Állatvédők bográcsoztak a Nemzeti Gulyás Napon

Kössük össze a kellemest a hasznossal - véltük mi, a Füles Állatvédő Egyesület tagjai és karöltve a Gyergyói Állat- és Természetvédő Egyesület tagjaival szombatra meghívtuk az önkénteseinket, szponzorainkat egy közös bográcsozásra. A találkozásnak kettős célja volt: egyrészt megünnepelni a Nemzeti Gulyás Napot, másrészt kalákamunkában rendet rakni a gyergyószentmiklósi állatmenhelyen. A munka úgy oszlott meg, hogy amíg a Füles készítette a bográcsost, addig az önkéntesek a Gyergyói állatvédő egyesület vezetőinek irányításával rendet raktak a menhelyen.

Vicus, a Füles elnöke hagymát és paprikát aprított.

Manci, az egyik tagja a Fülesnek krumplit hámozott és káposztasavanyúságot készített.

Én a bogrács körül sürögtem-forogtam, Manci furcsállotta, hogy még csak nem is izgulok. 

Vajon elég sós? - a végén megkóstoltam a bográcsost. Mellesleg a többszörösen díjnyertes bográcsosomat főztem meg az állatvédőknek, mert ők megérdemlik.

Amíg főtt az étel az önkéntesek takarítottak - részletek a Füles blogon - vagy egyszerűen játszottak a kiskutyákkal.

Elkészült a bográcsos, a receptjét nem írom le, hiszen egy korábbi bejegyzésemben megtaláljátok a pontos leírást többféle adagos változatban.

Aztán megettük és mindenkinek ízlett.

A kutyukák száraztápot ettek - nekik is nagyon ízlett a kaja.

Árvagulyás, ahogyan Magdika édesanyja készíti

A lovas bemutatóról hazafelé tartva utolért kedves ismerősöm, Bákai Magdolna és mint akárhányszor eddig is, felvett az autójára és egész hazáig hozott. Közben beszéltünk mindenféléről, többek közt az I. Nemzeti Gulyás Napról is. Már akkor mondta, hazamegy és elkészíti az édesanyja árvagulyását és még ma este küldi a róla készült fotót és a receptet, hogy beblogolhassam, illetve hogy értesítsem a szervezőt, ő is csatlakozott az akcióhoz. A kép és a recept mellé leírta a gondolatait is az első gulyásnapról, az alábbiakban ezt olvashatjátok.

Árvagulyás – ahogy édesanyám főzte

Számomra a Nemzeti Gulyás Nap kis nosztalgiát hozott az életembe: nekem ugyanis a gulyáslevesről mindig édesanyám jut eszembe, meg a gyorsan elkészíthető, könnyű nyári leves, amelyhez a hozzávalókat egyenesen a kertből hoztuk elé, s az udvaron vagy a nyitott tornácon pucoltuk meg hozzá a zöldséget és a krumplit, mert ott kellemesebb volt a levegő. S hogy az idő még jobban teljen, a kisszéken ülve édesanyám még dalra is fakadt – mintha ez is az ételkészítés szertartásának elengedhetetlen része volna.
Valahogy úgy történt, hogy a mai árvagulyásom jóféle perecsenyi hagymával készült, és nem pityóka került bele, hanem krumpli - mert azt is a Szilágyságból hoztam egy hónappal ezelőtt. Talán ezért is, meg a fel-felbukkanó érzelmektől is finomabb ez a Nemzeti Gulyás Napra készült étel, amely csupán attól árva, hogy nem látott húst. Ízlelgetem a levest és csodálom eleinket, akik bár nem találták fel a vegetarianizmust, de attól sem estek kétségbe ha nem került minden nap hús az asztalra.

Árvagulyás

A mai adaghoz felhasználtam: 3 szál murkot, 1 szál petrezselymet, 8 db közepes nagyságú krumplit, egy kisebb fej hagymát, egy kisebb csokor petrezsemyemzöldet, kevés zöldpaprikát, kb. ½ dl olajat. Sót, borsot, piros paprikát ízlés szerint. Forró vizet annyit, amennyi a hozzávalókat jól ellepte.
Így készül: A zöldséget, krumplit meghámozzuk, feldaraboljuk. A hagymát apróra vágjuk, olajban megdinszteljük, beletesszük a piros paprikát, majd hozzáadjuk a karikára vágott murkot és petrezselymet – kevés vizet is tölthetünk alája, hogy oda ne égjen. Közben a vizet forrni tesszük. Miután a zöldségek kissé megdinsztelődtek, hozzáadjuk a felaprított krumplit, megsózzuk, megborsozzuk, azzal is dinszteljük egy darabig, majd feltöltjük forró vízzel, hozzáadjuk a zöldpaprikát és a petrezselyemcsokrot, és addig főzzük, amíg a krumpli és a zöldségek megpuhulnak.

Krumplis babgulyás 400 személyre a III. Gyergyói Lovas Napokon, csatlakozva az I. Nemzeti Gulyás Naphoz

Benedek Árpád, a "gyergyói ízek őrzője" és társa, Puskás József szakács a III. Gyergyói Lovas Napok kétnapos rendezvénysorozat első napján 400 személyre, két százliteres bográcsban főztek krumplis babgulyást. Az előkészületeket az este kezdték el és már az éjszaka oda tették főni, hogy ma délre elkészülhessen. A két méretes bográcsba belekerült összesen: 8 kg hagyma, 6 kg paprika, 6 kg paradicsom, 50 kg fehér bab, 45 kg csülök, 15 kg kolbász, 30 kg gyergyószárhegyi kásás krumpli. Szabadtéri rendezvényről lévén szó, ilyen volt a tálalás - a "dizájn" Jóska műve és ennek az adagnak a tesztalanya én voltam. Nagyon finom volt és valóban különleges, hozzá leginkább a kovászos uborka talált, de a fiúk nem sajnálták a zöldséget mellőle és a jófajta szilvapálinkát sem, amit előtte szolgáltak fel.
Itt már a maradékot melegítik a későn érkezőknek.
Közben javában zajlott a fogathajtóverseny és a gyergyószentmiklósi lovas pályán több mint ezren voltak kint a délutáni órákban, amikor én ott jártam.

Csak egy kis nagyanyámféle "pityókástokán" - semmi fakszni!

Amikor elolvastam Csíki Sándor, gasztronómus, foodstylist I. Nemzeti Gulyás Napra szóló felhívását, már akkor eldöntöttem, hogy csatlakozni fogok az akcióhoz, sőt ki is találtam, milyen "különleges gulyást" fogok főzni. Aztán - mint általában velem szokott történni - elhavazott a munka, de közben bármerre jártam, terjesztettem a hírt, még a Krónikában - kedvenc napilapomban - is megemlítettem egy kis jegyzetben. Aztán ma reggel azzal kezdtem, hogy még egy kört telefonáltam, bejegyzést hagytam a facebook-on, kiigazítottam a blogomra feltett, erről szóló felhívás dátumát, körlevelet írtam, stb. Közben örömmel konstatáltam, hogy Benedek Árpi séfbarátom, a gyergyói ízek őrzője is csatlakozott a felhíváshoz, ugyanis ma 400 személynek főz igencsak ízletes krumplis babgulyást a harmadik alkalommal megszervezett Gyergyói Lovas Napokon. Erről azonnal értesítenem kellett Sándort. Végül mire odakerültem, hogy hozzálássak a saját gulyásom elkészítéséhez, kiderült, hogy a "különleges gulyáshoz" elfelejtettem megvásárolni néhány "különleges" hozzávalót, a húst elfelejtettem kivenni a fagyasztóból, az idő pedig nagyon eltelt, és gyakorlatilag "semmim sincs", amiből gulyást lehetne főzni. Ekkor azonban eszembe jutott nagyanyám, aki mindig azt mondogatta: "egy tisztességes székely leány addig férjhez ne menjen, míg nem tud "pityókástokánt" főzni a "semmiből". Persze ezen mi, unokák mindig jókat nevettünk: "Hogyan lehet a semmiből pityókástokánt főzni?!" Pedig ő nem egyszer példát is mutatott: hogyan kell a semmiből ízletes, jó ételt főzni. Ugyanis hajdanában nálunk akkor került "pityókástokán" az asztalra, amikor nagyanyám reggeliben gondterhelten kijelentette: "semmi nincs, amiből mára főzni..." Aztán vette a kést és a tálat, hátrament a baromfiudavarba, aztán visszatért egy "fészeknyi pityókával", egy-két fej frissen pucolt hagymával és kifejtette: "ma nem vágunk csirkét, messze még a hétvége, s egyébként is az összes tyúk tojós, a csirkéket kár levágni, mert az sincs, mit enni rajtuk." Aztán igazított egyet a fejkendőjén, bement a kamarába, kihozott egy darab szalonnát, kiolvasztotta a zsírját, hagymát pirított rajta, ha volt paprika, azt is beleaprította, majd szétnézett, "mi van még a ház körül". Igy került a krumpligulyásába egy kis "maradék kolbász", maréknyi gomba, s ha kevesellte a krumpli mennyiségét, - vagy közben kiderült, hogy többen ülünk az asztal mellé, mint ahány éhes szájra számított - gyorsan készített egy kis nokedlit, egy-két csészényi forró vízzel megtoldotta az éppen készülő "pityókástokánt", tárkonyt aprított belé és végül egy kis tejfölt tett bele és tálalta is. Ha nem volt se kolbász, se gomba, akkor egyszerűen a szalonnás zsíron párolta puha-omlósra a krumplit és "szűz pityókástokánnak" nevezte, de az is isteni volt.
Igy készítettem el ezt a kis "nagyanyámféle pityókástokánt" az ő "receptje" szerint a "semmiből". Mert éppen nálam is akadt egy kis szalonna a hűtőben, volt még egy arasznyi füstölt kolbász is, aminek a lányom "megkegyelmezett", aztán volt még egy kis rókagombám, amit Ida barátnőm hozott a minap, volt néhány krumpli is a kamarába, de kevésnek találtam a pityókástokánhoz, így hát beleszaggattam egy kis nokedlit is. Végül tettem bele egy kis tárkonyt is nagyanyám emlékére, mert a kedvenc fűszere volt és egy kis tejföllel selymesebbé tettem. Adagot ne kérdezzetek, nem tudok mondani, mert ebben az esetben a "miből, mennyi" nálam egy "különleges" genetikai kód, amit nagyanyámtól örököltem. Míg főztem, arra is rájöttem:mitől annyira szenzációs a gulyás? Egyrészt, mert a "semmiből" is meg lehet főzni, másrészt, mert fejedelmi módon is el lehet készíteni.

Jó fakanálforgatást!