Gyümölcssaláta sárgadinnyében

Igaz, hogy lejárt már a cseresznye- és a meggyszezon, de ebben a salátában nyugodtan lehet helyettesíteni bármilyen más most termő gyümölccsel. Meg aztán, aki nyáron tartalékolt magának a fagyasztóban meggyet és cseresznyét, félmaréknyit mindkettőből kiolvaszthat ehhez a salátához. Másrészt, ez az utolsó recept, ami kimaradt a transindexes projektemből, s ha már így esett, nem akartam végképp megfeledkezni róla.

Hozzávalók: 1 sárgadinnye, maréknyi cseresznye, maréknyi meggy, 1-2 evőkanál finom konyak, kiskanálnyi méz, citromlé, néhány csepp vaníliaaroma.

Elkészítése: A sárgadinnyét megmossuk, kettévágjuk és a magját eltávolítjuk. A fél dinnyedarabok gömbölyű végéről vékony szeletet lemetszünk, hogy a gyümölcsből készült „tálaló edényünk” ne billegjen, hanem biztosan álljon a talpán. Ezután karalábéfúróval csinos gömböket vájunk a dinnye belsejéből, majd egy tálba téve kevés citromlével lelocsoljuk. A cseresznyét és a meggyet megmossuk és kimagozzuk, majd a dinnyegömbökhöz adjuk, összekavarjuk és meglocsoljuk a konyak-méz-vaníliaaroma keverékkel. Jó behűtve vendégváró desszertként, de akár vacsoraként is kínálhatjuk a kánikulában.

Jó fakanálforgatást!

Sárgadinnyés saláta

Ez is egy jó kis saláta, amit még a transindexes "sárgadinnye-projektem" részét képezi, csak a zakuszkázás miatt kimaradt. Lényeg, hogy a lányom nagyon szerette, s emiatt kár lenne teljesen megfeledkezni róla. Közben elárulom azt is, hogy a facebookon sikerült létrehoznom a Fakanálforgató tollforgató oldalt, ahová minden napra feltöltök egy ebédajánlatot a régebb beblogolt receptjeim közül. Ez az ötlet annyira jónak minősült, hogy három nap alatt 108-an lájkolták, amit egészen szép teljesítménynek tartok, tekintve, hogy sok hasonló oldal gazdája hónapok alatt alig tud begyűjteni száz lájkot. Aki még nem látta, nézze meg, és ha érdekesnek találja az ott zajló tevékenységet, akkor lájkolja az oldalt.

Hozzávalók: 3-4 paradicsom, 2-3 szelet sárgadinnye, 2 szál zöldhagyma, vagy zöldhagymaszár, só, citromlé, olívaolaj, mentalevél, ízlés szerint.

Elkészítése: A paradicsomot és a sárgadinnyét kb. egyforma kockára vágjuk, és meglocsoljuk citromlével. Hozzáadjuk a karikára vágott zöldhagymát, sózzuk, lelocsoljuk olívaolajjal, lazán átforgatjuk és megszórjuk finomra aprított mentalevéllel. Grillezett vagy rántott húsok, illetve zöldségek mellé kínáljuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint hús-, zöldség- és tésztanapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Fagyasztott szamóca

Mióta a fagyasztót feltalálták nem okozhat különösebb gondot a különféle zöldségek-gyümölcsök tárolása télire. Aki élelmes, igyekszik minél többféle gyümölcsöt nyersen fagyasztani, ugyanis télen ezekből lehet készíteni az igazán finom nyáridéző süteményeket, tortákat, desszerteket. Nos, ezzel a gondolattal válogattam ki a piacon vásárolt szamóca közül a legszebbeket és lefagyasztottam.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű szamóca.

Elkészítése: A szamócát kiválogatjuk, mert fagyasztásra csak a legszebb, legépebb szemek alkalmasak. Megmossuk, szűrőbe tesszük és jól lecsöpögtetjük a levét. Ezután papírtörlővel leitatjuk, majd szitára téve betesszük a fagyasztóba. Miután néhány óra alatt kőkeménnyé fagyott, zacskóba rakjuk és visszatesszük a fagyasztóba. Az eljárás előnye, hogy a szemek nem fagynak össze és felhasználáskor könnyebb kezelni. Télen felhasználás előtt megvárjuk míg kienged magától. Ezért, ha valamit szamócából akarunk készíteni előtte való este vegyük ki a fagyasztóból.

Jó fakanálforgatást!

Eper fagyasztása

Amint a korábbi bejegyzésemben is említettem, idén azért vásároltam nagyobb mennyiségű epret, hogy egy részét lefagyasszam. Nos, mivel szatmári epret vásároltam, ami nincs semmilyen tartósítóval kezelve -, hogy a szemek épek maradjanak - elég keveset sikerült kiválogatnom közüle, ami teljesen ép volt. De a négy kilóból sikerült kb. egykilónyit kiválogatni, többiből - mint már beszámoltam róla - szörp lett és dzsem. A kiválogatott, kifogástalan eperszemeket viszont zacskóztam és lefagyasztottam. Elöljáróban még annyit, hogy az eper jól bírja a fagyasztást és minőségét - tapasztalatom szerint - megőrzi 6-7 hónapon át.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű eper, fagyasztást bíró zacskók.

Elkészítése: A kifogástalan minőségű, ép, kemény epret leszárazzuk, megmossuk, majd szűrőbe téve lecsöpögtetjük a vizét. Ezután tiszta konyharuhára vagy papírtörlőre terítjük és a maradék vizet is leitatjuk róla. Csak ezt követően rakjuk zacskókba - kb. félkilós adagokban érdemes -, majd be a fagyasztóba. Nagyon fontos, hogy a vizet minél inkább leitassuk az eperről, ellenkező esetben a víztől egybe fagy és felhasználáskor nehezebben kezelhető. A fagyasztott epret télen süteményekbe, fagylaltokba és különféle desszertekbe használhatjuk, illetve akár nyersen is fogyaszthatjuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint étkezők nyersen gyümölcsnapon, desszertként tésztanapon fogyaszthatják.

Jó fakanálforgatást!

Aszaltszilva-leves - főzőcskézek az Erdélyi Konyhából :)

Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa - most hamut szórtam a fejemre, de vezekelni továbbra sem lesz időm, mert továbbra is rengeteg a dolgom, de igazatok van: az már mégis csak "szemétség", hogy egy hónapja érdemben erre felé sem jártam. Elnézést kérek Gabojszától, Wise Ladytől, Sedithtől és mindenki mástól, aki hiányolt.
Röviden összefoglalva: februárban egy hetet voltam Magyarországon barátnőim és fogadott rokonom meghívására. Nagyon jól éreztem magam azért is, mert "havat vittem" a pusztára, így Pécs környéke is egészen úgy nézett ki mint Gyergyó. Jártam Györgyinél NLP Énkép tanfolyamon, ami igen érdekes és hasznos volt, de találkoztam Ágival is, akivel ennek a blognak köszönhetően ismerkedtem meg. Sőt, sikerült egy kicsit pihennem és kikapcsolódnom is, ami már nagyon rám fért. Aztán amint hazatértem: hajrá az Erdélyi Konyha! A márciusi lapszám az összes eddiginél jobb lett köszönhetően a benne közlő Lányoknak/Asszonyoknak - Ottis, Sedith, Edóka, Gál Edith, Judit, Gyöngyi, Zsuzsiga, Hajnalka, Dalma és a vezércikkíró Emese - akik egyre jobb munkákat küldenek, egyre profibban fotóznak. Köszönöm, Lányok/Asszonyok! Szóval a márciusi lapszám nem csak jó és hasznos lett, hanem kifejezetten szép is - eddig tartott a "reklám". Most pedig főzzünk is egy kicsit, ugyanis már valaki (nem emlékszem ki) megkérdezte, az utóbbi időkben egyáltalán főzök-e? Jelentem alássan, igen, főzök, néha még sütök is. Sőt, mivel a Lányok/Asszonyok annyi sok finom receptet küldenek megjelenésre, az utóbbi időkben elég sokat főztem az Erdélyi Konyhából. Többek közt elkészítettem a szász Kasper Rozi néni aszaltszilva-levesét, ami isteni és Sedith küldte a Nemzetek konyhája rovatba egyéb szász finomságok mellett. Na de ez az aszaltszilva-leves egyszerűen lenyűgöző! Sokszor fogok még ilyet készíteni. Természetesen, nem épp úgy készült, mint a leírásban, mert volt valami maradék sonkalevem, amit hasznosítottam, ugyanis Rozi néni azt ajánlotta, hogy készülhet füstölt hússal is. Na, ebben nem volt füstölt hús, csak a leve - úgy is isteni! Még csak annyit, hogy az aszaltszilva-leves szász/német neve Palselavet - az első "a"-ra jár még két pont, mint a mi "ö" betűnkre, csak nem ismeri az én gépem azt a betűt.

Hozzávalók: 2-3 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 2 krumpli, 25 dkg aszalt szilva, fél üveg meggykompót vagy maréknyi magvalt, fagyasztott meggy, só, cukor, olaj, tejföl, petrezselyemzöld és ebben az esetben kb. kétliternyi sonkalé.

Az aszalt szilvát langyos vízben átmossuk és keveset áztatjuk szintén langyos vízben. Közben a sárgarépát karikára, a petrezselymet kockára vágva egy kis olajon megdinszteljük. Feltöltjük sonkalével, felforraljuk és ha szükséges utánasózzuk, majd hozzáadjuk a kockára vágott krumplit és az aszalt szilvát, aztán amikor a krumpli is megfőtt, a meggyet. A meggyel épp csak egyet lobbanjon a leves, nehogy szétfőjön. Közben a tejfölt kevés forró levessel elkavarjuk és ezzel habarjuk be a levest, végül megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel, esetleg egy kis cukorral ízesítjük. És ezennel kész is az igen finom leves, zöldségpucolással együtt kb. 20 perc az elkészítése. Mivel igen finom és díszes is, azt hiszem ez lesz a húsvéti levesünk, hogy a fakanálforgatásban egyre inkább jeleskedő fiamat és az aranyos kis élettársát lepjem meg valami újdonsággal.
A leves pompásan illeszkedik M. pszichowellness ételtársításokra figyelő ajánlatába, tésztanapi levesnek kitűnő.
Jó fakanálforgatást!

Mandulaműtét után lányom jól lakott Ottis és Timus finomságaiból

Igen, jól látjátok: összepárosítottam Ottis szőlős csirkéjét Timus fűszeres-mézes párolt almájával. :) Az előkelő társítást pedig azért eszközöltem, mert ma (szeptember 10-én) hoztam haza a lányomat a kórházból és valami olyan ebéddel akartam meglepni, ami különleges, étvágygerjesztő, eltér attól, amit megszokott, gyorsan készül és ellenállhatatlan olyan ember számára is, aki alig tud enni. Szegénykém a mandulaműtétje után, alig evett, mert még a folyadékot is nehezen tudta lenyelni, szilárd ételből csak a pépesek, vagy könnyen pépesíthetőek jöhettek számításba. Nos, ezért esett a választásom erre a két finomságra, hiszen a csirkemellet lehet omlós puhára párolni, az alma pedig pépesítés nélkül elolvad az ember szájában.
Persze főztem egyebet is, első fogásnak egy könnyű tök levest grízgaluskával és a szőlős csirkemellet fűszeres párolt almával megtoldottam még egy krumplipürével, mert azt kifejezetten kívánta a lányom. Mondanom sem kell, nagyon nyerő volt az ebédem, a lányom igen jó étvággyal ette és mint mondotta, hétfő óta összesen nem evett annyit mint ma ebédre. Ezért külön köszönet nektek Ottis és Timus. Azonban az eredeti recepteken változtattam egy keveset, egyrészt, mert a húst egészen puhára, omlósra kellett párolni, másrészt, mert a lányom még nem eheti a csípős fűszereket. S akkor most lássuk, hogyan készült a szőlős csirkemell, illetve a fűszeres-mézes párolt alma az én konyhámban.
A csirkemellel kezdtem, amit miután megmostam és megtakarítottam a hártyáitól kiterítve felszeleteltem, hat szelet lett egy kb. 60 dekás csirkemellből. Utána csak sóztam egy picit, majd hűtőbe tettem a felhasználásig. Egy serpenyőben egy kis olajat hevítettem és miután megszórtam egy kis majoránnával és rozmaringgal (bors helyett), mindkét oldalát szép aranyszínűre sütöttem. Ezután többször is kevés vizet töltve alája, fedő alatt addig pároltam, míg a csirkemell egy kis nyomásra könnyedén izomrostokra hullt.
Lesütöttem zsírjára, majd hozzáadtam a félbe vágott, kimagozott szőlőszemeket, majd miután ez is megpuhult kb. egy decinyi tejföllel besűrítettem a mártást. Nagyon finom lett így is, a lányomnak ízlett és azt mondta, "ugye még ilyet készítesz, anya, akkor is, amikor már nem fáj a torkom és jól tudok nyelni". Természetesen, megígértem, de úgy vélem bors helyett továbbra is a rozmaringos változat mellett maradok, mert kitűnően harmonizál a szőlővel és még én sem hiányoltam a borsot belőle, noha én még a tejbegrízt is megborsoznám, annyira szeretem ezt a csípős fűszert.
A fűszeres-mézes párolt alma nálam inkább mézes volt, mint fűszeres, mert a gyömbért enyhe csípőssége végett startból kihagytam, csupán csipetnyi őrölt fahéjat tettem bele - annyit csak, hogy az alma ízét kissé "megbolondítsa" - egyébként mindent ugyanúgy csináltam, mint Timus. Ebben a változatban mindkét ételt minden lábadozó, gyengén evő betegnek ajánlom. Nyerő!

Kedveseim, köszönöm a nyerő ötleteiteket és várom a továbbiakat!

Egyetek dinnyét! - kampányoltam a gyümölcsfogyasztás mellett a muuuvin

Már harmadik napja tart a muuuvi - a fiam és barátja rövidfilmfesztiválja - de sajnos, időm nem volt arra, hogy még felé se tekintsek a blogjaimnak, nemhogy bejegyzéseket szerkesszek. Egyebet csináltam... Többek közt, a bukaresti Mihaela barátnőmmel a második nap kezdetén csináltunk egy performanszt, amelyben a gyümölcsfogyasztást népszerűsítettük a chips, hamburger és egyéb műkaja zabáló aranyifjúságnak.
Az ötletet az adta, hogy Mihaela hozott Bukarestből két darab 13 kilós görögdinnyét, amolyan igazi Bărăgani-i mézédes "lubenyicát" (déli román tájszólásban a görögdinnye neve).

Egyértelmű volt, hogy valamit kezdenünk kell a hatalmas dinnyével és akkor jött az ötlet, hogy vigyük le Szárhegyre és együk meg közösen a filmes ifjakkal. De nem akárhogy, hanem úgy, hogy közben elmeséljük nekik, miért tévhit az, hogy a gyümölcs "csak gyümölcs", és miért tévhit "desszertként" fogyasztani a gyümölcsöt. Ezért az egyik hatalmas lubenyicát odaadtuk a Pizza Joe szakácsainak - akik a muuuvi tábori konyháját vezetik - és megkértük őket, hogy szeleteljék fel szépen. Miután ez megtörtént Mihaelával közösen el kezdtünk feltűnően dinnyét enni. Közben kezdtek gyűlni az aranyifjak és nyálukat csurgatták az ínycsiklandozó gyümölcs láttán és mindenki afelől érdeklődött, hol lehet dinnyét kapni. Na, ekkor volt az a pillanat, amikor előadhattuk két-három nyelven, hogy "gyülömcsöt mindig éhgyomorra kell enni, mert úgy az egészséges, úgy szívódik fel a szervezetbe a legtöbb vitamin és a fruktóz, ami egy könnyen lebomló szénhidrát". A példa nagyon ragadós volt, mindenki bekapcsolódott és "habzsolta" a dinnyét. Többek közt Mihai Fulger filmkritikus és a barátnője is.