Mint tudjátok szeptember 1-én a magyar konyha ünnepét, a Nemzeti Gulyás Napot ünneplik a világ bármely részén élő magyarok. A magyar ételek megünneplésének ötletét három évvel ezelőtt fogalmazta meg Csíki Sándor gasztronómus és foodstylist, azóta egyre nagyobb méreteket ölt. Ma már nem csak baráti társaságok, hanem vendéglátóipari egységek és egyéb rendezvények is csatlakoznak az ünnepséghez. Idén úgy döntöttem, hogy legkedvesebb és legjobb barátaimmal, egykori középiskolás Czimboráimmal ünneplem meg ezt a napot. Annál is inkább, mert Zolika nagyon finom szegedi halászlét ígért. Azt mondta, ez a halászlé a legjobb lesz, amit valaha is ettem, és igaza lett, valóban a legfinomabb volt az összes közül, amit valaha kóstoltam. A Czimborák közül még azok is jó étvággyal ették, akik egyébként nem rajonganak a halételekért és többen is repetáztak.
In ziua de 1 septembrie maghiarii de pretutindeni sarbatoresc Ziua Gulasului, adica sarbatoarea bucatariei ungureasca. Cu initiativa sa sarbatorim mancarurile unguresti a venit Csíki Sándor gastronom és foodstylist din Ungaria acum trei ani, de atunci asa la sfarsit de vara nu numai persoane fizice si compani de mese prietenesti s-au alaturat acestei sarbatori ci si hoteluri, restaurante, ba si alte organizatii. Anul acesta am sarbatorit impreuna cu cei mai dragi si buni prieteni de ai mei inca din liceu, fiindca Zolika ne-a promis a ciorba de peste foarte delicioasa dupa o reteta din Szeged. A zis ca o sa fie cea mai buna ciorba de peste din viata mea, si a avut dreptate fiindca intr-adevar era cea mai buna dintre toate ciorbele de peste pe care le-am gustat. Dintre prietenii mei si acestia care nu prea prefera mancarurile de peste mancau cu pofta, si mai multi au luat de doua ori din ciorba.
A halászléhez három jókora pontyot hozott, amit feltrancsírozott, a bográcsban a halfejből és egyéb leeső részekből nagyon sok hagymával és paprikával az alaplé fő, amit Zolika három órán át főzött, mivel - mint mondta - így tanulta magyarországi horgászbarátaitól. Ekkor mondta: okvetlenül említsem meg a blogbejegyzésben, hogy a mi évfolyamunk - az 1980-as "évjárat" - volt a jelenlegi csíkszeredai Márton Áron Gimnázium, akkoriban Matematika-Fizika Líceum legjobb végzős társasága, ugyanis két országos olimpiászon nyertünk és első felvételivel 87-en jutottak be egyetemre. Hogy ez a Zolika miket tud!
Pentru ciorba de peste a adus trei crapi mari, pe care le-a taiat felii, iar in ceaun deja se fierbe capetele crapilor cu multa ceapa si ardei capia. Trei ore s-au fiert, fiindca Zolika asa a invatat de la pescari din Ungaria. Intre timp mi-a zis, daca postez evenimentul pe blog, neaparat sa scriu, ca noi - cei care au dat bacalaureatul in anul 1980 - suntem cei mai buni din istoria Liceului Márton Áron din Miercurea Ciuc - pe vremea aia Liceul de Matematica-Fizica -, fiindca dintre noi au reusit doi sa castige la olimpiada nationala, si dintre noi 87 au intrat la facultate cu primul examen.
Miután az alaplevet leszűrte, belerakta a hatalmas, besózott halszeleteket és pontosan 20 percig főzte.
Dupa ce a strecurat ciorba, in zeama curata a fiert exact 20 de minute feliile de crapi dinainte sarate.
Ezután személyesen tálalta mindenkinek a legjobb halászlét a világon. A legfelső képen látszik, mindenki milyen jó étvággyal fogyasztja.
Dupa ce s-a facut, Zolika personal a servit cea mai buna ciorba de peste pentru fiecare dintre noi. Pe poza din inceputul paginii se vede ca lumea a avut pofta de mancat.
Kb. így nézett ki a tányérban a halászlé.
Cca. asa arata ciorba de peste in farfurie.
S kb. ennyi maradt a bogrács aljában miután mindenki jól lakott és kedvére repetázott. De egy későn érkezett vendég tett róla, hogy még ennyi se maradjon.
Atat a mai ramas dupa ce ne-am saturat cu totii, si carora le-a placut si mai mult, au luat de mai multe ori. Dar un musafir care a venit mai tarziu avea grija si de restul ce a ramas in fundul ceaunului.
Sokan érdeklődnek közületek, mi történt velem, hogy az utóbbi időszakban olyan keveset voltam itt. Örülök az érdeklődésnek és jogos a kérdés. Nem tűntem el, nem történt semmi velem, csupán kicsivel zsúfoltabb volt az augusztusom, mint az előző évekbeli. Megszerkesztettem a Székely Konyha augusztusi lapszámát, utána szabadságon voltam, de első olyan szabadságom volt, amit hosszú évek óta együtt tölthettem a gyermekeimmel és igyekeztem kihasználni minden percét. Aztán az alig egyhetes szabadság idején sikerült olyan jól kikapcsolódni, hogy utána alig tudtam összekapni magam, hogy a munkámra koncentráljak. De mostanra úgy néz ki, egyenesbe jöttem, máris szerkesztem a Székely Konyha szeptemberi lapszámát a mindennapi teendőim mellett. Nem ígérem, hogy naponta jelentkezem újabb bejegyzésekkel, de mindenképp gyakrabban fordulok elő majd itt.
Multi dintre voi ma intreaba, ce s-a intamplat, unde am disparut? Ei, nu am disparut, pur si simplu luna august a fost mult mai aglomerata pentru mine, decat in anii precedenti. Dupa ce am reusit sa termin editia din august a revistei Székely Konyha, m-am dus la concediu si era primul meu concediu dupa multi ani, cand am avut ocazia sa petrec putin timp impreuna cu copii mei. In timpul concediului am reusit sa ma relaxez asa de bine, ca dupa aia cu greu am reusit sa revin si sa concentrez la treburile mele. Dar asa se pare, ca de acum incolo treburile au revenit la normal, deja m-am apucat de editia de septembrie a revistei Székely Konyha. Nu va promit, ca in fiecare zi vin cu cate un post, dar incerc sa fiu cat de mult se poate aici.
