2009. november 11., szerda

Székely szőlő - fűszeres szőlőlekvár

Székely szőlő - öcsém szerint ez éppen olyan mint a magyar narancs: "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk!" Na, majdnem ilyen a székely szőlő is, ugyanis Gyergyó vidéke egyáltalán nem a szőlőseiről híres. Sőt! Épp ellenkezőleg, arról híres, hogy itt még a szőlő sem terem meg, mert túlságosan kevés neki napsütés és az érlelő meleg ahhoz, hogy mosolygós szőlőfürtök érjenek be őszire. Azonban néhány éve - nem tudni, hogy a Jóistennek, vagy a globális felmelegedésnek köszönhetően - nálunk is beérik szőlő. Igaz, meg sem közelíti sem méretében, sem zamatában a dobrudzsai homok dombhátakon, illetve a tokaji szőlősökben mosolygósra érő kilót is megütő fürtöket, de a ribizlinél alig nagyobb szőlőszemek jóízűek, zamatosak, s legfőképp a miénk, nálunk terem. Igaz, hogy öcsém még a kilencvenes évek elején azért ültette a két szőlőtőkét a terasza mellé, hogy levelei hűs árnyékot tartsanak a perzselő nyári napsugarak elől. Mi is örültünk neki és nem csak az árnyék miatt, hanem azért is, mert nyár elején jóízű töltikét lehetett tölteni a leveleibe, függetlenül attól, hogy az egész nyáron szépen gömbölyödő szőlőszemek az első szeptemberi hóharmattal mind egy szemig lefagytak. Aztán három évvel ezelőtt öcsém büszkén tette az asztalra az első termést: "Mit szólsz hozzá, ez itt termett a teraszon!" A családi kupaktanács összeült, kóstolgattuk, ízlelgettük és mindannyian igen zamatos, jóízűnek találtuk. Igaz kicsit több volt a magja, mint amit megszoktunk a piacon vásárolt szőlőben, de igen nagyra értékeltük, hogy dacolva a gyergyói szélsőséges időjárással, mégiscsak termést hozott, ráadásul jóízűt. Tanakodtunk, mit is kezdjünk vele, mert bornak kevés, megenni csak úgy magára sok, kompótnak nem alkalmas a magjai miatt. Mit kezdjünk hát vele? Aztán hirtelen támadt egy ötletem, amit rögtön vázoltam öcsémnek. "Hozd fel, és valamit kitalálok vele, még én sem tudom, mit..." Ez már egy komoly érv egy székely menyecskétől, öcsém adta is szívesen és helyben megegyeztünk: "felibe". Vagyis ez annyit jelent, hogy bármit készítek belőle, fele az övék. És ez így becsületes, elvégre egész évben az öcsém gondozza, metszi , védi a szőlőtőkét, takargatja télen is a mínusz 30 fokos hidegekben. Na szóval, az történt, hogy a húszliteres vederben lévő szőlőt egy napig nézegettem, kerülgettem, hümmögtem mellette, de fogalmam sem volt, mit kezdek vele. Egy dolgot viszont nagyon biztosra tudtam: bármit készítek is belőle, annak fele az öcsém családját illeti. Aztán elővettem a mindenkori fő tanácsadómat Vicuska barátném keresztanyjának, Gergely Éva néninek a szakácskönyvét. Abból okosodtam ki és készítettem ezt az igen finom szőlőlekvárt - azóta immár három évben egymás után. Az idén ez a munkálat a múlt hét végére esett, mert november elejére ért be a szőlő. :) Emiatt értelemszerűen nem készülhetett el Trinity VKF! kiírására.

Hozzávalók: minden liter szőlőléhez 60-70 dkg cukor (igazából nem mértem, hanem rézésből raktam hozzá), kb. 8 liter szőlőléhez 2 citrom héjastól felkarikázva, egy teáskanál szegfűszeg és egy teáskanál fahéj.

A munkálatokat azzal kezdjük, hogy a gerezdről leszemezzük a szőlőt, alaposan megmossuk, majd egy edényben vizespohárnyi víz hozzáadásával megrottyasztjuk. Lényeg, hogy annyira megpuhuljanak a szőlőszemek, hogy a magtól könnyedén elváljon a húsa.
Ezután hagyjuk hűlni, majd amikor annyira langyos, hogy könnyedén tudunk dolgozni vele, akkor tüllbe, vagy gézbe töltjük (ebben az esetben egy régi függönydarabba, mert erősebb) és kicsavarjuk.






Az így nyert levet főni tesszük és addig főzzük, míg sűrűsödni kezd. Ekkor hozzáadjuk a cukrot - ettől fel fog hígulni kicsit, de nem kell pánikba esni - a karikára vágott citromot és a fűszereket egy gézbatyuba kötve.
Ezután addig főzzük - többször is megkavargatva, mert a cukorral már lesülhet - míg jó sűrű lekvárt nyerünk belőle. Üvegekbe töltjük, de másnapig nem kötjük le, hogy bőrt húzzon a tetejére, így akár évekig is eláll - nekem van a tavalyiból és tavalyelőttiből is. Úgy áll, mint a gyöngy. Igen ízletes jóízű lekvár, bármilyen süteménybe, palacsintába használható, de megteszi vajas-lekváros kenyérnek is. Tésztanapon fogyasztható.


Köszönöm mindenkinek, aki ma is szavazott Kozma Ágnesre, jelzem, hogy még mindig lehet szavazni rá itt, nagyon szurkolunk neki és kérünk, hogy továbbra is támogassátok szavazataitokkal. Köszönöm!

10 megjegyzés:

starfi írta...

nagyon jól hangzik, biztosan nagyon finom!:)

sedith írta...

Svájcban láttam a főnökasszonyomat szőlőlekvárt főzni, de meg sem kérdeztem, hogyan csinálja. A mostani fejemmel biza megtenném!
De megkóstolnám, biztos isteni lehet! Mint ahogyan a málnakocsonyádat is szívesen az ízlelőbimbóimra bíznám. Bár igaz, a gyergyói szilvadzsem se éppen kutya!;):) :D:D:D:D

sedith írta...

Ja, össze van reszelve a murok, torma, összevágva a zöldség. Csak éppen dög vagyok ma este üvegekbe tenni: :P:-$ NAgyon finom lett! Amúgy muszáj volt tenni, mert még apósom is szívesen enne belőle ezután is!:)

Alíz, Erdélyből írta...

Starfokker: üdvözöllek nálam. :) Igen, valóban nagyon finom.

Sedith: Szilvadzsemet vittem málnakocsonya helyett?! Ha igy lenne, csak a szemüveg az oka, amit rühellek feltenni csak azért, hogy megnézzek egy cimkét. :) Örülök, hogy izlik a családnak, annak még inkább, hogy el is készitetted. Most egy másik változaton agyalok. A Mindent bele kencéd adta az ötletet, hogy mi lenne, ha ezt a savanayúságot ledarálnám és pl tartárok hideg szószok izesitésére használnám. Szerinted?

sedith írta...

Szerintem nagyon finom lenne! De még akár így reszelve is elmegy, úgy gondolom.
Hát, ha szilva, szilva, ez is nagyon finom! :)

trinity írta...

Nahát...Ez valóban rendkívül finom lehet-nagyon sajnálom, hogy a VKF -ből kimaradt, meg is kóstolnám:))Ügyes vagy!!!

Alíz, Erdélyből írta...

Trinity: ha legalább egy fotóm lett volna a tavalyiról, akkor beneveztem volna, de igy hiába tudtam a receptet fotó nélkül sivár lett volna. :)

Timi írta...

Szia!
Nagyon jól hangzik és ki is próbálom, mert rengeteg szőlőm van, amivel nem tudom mit kezdjek. A kérdésem az lenne, hogy mennyire erőteles az íze a szegfűszegnek és a fahéjnak az összhatásban?
Másik kérdés, hogy nem tudsz valami finom szőlőlé receptet. Nem akarok feltétlenül szörpöt, inkább csak valami natúr finom szőlőlevet. Köszi Timi

Alíz írta...

Timi: Ha aromás a szőlő, vagy nem szereted a fűszerek közül bármelyiket, nyugodtan kihagyhatod. Ez a szőlő, eléggé fanyar és emiatt raktam bele a fűszereket. Ivólevet hasonlóan készítenék, csak kevesebb cukorral és nem sűríteném be. Amúgy nem készítettem még, de most, hogy említed, talán kipróbálom. Egy próbát megér... :)

Lanchaster írta...

Én a konyha és a nagy kertet elválasztó kaput beborító fene tudja milyen fajta, de október végére, mézédesre érő fekete szőlővel kísérleteztem lekvár ügyben. Magozáshoz ajánlom a saját kikísérletezett technológiámat, ami kiváltja a gézbatyut. Szemezéskor két edénybe nyomom a héjat, és a szőlőszem belsejét.( abrának tűnik, de nagyon gyorsan megy. ) A magos belsejét teszem fel először, víz nélkül főzni, cukor nélkül. Amikor kezd szétfőni a magos belső rész, egy tiszta, sűrű szövésű fém szűrőkanállal kimerek a "trugyiból" egy adagot, és elkezdem erősen jobbra- balra mozgatni, úgy hogy közben a kanál a lébe érjen. A magok "ledörzsölik" magukról a húsos részt, kb fél perc után, csak a tiszta magok maradnak a kanálban. Ezt a műveletet addig folytatom, míg mag-mentes marad az egész, utána megy bele a cukor, meg a fűszerek. Amíg a héjas rész takaréklángon fő, annyi kiló almát pucolok, és géppel lereszelek, amennyi a szőlő volt magostól, héjastól. Hozzáöntöm a "főzelékhez", és együtt rotyognak tovább, amíg az almaszálak szét nem főnek. Ez sűríti a lekvárt, nagyon finom ízt ad, és kevesebb cukor is kell hozzá. Fehér szőlővel még nem próbáltam, mert az sajna nem hajtott ki vadon sehol, de szerintem azzal is finom. Idén ki akarom próbálni a diós változatot is. Ha finom lesz, szép üvegekben karácsonyi ajándék is lesz belőle. :D

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails