Borlovagokat avatnak Borzonton

Hunyadvári Borzonton is "kiveri" - szégyeld magad, ha valami pikáns dologra gondoltál! Ugyanis arról van szó, hogy kidobolja: először avat a Szent Vince Borrend lovagokat Erdélyben. A részben nyilvános esemény részleteiről olvashatsz itt, illetve itt is, s még sok más helyen, illetve a rádiók is ezt szajkózzák már két napja, mert sikerült szétkürtölni a hírt szerintem eléggé becsületesen. Lényeg, a lényeg: világbajnok mesterszakácsok főznek gyergyói szakácsokkal egy óriási pityókástokányt, aminek különlegessége, hogy a hozzávalók egy része magyarországi, másik része erdélyi lesz. A borrend egy hordót is csapra ver, mondanom sem kell, nem akármilyen bor lesz az ám. Mindezt ingyen mérik az érdeklődőknek, aki eljönnek szombaton, július 30-án délután 3 órától a borzonti Dorka-panzióba, ahol nemrégiben szervezték a motoros találkozót. 

A jó hangulatról Hunyadvári József, hivatásos vőfély, Gyula város "kisbírója" gondoskodik. 

De azt beszélik, hogy ott lesz Magyarország kolbászkirálya, Dékány Ferenc is.

Fellépnek a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület citerásai és táncosai, de ott lesz a Step Dance tánccsoport is.

Szóval, mindenki ott lesz, aki számít, szívesen látunk téged is.
(Aki szeretik olvasni az írásaimat, jelzem, a Morfondír blogomom új bejegyzés van, főleg kedvenc kisvárosom olvasóinak ajánlom.)

200. Olvasó és "szellemidézés"

Sok szeretettel köszöntöm a 200. Olvasómat, Rozmaring & Csokoládét és mindenkit, aki az utóbbi hetekben jelentkezett be nálam rendszeres olvasónak. Mint láthattátok, nem szerveztem sem játékot, sem egyéb trükköt nem dobtam be azért, hogy mielőbb kétszáz olvasóval büszkélkedhessem - pedig megtehettem volna és gondoltam is rá -, egyszerűen úgy döntöttem, bizonyítsanak a receptek: ha jók, akkor még július közepe előtt regisztrál a kétszázadik. Így is történt, Rozmaring és Csokoládé néhány nappal korábban már regisztrált, azonban mivel néhány érdekes receptem már korábbi időpontokra be volt ütemezve, csak most írok a számomra nem hétköznapi eseményről. Meglepim is van Rozmaring és Csokoládé számára, ezért kérem, ha olvassa ezt a bejegyzést, mielőbb írjon egy e-mailt a tollforgato50@gmail.com címre a pontos postai címével, ugyanis meg szeretném ajándékozni egy kis aprósággal, ami ugyan nem ehető, mégis köze van a gasztronómiához.

Mellesleg a fenti képet csak azért raktam be, hogy lássátok, nagy dolgok történnek a konyhámban. Többek közt készül a kovászos uborka Wise Lady és családja fogadására, ennek a receptje rövidesen meg is fog jelenni a blogon. A középső üvegben zölddió-likőr készülődik, ám mivel ez egy kísérlet, csak azután blogolom be a receptjét, miután megkóstoltuk és jónak találtuk, mert ha netán nem találnánk jónak, akkor senkit nem szédítek olyan likőr receptjével, amit mi sem tudtunk meginni. A jobbszélső üvegben az a zavaros lötty Transilvanicum lesz majd két hónap múlva, ha elkészül, és ez is egy kísérlet, emiatt ugyanaz érvényes rá, mint a diólikőrre. Természetesen arról is beszámolok, ha netán nem övezné siker fáradozásomat, ám ezt kétlem, ugyanis már most fantasztikus illatok áradnak az üvegekből, ha leveszem a tetejét, pedig még egy napja sincs, hogy összekotyvasztottam. Ha valakit mégis nagyon furdall a kíváncsiság, és még hozzájut zölddióhoz, írjon e-mailt a fenti címre, csak és kizárólag a saját felelősségére megadom a receptet kóstolás nélkül, de nekem aztán ne reklamáljon, ha netán nem ízlik.

S most akkor jön a magyarázat a címben foglalt "szellemidézésre", ami megboldogult Jóapámtól ered, és a szintén öröklétbe távozott nagyanyám "kotyvalékaira" mondta. Nagyanyám ugyanis amolyan füvesasszony volt, nagyon ismerte a különféle növények jótékony vagy éppenséggel kártékony hatásait, és nyáron a konyhája mindig tele volt különféle "gyanús kotyvalékokat" tartalmazó üvegekkel. Magyarán, sose lehetett tudni, hogy melyik üvegben készül valami finomság, és melyikben valami "jóféle bedörzsölő reumára". Jóapám sosem örült nagyanyám "praktikáinak" - pedig ma mit nem adnék azért a tudásért -, és ha látta a konyhában a "kredencen" (konyhaszekrényen) felsorakoztatva a nagy befőttesüvegeket különféle kotyvalékokkal, mindig megkérdezte jó adag cinizmussal fűszerezve: "Anyám, ez megint miféle szellemidézés?!" Nos, azóta a családunkban mindenféle nagy befőttesüvegben érlelődő kotyvalékot nemes egyszerűséggel "szellemidézésnek" nevezünk. A fotót elnézve, gyanúm támadt: kezdek hasonlítani nagyanyámra?...

Erdélyi Konyha - ezt kifőztük rendesen

Egy hideg és egy meleg - leginkább ezzel jellemezhetném a múlt hetem második felét. Hideg, mert noha a lányom nagyon szép, ügyes és okos volt a Gólyabálon mégsem nyert, mert nagyon erős volt a mezőny és nagyon kemény volt a verseny. Engem viszont maximálisan kárpótolt, hogy életem legjobb Gólyabálját láthattam és rettentő büszke vagyok arra, hogy lányom is fellépet egy ilyen szinvonalas show-műsoron. Most azonban inkább arról irnék, ami a "meleg" volt a múlt hét végén ehhez azonban kicsit vissza kell pörgetnem az eseményeket. Nos, már sokan kérdezték, mi lett velem, hová tűntem, miért nem irok a blogba. Mindenkinek azt válaszoltam, hogy ez még egyelőre titok, de hamarosan kiderül. Ugyanis az történt, hogy kb. két héttel ezelőtt felkeresett a Corvin kiadó vezetője, hogy szeretne egy gasztronómiai témája lapot kiadni és rám gondolt, ha vállalnám a szerkesztését. Megvallom, nagyon hizelgő volt számomra a felkérés annál is inkább, mert éppen emiatt a blog miatt keresett fel. Magyarán tetszenek neki a bejegyzéseim és az az izvilág, amit próbálok itt bemutatni. Rövid beszélgetés után elvállaltam a szerkesztést - már miért is ne, ha a toll is és a fakanál is egyformán könnyedén mozog a kezemben - csak akkor ijedtem meg egy kicsit, amikor kiderült: a karácsonyi lapszám Mikulás környékén meg kell jelenjen. Na most nem akarnék fárasztani senkit egy lap szerkesztésének igencsak prózai részleteivel, annyit azonban elárulok, hogy épelméjű újságiró/szerkesztő ilyen rövid határidővel nem vállal be. Még szerencse, hogy nem vagyok épelméjű! Igy hát bevállaltam, mert tudtam, hogy van néhány alapember, akire számithatok. Többek közt az erdélyi gasztrobloggerek közül került ki két alapember Ottis és Edith, mindketten gyönyörű munkát tettek a szerkesztői asztalra. Köszönöm Lányok! És igen köszönöm az újságiró kollégáimnak is, akik félszavakból értették, miről van szó és folyamatosan határidőre dolgozó emberek pontosságával jó időben szállitották az anyagaikat. Igy a szerkesztéssel jól haladtam és ezzel párhuzamosan jól haladt a műszaki szerkesztés is, amit Déván végeztek. Aztán Varga Károllyal, a dévai Corvin Kiadó- és Nyomdavállalat vezetőjével az utolsó napokban "felhecceltük" egymást, hogy mutassuk be a lapot a gyergyószentmiklósi Szent Miklós Napok káposztaléleves-főző versenyén. És úgy lőn...
Amint látjátok Robi-séf barátom - aki az egyik interjúalanya a folyóiratnak - igencsak örvendezik az új kiadványnak, de elismerően szólt mind a kezdeményezésről, mind lapról Wichmann Tamás, többszörös kenu világbajnok, aki mesterszakács egyébként és a verseny zsűrielnöke volt. A standunkat azonban meglátogatta városunk polgármestere is, aki szintén nagy érdeklődéssel forgatta az új lapot. Az alábbi képen egyébként a farmeros úriember a kiadó, mellette a polgármester, majd én.Na, nem is csépelem tovább a szót: keressétek az új Erdélyi Konyhát az újságárusoknál. A kiadó jóvoltából - mivel karácsony közeleg - jelentős mértékű kedvezményt adott az első lapszámra. Magyarán a lap árának fele, illetve a gyönyörű kivitelezés a kiadó ajándéka, a koncepció és a tartalom egy része az én ajándékom. Szóval vegyétek, lapozzátok és főleg főzzetek belőle, mert ebben a lapban csak hiteles - valaki által kipróbált - receptek vannak. Még annyit róla, hogy az első lapszám 36 oldalon jelent meg sok szines képpel és jobbnál-jobb receptekkel, erdélyi falusi disznóvágási hagyományokat felelevenitve benne, illetve bepillantva egy festőrestaurátor konyhájában. De teljes menüsort ajánl Robi-séf barátom, Ottisról és Edithről nem is beszélve, mekkora munkát végeztek, de erről majd ők beszélnek. S ki ne hagyjam: vannak benne vegetariánus receptek is.

Na vegyétek és lapozzátok és ha tetszik rendeljétek meg!

Könyvbemutató és Edith vendége voltam

Ezt a bejegyzést már rég meg kellett volna írnom - Edithnek is tartozom vele -, de az az igazság, hogy ha egy nap kiesik a megszokott sorrendből, akkor borul minden és alig győzöm utolérni önmagam. Szóval, amint tudjátok a hét végén Marosvásárhelyen jártam, mert a Pallas Akadémia Könyvkiadó meghívott szerzőjeként a Bernády-házban szervezett bemutatkozójára. Ilyen komoly felkérést nem illik, nem szabad visszautasítani és természetesen elmentem, noha igazából még mindig úgy érzem, nem illet meg az ajnározás csak azért mert igyekszem becsülettel, tisztességesen végezni a munkámat. Szóval, a nyáron megjelent egy interjúkötetem a Pallas gondozásában és Gyergyószárhegyi Művészeti és Kulturális Központ jóvoltából. A könyvecske a a központhoz valamiképp kötődő különféle művészekkel folytatott beszélgetéseimet tartalmazza, azokat amelyek megjelentek a Krónika Szempont és Kultúra rovatában. Címe: Szárhegyi beszélgetések. Na most az történt, hogy számos hasznos és érdekes könyv mellett az én kötetemet is bemutatták a Nemzetközi Könyvvásár keretében szervezett bemutatkozáson. A mellékelt képen épp felolvasok az egyik interjúból, úgy tűnik sokaknak tetszett az a rész. :) Ezt onnan is tudom, hogy az esemény végén többen is odajöttek hozzám, gratuláltak és aminek igazán örülök, hogy többen is említették, rendszeresen olvassák a cikkeimet. Ez már komoly elismerés, mert igazából nem vágyom babérokra, meg nem vágyom arra, hogy könyvespolcokon porosodjanak az egyre "szaporodó" köteteim, sokkal inkább a "jó utitárs" szerepét szeretném betölteni az olvasóim életében. Mert kell-e annál nagyobb elégtétel, mint az, hogy tudom, a Krónikát olvasók, magukkal vihetik az újságot - benne a cikkeimmel - utazásaik során, és egy-egy glosszámmal talán sikerül mosolyt csalnom az autóbuszokon utazó emberek arcára. De szórakoztató és hasznos lehet egy újság a reggeli kávé mellett, vagy éppen az illemhelyen töltött idő alatt is. :) Szóval ez számomra az igazi elégtétel, a könyv mindössze hab a tortán, bár hazudnék, ha azt állítanám nem örülök annak, hogy könyv formában egyben olvasható az a sok hasznos és érdekes beszélgetés, amit az évek során folytattam mindenféle számomra érdekes emberrel. No, hát ezért mentem Vásárhelyre, s ha már odamentem, nem álltam meg, hogy be ne kukkantsak Edith konyhájába. :) És nem bántam meg, sőt! Edith ugyanis egy igazi "tündérboszorkány", mert ő nem főz, hanem varázsol a konyhában. Élvezet nézni, ahogyan rakja össze az ételeket: odateszi a fazekat, aztán kivesz a kamarából valamit, a hűtőből egy másik valamit, a fagyasztóból egy harmadikat és csiribi, csiribá, pillanatok alatt az asztalra varázsol egy isteni húsgombóc levest, egy mesés töltött gombát és csodafinom káposztasalátát. Mindezt úgy, hogy közben még kávét főz, cseveg, még figyel az angyali szőke tündérkéire. Ráadásul mindezt jókedvvel, igen serényen és szaporán. Hát ilyen bűvészmutatványra csak egy igazi "tündérboszorka" képes. El ne felejtsem, hogy felpakolt egy csomó Edithéféle finomsággal is, ami a kamara polcán várja egyelőre, hogy ismét együtt legyen a család, hiszen ezt mindenkinek meg kell kóstolni. De majd a kóstolást követően beszámolok róla mindenképp.
Sok mindenről tárgyaltunk a röpke két óra alatt, amíg nála voltam, aztán a kávéházi beszélgetésünk során. Többek közt arról, hogy jövő nyáron összehozunk egy igazi erdélyi gasztroblogger találkozót, a részleteket majd egyeztetjük levélben az összes érdekelttel. Illetve arról is beszéltünk, hogy létrehozunk egy román nyelvű gasztroblogot, amibe több, román nyelvet beszélő blogger írna heti minimum egy alkalommal. Már nem egyébért, de a román gasztrobloggerek kérik, hogy bepillanthassanak a magyar konyhába és ehhez mi erdélyi magyar gasztrobloggerek tudnánk némi segítséget nyújtani egy román nyelvű bloggal. Mindenképp erről még egyeztetni fogok a csíki lányokkal is, hiszen hó végén velük is személyesen találkozom. :)

Ezenkívül mindenkinek köszönöm, aki Kozma Ágnesre szavazott a tegnap, meg is látszott a gasztrobloggerek apportja, ugyanis már a harmadik helyen áll. Azonban a szavazás továbbra is nyitott, aki még nem szavazott, megteheti, illetve aki még egyszer szavazna, az is megteheti itt.