Halászlé Nemzeti Gulyás Napra - Ciorba de peste de Ziua Gulasului

Mint tudjátok szeptember 1-én a magyar konyha ünnepét, a Nemzeti Gulyás Napot ünneplik a világ bármely részén élő magyarok. A magyar ételek megünneplésének ötletét három évvel ezelőtt fogalmazta meg Csíki Sándor gasztronómus és foodstylist, azóta egyre nagyobb méreteket ölt. Ma már nem csak baráti társaságok, hanem vendéglátóipari egységek és egyéb rendezvények is csatlakoznak az ünnepséghez. Idén úgy döntöttem, hogy legkedvesebb és legjobb barátaimmal, egykori középiskolás Czimboráimmal ünneplem meg ezt a napot. Annál is inkább, mert Zolika nagyon finom szegedi halászlét ígért. Azt mondta, ez a halászlé a legjobb lesz, amit valaha is ettem, és igaza lett, valóban a legfinomabb volt az összes közül, amit valaha kóstoltam. A Czimborák közül még azok is jó étvággyal ették, akik egyébként nem rajonganak a halételekért és többen is repetáztak.

In ziua de 1 septembrie maghiarii de pretutindeni sarbatoresc Ziua Gulasului, adica sarbatoarea bucatariei ungureasca. Cu initiativa sa sarbatorim mancarurile unguresti a venit Csíki Sándor gastronom és foodstylist din Ungaria acum trei ani, de atunci asa la sfarsit de vara nu numai persoane fizice si compani de mese prietenesti s-au alaturat acestei sarbatori ci si hoteluri, restaurante, ba si alte organizatii. Anul acesta am sarbatorit impreuna cu cei mai dragi si buni prieteni de ai mei inca din liceu, fiindca Zolika ne-a promis a ciorba de peste foarte delicioasa dupa o reteta din Szeged. A zis ca o sa fie cea mai buna ciorba de peste din viata mea, si a avut dreptate fiindca intr-adevar era cea mai buna dintre toate ciorbele de peste pe care le-am gustat. Dintre prietenii mei si acestia care nu prea prefera mancarurile de peste mancau cu pofta, si mai multi au luat de doua ori din ciorba.

A halászléhez három jókora pontyot hozott, amit feltrancsírozott, a bográcsban a halfejből és egyéb leeső részekből nagyon sok hagymával és paprikával az alaplé fő, amit Zolika három órán át főzött, mivel - mint mondta - így tanulta magyarországi horgászbarátaitól. Ekkor mondta: okvetlenül említsem meg a blogbejegyzésben, hogy a mi évfolyamunk - az 1980-as "évjárat" - volt a jelenlegi csíkszeredai Márton Áron Gimnázium, akkoriban Matematika-Fizika Líceum legjobb végzős társasága, ugyanis két országos olimpiászon nyertünk és első felvételivel 87-en jutottak be egyetemre. Hogy ez a Zolika miket tud!

Pentru ciorba de peste a adus trei crapi mari, pe care le-a taiat felii, iar in ceaun deja se fierbe capetele crapilor cu multa ceapa si ardei capia. Trei ore s-au fiert, fiindca Zolika asa a invatat de la pescari din Ungaria. Intre timp mi-a zis, daca postez evenimentul pe blog, neaparat sa scriu, ca noi - cei care au dat bacalaureatul in anul 1980 - suntem cei mai buni din istoria Liceului Márton Áron din Miercurea Ciuc - pe vremea aia Liceul de Matematica-Fizica -, fiindca dintre noi au reusit doi sa castige la olimpiada nationala, si dintre noi 87 au intrat la facultate cu primul examen. 

Miután az alaplevet leszűrte, belerakta a hatalmas, besózott halszeleteket és pontosan 20 percig főzte.

Dupa ce a strecurat ciorba, in zeama curata a fiert exact 20 de minute feliile de crapi dinainte sarate.

Ezután személyesen tálalta mindenkinek a legjobb halászlét a világon. A legfelső képen látszik, mindenki milyen jó étvággyal fogyasztja. 

Dupa ce s-a facut, Zolika personal a servit cea mai buna ciorba de peste pentru fiecare dintre noi. Pe poza din inceputul paginii se vede ca lumea a avut pofta de mancat.

Kb. így nézett ki a tányérban a halászlé.

Cca. asa arata ciorba de peste in farfurie.

S kb. ennyi maradt a bogrács aljában miután mindenki jól lakott és kedvére repetázott. De egy későn érkezett vendég tett róla, hogy még ennyi se maradjon.

Atat a mai ramas dupa ce ne-am saturat cu totii, si carora le-a placut si mai mult, au luat de mai multe ori. Dar un musafir care a venit mai tarziu avea grija si de restul ce a ramas in fundul ceaunului.

Sokan érdeklődnek közületek, mi történt velem, hogy az utóbbi időszakban olyan keveset voltam itt. Örülök az érdeklődésnek és jogos a kérdés. Nem tűntem el, nem történt semmi velem, csupán kicsivel zsúfoltabb volt az augusztusom, mint az előző évekbeli. Megszerkesztettem a Székely Konyha augusztusi lapszámát, utána szabadságon voltam, de első olyan szabadságom volt, amit hosszú évek óta együtt tölthettem a gyermekeimmel és igyekeztem kihasználni minden percét. Aztán az alig egyhetes szabadság idején sikerült olyan jól kikapcsolódni, hogy utána alig tudtam összekapni magam, hogy a munkámra koncentráljak. De mostanra úgy néz ki, egyenesbe jöttem, máris szerkesztem a Székely Konyha szeptemberi lapszámát a mindennapi teendőim mellett. Nem ígérem, hogy naponta jelentkezem újabb bejegyzésekkel, de mindenképp gyakrabban fordulok elő majd itt.

Multi dintre voi ma intreaba, ce s-a intamplat, unde am disparut? Ei, nu am disparut, pur si simplu luna august a fost mult mai aglomerata pentru mine, decat in anii precedenti. Dupa ce am reusit sa termin editia din august a revistei Székely Konyha, m-am dus la concediu si era primul meu concediu dupa multi ani, cand am avut ocazia sa petrec putin timp impreuna cu copii mei. In timpul concediului am reusit sa ma relaxez asa de bine, ca dupa aia cu greu am reusit sa revin si sa concentrez la treburile mele. Dar asa se pare, ca de acum incolo treburile au revenit la normal, deja m-am apucat de editia de septembrie a revistei Székely Konyha. Nu va promit, ca in fiecare zi vin cu cate un post, dar incerc sa fiu cat de mult se poate aici.

Megnyertük a Pityókafesztivál nagydíját - Am castigat la Festivalul Cartofului

Nyertünk, s nem is akármilyen díjat, hanem a Csíkszeredai Pityókafesztivál nagydíját a Vándorserleget, amit minden évben a főtt étel kategória első díjasának adnak. A csoportképen még senki nem tudta, hogy mi leszünk a nyertesek, de gondoltuk, zsűrizés előtt készítünk egy csoportképet, hogy legyen. A fotón a Hargita Népe és a Székely Konyha szerkesztőiből, illetve tisztviselőiből verbuvált csapat látható.

Am castigat, si nu un premiu oarecare, ci premiul mare de la Festivalul Cartofului din Miercurea Ciuc. Premiul se da de fiecare data pentru mancarea cu premiul intai din categoria mancaruri fiarte. Cei de pe poza inca nu stiu ca vom castiga, dar pentru orice eventualitate am facut o poza comuna inainte de a prezenta mancarea noastra la juriu. Pe poza ii vedeti pe colegii mei de la ziarul Hargita Népe si revista culinara Székely Konyha.

Itt mindenki pityókát hámoz, nagyon serények a lányok, fiúk.

Toate lumea curata cartofi, fetele si baietii sunt foarte harnici.

Itt már fő a hurutos-laskás pityókaleves a bográcsban, közben Gina kollegina lencsevégre kapott.

In oala deja se fierbe supa de cartofi cu paste facut cu un condiment special numit "hurut". Intre timp Gina colega mea a reusit sa-mi faca o poza buna.

Ildikó a sokféle krumpligombócot tűzi épp nyársakra - ezzel neveztünk be a sült étel kategóriába. Noha nagyon finom volt ez is, ezzel nem nyertünk. 

Ildikó prepara crochetele de cartofi, mancarea cu care ne-am inscris in categoria mancarurilor prajite. Cu toate ca era foarte delicioasa aceasta mancare, cu crochetele n-am castigat.

Ildikó, a Székely Konyha egyik szerkesztője volt a krumpligombócok értelmi szerzője és nagymestere.

Ildikó, una dintre autoarele revistei culinare Székely Konyha era cu initiativa si tot ea - mai mult  impreuna ca cealalta Ildikó, de pe poza de mai sus - a facut crochetele din cartofi.

Ímhol az elkészült ételünk, amit a zsűrinek bemutattunk: a sokféle burgonyagombóc és a díjnyertes hurutos-laskás pityókaleves. Itt mondnám el, hogy krumpligombócból ötfélét készítettünk: sajtosat, sonkásat, fokhagymás-borsosat, gombásat és mandulásat. A hurutos-laskás pityókaleves leírását megtaláljátok itt, hiszen már majdnem egy éve fent van a blogon.

Iata mancarea noastra prezentata in fata juriului: crochete de cartofi de mai multe feluri si supa de cartofi cu paste si "hurut". Din crochete am facut cinci feluri: cu cascaval, cu sunca, cu ciuperci, cu migdale si cu usturoi si piper. Supa de cartofi cu "hurut" si paste aproape de un an am postat aici pe blog, descrierea in lb. maghiara o gasiti aici. Dar va promit, ca foarte curand postez si in lb. romana.

Cecivel és Attilával járultunk a zsűri elé, illetve a másik Attilával, aki rengeteget fotózott. Még mindig nem tudjuk, hogy nyertes levest főztünk, de vidámak vagyunk és bizakodók.
Cu Cecília si Attila ne-am prezentat in fata juriului, era cu noi si celalalt Attila, cine facea multe-multe poze. Inca nu stim ca am facut o supa premiata, dar suntem veseli si pline de sperante.

Győztünk, győztünk, győztünk! Ildikóval örvendezünk, jobb oldalt a versenytárs emeli kalapját, baloldalt Csíkszereda polgármestere épp megtapsolja az elért eredményünket.
Am castigat, am castigat, am castigat! Cu Ildikó ne bucuram, la dreapta un adversar spune "jos cu palaria", iar la stanga primarul din Miercurea Ciuc ne aplauda.

Ildikóval, fő segítő társammal és a díjakkal.
Cu Ildikó, cine m-a ajutat foarte mult si cu premiile.

Tánczos Barnától nagyon finom bort kaptunk bónuszba.
De la Tánczos Barna am primit in bonus niste vin de calitate.

Végül, de nem utolsó sorban címlapra kerültünk a Hargita Népében. 
La urma urmei tot am ajuns pe prima pagina a ziarului nostru Hargita Népe.

S ennek a győzelemnek nagyon örülök. De máris itt az újabb kihívás, a Gateste Sanatos honlap versenyt hirdetett: aki a legtöbb szavazatot érő palacsintát süti az egészséges táplálkozást hírdető honlaptól ajándékba kapott Fissler serpenyőben, azt egy VitaVit Comfort szintés Fissler márkájú kuktával jutalmazzák. Ha úgy gondolod, hogy megérdemlem a kuktát, lájkold a rókagombás-szezámmagos palacsintámat ezen az oldalon felül a jobb sarokban.
Iar pentru aceasta reusita ma bucur tare mult. In schimb iata un nou concurs de la siteul Gateste Sanatos: cine acumuleaza cele mai multe likeuri pt. placinta facuta in tigaia Fissler primita cadou de la site, primeste o oala cu presiune VitaVit Comfort. Daca asa crezi, ca merit oala cu presiune, pune un like pe placinta mea cu umplutura de galbiori, facute pane cu susan.

Gombócolt a lányom osztálya

A lányomék osztálya a tegnap kétszáz szilvásgombócot készített teljesen nomád körülmények közepette egy főzőversennyel egybekötött iskolai kiránduláson. A képen a tanárokból álló zsűrinek tálalták ilyen szépen a gombócot. Egyébként ezt már sokszor elmondtam, de most le is írom: a lányomék iskolája a legvagányabb iskola, amit ismerek. Többek közt az olyan rendezvényekért is, mint amit minden évben egy szép őszi napon megszerveznek. 

Vagyis a csíkszeredai Nagy István Művészeti Gimnzáium apraja-nagyja tanáraik kíséretében kivonul a Kissomlyó oldalába - közel ahhoz a helyhez, ahol a Csíksomlyói Búcsú zajlik - és főzőversennyel egybekötött kirándulást szerveznek.

Kb.így fest a hegyoldal, amikor a diákok "megszállják". 

A jókedű, vidám osztályközösségek miközben elkészítik az ételt, megcsodálják az őszi táj szépségét, vidámkodnak, dalolnak, beszélgetnek és jól érzik magukat. 

Vagy nézik/fotózzák a közelben röpködő sárkányrepülőket.

Voltak, akik a tűzhelyért voltak felelősek és a figyelmesebben megnézitek a képet, láthatjátok, olyan tűzhelyet készítettek, amit a gyeptéglák visszahelyezésével teljesen eltüntettek a főzés után. Mert ebben az iskolában az is lényeges, hogy a gyerekeket ráneveljék a civilizált természetjárásra. Vagyis, ha "sebet ejtettek" a gyepen a tűzzel, el is tüntetik, de nem találni utánuk szemetet sem, ahol ők eljárnak.

A lányomék osztálya úgy döntött, hogy szilvásgombócot készít. Nem kis meglepetést okozott, amikor a minap szünetben felhívott telefonon és kérte, gyorsan soroljam, miből, mennyi kell, ha 32 személyre akarnak gombócot készíteni. Aztán kiegyeztünk, hogy felhív a következő szünetben és akkor majd elmondom a kétszázas szilvásgombóc receptjét, mert közben kiszámoltuk, hogy kb, ennyi kell a 32-es létszámú osztálynak, a kísérő tanároknak és ha netán valaki repetát kérne. A következő hívásig tanácskoztam a gasztroblogger társakkal, végül Tücsök Bogár szilvásgombóc receptjének mennyiségeit ötvözve a Gergely Éva néni szakácskönyvében lévő leírással, számítottam ki a 200-as szilvásgombóc hozzávalóinak mennyiségét. Végül ez alapján készítették el a gombócot, a lányom szerint a kifőzéssel volt egy kis gond, de egyébként ment, mint a karikacsapás.

A konyhatündéreknek még pózolni is volt idejük és kedvük gombócolás előtt/után/közben. A középső az én lányom. 

Jubileum, kalendárium és édesapám

"Lapot indítani válságban?! De hisz ez kész őrültség!" - biztatgattak többen is egy évvel ezelőtt éppen ezekben a napokban, amikor még mindig az Erdélyi Konyha első lapszámának szerkesztésén ügyködtem és kemény kételyeim voltak, hogyan is fog működni a távvezérlésű lapszerkesztés. Aztán megjelent az első lapszám éppen a gyergyószentmiklósi Szent Miklós Napok keretében zajló káposztaléleves-főző versenyre és kimondhatatlan öröm töltött el, amikor azt láttam, hogy az emberek viszik, mint a cukrot. Pedig az első lapnak első ránézésre rengeteg hibáját láttam: például túl színes, túl "csicsás" volt az én napilapos, szürke betűrengeteghez szokott ízlésemhez. Aztán úgy húsvétig kemény erőfeszítések árán meggyőztem magam: ennek ilyennek kell lennie, hiszen jól sem nézne ki fehér-feketében az ételekről készült fotó. De még mindig kemény kételyeim voltak főleg a tartalmát illetően, hiszen a lap szerkesztői és szerzői között én voltam az egyetlen valamelyest profinak számító újságíró. Azért írom, hogy valamelyest, mert noha akkor már közel kétévtizedes újságírói háttérrel rendelkeztem, ez volt az első lap, aminek a főszerkesztését felvállaltam. De nem volt semmilyen lapszerkesztői tapasztalatom és fogalmam nem volt arról, hogyan kell irányítani a szerkesztőségi munkálatokat, ráadásul egy olyan heterogén közösségben, akik többszáz kilométerre laknak egymástól és nem is ismerik egymást. Aztán lassan minden rendeződött. A lapterv készítéséhez előbányásztam az óriási kacathalmazból az Ady Endre Sajtókollégiumban írt jegyzeteimet és igyekeztem Kinde Annamária, Szűcs László és Tripolszky László egykori tanáraim gyakorlatias jó tanácsaiból kiszűrni mindazt, ami használható. Illetve mindehhez még hozzátettem azt, amit élő egyenesben megtapasztaltam az Új Kelet regionális hetilapnál és a Krónika, országos közéleti napilapnál. Igaz ugyan, hogy mindkettő profilja merőben eltér az Erdélyi Konyháétól, de jól jöttek az Új Kelet Hölgyválasz rovatának szerkesztése közben szerzett tapasztalatok. Illetve jó példát láttam Kiss Judit kolléganőmtől - a Krónika Életmód és Színes rovatának szerkesztőjétől - arra, hogyan kell kommunikálni a többszáz kilométerre lakó kollégával, hogy éppen az érkezzen a szerkesztői asztalra, amire szükség van és ami kell. Ami pedig a szerkesztőségi munka összehangolását illeti, láttam jó és rossz példát is mindkét lap főszerkesztőitől - igyekeztem a jókat magamévá tenni.
Mire a fű kizöldült Gyergyóban, már nagyon igényeltem, hogy a különböző városokban élő gasztroújságíróvá "gyúrt" gasztrobloggereket összehozzam, összebarátkoztassam, mert úgy éreztem, hogy az egyre növekvő példányszámú gasztromagazinból hiányzik a "ragasztó", az összetartó erő, ami csapattá teszi a szerkesztőséget. Igy jutottam el a nagyági "csapatépítő terápia" összehívásának gondolatáig, amit Varga Károly, a dévai Corvin kiadó vezetője lelkesen támogatott. Hogy mi volt ott, arról többen is beszámoltunk még a maga idejében. Lényeg, hogy ezen a találkozón kezdtünk igazából csapattá formálódni, ám az igazi csapatszellem főleg a nyári különféle rendezvényeken való közös főzések alkalmával alakult ki. S itt csak zárójelben jegyezném meg főleg cégvezetők, vagy az élet bármilyen területén vezetői beosztásban dolgozók okulására, hogy nincs jobb team building, mint a közös főzés, a közös étkezés - túltesz bármilyen szuper pszichológus vagy szociológus csapatformáló tréningjén. Közben már dolgoztunk az első könyvünk kiadásán, ami iszonyúan nehéz volt mindannyiunk számára, hiszen annak előtte ilyenben sem volt részünk. De vettük az akadályokat és igyekeztünk megfelelni a kihívásoknak - a magam részéről ennek a munkálatnak a során láttam óriási hasznát a Bencédy József stilisztika óráin tanultaknak. Hiszen a különféle stílusban, nyelvezetben megfogalmazott receptekből egységes könyvet gyúrni, nem volt könnyű feladat. Valamikor július végére, augusztus elejére fogalmazódott meg annak az ötlete, hogy legyen egy kalendárium is, sőt az lenne az igazi, ha az év minden napjára ajánlanánk az olvasónak egy ételt. Ez az igény a kiadó, Varga Károly részéről fogalmazódott meg és már akkor tudtam, hogy ismét a lehetetlent vállaltam fel. Ám, ekkor már mögöttem egy olyan erős, összetartó, ütőképes csapat állt, akikkel a lehetetlent is véghez lehetett vinni. És azt is tudtam, hogy jó logisztikával képesek leszünk novemberre megcsinálni mindazt, amit a kiadóval és az olvasókkal szemben vállaltunk. Sajnos, a novemberi megjelenés nem jött össze, az eredeti tervtől eltérően két hetet csúszott a megjelenés. Ennek oka pedig egy tragédia: elhunyt az az ember, akitől becsületességet, tisztességet, igazságosságot és helytállást tanultam. Édesapámtól november 18-án búcsúztam el örökre, a koporsója mellett megígérve, hogy a tőle tanultakat kamatoztatva fogok továbbra is járni-kelni, ügyködni a világban. Ma, nagyon büszke lenne rám és biztosan azt mondaná, amit mindig is szokott és ami nála az elismerést jelentette: "Jól van, de mi lesz a következő?"
Tehát, örömmel jelenthetem minden érdekeltnek és érdeklődőnek: az Erdélyi Konyha Kalendáriuma kész van, már kötik és szombaton, december 4-én a gyergyószentmiklósi Szent Miklós Napok keretében megszervezésre kerülő I. Kárpát-medencei disznótoros főzőversenyen fogjuk piacra dobni. S, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ismételten megköszönjem mindazon Erdélyhez bármilyen szállal kötődő gasztrobloggernek a segítségét, akik szintén többszáz kilométernyi távolságból, ismeretlenül és látatlanban megelőlegeztek bizalmukkal recepteket küldve a Kalendáriumba. Mindenkinek postázzuk a beküldött receptek száma szerinti példányszámokat még a jövő hét folyamán, hogy karácsony előtt Ti is velünk együtt örülhessetek a könyvnek. De ennek részleteiről, illetve a kalendáriumról rövidesen újabb bejegyzésben részletesebben beszámolok.
S, hogy jóapám "mi lesz a következő?" kérdésére is válaszoljak, elárulom, hogy 2011-re öt újabb könyv terve kezd körvonalazódni, amiben természetesen továbbra is számítunk a Ti segítségetekre.

37. VKF! - Hetedik beszámoló és staféta átadás

Gombászó nyugger

Csípős csalán
irígy mirígyszőrös
erdeje veszi őt körül,
és ez óvatosságra int.
Ám örvendek, hisz jókora
bimbós pöfetegre leltem
a tisztáson megint!
A csalán rengetegje
nem soká rejthette
előlem ízes titkait,
egyre-másra,
nagyokat rikkantva
fedeztem fel gombám
ifjabb társait!
Lelki szememmel láttam már előre
a ropogósra pirult, aranyló panírt,
mint serceg a hatalmas szeleten…
mikor a szívembe lopózott lassan,
alattomban az a baljós sejtelem!
De hisz nincs a kamrámban semmi!
Se kanál zsír, olaj, se liszt, se tyúktojás.
Nincs mit tenni így a hónap végén,
marad a szomorú várakozás.

Barátom, ne félj!
Mire elszáll a hátralevő két nap,
és elmúlik véle a három éj,
a gombádat is dobhatod szemétre,
hiába jön meg végre a segély!

Kedveseim, ez lesz az utolsó összegzése a 37. VKF!-nek és a végén kiderül a titok is, vagyis az, hogy ki veszi át a stafétát. Ám, addig is még egy kicsit izguljatok, de legfőképp olvasgassátok az alábbi összefoglalót, mert még igen sok jó recept van hátra.

Mackókonyha épp egy marhanyelvet mustrált azon töprengve, mit is hozzon ki belőle, ám közben megakadt a szeme az Egri Bikavéren és egy zacskó vegyes szárított gombán. Azonnal tudta, hogy a nyelvből többet is ki lehet hozni, mint a mamája tejszínes-gombás marhanyelv-raguja és azonnal hozzálátott az erdei gombás, vörösboros marhanyelv vadász módra ínyencség elkészítéséhez. Elöljáróban még ejtett néhány szót az Egri Bikavérről, ami szerinte mostoha gyermeke lett a magyar borvilágnak. Erre csak azt tudom mondani: elég baj! A gombás marhanyelv-ragu viszont isteni, teszek egy próbát vele, mert mi nagyon szeretjük a nyelvet.
Gasztro Réka, aki régi és jó barátságban áll a gombákkal egyik este hullafáradtan készítette el a gombával töltött juhtúrós tortilla-batyukat. Ha ez ilyen jól sikerült hullafáradtan, kíváncsi lennék, mit hoz össze kipihenten? Na, jó Rékánál lehet látni olyat is bőven. A sors paradoxona, hogy ezt megelőzően egy vendéglői fogadáson gombamérgezést kapott egy gombás vadpörkölttől, pedig az erdei gombából készült. Elképzelhetőnek tartom, hogy az a gomba nem volt friss, mert gombához értő orvosismerőseim szerint a legtöbb gombamérgezés egyszerű ételmérgezés, amit a nem megfelelően tárolt gomba okoz. S ugyan ezt már többször leírtam, de még megteszem - mert nem lehet eleget mondani - a gomba a gyorsan romló élelmiszerek közé tartozik, az elkészített gombát nem szabad 24 óránál tovább a hűtőben sem tartani. Nem tartom kizártnak, hogy a vendéglős ezt nem tudta, napokkal előtte készült a fogadásra és az étele nem volt friss.
Daisy a nagyobbik fiától születésnapjára ajándékba kapott egy szarvasgombát, mert a család ismeri és tiszteli az anyuka kulináris megszállottságát. Kapóra jött a születésnapi ajándék a VKF!-re és noha Daisy különösebben nem tervezte, hogy részt vesz ezen a fordulón, mégis benevezett a szarvasgombás vajas tojással. Ezt pedig igencsak jól tette, mert nem így dönt, akkor most ennyivel szegényebb lenne ez a forduló. Az eledelt igazi ínyencségnek tekintem annál is inkább, mert tudom, még ahol megterem a szarvasgomba, ott is aranyárban vásárolható meg. S még valami: Kedves Daisy, Isten éltessen sokáig és minél tovább tartsa meg a főzőkedvedet mindannyiunk örömére!
Kata unokahúga ötletére gombát grillezett egy kis bazsalikommal fűszerezve, amit citromlével bőven meglocsolva fogyasztottak. Nagyon finom lehetett. Aztán kicsit szétnézett a saját blogján és meglepődött, mennyi gombás étel szerepel már bejegyezve, annál is inkább, mert igazából most döbbent rá arra, mennyire kedvelt étel a családjában a gomba. A gyűjtemény figyelemreméltó érdemes ráklikkelni a bejegyzés végén a kiemelt linkre.

Okostojás a gombafordulóra vargányás rostélyost főzött, noha egy mondat erejéig eljátszadozott a gondolattal, hogy nem lenne-e stílusosabb rostélyos vargányát készíteni. Aztán elvetette az ötletet egyrészt az arányok, másrészt a hülyén hangzó név miatt. Mellesleg a kiindulópontot a Kalla Kálmánnak tulajdonított recept adta, ráadásul a vargányaszezon kellős közepén szárított gombából készült. Ennek előnye az lett, hogy tutira nem került csigás gomba az ételbe, a hátránya viszont az, hogy mivel a szárított vargányának sokkal intenzívebb az íze, kevéstől is erőteljes aromája lett az ételnek miközben "lényeg" alig került a villára. Jó, hogy Okostojás megosztotta velünk ezt a tapasztalatot, mert valóban lényegesen kevesebb kell az ételbe a szárított vargányából mint a frissből, ám meggyőződésem, hogy ez a gyönyörűség a kevés gombatartalom miatt nem maradt szégyenben.
Szamóca a Vegánságok gluténmentesen blogról éppen diétába kezdett emiatt nem fogyaszt gombát, ám mivel a család egyébként nagy gombarajongó, nem hagyhatta ki ezt a VKF!-et. Nosza, előkereste a tavasszal készített gombás ételeit és be is blogolt belőle hármat. A képen látható eledel a zöldfűszeres, joghurtos gomba, melynek egyedi ízét a friss zöldfűszerek és a gombával és sárgarépával jól harmonizáló mustár adja. Érdemes kipróbálni, én ezt teszem.

Aztán készített egy bazsalikomos, hagymás gombaerdőt, amire ránézni is kívánatos. A finomság elkészítése azonban sokkal egyszerűbb, mint amilyennek tűnik elsőre a mellékelt fotóról. Ugyanis Szamóca ehhez a bejegyzéséhez sok fotót mellékelt, amelyek "vezetik" az érdeklődőt az étel elkészítésében. Hozzá bármilyen burgonyás vagy rizses köretet ajánl, de mint mondja egyszerűen rukolával is igen finom. Mellesleg Szamóca szerint gyerekzsúron is megállná a helyét - szerintem is.
Végül Szamóca elkészítette a gombapörkölt tarhonyával összeállítás gluténmentes változatát, vagyis gombapörköltet hajdinával. Mert mint állítja a hajdina remekül illik a gombapörkölthöz. Ezt a kombinációt egyszer én is kipróbálnám, de Erdélyben hol lehet hajdinához hozzájutni? Erdélyi gasztrobloggerek van valami tippetek?


Csuszta a gombás fordulóra előbb készített egy gombás-juhtúrós melegszendvicset - mert indulásból ebédpótlóként csak erre volt idő és kapacitás -, amihez alapnak rozskenyeret használt. Ezt külön értékelem. Aztán snassznak találta csak ennyivel előhozakodni és noha az esztergomi piacon nem igazán kényeztetik el a vásárlókat gombával, mégis sikerült hosszas kutakodás után szerezni egy gombás nénitől szegfűgombát. Erről jut eszembe, hogy ezek a gombás nénik/bácsik aranyat érnek mindenhol. De mi lesz ha ők már nem lesznek?...



Szóval a gombás szendvics után Csuszta a gombás nénitől szerzett szegfűgombából még összehozott egy gombatortát is. Ennek a tésztája nem egy szokványos tortatészta, hanem sós tejbegríz. Az alapreceptet egy 1989-es kiadású szakácskönyvből vette, aminek a címét itt most csak azért sem idézem, mert Csusztának is nekem megegyezik a véleményünk róla: sok benne az olyan recept, aminek kipróbálásához hozzá sem fognánk, ráadásul gusztustalanok benne a fotók. Na de, végül is ez a tésztalap jó és Csuszta egész ügyesen felhasználta a gombatortájához, ami szerintem nem csak istenien néz ki, hanem finom is.
Nokdeli amellett, hogy a szomszédos telken csokorra való gombát összefotózott készített egy isteni sült rizses gombát. Na, nem kell megijedni, nem azokból a gombákból, amik a blogján lévő képeken láthatók, mert Nokdeli gombaügyekben biztosra szeret menni és a piacon veszi mélyhűtött állapotban. Ezt nagyon helyes megoldásnak találom, főleg azok számára, akik nem totyogó koruktól kezdetek ismerkedni a gombákkal - mint én -, mert még mindig jobb megvásárolni a mélyhűtött garantáltan ehető gombát, mint más tudására alapozva esetleg tévedni. Mellesleg a blogon látható képeken van egy olyan gomba is, amiből egy darab bőven elég lenne egy négytagú család teljes kiirtásához. Bár lehet, hogy tévedek, mert fotóról gombát beazonosítani még akkor is nagyon nehéz, ha egyébként a fotók piszokul jók, mint a Nokedlinél láthatók.
Izlésszindróma, aki gyerekkorában rajongott a gombákért erdei gombás pasztinák szuflét dobott össze a gombás fordulóra. Az alapötletet a pasztinák szufléhoz az a néhány pasztinák adta, amit a barátnőjétől kapott ajándékba. Ehhez pompásan felhasználhatta a hűtőjében árválkodó erdei gomba keveréket. És bár a család nem rajongott a pasztinákos alapú gombás szuflénak, Izlésszindrómának ízlett.


Rozmaring és Ibolya gyerekkori emlékeit elevenítette fel a gombás VKF! kapcsán, amikor nagypapájával jártak gombászni. Isteniek az ilyen emlékek, nekem is van belőle egy könyvre való. Ez alkalommal azonban nem ment épp olyan könnyedén a gombaszerzés, mint hajdanán a nagypapával, ugyanis a keresztül-kasul be kellett járnia a belgrádi piacot, míg végre a bohém negyedben rábukkant arra a rókagombára, amelyet felhasználhatott a csokoládés rókagombával különlegessé tett bélszínhez. Igazán érdekes ízkombináció és igazán vonzó étel - ezt is könyvjelzőzöm.

A végére maradt az én tárkonyos gombamártásom puliszkával, amihez még csak annyit fűzök hozzá, hogy a sok közül azért éppen ezt választottam, mert ez egy jellegzetesen erdélyi étel, ráadásul úgy a legfinomabb, ahogy édesanyám készíti. Persze láthattátok, hogy a kiírás után rengeteg gombás receptemet beblogoltam, mert úgy véltem elérkezett az ideje, hogy legalább azokat bejegyezzem, amik már elkészültek. Nem részletezem ezeket a címkéim között a gombás címszó alatt megtaláljátok az összeset.

Mikor már azt hittem, hogy valóban a végénél tartok, kiderült, hogy Gabojsza sajnos kimaradt a felsorolásból. Pedig kár lett volna, mert nézzétek, milyen isteni rókagombás rizottót hozott össze! Bejegyzéséből azt is megtudhatjuk, hogy gyerekkorában sokat járt gombászni a Marosvásárhely környéki dombhátakra, ám amióta az Alföldön él, többnyire meg kell elégednie a termesztettel. Természetesen, amikor hazajön a Világ Közepére Erdélybe, akkor akár a kertje végéből is gyűjtögethet gombát, ami rendszerint lefagyasztva érkezik meg az alföldi otthonába. Ezt a pompás rizottót is ilyen gombából hozta össze. Hát bizony, nagy kár lett volna, ha mindez kimarad. Elnézést, Gabojsza, a tévedésért! S ha már itt tartunk és esetleg mással is előfordult, hogy véletlenül kimaradt, szóljon ám, mert ekkora mennyiségű adat adódhatnak hibák.

Most, hogy ilyen szépen a végére értünk, először is megköszönöm, hogy velem tartottatok a meglehetősen hosszúra nyúlt összegzés alatt. Másodszor pedig adom is tovább a stafétát, hogy az utánam következő is mielőbb kiírhassa a pályázatát. A következő forduló VKF!-háziasszonya Edóka lesz az Édes otthonunk némi sóval blogról, aki nem csak jó barátnőm és kolléganőm, de még sok szempontból igen közel áll hozzám.
Sok sikert a pályázóknak! Türelmet a háziasszonynak!

37. VKF! - Ötödik beszámoló

VKF-re készülődvén :(

Nem sikertörténet,
amit elmesélek…
kis pályázatomba
az élet „belelépett”!

Egy fürge, falánk kis evet
(legyen elég annyi,
hogy neve Kis Yvette…)
míg térültem-fordultam,
lencsegulyásomból halkan
minden gombát kievett.

Ráadásul ugyanezt
művelte az Ottó,
rókagomba nélkül maradt
a gomba-rizottó…
Legközelebb nem készítek
én csakis velőt,
ezzel távol tarthatok

Biztos vagyok benne,
hogy a szigorú zsűri
e csekély hiátust
bizony el nem tűri;
nem hiszi el nekem
az erdélyi Alíz:
Bár hibádzik a gomba,
de benne van az íz!
sok gombakedvelőt!

Újabb Trendo-gyöngyszem és jön a folytatás.

Ez a remekmű szintén földim és másik kedves kolléganőm alkotása, igen, az Ottisé. Ő is a kettőt egy csapásraelv mentén blogolta be ételeit. Vagyis ami itt a képen látható, az egy gombás quiche, amivel nem aratott osztatlan sikert a családban, de az is előfordulhat, hogy mindössze azért ódzkodtak a fiúk, mert már másodszor volt azon a héten gomba a terítéken. Van így néha mifelénk gombaszezonban.






Azonban ugyanabban a bejegyzésben van még egy majonézes rókagomba is. Nézzétek csak, milyen guszta és kívánatos! Annak ajánlom, aki rókagomba-rajongó és kizárólag ebben a változatban elkészíteni. Mint már korábban is említettem, az én toplistámon a rókagomba előtt akárhány más gomba szerepel és ha majonézes gombát készítek, akkor azt inkább laskagombából, galambgombából, szegfűgombából és a hamarosan megjelenő harmatgombából készítem.

Aztán ugyancsak Ottist még a csíkszeredai Pityókafeszten egy kedves ismerőse meglepte egy szarvasgombával, amiből mi mást is készített volna, mint szarvasgombás vajat. Mint mondja ezt roppant egyszerű elkészíteni - a "titok" a blogján olvasható -, s ha már volt szarvasgombás vaj, akkor összedobott egy adag szarvasgombás-tejszínes tésztát, minimalista stílusban. Mint mondja, elkélt volna még a tetejére egy kis reszelt szarvasgomba, de mivel erre már nem futotta, a család beérte ennyivel is. Nem kell izgulni, nem maradt szégyenben a minimalista változat sem, csak épp szólt, hogy ha valaki hasonlót készít, a tetejére is juttasson egy kis szarvasgombát.


Tálaló a Kisalföldről krumplis lepénybe rejtette a vargányaragut és a képen látható remekmű született belőle. Aztán megosztotta velünk a húga kétéves kislányának kedvenc mondókáját is: "gomba, gomba, nincsen semmi gondja./ Ha eső esik rája, nagyra nő a karimája." De azt is elárulta, hogy a párja az idén rengeteg gombát hozott, mert nagyon szereti, így bőven jutott a fagyasztóba, de jelentős mennyiséget sikerült megszárítani is. Az egyszerűen nagyszerű finomság mellé körítésnek különféle, a kertjükben termett salátát adott. Ennél finomabb vacsorát el sem tudnék képzelni vargányából.

Megint földim következik, ráadásul kétszeresen, mert Zsuzsiga szintén gyergyószentmiklósi mint én. Sőt, ismerem picilány korától, ui. a szüleivel hajdanán "boldogult ifjúkorunkban" még bulizgattunk is együtt. Zsuzsiga a VKF!-re paradicsomos rókagombát főzött úgy, ahogyan ők szeretik krumpli gombóc körítéssel. S ahogy elnézem a gyönyörű tálalást, ha netán elém tette volna, lehet, hogy úgy jártam volna, mint az egyik unokaöcsém, amikor először evett szilvás gombócot. Az öcsi - kb. 3 évesen - ugyanis azt csinálta, hogy a gombócot kitolta a tányér szélére és nézte milyen szépen gurul lefelé a tányér közepébe. Amikor édesanyám megkérdezte, "ejsze nem szereted a szilvás gombócot", azt válaszolta: "de igen, csak nem tudom, hogy kell megenni". Nos, Zsuzsiga krumplipüré gombócai legalább ennyire meghatottak a fotón is, a paradicsomos rókagombáról csak annyit, hogy azt ki kell próbálni, mert nagyon finom.

Aztán itt van Zsuzsinak a "székelyesített" churutos gombás levese, amit ugyan nem "élesített" a VKF!-re, pedig mondtam neki. Na, mind1 a leves önmagában megérne egy "misérevalót", majd el is regélem, amikor sorra kerítem, hogy beblogoljam, de innen most semmiképp nem hagynám ki, mert egy különleges ízvilágú, jellegzetesen gyergyói leves, ami az ittlakó örményektől tanult különleges fűszerrel, a churuttal készül. A churut mellesleg hosszasan erjesztett tejből és nagyon sok zöldfűszerből készül, a jó sok vargányával készülő egyszerű krumplis-tésztás levesnek ez az egyetlen fűszere és kellemesen savanykás lesz tőle az étel. Sajnos, churutot csak a gyergyószentmiklósi piacon lehet vásárolni minden szombaton, mert egész Erdélyben mindössze egy-két asszony készíti, ők is gyergyószentmiklósi székely fehérnépek.

Gigi a konyhájában úgy vélte, hogy elérkezett az ideje, hogy rizottót készítsen és máris a gombással kezdte. Mivel a gyerekei éppen nem tartózkodtak otthon, kétszemélyes adagot főzött, de sajnos szinte mind neki kellett elfogyasztania, mert párja nem kedveli a rizses ételeket. Ellenben Giginek annyira ízlett, hogy eldöntötte megéri félórán át a kályha mellet ücsörögni, hogy elkészüljön a pompás fogás és ha másnak nem is ízlik, majd megfőzi magának ezután is. Szerintem ennyit megérdemel! Vegyes erdei gombából készítette különösebb fűszerezés nélkül, amit igencsak értékelek, mert magam is azt vallom, hogy kár a sokféle ízletes gomba aromáját fűszerekkel elnyomni.

Újabb kolléganő és újabb földi következik: Gál Edith, a konyhatündér, aki egyáltalán nem mellékesen mesél is. Most éppen a tejfölös-gombás palacsintametélt rejtelmeit osztja meg olvasóival. A tejfölös gombát ezúttal csiperkéből készítette, hozzá pedig palacsintametéltet adott, ettől még különlegesebb lett az egyébként sem hétköznapi fogás. Ezt is egyszer majd kipróbálom, legalábbis a palacsintametéltet valamilyen gombás étellel, mert igen izgatja a fantáziámat ez a kombináció.

Mandy Tarragon sokat nem totojázott, egyszerűen baconbe rejtette a gombát és abból varázsolt pompás fogást. Ráadásul ezt a bejegyzést egy szerinte szakállas viccel indítja: "Honnan lehet tudni, hogy mérges egy gomba? Ugrál a kalapján..." Nos, jót nevettem rajta, mert bármilyen szakállas ez a vicc, én még nem hallottam. Erre mondják mifelénk, hogy nincsenek régi viccek csak új emberek. A baconba göngyölt csiperke viszont igen jó ötletnek tűnik, akár hidegtálon is el tudnám képzelni, de főfogásként melegen betegre enném magam belőle. Mit mondjak még? Ezt is könyvjelzőzöm a többi után, majd egyszer sor kerül erre is.



Felhőlány, aki egyébként nem gombarajongó, minekutána hatalmas mennyiségű rókagombához jutott, eldöntötte: nem kérdéses, hogy ez jó gomba. Ezután gyors egymásutánban előbb főzött egy rókagombás pirítóst friss kakukkfűvel, aztán rókagombát diós-tejszínes szószban, aztán hirtelen eszébe jutott a VKF! és mivel mivel a diós-rókagombás ízkombináció nagyon bejött nála, úgy döntött, hogy mindjárt rókagomba tortát készít. Ötletért Jamie Oliverhez fordult és igen jól tette, mert így legalább az angol nyelvvel nehezebben boldogulók is megismerhetik ezt a pompás eledelt. Azt azért egészen halkan javasolnám, hogy az ilyen ételeket nem ártana azzal címkézni: "Vigyázat, hamar elfogy!" Mondom, csak javaslat és nyugodtan megszívlelheti valamennyi pályázó, aki erre a fordulóra jelentkezett.

Chez - Sandra G. hortobágyi húsos palacsintát készített, naná, hogy gombával. A finomság elkészítésének csínja-binja mellett érdekes etimológiai történettel szolgál a palacsinta történetét illetően. Egyebek mellett megtudhatjuk, hogy a palacsinta már a római korban ismert volt, igaz, akkoriban bronzpajzson sütötték. De azt is megtudhatjuk, hogy a palacsinta említése az első írásos emlékekben kolozsvári glosszákban történt 1577-ben. Szóval, aki kíváncsi a pompás étel receptjére, jó ha tudja, Chez - Sandra G.-nél bőven talál szellemi táplálékot is. A gombás hortobágyi palacsintát pedig el kell készíteni, mert már ránézésre is nyerő. Legalábbis nálam.

Aztán Chez-Sandra úgy döntött a pompás hortobágyi palacsinta mellé főz egy gombakrémlevest is. Ennek a levesnek az érdekessége, hogy póréhagymával és szerecsendióval készül, szerintem ez is az "érdemes kipróbálni" kategóriába tartozik.




Most azonban úgy vélem, olvasnivalóból egyszusszra ez elég, kicsit abbahagyom, de rövidesen folytatom a további pályázatok összegzésével. Remélhetőleg még ma este. Addig is jó olvasgatást, van amiből mazsolázni.