2010. április 25., vasárnap

Zserbó

A zserbó igen hálás sütemény: kiadós, díszes és sokáig eláll, ráadásul a készítése sem bonyolult. Legalábbis nem azoknak, akik még készítettek egyéb kelt tésztát is. Ezt most szintén Gyopinak és Imolának dedikálom, de mindenkinek ajánlom, aki szereti a diós-mézes karácsonyt idéző süteményeket. Bármilyen ünnepi alkalomra megállja a helyét, a receptet Vicuska barátném keresztanyjának Gergely Éva néninek a Süssünk, süssünk valamit... című gyűjteményéből vettem. A tányéron még látható a kókuszos szelet, amit korábban már beblogoltam.

Hozzávalók nagy tepsihez: 60 dkg liszt, 18 dkg vaj, vagy 20 dkg margarin, 3 dkg élesztő, bő fél csészényi tej, késhegynyi szódabikarbóna, 4 evőkanál cukor, pici só; a töltelékhez: 40-50 dkg darált dió, ízlés szerinti mennyiségű cukor, 10 dkg vaj, 5 kanál méz, , citromhéj vagy vanília, finom híg lekvár; a csokoládémázhoz: 7 evőkanál cukor, 4 kanál kakaó, 4 kanál erős feketekávé, 5-10 dkg vaj.

A tésztához a lisztet a margarinnal és a sóval elmorzsoljuk, majd a cukorral, szódabikarbónával, a
tejben felfuttatott élesztővel puha, ruganyos tésztát gyúrunk.








Ezután három egyenlő cipóra osztjuk, majd az első lapot vékonyra nyújtva egy nagy tepsi aljába tesszük. Megkenjük finom savanykás ízzel - legjobb a ribizlikocsonya, baracklekvár, vagy málnakocsonya. Utóbb málnakocsonyával kentem meg, de fűszeres szőlőlekvárral is nagyszerű. Az ízre egyenletesen rászórjuk a cukorral és citromhéjjal kevert darált dió felét, közben összeforraljuk a mézet a vajjal és ennek a keveréknek a felével meglocsoljuk a diót. Ezután kinyújtjuk a második lapot is, ráfektetjük a diós töltelékre, ismét megkenjük ízzel és megszórjuk a maradék diós töltelékkel illetve meglocsoljuk a mézes-vajas eleggyel. Kinyújtjuk a harmadik lapot is, ráterítjük a töltelékre, széleit kissé lenyomkodjuk, majd tiszta konyharuhával letakarva egy órát langyos helyen pihentetjük. Ezután a tésztát megszurkáljuk villával és előmelegített sütőbe téve készre sütjük. Akkor kész a zserbó, ha tészta elválik a tepsi oldalától és kézzel ütögetve a tetejét tompa hangot ad. Vigyázzunk, ne szárítsuk ki! Ha kész óvatosan deszkára borítjuk és miután kihűlt bevonjuk mázzal. Ehhez a kakaót, a cukrot és feketekávét simára kavarjuk, majd lassú tűzön addig forraljuk, míg pöfékelve forr. Ekkor levesszük a tűzről és elkavarjuk benne a vajat. A tetejét megszórhatjuk cukorgyönggyel, akkor még parádésabb lesz. Miután bevontuk mázzal a zserbót néhány órát várni kell, mert lassan dermed rá a máz. Hosszúkás szeletekre vágva tálaljuk.

Jó fakanálforgatást!

7 megjegyzés:

Gabojsza írta...

Szia Alíz! Üzentem Neked a Facebook-on, olvastad? (Életem Párja rágja már a fülem érte...:-))

Bianka írta...

Mennyei az egész tálan. Imádom

Andi/cuki írta...

De finom lehetett,imádom a zserbót.
Dió,meg a málna együtt,szuper ötlet!:-))

Alíz, Erdélyből írta...

Bianka/Andi: valóban jó társítás a málna a dióval, ha csak egy mód van rá, mindig málnával készítem.

Ibolya írta...

Mindig tanulok valamit. Én a lekvár- dió-változatot szoktam késziteni. A méz biztosan különlegesebbé teszi, ha legközelebb zserbót sütök, és nem felejtem el :) kipróbálom.

Garffyka írta...

Nahát, élesztős zserbót még sosem sütöttem. Jó lesz majd kipróbálni :)

A sütistányér maga a csábítás, mindkét finomságot nagyon szeretem :)

Névtelen írta...

Miért kell a tésztába élesztő és szódabikarbóna is? Éva

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails