Jó ezt tudni! Ja és persze szépen be kellett volna osztani neki: reggeli, ebéd, vacsora. Ne legyen se hideg, se meleg. Hát ebből annyi valósult meg, hogy megfőztem a sárgarépás rizst, kiraktam egy tálba a reggeli-ebéd-vacsorát és mondtam: "Oszd be macska!" Megértette, mert ő már jól van, annyira, hogy már a szalmakalapomat is felpróbálta.
Na, hát ez volt, de remélem, lassan visszatérek a rendes kerékvágásba és a következő bejegyzés már recept lesz. :)