Padlizsánpaszta sült paprikával

A hét végén megint befőztem és megint rengeteg mindent, szerencsére ezalkalommal egy kis segítséggel beszállt a lányom és édesanyám is. A lányom kifejezetten szereti, amikor így hármasban teszünk-veszünk a konyhában, mama azért szereti, mert velünk lehet, én meg azért, mert kiélhetem a mindegyre feltörő "séf-ösztöneimet". Szóval szombaton hárman eltettünk 5 kilónyi almapaprikát, 4 kiló uborkát, 6-7 kilónyi málnát, 7 kiló padlizsánt, három kiló sajtot túrónak és az öcséméknél termett legalább húsz kilónyi szilvát (nem mértem meg, de egy jó nagy ládával volt). A szilvából maradt vasárnapra is, a padlizsánt pénteken megsütöttem és meg is pucoltam, a málnát is előkészítettem, csak ki kellett főzni kocsonyának. Ettől még mindig rengeteg munka maradt szombatra és nem igazán jutott idő ebédfőzésre, de nem is kívánt egyikünk sem kétfogásos ebédet, csak épp valami falnivalóra vágytunk. Ezért a padlizsánból mielőtt bepakoltuk volna a fagyasztóba, megmentettem egy adagnyi krémnek valót, sütöttem még hozzá két paprikát, készítettünk egy csalamádét, közben elkészült a friss túró és mennyei hideg ebéd került az asztalra. Most pedig leírom, hogyan készül a sült paprikás padlizsán, aminek a receptjét a Dorohoi-i Lucretia nénitől tanultam.

A vinetát, vagyis a padlizsánt a gázégő lángján sütöm meg, mert nekem nincs kertem, ahol parázson sütögethetném. De mindenkit biztosíthatok, hogy majdnem olyan jó lesz mintha parázson sülne, mert ezáltal meglesz neki a jellegzetes "füstös" íze, ami a sütőben sütéskor nem igazán jön össze. (Nekem legalábbis nem jött össze soha.) A gázégő lángjánál történő vinetasütés egyetlen hátránya, hogy hamarabb kell szelepeket cserélni, de öcsém 3-5 évente egyszer szívesen kicseréli, igaz mindig megfogadtatja velem, hogy többé soha nem sütök az égőn trutyizó zöldségeket. Mindig megígérem, de sose tartom be. Arra viszont vigyázok, hogy az aragázkályhámat ne kelljen sokat subickoljam, ezért teszek alufóliát az égő köré. Ha minden oldalán szép ropogósra sült a padlizsán, egy tálba rakom és megsózom, majd letakarom egy konyharuhával, mert így könnyebben lejön a héja. Közben hasonló módszerrel megsütöm a paprikát is és azt is sózom, hogy könnyebben meghámozhassam. Miután meghámoztam egy korábbi bejegyzésemben látható módon mély tálba teszem, hozzáadom az apróra vágott hagymát, egy tojássárgát, megsózom, teszek bele egy kis citromsót és leheletnyi fehér borsot, majd lassanként hozzákeverve az olajat kikavarom a pasztát. Közben meghámozom a paprikát és apró kockákra aprítom, majd végül lazán a padlizsánpasztához kavarom. Kenyérre kenve, mártogatva fogyasztható, de adhatjuk köretként sültek mellé is. Mi rozskenyérre kenve fogyasztottuk csalamádéval - felséges volt.

Hozzávalók: 2-3 db. padlizsán, 2-3 db paprika, 1,5-2 dl olaj,1 tojássárga, só, fehérbors, citromsó, ízlés szerint.

Jó fakanálforgatást és jó étvágyat!

Töltött paradicsom padlizsánkrémmel

Ilyenkor, júliusban szezonja van a paradicsomnak is és a nálunk vinetaként közismert padlizsánnak is. A kettőt kombinálva igencsak sokféle finomság készíthető belőle, itt és most a padlizsánkrémmel töltött paradicsom elkészítését tudhatjátok meg. Egyébként ezt az eledelt, ha nem valami különleges alkalomra készítem, akkor olyankor szoktam elkészíteni, amikor éppen egyszerre van paradicsom és padlizsán a háznál. Hát ez nyáron elég gyakran előfordul...

A munkálatokat rendszerint azzal kezdem, hogy megsütöm a vinetákat a gáztűzhely égője fölött. (Elég ritkán adódik alkalmam arra, hogy "előírásos" módon parázson süssem a padlizsánt, így hát kifejlesztettem egy eljárást, amivel éppolyan jóra süthető a vineta gázlángon is, mint parázson. Ezt általában azzal kezdem, hogy az égő köré alufóliát teszek, így nem ég rá a padlizsán leve a gáztűzhelyre.) Ezután szépen lehúzom a héját és egy kis vízzel lemosom róla a megszenesedett héjdarabkákat. Ezt követően fakéssel apróra zúzom a padlizsánt - minél pépesebbre zúzzuk, annál könnyebb kikavarni a mixerrel. Ha már jó apróra zúztuk, beletesszük egy mély tálba, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát (kb. 1-1,5 kg vinetához 1 kisfej hagyma, 1 tojássárga és 1,5-2 dl olaj), a tojássárgát, ízlés szerinti mennyiségű sót, citromlevet, vagy citromsót, végül miközben a mixerrel már kavarjuk lassan csurgatva hozzáadjuk az olajat is. Ezennel kész is lennénk a padlizsánkrémmel, amit kenyérre kenve önálló fogásnak is fogyaszthatunk, illetve tálalhatjuk hideg sültek és sajtok mellé. Azonban, ha ezt a krémet betöltjük paradicsomba, még finomabb, díszesebb köretet nyerünk a sült, illetve a sajt mellé, de díszes színfoltja lehet egy vendégváró hidegtálnak is. Ez pedig úgy készül, hogy előbb megmossuk a paradicsomokat, majd kb. 2/3-ánál éles késsel bemetszve díszes tetőt vágunk belőle. Ennek a dizájnos munkának igazából a lányom a nagymestere, ha egyedül készítem, akkor egyszerűen lekanyarítom a tetejét és kész. Most azonban Antónia is segédkezett, ezért igazi dizájnos töltött paradicsomot készíthettünk. Amint a paradicsomok tetejét levágtuk (mindegy, hogy hogyan) a nagyobbik részekből egy karalábéfúró segítségével kivájjuk a belsejét. (Ezt azonban ne dobjuk el, mert még felhaszlálhatjuk mondjuk egy lecsóban vagy levesben, de a paradicsom húsából egyéb finomság is készíthető.) Ezután a már elkészített padlizsánkrémmel megtöltjük a paradicsomokat, majd visszahelyezzük a krém tetejére a levágott paradicsomtetőket. Hogy még díszesebb legyen, minden paradicsom tetejére tűzhetünk egy petrezselyem levelet. Nekem most éppen nem volt, így hát közéje néhány paprikahasábot szúrtam. Az így elkészült töltött paradicsomot a szétválasztós táplákozásban egyaránt fogyaszthatjuk hús-, zöldség és tésztanapokon köretként sültek mellé, illetve akár önálló fogásként is.