A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szófosás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szófosás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 17., hétfő

Ajándék Kibédről - Cadou din Chibed

Érik az embert meglepetések, így engem is. Tegnap este kedves kibédi barátnőm, Irénke, jelezte, hogy küld nekem egy kis ajándékot, majd érdeklődjek az alfalvi iskolabusz söfőrjétől. Jót nevettem ezen, hiszen az alfalvi "varázslatos iskolabusz" sofőrje az én öcsém, aki nagy szeretettel végzi felelősségteljes munkáját, hiszen apró gyermekeket szállít iskolába meg haza. Mondtam is Irénnek, ez egyszerű lesz, hiszen csak az öcsémet kell elérnem telefonon. Végül őt sem kellett elérnem, hiszen ma reggel elsők között hívott ő, hogy lenne egy csomag, amit Kibédről küdtek és hozná is, ha otthon vagyok. Itthon voltam, természetesen, és amikor megláttam a jókora nejlon reklámszatyrot a kezében, rögtön az a sejtelmem támadt: Irénnel meglehetősen eltérő nézeteink vannak a kis fogalmáról. Ugyanis az este, amikor a facebook-on jelezte, hogy ajándékot küld nekem, egy üveg borról volt szó és egy adag gombócnak valóról. Ehhez képest érkezett egy üveg jófajta Küküllőmenti fehérbor Seprődi József borász pincészetéből a Nemzeti Gulyás Nap logójával, illetve egy vödörnyi szilva. A borról voltak elképzeléseim, hiszen ismerem Seprődi mester borait - el is teszem valami különleges alkalomra - a gombócnak való szilva mennyisége lepett meg, ugyanis egy vödörnyi szilvából még soha nem készítettem gombócot. Most sem fogok, ugyanis a vödörből bőven telik gombócra, kompótra, s még egy kis rumos szilvára is, ami szintén tervben volt ezen az őszön. Szívből köszönöm Irénnek a kedvességét, a vödröt igyekszem visszajuttatni mielőbb. Nyílván tele kaptam, tele küldöm.

Cateodata se intampla sa ai o surpriza asa din senin - ei, asa s-a intamplat si cu mine ieri/azi. Ieri seara o prietena din Chibed zicea prin facebook ca-mi trimite un mic cadou, si sa ma interesez la soferul autobuzului de scoala din Joseni. Am ris, fiindca soferul in cauza e fratele meu, cine cu mare devotament isi face treaba deloc usoara. Am si zis lui Irén, va fi usoara sa iau legatura cu el, doar trebuie sa-i dau un telefon. In fine nici nu trebuia sa-l sun, azi dimineata el m-a sunat printre primii si ma intreba, daca sunt acasa ca-mi aduce un pachet trimis din Chibed. Normal, era acasa, iar cand l-am vazut cu punga mare in mana, imediat ma gandeam ca avem notiuni total diferite cu Irén despre ce inseamna "un mic pachetel". Fiindca ieri seara cand discutam cu ea, mi-a zis ca-mi trimite un vin si niste prune pt. galuste cu prune. Iar azi am primit un vin din valea Tirnavei facut de Sperődi József, cu emblema Ziua Gulasului. Si a mai sosit o galeata de prune. Ei asta m-a surprins, fiindca eu ma gandeam ca intradevar o sa primesc niste prune pentru o portie de galuste cu prune. Multumesc din suflet cadoul, vinul il beau impreuna cu familia cu o ocazie speciala, din prune n-o sa fac numai galuste ci, am sa fac si compot si niste prune la cuptor cu rom.

2012. július 19., csütörtök

Palacsintahadjáratom a Fissler-serpenyővel - Clatidiada mea cu tigaia Fissler

Azt tapasztaltam, hogy az életben mindig vannak egyesek és kettesek, az egyesek azok, akiknek dolgaik rendszerint jól mennek, a kettesek népes tábora, pedig azok, akiknek mindig nagyon meg kell küzdeniük, hogy bármit is elérhessenek. Azt is tapasztaltam, hogy többnyire a kettesek népes tábiorát szaporítom, és kevés olyan esetet tudnék mondani, amikor avanzsáltam az egyesek közé. Most viszont úgy történt, hogy én is egyes lettem a Gateste Sanatos (Főzz Egészségesen) honlap "Szegényebb vagyok annál, minthogy gyengeminőségű holmikat vásároljak!" felhívásának köszönhetően, mivel 70 romániai gasztroblogger társammal karöltve boldog tulajdonosa lettem egy Fissler márkájú serpenyőnek. Őszintén szólva, eleinte nem hittem benne, mert úgy gondoltam ennyire szerencsés nem szoktam lenni, de próbálkoztam. Az első meglepetés akkor ért, amikor egy kedves hölgy felhívott telefonon, hogy pontosítsam a postai címemet és közölte: rövidesen érkezik a vadiúj Fissler márkájú serpenyő. A második meglepetés akkor ért, amikor valóban megérkezett. A harmadik meglepetés akkor ért, amikor ki is próbáltam, ugyanis ez a serpenyő még annál is jobb, mint amit beszélnek róla, illetve elképzeltem róla. S most elárulok két titkot, soha nem tudtam megfordítani a palacsintát a "fölröpítős, levegőben megfordítós" módszerrel és sose tudtam szép vékony, majdnem átlátszó palacsintát sütni, mert a fordításnál nagy eséllyel szétszakad. Most viszont sikerélményem volt, mivel már az első palacsintát sikerült felröpíteni és a levegőben elkapni, s mire az adag végére értem, akkorra már majdnem olyan technikásan készítettem mint a nagyok. Ráadásul a stabil 10-12 palacsintás adagból ezúttal összehoztam 16 leheletvékony palacsintát, amilyet még soha. Mindezt a Fisslernek köszönthetően. Így valóban "palacsintahadjáratot" rendeztem a konyhámban, hiszen mióta megérkezett a serpenyő, szinte minden nap használatban volt és rengetegféle palacsintát sütöttem. Ezek közül az egyik nagy kedvencemnek - a képen is látható diós palacsinta vaníliaöntettel és áfonyafagyival desszertnek -  receptjét osztom meg olvasóimmal, amint befejeztem a munkám. Aztán holnaptól kezdődően jön a többi is, lesz legalább 4-5 féle változat, de ez legyen meglepetés. 

In viata am observat, ca sunt unii si altii, unii sunt astia mereu norocosi, altii sunt care mereu trebuie sa munceasca din greu, ca sa castige ceva. In general eu fac parte din tabara "altilor", si foarte putine ocazii as putea enumera cand m-am avansat in tabara "unilor".  Insa acuma datorita campaniei "Sunt prea sarac sa cumpar lucruri de proasta calitate" a siteului Gateste Sanatos, m-am avansat in tabara "unilor" cu inca 70 de "tovarasi" blogeri culinar, si am devenit proprietara fericita a unei tigai marca Fissler. Sincera, la inceput n-am avut incredere in toata povestea asta, fiindca asa credeam, ca nu sunt eu asa norocoasa, dar merita o incercare. Prima surpriza era cand o duduita m-a sunat, sa clarific adresa mea, si totodata mi-a comunicat: in curand soseste tigaia Fissler nou nouta. A doua surpriza era, cand intr-adevar a si sosit tigaia, iar a treia cand am avut ocazia sa si incerc, fiindca era mult mai bun decat inchipuiam. Iar acuma dezvalui doua secrete despre mine: niciodata n-am reusit sa intorc clatita cu metoda aruncatul in sus, si niciodata n-am reusit sa fac niste clatite foarte subtire, aproape transparente, fiindca la intoarcere cu mare sansa reuseam sa rup clatita. Insa acuma am avut succes fiindca deja prima clatita am reusit sa intorc prin aruncare in sus, si pana cand am ajuns sa fac cantitatea intreaga, deja am reusit sa am aproape experienta in intoarcere cum au astia mari. In plus din aluatul de cantitatea mea obisnuita de 10-12 bucati de clatite am reusit sa fac 16 clatite foarte-foarte subtire, cum n-am reusit in viata. Toate astea datorita Fisslerului. In asa fel intr-adevar am facut o adevarata "clatidiada" in bucataria mea, si de cand a sosit tigaia Fissler aproape in fiecare zi am facut clatite. Printre clatitele facute este si marea mea preferinta - Clatite cu umplutura de nuca, crema de vanilie si inghetata de afine ceea ce se vede pe poza - reteta urmeaza dupa ce mi-am terminat "temele" pentru azi. Iar incepand de maine urmeaza la rand inca 4-5 feluri de clatite, dar acesta sa fie surpriza.

2012. június 22., péntek

Megjelent a Székely Konyha!

Tegnap jelent meg a Székely Konyha júniusi lapszáma címlapján Irénke barátnőmmel, akire rettentően büszke vagyok. Irénke Gyergyóalfalu közösségének igen aktív tagja, hagyományőrző, népes civilszervezetet, a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesületet vezeti igencsak felelősségteljes munkája, a tanítás mellett. Állandóan szervez, tesz-vesz, intézkedik, két mandátumban önkormányzati képviselő is volt. Ő indítványozta a Fölszállott a páva című kisiskolások hagyományőrző seregszemléjét, amelyen rendszerint többszáz gyerek vesz részt tanítóikkal együtt, s nyílván még igen sokmindent csinál, felsorolni sem lehetne. A hozzá fűződő egyik legkedvesebb élményem a Segesváron szervezett Pro Etnica nemzeti kisebbségek seregszemléje, ahová neki köszönhetően jutottam el egymás után két évben. Egyik évben megszervezték a nemzetiségi konyhák seregszemléjét is fesztivál keretében és egyik este meghívtak vacsorára a Duna-deltában élő lipovánok halvacsorára. No, azóta is gondban vagyok, ha halételt készítek, mert azt a minőséget halfélében az életben el nem érem, amit nekünk egy vacsorán belül elénk raktak a lipók. A főszakácsuk egy öreg halász volt, szikár, sovány ember nagy fehér szakállal és az evezőhúzástól óriási lapátkezekkel - úgy nézett ki, mint egy igazi tengeri medve, aki ráadásul minden fogást asszony segítőivel együtt dalkísérettel tett az asztalra. Húúú, de jól éreztük magunk velük és milyen finom halételeket ettünk. Szóval ez csak az egyik élmény, ami Irénkéhez fűz, de még sokat említhetnék.
Visszatérve a Székely Konyhára: nem írok most lapszemlét, hiszen Rita kollegina ezt még a tegnap megtette. Olvassátok el a lapszemléjét és nézzetek szét a blogján is, mert vannak ám ott igencsak figyelemre méltó dolgok.

2012. június 17., vasárnap

Ízletes hét vége Borzonton

Elérkezett annak is az ideje, hogy a Székely Konyha csapata bemutatkozzon a kis lapot kiadó Hargita Népe napilap szerkesztőségének. Az Ízletes hét vége néven futó esemény pénteken és szombaton zajlott Borzonton Baricz Gergő szüleinek a hétvégi házában. Igyekeztünk a kollégáinkat mindenféle finom falattal kényeztetni, emellett természetesen elkészítettük azt az ételt is, amivel készülünk egy közelgő gasztronómiai eseményre. Erről egyelőre csak annyit árulok el, hogy kollégáink elégedettek voltak a bemutatott ételekkel, és nagyvonalakban körvonalazódott a Székely Konyha és Hargita Népe szerkesztőiből, riportereiből, gasztroújságíróiból verbuvált főzőcsapat is. De lássuk sorjában a történteket.
Egy kis otthonról hozott finomsággal vártuk a Csíkszeredából és Székelyudvarhelyről érkezett kollégákat. Réka káposztafejre tűzdelt finom falatkákat hozott, Ildi rántott csirkemellcsíkokat és krumplisalátát, tudósító kolleginám, Réka apró fasírtot, Rita keleti salátát és kukoricás krumplisalátát, én pedig padlizsánsalátát tahinivel és szezámmagos rántott vargányatönköt. Mindezt amolyan svédasztalos stílusban egy különálló asztalon tálaltuk, de az udvarhelyi kollégák közül néhányan "biztos ami biztos" alapon a kajás asztal mellett maradtak. Ekkor még sokan nem tudták, hogy lesz még más kaja is...
Ezután a székely konyhás lányok segítőikkel elvonultak főzni.
Míg a lányok szorgoskodtak, Orsinak elmagyaráztam, hogy valamibe épp egy csepp valamit kell beletetenni és máris finom lesz tőle.
A bográcsban is főtt valami, Ceci, Csaba és Lóri vigyázott rá.
Csaba gitározott, Lóri ejsze valamit magyarázott valakinek, vagy nemtommicsinált, de nagyon beleélte magát az biztos.
A lányok egyre csak főztek, főztek, főztek.
Gitározott Laci is.
Itt Csongi, a főszerkesztőnk épp azt fényképezi, hogy én is fényképezem őket.
Itt pedig a kollégák a "kiselőadásomat" hallgatják azokról a kajákról, amiket ama gasztroeseményre készítünk majd, amikor eljön az ideje. Jelzem, meg is kóstolták a főpróbaként elkészített ételeket, és ízlett nekik, fotó is van róla, de most nem mutatom meg.
Itt a lányok ismét főzéshez készülődnek, igaz ezúttal ők "csak" salátákat készítettek.
Mert a László unokaöcsém készítette méretes grillrácson az egyik udvarhelyi kollégával közösen grilleztünk. Úgy értem főleg ő, mert nagyon ügyesen csinálta, én pedig nem bántam, hogy átvette tőlem a stafétát.
Aztán a sötétben, a tábortűz mellett daloltunk is.
Valamikor az éjszakában előkerült a sámándob is, amivel "megidézték az ég és föld szellemeit".
Ritának a kezében életre kelt a dob, többek szerint felmenői között igazi sámán is lehetett.
Az igazi nagy mágus viszont Jóska volt, aki a háttérből irányította a "szellemidézést". Sajnos, ez a rész kimaradt az életemből, mert ekkor már az igazak álmát aludtam, de többen is bizonyítják: ez így volt.
Másnap - azok, akik maradtak - ilyen finomságokat ehettek még.
Ő Réka kolleginám, aki a két nap alatt a legtöbbet mosogatott, rámolt, rendet rakott - köszönet és hála érte.
Szombaton dél körül érkeztek meg a családjaink, hogy segítsenek hazarámolni. Amíg mi rendet raktunk a házban, addig kisebb és nagyobb gyerekeink is nagyon jól szórakoztak. 

2012. április 29., vasárnap

Katika "kivágta a rezet" Budapesten

Bizonyára sokan furcsállják, miért hozakodom elő húsvéti témával, amikor az ünnep már rég eltelt; de bizonyára sokan gondolják azt is, nem véletlenül. Nos, így van, valóban nem véletlenül. Ui. mint korábban akárhány bejegyzésemben említettem, ezt a blogot elsősorban a gyermekeim, az ők barátai, Gyöngyi barátném és azon fiatal barátaim/barátnőim unszolására kezdtem írni, akik olykor tanácsot kértek tőlem egy-egy étel elkészítésében. Szóval, elsősorban nekik írom ezt a blogot és mint közülük többnek megígértem egyszerű, könnyen elkészíthető ételrecepteket teszek itt közzé, egyszerű, közérthető nyelven. Nem akarom - soha nem is akartam - túlszárnyalni a profi szakácsokat, mert őket sokkal inkább tisztelem azért a művészi munkáért, amit a konyhában művelnek, de azt a tudást, amit normális körülmények közepette - nem is olyan régen - az édesanyák adtak át lányaiknak/fiaiknak szívesen megosztom mindenkivel. Olvasóim többsége tehát az ifjú generációból kerül ki, és noha a bejegyzésekhez fűzött kommentárokból, meg a Hűséges olvasóim rovatból ez nem igazán tűnik ki, a népesebb olvasótáborom ez a kategória, és igen élénk kapcsolatom van velük különféle internetes csevegő programokban. Ezek a gyerekek - bármelyiknek anyja lehetnék, ezért nevezem őket így - megszólítnak Messenger-en, facebook-on, Google-csevegőben, e-mailban, vagy egyszerűen felhívnak telefonon és kérdeznek. Nagyon szeretem őket, mert mindig tudják, mit akarnak, a hogyannal vannak néha elakadva, ezért kérdeznek. Számomra viszont roppant hízelgő, hogy ez az energiával teli huszonéves generáció ad a véleményemre, kéri a tanácsomat, számít a segítségemre, kikéri a véleményem nem csak a főzésben, hanem az élet kisebb-nagyobb ügyeiben. Ezek egyike Katika, kedves ismerősöm gyönyörű lánya, akit az élet forgataga Budapestre sodort. Húsvét előtt néhány nappal facebook-on kért egy kis segítséget, mint mondta, első húsvéti menüjét készül összeállítani és néhány egyszerű ötlet tőlem is kellene azok mellé, amiket édesanyjától már begyűjtött, hogy vőlegénye előtt kivágja a rezet, ahogy mifelénk mondják. Hamar megbeszéltük, mit és hogyan, aztán azzal köszöntem el tőle: "Katika, mutasd meg, hogy a székely leány, Budapesten is székely a talpán!" S még arra kértem, a sok ötletet vesse össze és próbáljon a saját, illetve a vőlegénye szájíze szerint főzni, mert ez az igazi, nem az unciára kimért recept szerint készülő étel. Természetesen, kértem azt is, hogy majd készítsen fotókat és számoljon be sikereiről. Jelentem, megtette: Katika nagyot alkotott és "kivágta a rezet".
Most pedig rendre mutatom a képeket, amiken a Katika konyhájában húsvétra készült ételeket láthatjátok.
 Főzött finom húslevest.
Amit grízgaluskával főzött be.
Közben főtt a sonka is, amit minden bizonnyal az édesanyja küldött neki itthonról, mert kinézem Zsuzsából - Katika édesanyjából -, hogy valamelyik budapesti járattal az ünnepre küldjön a lányának egy darab házi sonkát.
Töltött káposztát is készített. Nézzétek, milyen gyönyörű töltelékeket göngyölt és milyen szépen rakta az edénybe! Biztos, nem először készítette, hiszen édesanyja mellett sokszor lehetett rá alkalma.
Ez a bejgli még sütés előtt, gyönyörűséges.
Ez pedig töltött fasírt, vagy Stefánia-szelet. És figyeljétek, milyen szépen sül a sütőben a finom sütemény!
Mint látjátok a húslevesben főtt zöldséget és húst - vagy ahogy mifelénk mondják sóbafőttet - is tálalta, és az első képen is megcsodálhattátok, milyen szép asztalt terített.
Mesés lett a töltött káposzta, nem csak a fazékban mutatott jól főzés előtt.
Ez pedig a krémes, amit Katika sütött és csak halkan jegyzem meg: ebben már jobb, mint én, ugyanis a krémes sütéshez még mostanig nem volt bátorságom hozzáfogni. De erre nekünk székelyeknek van egy sokkal jobb és a valódi érzést hitelesebben kifejező szavunk: nem volt "ándungom" hozzá. Egy kis zárójel azoknak, akik még nem találkoztak ezzel a kifejezéssel: az ándung szót arra a helyzetre, lelkiállapotra használják a székelyek, amikor egyszerre nincs kedvük, bátorságuk, hangulatuk valami (munka, tevékenység, feladat) elvégzéséhez.
S ilyen gyönyörű tojásokat festett. A barnás árnyalatúakat hagymahéjjal festette, alighanem aszerint az eljárás szerint, amit facebook-on magyaráztam el neki.
Végül, de nem utolsó sorban itt van a felsorolt ételek készítője, Katika, aki a készre főtt sonkának örül éppen. S itt mondanám el róla, hogy édesanyjával nem egy alkalommal izgultunk együtt a gyergyószentmiklósi Step Dance tánciskola előadásain, amikor Katika is fellépett. Már pici korában megmutatkozott Isten adta tehetsége, ugyanis amint megjelent a színpadon, minden tekintetet magához vonzott. Igazából, már annyi elég volt, hogy beállt a kezdő pózba, amiből kiindulva aztán latin táncot, ír step-et, vagy társasági táncot lejtett. Nem tudom, hogy csinálta, de egész lénye figyelmet igényelt és a néhai Pál Ági táncmester tanácsai szerint pontosan végrehajtott tánclépései, mozdulatai mindenkit lenyűgöztek. Elbűvölő, bájos mosolya, kedves pillantása tiszteletet követelt még a felnőttektől is, hiszen Katika valami olyasmit tudott művelni a színpadon, amit táncostársai többsége nem. Egyszerűen, ha ő a színpadon volt, rá kellett figyelni. A törékeny lényéből áradó szeretet, báj, szépség, szerénység és alázatosság figyelemfelkeltő volt már egész pici korában. Nem egyszer mondtam édesanyjának: "Zsuzsa, ebből a leánykából színész lesz egy napon." És igazam lett. Íme, Gergely Katalin színművésznő, a budapesti TÁP Színház tagja, aki nem csak rendkívül tehetséges és szép, még főzni is tud. S nem is akárhogyan!

2012. április 8., vasárnap

Áldott húsvétot!

Kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel kívánok kegyelemteljes, áldott húsvétot minden Kedves Olvasómnak és véletlenül vagy szándékosan "ide tévedt" Látogatómnak! Szándékosan választottam ugyanazt a fotót, amit egy évvel korábban és amit a fejlécen is láthattok, ugyanis az utóbbi napok nagy meglepetése volt, hogy a tavalyi húsvéti jókívánságomra többen kerestek rá, mint az aranyló grízgaluska receptemre. Többször is megnéztem, mit is írhattam egy évvel korábban, hogy ennyire vonzza az embereket, míg viszont nem láttam különböző helyeken ugyanezt a fotót. Végül is örülök, hogy örömet szerezhettem néhány embernek vele, annak még inkább örültem volna, ha egy aprócska linkkel jelzik, honnan is van a fotó. S ha már így adódott, a jövőre való tekintettel, kiegészítésképpen a tavalyi bejegyzéshez elmondanám, hogy a csodálatos írott tojásokat a gyergyócsomafalvi Fehér Gizella tojásíró asszony, okleveles népi iparművész készítette, és nagyon örülnék neki, ha azok közül néhányan, akik lemásolták a képet, legalább ezt mellékelnék a fotóhoz. Köszönöm!
Örömmel töltött el, hogy megnőtt az érdeklődés a húsvéti ételeim iránt, az elmúlt héten többezren kerestek rá a töltött bárány, a csavart csülök és a bárányfejlevesemre. Többek közt Gabojsza készítette el a csavart csülköt és mint írta várakozáson felüli lett a végeredmény. Kellemes meglepetés volt az is, hogy néhányan személyesen kértek tanácsot a húsvéti menüt illetően, illetve beszámoltak a sikereikről. Többek közt Irénke Kibédről jelezte, hogy családjának nagyon ízlett a bárányfejlevesem, Katika - aki földim, de Budapesten színésznő - a hagymahéjas tojásfestés rejtelmeiről kért útmutatást, de érdekelte a húsvéti menü is, hiszen ottani barátainak akarta megmutatni, mire képes egy lány, ha székelyből van. Timike, a lányom barátnője az üzletből hívott fel, mit vásároljon a töltött csirkecombhoz, ugyanis mivel édesanyja Németországban dolgozik, idén ő főzött húsvétra a család férfitagjainak. Mindenkit nem tudok felsorolni, hiszen erre nem lenne elég ez a bejegyzés, csupán néhány érdekesebb esetet emeltem ki és ezt is csak azért, mert gasztrobloggerként ezt az érdeklődést tekintem a legszebb húsvéti ajándéknak. Köszönök minden érdeklődő levelet, üzenetet, telefonhívást és remélem, hogy tudtam segíteni. Az alábbiakban pedig következzen az idei húsvéti menü, amiből még jócskán maradt holnapra is.
Ez volt a reggelink: főtt sonka, csavart csülök, szárnyas pástétom (drob), apró fasírt. Nem készült fotó a töltött bárányról, a csavart húsról és a rengeteg zöldségről, ami az asztalon volt.
A finomságokat kókonyával ettük, amit Hajni barátnőm sütött Szárhegyen és a férje, Attila nagyszombaton még melegen hozta haza. A kókonya egy kalácsféleség, amit ilyen szépre fonnak és noha ismerem a receptjét, eszembe sem jut ilyet készíteni, mert olyan "csodasütő" nincs a világon, ami Hajni kemencéjét felülmúlná. Még azt is elárulom, hogy nagyszombaton hajnali háromkor kelt, hogy napkeltére már készen bedagasztott tésztája legyen és délig megsüsse minden megrendelőjének a kókonyát és a pityókás házikenyeret.
 Ebédre kacsahúsleves volt apró masnitésztával, hideg báránysült és sült csirkecomb krumplisalátával, mert nálunk nem mindenki szereti a bárányhúst.
Desszertnek pedig profiterolt tettem az asztalra, amit régóta készülök elkészíteni. Most összejött és ebben némi része volt TücsökBogár SAD-kiírásának is, de erről több részletet nem árulok el egyelőre.

2012. január 11., szerda

Szakácskönyv ajánló - Kati kérésére, de másoknak is

Isteni játékot talált ki Kati, a Makacska konyhája blog szerzője ételreceptes naplójának egyéves évfordulóján, aminek csupán két szépséghibája van: nem lehet ellenállni neki és nem nekem jutott eszembe hamarabb. Na, jó, ez utóbbi megjegyzés vicc volt - remélem, nem veszed rossz néven, Kati - lényeg, hogy valakinek eszébe jutott ez is Gasztroblogesztányban, mert igencsak nagy hiány van a könyvajánlókban. Azt is megvallom töredelmesen, hogy már háromszor megnéztem a határidőt, nehogy lemaradjak róla, közben isteni ajánlókat olvastam itt-ott a blogokon. Természetesen, benevezek a játékba magam is, viszont nem tudom, mennyire lesz hasznos ez az ajánló az ifjabb generációnak, ugyanis rájöttem, meglehetősen régi szakácskönyveket használok és ez mostanig fel sem tűnt.
A kedvenc Szmuk Irén: 1006 ételrecept egészségeseknek és betegeknek című gyűjteménye sok hasznos tanáccsal és egyszerű, megfőzhető receptekkel. Ezt a könyvet még édesanyám használta, nem olyan rég kunyaráltam el tőle és az tetszik belőle leginkább, hogy lényegében ez volt az a könyv, amiből serdülő koromban a legtöbbet tanultam. Ugyanis akkoriban nálunk úgy működött a háztartás, hogy édesanyám reggel elment munkába, de előtte mindig adott valami feladatot, amit amíg ő hazatért, el kellett végezni. Mese nem volt, mert következetesen számon kérte. A feladatok között sok esetben főzés is volt, eleinte egyszerű köretek valami húsféle mellé, amit ő előző nap elkészített, aztán könnyen elkészíthető levesek, majd egyre bonyolultabb dolgok. Mindig nagy örömmel főztem, de volt bennem egy adag félelem is: mi lesz, ha valamit elrontok és nem sikerül. Édesanyám tudta ezt, és ezért sok esetben megmutatta Szmuk Irénke néni - mi egymás közt csak így hívtuk - könyvében a receptet, amit ha követek, nem történhet meg, hogy elrontom az ételt. Hihetetlen biztonságot adott nekem ez a könyv és nagyon sok ételt ma is úgy csinálok, ahogy ebben írja. Úgy is mondhatnám, hogy ez a könyv volt az ábécés könyvem a főzés terén. A könyv Bukarestben a Technikai kiadó gondozásában jelent meg, de nem tudom megmondani melyik évben, mert az a lap hiányzik a belőle. Mindenképp, akkoriban 7 lej 50 baniért árulták - talán lesznek olyanok, akiknek mond valamit ez a szám.
Itt van két másik könyv a múltból, ezeket főleg fiatalasszony koromban forgattam sokat, mostanában viszont fenntartásokkal kezelem mindkettőt, mert elég sok idejét múlt dolog van benne, amiről időközben kiderült, az emberek félrevezetése volt a célja. Mégis megemlítem, mert a sallangot leszámítva tartalmaz jó dolgokat is. Mauthner Klára: Könnyű étrend korszerű táplálkozás című könyvében - ami 1973-ban jelent meg a bukaresti Technikai kiadó gondozásában - van néhány ma is használható recept, csupán a margarint kell behelyettesíteni vajra. Draga Neagu: Sfaturi practice pentru gospodine (Gyakorlati tanácsok gazdasszonyoknak) 1987-ben a bukaresti Technikai kiadó gondozásában megjelent könyve igen jó tanácsokat tartalmaz különféle alkalmakra, mint például vendégvárás, gyerekzsúrok, ünnepi események a családban, vagy csak egy délutáni tea meghívásra. Még azt is leírja, hogyan kell viselkedni a váratlan vendéggel, hogy minél jobb színben tűnjünk fel előtte, de vannak benne utasítások asztalterítésre, díszítésre, tálalásra is.
Aztán itt van az 1990-es évek nagy kedvence, a csíkszeredai Gergely Éva sorozata a Mindennapok szakácskönyve, a Nyár a kamrában és a Süssünk, süssünk valamit... Nem részletezem, melyik mit tartalmaz, hiszen a címek egyértelműen sugallják, és azt, hogy melyiket használtam a legtöbbet, eléggé jól látszik. Lényeg, a lényeg, hogy a Pro Print kiadó gondozásában megjelent könyvsorozat még mindig a leghitelesebb és legmegbízhatóbb, ami Erdélyben ebben a témakörben az utóbbi húsz évben megjelent. Aki ezekből süt-főz nem csalódik, és nem szégyellem elmondani, hogy sütni Éva néni könyvéből tanultam meg a különféle fortélyokat, mert az is van benne bőven, csak figyelmesen kell olvasni. Mai napig, ha valamiben tanácstalan vagyok, vagy valami ötlet kell hirtelen, Éva néni könyveibe lapozok bele, legyen szó sütésről, de akár befőzésről is. Soha egyetlen receptjében sem csalódtam, kivétel nélkül mindegyik ízletes és finom volt, amit elkészítettem, aki rendszeresen olvassa a blogomat, az tudja, mert többször is hivatkoztam rá. S még fogok... 
Ezek pedig a legújabb "szerelmeim", igazából még csak "ízlelgetem" ezeket a könyveket, mert kurriózum mindhárom és igen kedves emberektől kaptam ajándékba. Dobos C. József: Magyar-franczia szakácskönyv című könyvére rettentően büszke vagyok - Wise Lady-től kaptam ajándékba a nyáron -, de egyelőre a nyelvezete sokkal nagyobb élvezetet nyújt számomra, mint a benne lévő ételek. Ilyeneket ír például: "A vén pulykáról/ Ha a pulyka az egy évet már betöltötte volna, pecsenyének nem igen alkalmas. Ezen esetben leginkább levesnek szokás fölhasználni, mi abból rendkívül jó ízű készül. Azonban ha mégis pecsenyének óhajtanók, megkísérelhetjük annak elkészítését." Aztán itt van Constantin Bacalbasa könyve - aki a román konyhaművészetben épp akkora név, mint Dobos C. József a magyarban - a Dictatura Gastronomica - Gasztronómiai diktatúra, amit a fiaméktól kaptam és ennek is a nyelvezete a lenyűgöző számomra. Ennek a megsárgult lapú szakácskönyvnek a címét sem tudom, ugyanis teljesen hiányzik a borítója és eléggé sok oldal belőle. Mindenképp nyelvezetéből, stílusából ítélve még régebbi lehet, mint az előző, főleg mert a tyúkhúsleves főzését azzal kezdi, hogyan szemeljük ki a levágásra legalkalmasabb tyúkot az udvarból. A gyengébb idegzetűek miatt, meg mert állatvédő is vagyok, inkább nem idézek részleteket belőle. Tény, hogy isteni könyv és biztos majd egyszer főzök is belőle valamit.
Na, hát ezek a lényegesebbek, amiket használok, vagy legalább kézbe veszek időnként és belelapozok. Emellett van még hosszmértékben kb. másfél méternyi szakácskönyvem kezdve Horváth Ilonától Stahl Juditig mindenféle szerző és kiadó különféle című és méretű, képes vagy "képtelen" kiadványa, amik valamikor egyszer érdekesnek tűntek és megvásároltam őket, de valamitől nem tetszenek, nem használom őket.

2011. december 16., péntek

Meglepetésparti 50. születésnapomra

Ötven éves lettem, és ez már az a kor, amit letagadni sem érdemes. Sok mindenen elgondolkodtam ezekben a napokban az elmúlt ötven évem kapcsán, emberi értékekről, hibákról, tévedésekről, felemelő pillanatokról, sikerekről és kudarcokról. S anélkül, hogy mély filozófikus értekezésbe kezdenék, egy dolgot leszögeznék mindjárt itt az elején: a legnagyobb érték számomra, hogy nagyszerű emberek veszenek körül, nagyszerű emberek vannak a környezetemben. Nagyszerű gyermekeim vannak, nagyszerű rokonaim vannak és igen, vannak nagyszerű barátaim és kollégáim, akik számára fontos vagyok. Semmi mással nem tudom magyarázni azt a szeretetet, amit kaptam az elmúlt napokban. És igen, ki merem jelenteni: életem legszebb születésnapja az 50. volt.
Az én "pici", mindjárt 18 éves lányom meglepetéspartit szervezett születésnapomra, amelynek előkészítésébe mindenkit bevont és mindenkit meghívott, akiket szeretek és közel állnak hozzám. Kata kolléganőm (balról az első "magas barna") finom vacsorát készített, Orsi bérmakeresztlányom (Kata melletti szemüveges) finom sütikkel lepett meg, Csanád, (a kisember, Orsi fia), hozta a három és fél évesekre jellemző vidám formáját. Rozi, kisbarátném (az ülő lány) kicsalogatott néhány órára "a barlangomból", hogy addig a többiek nyugodtan előkészíthessék a terepet. Csugi (Rozi mellett ül), a lányom barátja még tortát sütni is segített a lányomnak. Csugi mögött vigyorgok én, akit "jól átvert" ez a társaság, mellettem a rövidhajú hölgy Melán kolléganő, aki eddig is nagyon sokat segített és minden bizonnyal ezután is fog, mert alaptermészetéhez tartozik, hogy segít. A hosszúhajú tündér a balszélen, Antónia, az én "pici" mindjárt 18 éves lányom, a Nagy Varázsló és "Manipulátor", aki ezt az egészet megszervezte, összehangolta, kézben tartotta, szinkronizálta, vagyis mai divatos szakszóval élve: menedzselte. A fotóról sajnos hiányzik a fiam és a menyem és Judy barátnőm, akik szintén hivatalosak voltak erre a bulira, ők viszont igazoltan hiányoztak a távolság és a munkájuk miatt. Hiányzott még a családom, de egyezség értelmében velük szűk körben üljük meg ezt a napot valamikor karácsony környékén.
 A lányom a barátjával a szervezkedés közepette még tortát is készített nekem - könnyekig meghatódtam tőle. S ha már itt tartunk, akkor azt is elmondom, hogy a kényelmes forgószéket, amiben épp most ülök, a fiamtól és a menyecskémtől kaptam ugyanerre az alkalomra.
Kívántam valamit és elfújtam a gyertyát. Nem árulom el, mit kívántam, csak azt a részét, hogy minden Kedves Barátomnak/Rokonomnak/Olvasómnak ilyen gyermekeket, ilyen barátokat és hasonló születésnapi meglepetéspartikat kívánok.
Azonban itt még nem ért véget a meglepetések sora, ugyanis másnap megérkeztek Csíkszeredából a régi osztálytársak. Ekkor már annyira meghatódtam, hogy még fotót is elfelejtettem készíteni. De szerencsére van néhány fotó, ami a tavalyi szilveszterezéskor készült és ott megmutatom, kik is, ők.
Ők balról-jobbra: Ida, Erika, Jeszy és Emma, a gugoló nagyszájút nem említem, úgyis ismeritek. Közülük Emma nem tudott eljönni csak, de vele többször is beszéltem a napokban.
Jött viszont Ciska, aki megígérte, az idei szilveszterezésre is elkészíti a páratlanul finom kocsonyáját. Ezzel elárultam még egy dolgot: igen, idén is a régi osztálytársakkal töltöm a szilvesztert Csíkszeredában, de ilyen szűkkörű társaságban, hiszen még sokan vagyunk, de ahhoz, hogy mindenkit megmutathassak egy fotón, igen hosszúra nyúlna ez a bejegyzés. Végezetül, mindenkinek kívánok ilyen régi osztálytársakat is, akik több mint harminc év múltával is összetartanak, szeretik és segítik egymást.
S még valami: akit teheti támogassa Tamáska műtétjét, illetve küldjön támogató sms-eket Gergőnek szombaton. Köszönöm!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails