2011. január 15., szombat

Véres-májas hurka

Ez egy jó téli étel mifelénk Erdélyben, ahol még minden tisztességesebb falusi háztartásban disznót vágnak karácsonyra. Hála Istennek öcsémék még ragaszkodnak ehhez a hagyományhoz, így én is részesülök ilyenkor a "kóstolóból". Ugyanis a darabka kolbászt véres-májas hurkát, amit disznóvágáskor szoktak küldeni a rokonoknak, barátoknak kóstolónak nevezik mifelénk, itt Gyergyóban. Nos, ezt a finomságot még jóval karácsony előtt ettem, vagyis akkor, amikor öcsémék hozták. Céklasalátával fogyasztottam, mert ideje ismét visszatérnem a szétválasztós táplálkozáshoz, amitől kissé eltévelyedtem a kalendárium-szerkesztés illetve édesapám betegsége, halála okozta stressz és szomorúságom miatt. A céklasaláta egyébként is isteni a véres-májas hurka és kolbász "triumvirátushoz", de ezt a finomságot hagyományosan a mi családunk krumplipürével és rántott savanyúkáposztával fogyasztja. A céklasalátás változat viszont nyugodtan fogyasztható az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon. S mindezt csak azért írom, hogy ha Gyöngyi Pszichowellness-konyhájának erdélyi olvasóiban netán felmerülne az a kérdés, hogy le kell-e mondaniuk eme finomságokról, megnyugtassam őket: nem, céklasalátával fogyasztható, sőt isteni a véres-májas hurka. Egyébként a pszichowellness-konyha blogon sok személyes tapasztalaton alapuló jó tanács olvasható egy egészséges, emberséges fogyási módszerrel kapcsolatosan, mindenkinek ajánlani tudom, aki fölös kilókkal küszködik. Mellesleg nekem is ezzel a módszerrel sikerült leadnom 25 kilót egy év alatt és nem a módszer, hanem kizárólag az én hibám, hogy néhány kilót visszaszedtem belőle. De semmi gond, mire a fű kizöldül, leadom azt a kis visszaszedett pluszot is, mert Gyöngyinek köszönhetően már tudom, hogyan kell ezt csinálni. Most viszont beblogolom a véres-májas hurka receptjét úgy, ahogyan mi készítjük. Ki tudja, hátha valakinek jól jön.

Véres-májas hurka

Hozzávalók: a sertés belső szervei – szív, máj, vese, tüdő, hörgő részek -, zsíradék, hús, vér, fűszerek – só, bors, szegfűszeg, szegfűbors, csombor, fahéj -, 5-6 fej hagymából készült dinsztelt hagyma és kb. egy kilónyi főtt rizs.

Elkészítése: Egy nagy fazékban főni tesszük a belső szerveket, a hús darabkákat és egy kis zsiradékot. Ha minden puhára főtt, külön választjuk a megabált belsőségeket: a májat és világosabb hús darabkákat a májashoz, a tüdőt és a sötétebb darabokat a véreshez rakjuk. Külön-külön ledaráljuk a hozzávalókat, majd a véreshez hozzáadjuk a vért, a rizs- és dinsztelt hagyma felét. (Az alvadt vért ledaráljuk, a vérplazmát csak abban az esetben töltjük hozzá, ha sok vérest akarunk készíteni.) A véres hurka alapfűszere a csombor, ezt bőkezűen kell adagolni, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, tegyünk bele egy kis darált szegűszeget, szegfűborsot és egy kevés cukrot is. A masszát jól összedolgozzuk és bélbe töltjük.
A ledarált májasnak valóhoz hozzáadjuk a rizs- és a dinsztelt hagyma másik felét, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, illetve teszünk hozzá kevés darált szegfűborsot, fahéjt és cukrot. Ezt is jól összedolgozzuk és bélbe tötjük. A hurkákat tiszta vízben megabáljuk. Vagyis amikor a víz fő, egy csészényi hideg vízzel „megedzük” az abalevet és csak ezután tesszük bele rendre a hurkákat abálódni. Vigyázzunk, hogy a hurkák vége jól be legyen kötözve és a véres akkor abálódott meg, amikor tűvel megszúrva nem jön véres lé belőle, ám a májast nem szabad szurkálni, mert könnyen kifakadhat.

Jó fakanálforgatást!

10 megjegyzés:

4Gyerek írta...

Vá, milyen ízvilág....nagyot nyel, s nemsoká posztol a mocskos leves. azaz a véres hurkából készült.

Viki írta...

A hurkát jobban szeretem mint a kolbászt, igy aztán jöhet is. (főleg a jó kis házi húrka)

Alíz, Erdélyből írta...

4gyerek: szerintem ez az ízvilág nem idegen tőled, hiszen a Cenk alatt vágnak még disznót karácsony környékén. Kíváncsi vagyok arra a mocskos levesre, mert nálunk csak mocskos tokány van.

Viki: egyetértünk, én is szívesen átadom a kolbászrészemet a véres-májas hurkáért cserébe. Viszont és csak a házit eszem meg, a kereskedelemben kaphatót nem bírom elfogyasztani, mert hisztis vagyok. Magyarán, ha nem ismerem a szakácsot, aki készítette, akkor nem eszem meg, mert folyton az az érzésem, hogy aki készítette, biztos még kezet sem mosott mielőtt munkához látott volna. Ez még érvényes a pacalból készült ételekre is. :)))

Bianka írta...

Nekem minden jöhet, csak jó hizlaló legyen. Imádom.

4Gyerek írta...

na, persze nem idegen ez az ízvilág, csakhát valljuk be, míg a májas fellelhető a kereskedelemben (más kérdés, hogy én sem eszem meg), addig vérest személy szerint még sosem láttam. Gyerekkoromban a májas volt a listavezető, na tavalyelőtt meg azért vetettem Oldalbordával disznót, mert vérest áhítoztam enni.
este jön a mocskosleves.

Jutka írta...

Imádom mindkettőt..tegnap én is disznóvágáson voltam :)

Alíz, Erdélyből írta...

Bianka: egyed krumplipürével és rántott káposztával, úgy hízlal.

4gyerek: nálunk árulnak vérest is meg májast is, de én egyiket sem kóstoltam. Viszont bíztos, hogy kelendő, mert egyébként nem lenne.

Jutka: Hú, de régen voltam egy igazi disznóvágáson, pedig még belet tisztítani is tudok. :)))

Juci írta...

Jaj te Alíz! Micsoda hármas, s káposztával mennnyei lehetett!

Császár Erus írta...

A férjem mikor meglátta ezt a képet ki is jelentette holnap ilyet akarok enni:D

Alíz, Erdélyből írta...

Erus: jó az ízlése a férjednek... :))))

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails