2011. május 26., csütörtök

Tetszik a recepted-díj és kétéves évforduló

Két éves lett a blogom és mintegy születésnapi ajándékképpen érkezett Martinelli zseniális díja, amivel kicsivel később Jutka is meglepett. Mivel ez a két esemény egymásra tevődött, nem választom el egymástól, hiszen annál szebb ajándékot el sem tudok képzelni egy gasztroblog születésnapjára, mint azt, hogy a "hasonszőrűek", a gasztroblog-szerkesztők, kiemelve egy vagy több receptedet, elismernek. Hogy ez nálam most épp egybeesett, jelnek tekintem a továbbiakat illetően. Ám, mielőtt teljesen lemerülnék rapszódikusba, előbb Martinelli és Jutka kérésének teszek eleget, majd írok a két éves blogomról.


Martinellinek, mint az erről szóló bejegyzésében írja, blogról blogra vándorolva támadt az ötlete, hogy Tetszik a recepted-díjjal tüntesse ki azon gasztroblog-szerzőket, akiknek valamelyik receptje megtetszett. Aztán továbbgondolva az ötletet, valóságos lavinát indított el néhány nap alatt azzal, hogy lefektette a játékszabályait a díj továbbadásának. Nos, Martinelli játékszabályai szerint a díj annak a gasztrobloggernek adható át, akinek tetszik egy receptje. A díj természetesen továbbadható olyan blogtársaknak, akiknek tetszik legalább egy receptje és megjelölhető az is, akitől kaptad a díjat. A továbbiakban arra ösztönöz a zseniális díj értelmi szerzője, hogy lepjük meg minél több bloggertársunkat ezzel a díjjal. Nos, következzen a listám mindjárt az elején azokkal a blogtársakkal, akiktől kaptam ezt a díjat.

Martinelli - Nyári káposztaleves csirkehússal receptjéért, amit rövidesen elkészítek.
Jutka - az összes hagyományos erdélyi receptjéért. Sok lenne felsorolni, de ő tudja, melyikekre gondolok.
Edó - a tematikus tortáiért - mindegyik tetszik, nem tudnék választani.
Ottis - a szőlős csirkemellért és a pulykatortáért, de tetszenek a sütés nélküli süteményei is.
Sedith - a gyors szilvásgombóc receptjéért, de figyelemre méltóak a tortái is.
Gál Edithnek - a finom diós-csokis süteményéért, ami nálunk azóta is topon van.
Wise Ladynek - az összes okosságok címszó alatt bejegyzett írásaiért. Sokat lehet tanulni belőlük!
Gabojszának - az összes nyúlhúsból készült receptjéért.
Bonbon Mániának - az összes bonbonjáért.
Duendének - a svéd gombasalátájáért. 
A listát folytathatnám, hiszen annyi jó ötlet megtetszett valamiért a gasztrovilágban, hogy azt képtelenség lenne felsorolni. Nem is szaporítom tovább a szót, hanem gyorsan rátérek a 

Két éves blogomra.

Nos, két évvel ezelőtt igazából még azt sem tudtam, mi az a blog, nemhogy tisztába lettem volna a lehetőségeivel és örömeivel. Egyszerűen blogot kezdtem írni, mert "nyaggattak" a gyermekeim, és mert Gyöngyi is azt mondta, hogy jó lenne főleg a szétválaszós ételeimet valahol közzétenni, amire legalkalmasabb egy blog. Így hát mivel éppen akkoriban összedobtam egy epertortát és fotót is készítettem róla, megírtam az első bejegyzésemet. Jelzem, ezt megelőzően volt még egy blogom, de azt elhagytam, mert nagyon nehézkes volt a kezelése. Szóval, megvolt ez a blog és néha-néha írtam bele ezt-azt. Nagyon meglepődtem, amikor az első elismerő megjegyzések megérkeztek, aztán ezek hatására kezdtem virtuális barátságokat kötni. Ezt követően igyekeztem felvenni a kapcsolatot mindenkivel, aki elérhető közelségben volt. Így történt, hogy előbb meglátogattam Sedithet, majd Ottist, Edót és Jutkát. Valamikor ősszel megérkezett Gabojsza is Magyarországról és roppant büszke voltam arra, hogy néhány órát vele és a családjával tölthettem. Az ősz során volt még egy meglepő élményem, ugyanis megismerhettem Ágit, aki budapesti és akkor épp vendégségben volt Erdélyben, de képes volt megtenni több mint hatvan kilométert csak azért, hogy találkozhasson velem, és megkóstolja a böjtös káposztámat. Ebből a találkozásból is barátság lett. Szóval minderre igen kellemes visszagondolni. Ezt követően blogírás szempontjából egy meglehetősen "száraz" időszak következett, ugyanis 2009. novemberétől 2011. márciusáig gyakorlatilag minden szabadidőmet felemésztette az Erdélyi Konyha főszerkesztése és az ezzel járó PR-munka. Csodával határos, hogy eközben még eleget tudtam tenni annak a megtisztelő felkérésnek, hogy én lehettem a házigazdája a 37. VKF!-nek. S ha már itt tartunk, néhány szót ejtenék arról is, miért nem szerkesztem a továbbiakban azt a lapot, amelynek tartalmára vonatkozó alapkoncepcióját én hoztam létre, mert ezzel még tartozom azon Kedves Olvasóimnak, akik még most is mindhiába keresik a lapban az írásaimat. Nos, kezdetektől merőben eltérő nézeteket vallottunk a minőség és profizmus fogalmáról a lap anyagi hátterét biztosító kiadóval. Mellesleg erre ő azt mondja "stílus és szemléletváltásra volt szükség". Lényeg, hogy áprilisban szakadás történt közöttünk, magyarán teljesen ellehetetlenítette a munkámat főszerkesztői minőségemben. Ezzel együtt néhány kolléganőm - akiknek a személyem jelentetette a garanciát a lapnál - úgy döntött, hogy kiválik a csapatból, és ezt követően hoztam  meg azt a döntést, hogy szerzőként sem óhajtok megjelenni a lapban. Ettől a függetlenül a jól végzett munka örömével köszönök el Kedves Olvasóimtól, hiszen egy olyan lap alapkoncepcióját sikerült lefektetnem, amely januárra elérte a tízezres példányszámot, és júniustól már a magyarországi piacon is megmérettetik. Sok sikert és kitartást kívánok azoknak a gasztrobloggereknek, akiket én hívtam meg lapot szerkeszteni és köszönöm azok munkáját is, akik kiváltak a szerkesztőségből. Erről ennyit, ha valakit netán érdekelnek további részletek privát levélben szívesen válaszolok minden kérdésre. Gasztromagazin főszerkesztőjeként szerzett tapasztalataimat természetesen a későbbiek során kamatoztatni fogom, hiszen ez egy olyan tudás, amivel érdemes kezdeni valamit. Egyelőre azonban maradok a blogírásnál és legfőképpen pihenek, mert nagyon rám fér. Végezetül, de nem utolsó sorban jöjjön néhány beszédes statisztikai adat, ami azt jelzi, hogy érdemes ezt a blogot írni. Nos, van 180 hűséges olvasóm, és épp ezekben a napokban haladta meg a blogom oldalmegjelenítéseinek száma a százezret. A napi oldalmegjelenítések száma 400-500 között mozog, a legnépszerűbb bejegyzésem pedig a grízgaluska receptje, amire mostanig közel tízezren kerestek rá. Közel kétezren érdeklődtek a káposztasavanyításról szóló receptem iránt és több mint ezren voltak kíváncsiak a finom kókuszos szeletemre. Az ecetes almapaprikám, szilva befőzési trükkjeim, az orosz  savanyú-káposztalevesem és a ketchupom iránti érdeklődés közelíti az ezret, de beszédes adat az is, hogy a nemrég beblogolt reteksalátám iránt már több mint hatszázan érdeklődtek. Meglepő, ugyanakkor szívmelengető, hogy  több mint ezren kerestek rá a blogom nevére, illetve a fakanálforgató szóra. Ezek az emberek minden bizonnyal elsősorban rám és arra kíváncsiak, hogy mit írtam, kevésbé érdekli őket, hogy miről. Köszönöm. És ígérem, lesznek még ezen a blogon érdekes írások, nem csak ételekről és receptekről. Mint látjátok a blogom külleme is megváltozott, illetve elkezdtem oldalakra rendszerezni a már beblogolt receptjeimet. Egyelőre ennyi, ami kész és látszik, a további változásokat pedig rendre észlelni fogjátok, ha olvassátok a blogomat. 

29 megjegyzés:

Jutka írta...

Köszönöm szépen, örülök nagyon, hogy az Erdélyi recepteket emelted ki :)

martinelli írta...

Alíz, nagyon szépen köszönöm, igazán megleptél vele!

Ottis írta...

Alíz, köszönöm szépen!

Gabojsza írta...

Én is köszönöm és a blogszülinapod alkalmából kitartást, ihletgazdagságot és további évekig tartó örömfőzést kívánok a magad kedvére és a magunk örömére:-)

zsuzsiga írta...

Isten eltesse a blogot es irojat!

Bianka írta...

Sok boldogságot

Ottis írta...

És igen, boldog blogszülinapot kívánok én is, természetesen még sok blogbejegyzést!

Anikó írta...

Alíz, boldog szülinapot a blogodnak!
A grízgaluskát azóta úgy készítem, amióta nálad láttam, isteni finom és tökéletes:-)))
Az eltevéseidet is imádom:-)))
Azon amit most itt írtál az Erdélyi Konyha főszerkesztéséről, mármint nem te csinálod tovább és a többiek sem, teljesen kiborultam, pont most fizettem elő egy évre az újságot, azért mert rátok, a ti receptjeitekre, a ti erdélyi magyarságotokra, ízes kifejezésmódotokra / nem egészen úgy beszéltek magyarul mint itt mi, nem azokat a szavakat használjátok, de pont ez a jó/ vagyok kíváncsi:-)))))
Most mi lesz!!!! Nagyon sajnálom, de komolyan és el vagyok keseredve!!!

Anikó írta...

Alíz, boldog szülinapot a blogodnak!
A grízgaluskát azóta úgy készítem, amióta nálad láttam, isteni finom és tökéletes:-)))
Az eltevéseidet is imádom:-)))
Azon amit most itt írtál az Erdélyi Konyha főszerkesztéséről, mármint nem te csinálod tovább és a többiek sem, teljesen kiborultam, pont most fizettem elő egy évre az újságot, azért mert rátok, a ti receptjeitekre, a ti erdélyi magyarságotokra, ízes kifejezésmódotokra / nem egészen úgy beszéltek magyarul mint itt mi, nem azokat a szavakat használjátok, de pont ez a jó/ vagyok kíváncsi:-)))))
Most mi lesz!!!! Nagyon sajnálom, de komolyan és el vagyok keseredve!!!

Edit (Esc) írta...

Boldog blogszulinapot!!!

martinelli írta...

Boldog blogszülinapot és még sok-sok ilyen szülinapot kívánok.

http://gasztro-szepseg-es-sokmas.blogspot.com/2011/05/dijat-kaptam.html
Kukk be ide, meglepi!

Kati írta...

Még sok-sok blogszülinapot kívánok továbbra is!

sedith írta...

Köszönöm szépen, Alíz! És Isten éltesse a blogodat egészségben, szerzőjével együtt!:)

Wise Lady írta...

Köszönöm, hogy rám is gondoltál! A blogodnak gratulálok, ezután is olvasni fogom.
Az Erdélyi Konyha sajnálatos dolog. Sejtésem szerint több grillezett perui lámalapocka recept lesz benne, vagy tévedek?
Ami kár.

duende írta...

Alíz, nagyon szépen köszönöm a díjat és azt tovább is adom, mert tényleg jó ötletnek tartom én is. Legelőször is Neked, az angadzsabor (jól írtam?) leves receptedért. :)

Kívánok további sok örömet a blogíráshoz és az Erdélyi Konyhát én is nagyon sajnálom. Igazán sikeressé tetted, egyéni színfolt volt a magyar gsztroújságok sorában. :( Sajnálom, tényleg.
De ahogy ismerlek én téged, nyughatatlan lélek vagy és úgyis kiatlálsz majd megint valami nagyon jót! Az újság pedig jó tanulási, tapasztalási lehetőség volt. Isten éltessen sokáig! :)

Alíz, Erdélyből írta...

Jutka: nem véletlenül... :)

Martinelli: minimum ennyi neked is jár... És köszönöm az újabb díjat. :)

Ottis: köszönöm a jókívánságot.

Gabojsza: remélem, így lesz.:)

Zsuzsiga: nagyon köszönöm. :)

Bianka: köszönöm. :)

Anikó: nem mindenki jött el a laptól, a gasztrobloggerek többsége maradt. Jó receptek továbbra is lesznek a lapban... S ha kerül egy jobb főszerkesztő, mint én, akkor talán még jobb is lehet, mint amilyen volt. :)

Edit: köszönöm. :)

Kati: köszönöm. :)

Sedith: én is köszönöm.:)

Wise Lady: naná, hogy! A grillezett perui lámalapockával kapcsolatosan már írtam priviben. :))))

Duende: tudtam, hogy Te is jó ötletnek fogod tartani ezt a díjat. :))) És igen, jól sejted, nem ülök tétlenül, ui. dolgozom valamin, de ezt majd a maga idejében. :))

Aleda írta...

Boldog blogszülinapot!
Erőt-egészséget,hogy folytatni tudd a munkádat.Nagyon sokx kutatgatok a blogodon(lehet látod is,de nem baj)imádlak olvasni és ezt az egyet nagyon irigyelem Tőled: ahogy írni tudsz.Nem mindenkinek adatik meg,ez egy tehetség,biztos ,hogy fejleszteni lehet,de szerintem ez egy veled született csoda.Nekem ez nagyon nehéz,lehet ,h rányomja a bélyegét az is,h csak az elemit végeztem az anyanyelvemen de nem adom fel.:)

Alíz írta...

Aleda: köszönöm szépen. Amúgy - láthatod - én is gyakran megfordulok nálad. :) Köszönöm az írásaimra vonatkozó elismerést is, mindig jól esik, ha olvasóimnak tetszik, amit írok. Ami az újságírást illeti, valóban igaz, hogy nem lesz mindenkiből újságíró, aki két szót egymás után le tud írni, de ez nem is baj. És az is igaz, hogy technikailag el lehet sajátítani az ehhez szükséges tudás 90 százalékát, mégis attól a tíz százaléktól lesz valakiből jó újságíró, amit sehol nem tanítanak és nem tanulható. A magam részéről ezt isteni ajándéknak tekintem és igyekszem jól "sáfárkodni" vele. :) Amúgy, minden elismerésem a tiéd, írásaidon sem mondatszerkesztés, sem helyesírás szempontjából nem az látszik, hogy csak az elemit végezted magyar tagozaton. Gratulálok! :)

GasztroRéka írta...

Kedves Alíz!

Szívből örülök a blogodnak és Nagyon Boldog Blogszületésnapot kívánok!

Örülök, hogyha csak virtuálisan is, de megismerhettük egymást és együtt dogozhattunk!

Sok erő, egészséget, új ötleteket, további lelkesedést kívánok!

Nekem mindig te vagy és te maradsz az erdélyi gasztronómia nagykövete!:)

Alíz írta...

GssztroRéka: köszönöm, aranyos vagy. De a virtuális barátságot remélem, rövidesen személyes találkozás is követi. Tudod, szeretettel és szívesen látlak. :)

Gál Edith írta...

Ha későn is, de nagyon köszönöm a dijat és Isten éltesse blogodat és Iróját is!

Alíz írta...

Gál Edith: Köszönöm szépen!

M írta...

Alíz, mit is mondhatnék? Nagyon jó döntés volt ezt a blogot elkezdened. Hamarosan vége a tanévnek, akkor több időt tudok majd itt tölteni. Nagyon sok erőt, kitartást, örömet, jó élményeket kívánok a továbbiakban is.

(És a saját szempontomból nem elhanyagolható, hogy az én blogom sem lenne enélkül a blog nélkül. A mostani sorozatom meg az EK nélkül. A dolgok nagyon érdekesen függenek össze.)
Nagyon sok szeretettel ölellek, és további sok sikert kívánok.
Gyöngyi

Alíz írta...

Gyöngyi: minden mindennel összefügg, erről már többször meggyőződtem. :) Amúgy köszönöm a jókívánságokat és hasonló jókat kívánok neked én is.

Gesztenye receptjei és Bonbon mánia írta...

Alíz!
Nagyon szépen köszönöm a kedvességed, nagyon kedves vagy.
Gratulálok a blogszülinapodhoz:-))

4Gyerek írta...

Bár megkéstem soraimmal, de tartalmát tekintve bizonyára jöhetek.

Köszönöm mindenkinek azon "tevékenységét", aminek összhatásaként útjára indítottad a blogodat. Két év alatt remélem meggyőződtél arról, hogy érdemes folytatnod, hisz igény van rá. Ehhez erőt, egészséget kívánok, hisz kitartásod megvan hozzá.

Nekem spéci az ánizsos ecetes uborkád a toplista csúcsa. Idén is lesz. És szombaton ennek kapcsán emlegetgtelek.
Köszönöm a Fakanálforgatást.

Alíz írta...

Bonbonmánia: szívesen és köszönöm. :)

4gyerek: erre tömören és röviden annyit mondanék: ámen, úgy legyen!

timus írta...

Szia Alíz!

Kicsit megkésve, de nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám! Nekem az a legnagyobb öröm, ha valamelyik receptemet használják és szeretik, úgymond beemelik a családi recepetáriumba. Nemrég gondolkoztam is rajta, hogy miért osztok meg minden kis főzési titkot-trükköt, most már rájöttem, hogy ezért!
Az Erdélyi konyha ügyet szomorúan hallom... Előttem már elmondtak erről mindent, de nemrég olvastam egy nagyon találó keserédes nyilatkozatot egy (román kézilabdás) hölgytől - elnézést a vulgaritásért - kb. "ha seggberúgnak, akkor is lépsz egyet előre" - van benne valami, nem? Biztos vagyok benne, hogy lesznek új és jobb kihívásaid, mert úgy látom, mindig benne vagy valamiben. De még előtte, ahogyan írtad, pihend ki magad! Kellemes nyarat kívánok! Timi

Alíz, Erdélyből írta...

Kedves Timi: köszönöm a jókívánságokat. És igen igazad van azzal a hasonlattal, legalábbis esetemben mindig beigazolódott. :)))

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails